Egykori alkotmánybírák levele Frattini biztoshoz

A Gönczöl-jelentés ténybeli hiányosságaira, értékelésének egyoldalúságára, a miniszterelnök felelősségre hívja fel a figyelmet Frattini biztoshoz írt nyílt levelében három egykori alkotmánybíró.
A Gönczöl-jelentés ténybeli hiányosságaira, értékelésének egyoldalúságára, a miniszterelnök felelősségre hívja fel a figyelmet Frattini biztoshoz írt nyílt levelében három egykori alkotmánybíró.

Franco Frattini biztos úrnak,
az Európai Bizottság Alelnökének

Bruxelles

Excellenciás Uram!

Bizonyára értesült arról, hogy a Magyar Kormány megbízásából szakértői munkacsoport – az ún. Gönczöl bizottság – foglalkozott a 2006. szeptember-október havában Budapesten folyó tüntetések ellen erőszakosan fellépő rendőrök magatartásának kérdésével. A történtekért való felelősség megállapítása helyett azonban igyekezett a Kormány fő felelősségét elködösíteni, és legfeljebb kommunikációs hibák elkövetésében marasztalta el, a rendőrség tevékenységét pedig a maga egészében jogszerűnek minősítette – leszámítva néhány egyéni túlkapás esetét.

Mi hárman – a Magyar Alkotmánybíróság volt tagjai – kötelességünknek éreztük, hogy a jelentés ténybeli hiányosságait, értékelésének egyoldalúságait helyre igazítsuk, valamint a Miniszterelnöknek tetteiért és nyilatkozataiért való felelősségére, nemkülönben rendőri intézkedésekért való felelősség kérdésére rámutassunk.

Az emberi méltóság tisztelete, az embertelen és megalázó bánásmód és büntetések tilalma, a szabad véleménynyilvánítási és a gyülekezési jog a jogállam olyan alapvető értékei, amelyeknek megsértése semmilyen körülmények között sem fogadható el. Kénytelenek voltunk tehát a Gönczöl bizottság jelentésének egyes részeit hivatalos – rendőri – beszámolók alapján kiegészíteni és helyesbíteni. A rendőri vezetés szeptember 18-19-én az MTV Székház “védelmében” rendkívüli tehetetlenségről tett tanúságot. A viszonylag csekély számú rendbontót nem emelte ki, nem tette ártalmatlanná, nem tartóztatta le, nem vette nyilvántartásba. A rendőrminiszter a nyilvánvaló kudarc után benyújtotta lemondását, amit a Kormányfő nem fogadott el, jelezve, hogy a rendőri vezetők magatartása nem állhatott messze intencióitól.

Ezt követően viszont a rendőrség többször is brutálisan támadt nemcsak tüntetőkre, hanem békés járókelőkre is, amit adatszerűen is igyekeztünk bemutatni. A rendőri brutalitás az október 23-i FIDESZ nagygyűlés erőszakos szétoszlatásában érte el csúcspontját. Vezetői azt állították, hogy rendbontó, agresszív csoportok “húzták maguk után” a rendőröket a nagygyűlés békés résztevőinek hátába. Amit ennek bizonyítékaiként próbáltak beállítani egyszerű állítások, amelyek nem egyeznek sok ezer szemtanú ellentétes tapasztalataival. A rendbontók kisebb csoportjainak és a nagygyűlés békés tömegének erőszakos összepréselése eleve megkérdőjelezte a rendőri akció jogszerűségét. Ehhez további jogsértések párosultak. A rendőrök nem viseltek azonosító jelvényt vagy számot, az oszlásra való felszólítást csak kevesen hallhatták, a gumilövedéket, gázsprayt nem az előírásoknak megfelelően használták, ellenállást nem kifejtő embereket többen brutálisan bántalmaztak, stb. Ezeket a jogsértéseket a Gönczöl-jelentés tagadja, vagy csökkenti, elszigetelt egyéni túlkapásnak állítja be.

Jellemző belső ellentmondás – és egyúttal közvetett és kényszeredett beismerésnek tekinthető -, hogy javaslatainak egy része mégis a gyülekezési és a véleménynyilvánítási jogot védő szabályok erősítését, kiegészítését célozza. Miért lenne ezekre szükség, ha a szeptember-októberi budapesti tüntetések során alkalmazott rendőri intézkedések jogszerűek, szakszerűek és arányosak lettek volna? A Gönczöl-jelentés tehát megtévesztő, az igazi felelősök felmentését szolgálja nagyon is átlátszó módon, míg ugyanakkor a köztársasági elnöktől az utca emberéig mindenkit felelősnek tekint. A jelentés felfogása, érvelése a jogállam értékrendjével szemben a “pártállam”, Rákosi Mátyás és Kádár János diktatúrájának sajnos mindmáig szívósan továbbélő szemléletét tükrözik, amelyben az emberi jogok – ha elismerik őket – az állam adományai, megsértésük bocsánatos bűn, a rendőrség állam az államban, a jogaival élő polgár pedig potenciális ellenség.

Ezt a felfogást és az ezt tükröző jelentést megfelelő kritikában részesítve, határozottan el kellett utasítanunk.

Kritikai észrevételeinket szíves engedelmével – az angol fordítás elkészülte után – teljes terjedelmében meg fogjuk Önnek küldeni.

Budapest, 2007. február 21.

Megkülönböztetett tiszteletünk nyilvánítása mellett az Ön készséges híve

Herczegh Géza

Tersztyánszkyné Vasady Éva

Zlinszky János