A+ | A- | Alap
2014. április 24.  
Advertisement
Kezdőlap
Információk
Kapcsolat
Weblaptérkép
Jogvédő Hírek
Tárgyalási Napló
Nemzeti Vagyonvédelmi Munkacsoport
A Magyar Gárda ügyei
Tanúkat keresünk!
2006. szeptemberi és októberi tüntetések és megtorlások
2007 őszi tüntetések
A Lelkiismeret'88 Csoport ügyei
Történelmi Igazságtétel:
- A Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítása
- Képíró Sándor Csendőr ügye
- Kristóf László jogi rehabilitációja
Budaházy György ügyei
Választás 2006
A váci nemzeti könyvespavilon ügyirata
Képes Krónika ügy
Kisebbségi Jogvédő Intézet
Próbaperek a délvidéki magyarok állampolgárságáért
Kvassay hídi ügy
Az egri Markoth Ferenc kórház ügye
2008. április 11-i tüntetések
Videók és Képek

Iratkozzon fel heti hírlevelünkre!








Emberi jogok napja: kötet a határon túli magyarok helyzetéről
2013. december 10.

Emberi jogok napja: kötet a határon túli magyarok helyzetéről

MTI | 2013.12.10. [12:48] | Utolsó módosítás: 2013.12.10. [12:54]

Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát-medencében címmel jelent meg könyv a határon túli magyarok helyzetéről. A kötetet a Nemzeti Jogvédő Szolgálat mutatta be kedden Budapesten.

Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő elmondta: az a céljuk, hogy a jószomszédi kapcsolatokon alapuló „simulékony” politika helyett az emberi jogok fogalomrendszerére és követeléseire hangolják át a jogküzdelmet. Hozzátette: a kötetet valamennyi országgyűlési képviselőnek elküldik. „Ne mondhassák, hogy nem tudták, bajok vannak a trianoni békeszerződéssel elszakított területeken” – jelentette ki Morvai Krisztina.

Gaudi-Nagy Tamás, az NJSZ ügyvezetője arról beszélt, hogy a határon túli magyarok helyzetére az önrendelkezés a megoldás. „Ezt nem megadják, hanem kiharcolni kell” – tette hozzá a Jobbik-frakcióban ülő képviselő.


Zétényi Zsolt, az NJSZ elnöke elmondta: a kötet a Nemzeti Jogvédő Szolgálat június 4-én tartott konferenciájának anyagát tartalmazza, amelyet az azóta eltelt fél év legfontosabb eseményeivel – köztük a székelyek nagy menetelésével –, valamint a határon túli magyarok helyzetéről szóló tanulmányokkal, felszólalásokkal egészítettek ki.

Az ENSZ Közgyűlése 1954-ben nyilvánította december 10-ét az emberi jogok napjává annak emlékére, hogy 1948-ban ezen a napon fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ebben a dokumentumban foglalták össze az úgynevezett klasszikus politikai és polgári jogokat, továbbá a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát a világ összes állama ratifikálta.
 
KÖNYV : Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát-medencében
2013. december 10.

Emberi jogok napja: könyvbemutató és sajtótájékoztató (NJSZ)

A Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát-medencében KONFERENCIA ... c. könyvet többek között dr. Zétényi Zsolt, dr. Morvai Krisztina és dr. Gaudi-Nagy Tamás mutatja be. Időpont: 2013.12. 10., de. 10 órától. Helyszín: Aranytíz Kultúrház, Budapest, V. ker., Arany János utca 10.

Tovább

 
új temerini fiúk
2013. december 04.

Sikeres könyv- és filmbemutató a délvidéki Temerinben

2013, december 2 - 11:06

Szerbiában nem a törvényekkel van gond, hanem az alkalmazásukkal – hangzott el pénteken este Temerinben. A magyar közösség Szerbiában című könyv bemutatóján a szerző, Bozóki Antal újvidéki ügyvéd mellett jelen voltak a csütörtök óta szabadlábon védekező „új temerini fiúk” is.  (VIDEÓ)

 
Gaudi a nemzet templomában ...Sikeres magyar akció a délvidéki magyarokért
2013. november 26.

A délvidéki magyarság önrendelkezésének kivívásáért folytatott strasbourgi akciókról számolt be Gaudi a nemzet templomában

2013, november 26 - 10:10

2013. november 25-én, Sikeres magyar akció a délvidéki magyarokért az Európai Parlamentben címmel napirend utáni felszólalásra jelentkezett Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő képviselő.

A radikális képviselő kifejtette: az önrendelkezési jog minden európai népet megillet, s ezen joghoz már szinte mindenki hozzá is jutott, egyedüliként talán mi magyarok maradtunk ki. A délvidéki magyar közösség önrendelkezésének kivívása céljából Gaudi-Nagy Tamásék egy figyelemfelkeltő akciósorozatot szerveztek, melynek első állomása az Európa Tanács őszi strasbourgi ülése volt.

 
Dr.Zétényi Zsolt - GYARMATI DEZSŐ
2013. november 12.

                                                      Gyarmati Dezső

 Négy esztendeig padszomszédom volt Gyarmati Dezső a rendszerváltó parlamentben, ahogyan némelyek nevezik, az 1990-1994-ben ülésezett országgyűlést, a négy évtizedes kommunista önkényuralom után először szabadon választottat.

A négyszeres olimpiai bajnok, magyar sportolót méltán tartják a vízilabdázás története legnagyobb alakjának, hiszen háromszor játékosként (1952,1956,1964),egyszer szövetségi kapitányként (1956) nyerte el az olimpiai aranyérmet. Élete ennél lényegesen színesebb és eseménydúsabb volt, a magyar közéletnek is megkerülhetetlen nagy alakja volt, a nemzet sportolójaként, 1956-os szabadságharc tevékeny részvevőjeként, 1956-os melbourne-i magyar- szovjet vízilabda mérkőzés csapatkapitányaként, országgyűlési képviselőként, Budapest díszpolgáraként, a magyar köztársasági érdemrend nagykeresztje és számos más kitüntetés birtokosaként.

 Dezsővel való kapcsolatom 1990-ben az országgyűlésben kezdődött, ahol egyetlen szomszédom volt, közvetlenül bal oldalamon ült, mert a sor jobb szélén ültem, és így anélkül tudtam ki- be közlekedni, hogy bárkinek fel kellett volna állnia.

Tudtam Dezsőről, hogy a magyar sport óriása. Így mérhetetlen volt 1990-ben a találkozásunkat már megelőző közösségi élményem, hiszen a legnagyobb országgyűlési párt országos listáján is egymás mellett voltunk. A választók, a ,, nemzet” akarata és egy sportóriás, s amint bebizonyosodott számomra, kitűnő ember és bajtárs szomszédja, beszélgető, hallgató társa lehettem négy esztendőn át.

Nem volt fecsegő ember, de szeretett beszélni, rendszeresen halkan beszélt az ülések alatt, de részben saját személyével, részben a teremben zajló történésekkel kapcsolatos gondolatait, reflexióit mondta el.

 Őszintén tiszteltem őt, a világhírű sportolót, világjárt embert, az ugyancsak nagyra becsült Bara Margit színművésznő férjét.

Meg kell jegyeznem, hogy csodálatom egyik motívuma az is lehetett, hogy jómagam nem voltam világlátott, és gyermekkori betegségem miatt szerzett átmeneti szívelváltozások következtében, serdülőkoromban nem tanultam meg tisztességesen úszni sem, ami később sem sikerült.

Ugyanakkor igen nagyra becsültem az egészséges, kisportolt testű embereket. Az ülésterem eseményei egyre jobban engem, mint politikából jött jogász embert , jobban érdekeltek, és ugyanakkor az ő mondatait is becsülendőnek tartottam, és igen kivételes volt ha figyelmeztettem , hogy más irányba kell figyelnem.

Így aztán sokszor, sem azt nem tudtam pontosan, mi történik az ülésteremben, sem azt hogy minden árnyalatára kiterjedően mit kívánt mondani Dezső. Emlékszem egyszer figyelmeztettem, hogyha felszólalok ne mutasson érdektelenséget, mert a televízió képernyőjén látszik ez, és egyikünk megbecsülését sem öregbíti. (,, Ne aludj, amikor én beszélek.”)

Egy- kétszer megkérdeztem tőle: ,, Mond jó társaságban, ha gyorsan fel akarnak mérni valakit, mit figyelnek meg, mire kell az ember öltözködésével, megjelenésével legjobban vigyázni? Ezt válaszolta: a cipőre, nagyon.
Egyszer egy vászon sporttáskát nekem adományozott, kértem, hogy egy beléje ragasztott cédulán is hitelesítse az ajándék eredetét. Sajnos lakásom felújítása során elveszett.

 Gyarmati Dezső, jó alakú, atlétikus, jól öltözött férfiasan szép ember volt. Úriember volt, nem csak lelkileg, hanem megjelenésében is. Olyan úriember volt, akinek fellépése érzékeltette, hogy megfelelő fizikai erő és bátorság is társul ehhez a külsőhöz. Úgyis mondhatnám, hogy az uriembersége mögött ott volt a sportoló vagánysága.

Mindazonáltal uriemberségét talán erősítette művészettörténészi egyetemi végzettsége, amelyre bevallottan büszke volt, hiszen nem tartotta magát neveltetésileg nagyon művelt embernek. A művészettörténeti egyetemi stúdiumot a sorstól kapott adományként kezelte, és erre a tudására büszke volt.

A nevemhez fűződő igazságtételi törvény szavazásán nem volt jelen, úgy rémlik, hogy talán meg is magyarázta miért. Most már nem fogom sohasem megtudni pontosan…

Emberi érzékenysége, bajtársias erkölcse megmutatkozott az 1994-évi választások idején. Mindketten képviselőjelöltek voltunk. Kérésemre eljött terézvárosi választókerületembe, a Munkácsy Mihály utcába, választói gyűlésemre. Papp Lászlóval, Grosics Gyulával együtt,és Bánkúti Géza, az 50-es évekbeli, majd emigrációba távozott motorversenyzővel együtt volt jelen. Igazán jól esett. Eredményem a többi MDF egyéni jelölthöz képest igen jó volt, 13% (?)

Emlékszem Gyarmati felhívott telefonon 1994 karácsony vigiliáján, 24-én délután, tőlem, a fiatalabbtól érdeklődve hogylétem felől, meghitt ünnepet kívánva.

Tudni kell, hogy egyikünk sem szerzett mandátumot az új országgyűlésben. Igen jó, baráti viszonyban volt Lezsák Sándorral, az MDF egyik lakitelki alapítójával, az országgyűlés  alelnökével.

Lezsák, Gyarmatit igen nagyra becsülte, nagy tisztelettel övezte, meg némileg engem is becsült, noha egy-egy találkozás között akár több esztendő is eltelt esetenként. Szófordulata volt Dezsőnek: ,, Azt mondta Sándor…”

Gyakran járt Lakitelekre még a 10-20 évvel ezelőtti időszakban.

 2012-ben feléledt kapcsolatunk. Október 23-án sms-ben köszöntöttem őt, nem akarva zavarni, tudva hogy beteg felesége közelében tartózkodik. Perceken belül felhívott telefonon. Megköszönte, megemlékezésemet, ezután meleg hangú mondatokat váltott. Nemsokára újra felhívott, beszélt ( gerinctáji?) műtétjeiről, mondván hogy újabb műtétre már nincs lehetőség…

Azóta máshonnan megtudtam, hogy rosszindulatú betegsége volt. Lehet, hogy nekem nem mondta, amit ő tudott?

Aggódott, hogy meghal, s magára hagyja az ágyhoz kötött Bara Margitot, akiről nem tudja hogyan bírja tovább az életet. Majd megkérdezte:  mond mi van a halál után? Nem nyugtatta meg, hogy egyszer majd föltámadunk….

Válaszom Pál Apostol szavaival hangzott, melyeket fiatal koromban Ing Bál Bergman filmjében ismertem meg valódi súlyuk szerint: Most még tükör által homályosan látunk, de akkor majd színről színre.

Egyetértettünk abban, hogy a lélek különleges misztériózus dimenzióba kerül halálunk után. Nem volt kétséges, hogy mindezt a Jóistennel való kapcsolatban tudjuk elképzelni. Úgy éreztem egyetértünk, Dezső szinte visszaigazolta szavaimat, hogy ő is valahogy így gondolja, érzi.

 Miért írtam le mindezeket, elkövetve a gyakori hibát, hogy a megemlékező inkább saját magáról szól, mint az elhunytról? Mert a halál kérdésköre, valódi misztériuma engem is erősen foglakoztat. Úgy érzem, annál többet, mint ,, aki én bennem hisz, ha meghal is élni fog” nem igen tudhatunk bizonyosan. Mert gondolom, mi megváltottak vagyunk Istenben és általa vagyunk és leszünk. És ez, ha belegondolunk, igen sok, gyarló emberi viszonyaink közepette.

Két nyomós okom van tehát a visszaemlékezésre. Az egyik az ember egyik legnagyobb kérdése, a lét és nem lét körül forgó, a másik Gyarmati Dezső nagy ember mivolta.

Mert ő ez volt, minden sorsfordulatával együtt, ami vele történt, amit ő gondolt figyelmet érdemel. Nagy embersége, nem vitásan, sportolói nagyságával nyerte el véglegességét, vitathatatlanságát. A sportban elért érdem, beleértve a fiatalkorában megnyert főiskolai világbajnokság aranyérmét is önmagában történelmi személyiséggé teszi őt, mert emberi kiválóságról tanúskodik. Ez nem csak a magyar társadalomban, hanem világviszonylatban számba vetve is, tehetség, készség, szellemi és fizikai akaraterő alapján állapítható meg kétségtelenül. Nos ezen abszolút nagyság tölt el különös érzéssel, hiszen politikusok, művészek nagysága, eltekintve néhány különleges egyéniségtől általában nem egyértelműen fejezhető ki. A politikai szerepvállalás megítélése függhet a megítélő személyétől, világlátásától, politikai beállítottságától. A művészek megítélése is nagyon függ ízlésbeli, értékbeli, világszemléleti elemektől. A sportoló azonban, mérhető, utólag meg nem változtatható, pontosan összehasonlítható eredményt nyújt, teljesítménye egészen kivételes esetektől, bírói tévedésektől eltekintve, de még akkor is megfellebezhetetlen. Ugyanakkor eredménye az őt küldő, kiállító közösségé, nemzeté.

A nemzet tömegeinek érzésvilága és a sportoló diadala között, közvetlenebb az összefüggés, mint tudósok, művészek sikerei esetében, A sportoló küzdelme, megmérettetése, sikere, kudarca a nyilvánosság előtt zajlik, a teljesítmény és az elismerés között időben is szoros megfelelés van. Mindez a jelenben történik. A teljesítményt születésekor megmérik. Sportoló nem lesz később nagy ember, mint a művész vagy politikus. Ő vagy nagy lesz a megmérettetéskor, vagy eltűnik az ismeretlenségben. Ezért a nagyon sikeres sportoló diadala, semmi mással nem hasonlítható össze. A vereség a sportolóé, a diadal a nemzeté. A sportoló a nemzet lelki egészségének is robotusa, önbecsülésének alakítója, kovácsa. Jól tudták ezt az önkényuralmi időszakban is, amikor árgus szemekkel figyelték a sportolók életét, eredményeit…Nyilvánvaló hogy a ,,lelkesedés” ,a lelki átmelegedés, érzelmi indulati emelkedettség és izzás nélkül nincsen igazi nagy sportteljesítmény.

 Az utolsó kilenc hónap története kettőnk kapcsolatában a lenni és nem lenni, a földi pályafutás vége megfontolásának jegyében jellemezhető. Jó hinni…nem! Jó tudni, hogy Gyarmati Dezső megkapta a választ az őt marcangoló kérdésekre és azt is jó tudni, hogy nagyon nagy meglepetés nem érhette, hiszen tudta, hogy egy más, magasabb viszonylatba jutunk a földi halál után, az égi születésnapon.

Szeretném tudni, hogy Bara Margit megbékélt, megnyugvást talált-e. Mert ha igen, akkor minden a helyére került.

Gyarmati Dezső 1927. október 23-án Miskolcon látta meg a napvilágot , s 2013. augusztus 18-án Budapesten távozott az égi hazába, az öröklétbe.

Köszönöm a Gondviselésnek, hogy találkozhattam vele!

                                                    

 
Dr.Zétényi Zsolt Magyarország mint védőállam?
2013. november 11.

Az 1920. évi párizsi béketárgyalásokon 1920. január 16.-án a francia külügyminisztériumban elhangzott beszédében gróf Apponyi Albert a magyar békeküldöttség vezetője, a következő fordulattal élt: „Előszeretettel vádolnak meg bennünket azzal a szándékkal, hogy a kérdések nekünk nem tetsző elintézését erőszakkal fogjuk megváltoztatni. Távol állunk uraim, az ily kalandos tervektől. Mi reményeinket az igazságnak, és azoknak az elveknek morális erejére alapítjuk, amelyekre támaszkodunk és amit nem tudunk elérni ma, annak megvalósulását a népek szövetségének békés akciójától várjuk, amelynek egyik feladata lesz orvosolni azokat a nemzetközi helyzeteket, amelyek a béke fennmaradását veszélyeztethetnék.”

Ez a fordulat érvényes volt az elmúlt 93 esztendő közjogi küzdelmeire, azokra, amelyek a Magyarországtól elszakított nemzetrészek megóvására irányultak, s mert Apponyi jóslata igazolódott, ma is a békés megoldások jelentik a szükséges és lehetséges irányt a kisebbségi sorba jutott nemzetrészek változatlanul mostoha sorsának jobbra fordításábra.

I. Ennek jegyében hangzott el a kívánság a székelyföldi nyári egyetemen Magyarország védőállami szerepének kívánatos voltáról. Mi a védőállam?

A dél-tiroli német népcsoport helyzetének rendezésére hivatkozva szokták igényként említeni – jogosan – Magyarország hasonló, kívánatos ú.n. védőállami szerepét az elszakított magyar nemzetrészek jogvédelme tekintetében. Arról van szó, hogy Magyarország nemzetközileg elismerten léphessen fel, kezdeményezhessen eljárásokat, döntéseket a kisebbségi sorban élő magyarság közösségi jogaiért, önrendelkezési jogáért. Szerintünk ez a lehetőség megvan. Vessünk egy pillantást a dél-tiroli megoldásra. Mellékes kérdés az, hogy a „Védőhatalom” a háború áldozatainak védelméről szóló 1949. évi genfi egyezmények szerint mast jelent.

Az 1946. szeptember 5- én Párizsban Gruber osztrák külügyminiszter és De Gasperi olasz miniszterelnök által aláírt, a dél-tiroli német anyanyelvû lakosság jogai tárgyában kötött szerződés (az 1947-évi olasz békeszerződés IV. melléklete) rögzítette: „l. A német nyelvű lakosság teljes egyenjogúságot élvez az olasz nyelvű lakossággal Bozen tartományban és Trient tartomány kétnyelvű részében, olyan intézkedések keretében, amelyeknek célja, hogy megőrizzék a német nyelvű csoport etnikai jellegét és biztosítsák kulturális és gazdasági fejlődését; a német nyelv egyenjogú használata a közigazgatásban; anyanyelvi oktatás az alsófokú és középfokú iskolákban; a két etnikai csoport arányos részvételi joga a közalkalmazottak körében. 2. Autonóm regionális törvényhozó és végrehajtó szervek létesítése az említett tartományokban.3.Állampolgársági és közlekedési kérdések….”

Az 1946- os párizsi szerződést az osztrák parlament külpolitikai bizottsága így vette tudomásul:„A bizottság annak a határozott reményének ad kifejezést, hogy a jövőben egy változott világhelyzet a déltiroliaknak lehetőséget nyújt az állami hovatartozásukra vonatkozó önrendelkezésre. Az a véleménye, hogy ez az egyetlen útja a déltiroli kérdés tartós rendezésének, amit Ausztria igazságos és kielégítő megoldásként fogadhat el.”

A dél-tiroli német kisebbség jogi helyzete többé nem volt olasz belügy. Ausztria le nem írtan „védôhatalommá” lett, eljárhatott a párizsi szerzôdés gyakorlati teljesülése érdekében.

Bevetté vált a »Schutzmacht Österreich« publicisztikai kifejezés, tudományosan a garantáló hatalom (Garantiemacht).   Ausztria a párizsi szerződés és az ezt követő,  jognyilatkozatok, ENSZ határozatok, nemzetközi megállapodásnak tekinthető egybehangzó kormánynyilatkozatok alapján, történelmi és emberiességi megfontolásokból jogosult és köteles erre a szerepre  Bozen tartomány osztrák kisebbsége érdekében.

 

A vita, ami 1960–61 ben az ENSZ előtt kezdődött, véget ért egy részletes intézkedési terv létrehozásával és teljesítésével 1992-ben. Létrejött a déltiroli autonómia (autonomous legislative and executive power), az autonóm törvényhozó és végrehajtó hatalom.  Az osztrák parlament megállapította, hogy »DélTirol ma etnikai, kulturális, szociális és gazdasági fennállásában biztosítva van«. Osztrák vélemény szerint azonban: a népcsoportok védelmét mindíg a  változó feltételekhez kell igazítani.

Ausztriának nem voltak különleges jogosítványai. A nacionalistának nem mondható szocialista Kreisky kancellár hivatkozott az olasz békeszerződésre, s ezt tette kitartóan, eredményesen, sikerrel. Pedig akkor sem voltak nemzetközi erővel végrehajható határozatok.

A párizsi szerződés idején, 1946. augusztus 30-án a magyar kormány a párizsi békekonferencia elé terjesztette egyezmény tervezetét, elsősorban Flachbarth Ernő munkáját. A szerződést a Biztonsági Tanács öt állandó tagja, az öt nagyhatalom kötötte volna a Dunamedence államaival egy a Biztonsági Tanács által felügyelt nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer létrehozására. A javaslat süket fülekre talált a békekonferencia nagyhatalmi eleve elrendelések uralta, a nemzeti kisebbségekkel szemben érzéketlen, sőt ellenséges közegében.

A felelősségvállalás alapja a nemzetközi jogi, az etnikai, a történeti és a keresztény szolidaritás. A nemzetközi jog lehetőséget ad a jogvédelemre, a valamely államban többségi nyelvvel és néppel bíró állam ezen többségi kultúra és érték hordozójaként védelmezi a más államokban létező ugyanazon kultúrát, a történeti elv megalapozza a történetileg hosszú ideig valamely államhoz tartozott területen élő, történetileg valamely államhoz tartozott lakosság iránt viselt közösséget ezen kötelék hatalmi úton való megváltozása után is, végül a keresztény szolidaritás a testvérek, a bajbajutottak iránt tanúsítandó segítségre irányuló szeretetparancs alapján kívánja meg a tevékeny segítségnyújtást mások sérelme nélkül. A kérdés tehát nem az, hogy védőállam-e Magyarország, hanem az, hogy mennyire jól, célszerűen, határozottan és felelősen látja el alkotmányosan meghatározott, nemzetközi keretekbe illeszkedő szerepét.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Kisebbségi jogokról szóló nyilatkozatokban bővelkedik a nemzetközi államközösség, s az önrendelkezési jog a nemzetközi jog általánosan elfogadott elve az elméletben. Annál inkább hiányoznak a hatékony ellenőrzési és jogorvoslati eljárások, pártatlan, széles jogosítványú, hatékony nemzetközi bíróságok és szervezetek.

Mindazonáltal Magyarországnak vagy bármely elszakított nemzetrészű államnak, (akár Romániának a határon túli románok tekintetében) óvó állam vagy védőállam jelleggel való szereplése hasznos lehet a nemzetközi viszonyokban. Magyarország nem tudott olyan szerződéseket kötni szomszédaival, mint Ausztria kötött Olaszországgal, de a nemzetközi jogi (jogfejlesztő) és politikai eszközök következetes, rendszeres, helyzetteremtő igénybevételével kivívhat magának  ennek megfelelő elfogadottságot.

Az elmúlt évtizedek  nemzetközi jogfejlődése és nemzetközi tényei elsöpörték a „belügyekbe való beavatkozás tilalma” címén hirdetett tételt arról, hogy az ú.n. nemzeti kisebbségek ügye az államok belügye. Nem csupán általános emberi jogi kérdésről van szó. Egy nép történelmi szállásterületein élő, de más államok főhatalma alá nagyhatalmi békeparancsokkal odakényszerített tömegei nem kezelhetők ugyanúgy nemzetközi jogilag és politikailag, mint például valamely bevándorolt vallási, nyelvi, etnikai kisebbség.

Magyarországnak gyakorolnia kell alaptörvényben és a nemzetközi jogban meghatározott, létező jogosítványait és kötelmeit. A magyar-román „alapszerződés”  szerint :„….a nemzeti kisebbségek védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének részét képezi és mint ilyen, a nemzetközi együttműködés tárgya,.. A  Felek támogatják az európai együttműködési mechanizmusok következetes alkalmazását….Ha valamely helyzet veszélyeztetheti a nemzetközi békét és biztonságot avagy saját legfontosabb biztonsági érdekeit, bármelyik állam indítványozhat  intézkedéseket a kialakult helyzet felszámolására, az ENSZ vagy az európai együttműködés  elvei és mechanizmusai alkalmazására.

A veszélyeztető helyzet meglétét bármelyik fél megállapíthatja, akár a kisebbségi sorúak súlyosan jogsértő helyzete miatt is!

A  Felek, a magyarországi román, valamint a romániai magyar kisebbség etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának védelme érdekében alkalmazzák az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és az Európa Tanács valamennyi érdemleges dokumentumát. Együttműködnek az előbbi szervezetek nemzeti kisebbségvédő ellenőrző mechanizmusainak működtetésében. Az államokat (és a jogsértetteket) nemzetközi jogorvoslati jog illeti meg a nemzetközi jog feltétlen érvényesülést igénylő szabályai, a legfontosabb kötelező nemzetközi jogi szabályok, így  az ENSz-ben 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya valamennyi joga, így az önrendelkezési jogról szóló 1.cikke és kisebbségi jogokról szóló  27. cikke megsértése esetén is;

Mind az államoknak általában, mind Magyarországnak és Romániának  számos (ha nem is nagyon hatékony) jogosítványa és kötelezettsége van a nemzetközi kapcsolatok világában.

A magyar állam kötelességeit és magatartását a Szent Korona tanában is gyökerező történelmi egyenlőségelv és a nemzet tagjait megillető oszthatatlan szabadság joga egyértelmû következetességgel határozza meg, a teljes magyar nemzet képviseletének parancsát hordozva.

Magyarország Alaptörvénye D) cikke kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”

A magyar állam – a Szent Korona állama – nemzetközi fellépésének, jogilag hatályos önálló kezdeményezéseinek alaphelyzetét megadják az ország területének kétharmadát, lakosságának felét éppen az önrendelkezési jogra való nyílt vagy hallgatólagos utalással elszakító ún. békeszerződések 1920-ban és 1947-ben. Ezen jogi helyzetek – különösen keletkezésükkor – abban a várakozásban, feltevésben jöttek létre, állították ezt a nagyhatalmak, hogy a területgyarapodásban részesülő országok a területért jogokat adnak az elcsatolt őshonos kisebbségeknek, hiszen anyaországuk kényszerűen, de főúrian fizetett ezért, értékes területeket adott. Ez a várakozás meghiúsult.

A történelmi Magyarország utódállamaival kötött “alapszerződések” a 90-es években az adott keretek között alkalmazták a kisebbségvédelem lehetséges, ám elégtelen eszközeit, új kisebbségvédelmi rendszert nem hoztak létre. Ma már nagy kérdés, hogy szükség volt-e ezekre? Bennük volt a területi követeléseket kizáró bizantinikus, ezért adott helyzethez kötött formula. A területért jogokat elv helyébe annak másik oldala, a megtagadott jogok helyett területet (vissza) elve léphetett volna. A jelenleg hatályos nemzetközi jog nem tiltja az igazságtalan államhatárok békés felülvizsgálatát egyebek mellett értelemszerűen az elszakított őshonos népcsoportokat megillető önrendelkezési jog és a nemzetközi béke és biztonság érdekében. Akit ez a megállapítás felháborít, az adjon a területért szavatolt jogokat, az magyar állampolgárként ne kárhoztassa az önrendelekzésért küzdő székely-magyarokat, hanem követelje számukra az önrendelkezést.!

 
A Ma reggel vendége Zétényi Zsolt
2013. október 31.

Hová költözzön a szovjet emlékmű?

A Ma reggel vendége Zétényi Zsolt

a Százak Tanácsa tagja, ügyvéd

http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/10/31/08/Hova_koltozzon_a_szovjet_emlekmu_.aspx

§§§§§§§§§§§§§§§

Elmozdítható-e a szovjet emlékmű?

Magyar Nemzet

2013. október 30., szerda 06:00

A tekintélyes közéleti szereplőkből és kormányzati tisztségviselőkből álló Százak Tanácsa szerint a keleti nyitás politikájához igazodóan, az oroszok érzékenységének tiszteletben tartásával is lenne lehetőség a Szabadság téri szovjet katonai emlékmű eltávolítására. A Külügyminisztérium azonban – éppen az orosz fél érzékenységére hivatkozva – továbbra is elzárkózik az ötlettől, noha a tanács olyan javaslattal állt elő, amely egy új, Oroszországhoz méltó emlékmű felállítását szorgalmazza a jelenlegi önkényuralmi obeliszk helyett, más helyszínen.

Tetszik a cikk? Ossza meg ismerőseivel is!

Magyarországra az alávetettség bélyegét nyomja, hogy fővárosunk hatalmi központjában, a Szent Korona és az 1919-es vörösterror áldozatai emlékműve helyén lévő Nagy Imre-szobor meghosszabbított szakrális vonalán állhat a mai napig a Szabadság téri szovjet katonai emlékmű – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Zétényi Zsolt ügyvéd, a Százak Tanácsának tagja. Úgy vélte, itt lenne az ideje, hogy a magyar kormányzat tárgyalásokat kezdeményezzen Oroszországgal az önkényuralmi obeliszk eltávolításáról és egy új, az orosz kulturális hagyományoknak megfelelő, Oroszországhoz méltó emlékmű más helyszínen való fölállításáról. Zétényi hangsúlyozta: a szovjet obeliszknek semmilyen művészeti értéke nincs, és egy nem létező birodalom önkényuralmi mementója. A magyarság szemszögéből az obeliszknek semmi keresnivalója a Szabadság téren; éppen azon a helyen, ahol a XIX. század végéig a szabadságharcosok börtöneként és siralomházaként szolgáló Újépület állt. Zétényi Zsolt emlékeztetett: a kiegyezés óta tervben volt, hogy ezen a helyszínen egy, a magyar szabadságot és függetlenséget jelképező emlékművet emeljenek, ehelyett éppen Magyarország alávetettségének emlékműve állhat itt évtizedek óta.

Az ügyvéd felhívta a figyelmet, hogy a tekintélyes közéleti szereplőkből, tudósokból, művészekből, sportolókból és kormányzati tisztségviselőkből (például Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár) álló Százak Tanácsa áprilisban levélben fordult Kövér László házelnökhöz, kérve a közbenjárását a szovjet obeliszk eltávolításához, és hogy annak helyén a függetlenségi harcaink emlékét megörökítő nemzeti emlékhely jöhessen létre. A lap úgy tudja, a házelnök kedvezően reagált a javaslatra, ám a jövő évi választásokig ő sem lát esélyt érdemi előrelépésre az ügyben.

Zétényi Zsolt kiemelte: az 1995-ben Moszkvában aláírt magyar–orosz hadisíregyezmény alapján – fontos állami érdekre hivatkozva – a magyar kormány egyoldalú nyilatkozattal is kezdeményezhetné az áthelyezést, s ha attól számítva két éven belül nem sikerülne megegyezni az oroszokkal, akkor a megállapodásban foglaltak szerint egyoldalúan is elbonthatná az obeliszket. – Azonban az lenne a legjobb, ha tárgyalásos úton, közös megegyezéssel találna megoldást a helyzetre a két ország – tette hozzá az ügyvéd.

Kaleta Gábor, a Külügyminisztérium sajtófőnöke a lap megkeresésére azt válaszolta: „Magyarország nemzeti érdekeire és a kérdésben tanúsított orosz érzékenységre való tekintettel a Szabadság téri emlékmű áthelyezésének kérdése jelen pillanatban nem szerepel a kétoldalú párbeszéd napirendjén.” Emlékeztetett: Oroszország hagyományosan nagy figyelmet fordít a külföldön felállított második világháborús szovjet katonai emlékművek helyzetére, és felettébb érzékenyen reagál a törekvésekre, amelyek azok áthelyezését, illetve átalakítását célozzák. A szóvivő hangsúlyozta: a kormány által meghirdetett keleti nyitás politikájának kiemelt célországa Oroszország, amely hazánk első számú unión kívüli kereskedelmi partnere, folyamatos energiaellátásunk megkerülhetetlen tényezője, ezért az emlékmű egyoldalú elmozdítása beláthatatlan következményeket vonna maga után a kétoldalú kapcsolatainkban. – Közvetlen hatással lenne gazdasági, befektetési kapcsolatainkra, a hazánkba irányuló energiaszállítás feltételeire, másrészt veszélybe sodorná a második világháborúban orosz területen elesett katonáink komoly diplomáciai erőfeszítésekkel létesített hadisírjait – közölte Kaleta Gábor.

Pilhál Tamás

http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/elmozdithato-e-a-szovjet-emlekmu-1192711

 

 
Gaudi az MTV Ma reggel c. műsorában
2013. október 24.

Gaudi-Nagy Tamás

az MTV Ma reggel c. műsorában

2013, október 24 - 11:01

 http://www.gaudi.jobbik.hu/gaudi-nagy_tam%C3%A1s_az_mtv_ma_reggel_c_m%C5%B1sor%C3%A1ban

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

Nemzeti Jogvédő Alapítvány © 2010. - Legfrisebb jogvédő hírek, magyar nemzeti jogvédelem