A Legfelsőbb Bíróság előtt is győzött egy rendőrség által meghurcolt 2006 őszi áldozat
NJSZ hír, 2009. július 1. Nemzeti Jogvédő Szolgálat www.nja.hu
A Legfelsőbb Bíróság 2009. július 1-én hozott és kihirdetett felülvizsgálati ítéletével hatályában fenntartotta a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét (részletek itt), amellyel Kollár Tibor felperes részére egymillió forint és kamatai nem vagyoni kártérítés, továbbá 360 ezer forint perköltséget ítélt meg a 2006. október 23-án a rendőri szervek által elkövetett kirívóan súlyos jogsértések miatt.
Kollár Tibort 2006. október 23-án délután az Alkotmány utca és Bajcsy-Zsilinszky út sarkán az aznap hajnalban a rendőrség által jogellenesen kiürített Kossuth térre visszatérni kívánó békés megemlékezőket feloszlató rendőrök lerohanták, tonfával leütötték, akkor még nem rendszeresített gyorskötözővel megbilincselték, előállították, szabálysértési őrizetbe vették és fogva tartották több mint két napig. „Bűne” az volt, hogy a rendőrsorfal előtt hátrálva kezében magyar zászlóval a rendőri fellépés miatti felháborodását fejezte ki. Rendzavarás szabálysértése miatt eljárást indítottak vele szemben, amelyben első fokon három nap elzárásra ítélték, azonban másodfokon az eljárást megszüntették vele szemben.
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat (eljárt: Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a szervezet ügyvezetője) által képviselt károsult ezt követően indította meg kártérítési pert a Készenléti Rendőrség és a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) ellen: államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén egymillió forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni a felelős rendőri szerveket. A Fővárosi Bíróság 2008. januárban hozott ítéletével megállapította, hogy a rendőri szervek megsértették felperes a személyi szabadsághoz és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, azonban a követelt kártérítési összeg felét ítélte csak meg.
A Fővárosi Ítélőtábla megítélte a teljes kártérítést, továbbá elrendelte, hogy a BRFK és a Készenléti Rendőrség magánlevélben „fejezze ki sajnálkozását” a történtek miatt. Az ítélőtábla az első fokú bírósággal szemben azt is megállapította: nem a felperes viselkedése idézte elő (provokálta ki) a rendőri intézkedést, semmiféle közrehatást nem tanúsított, így kármegosztásnak sincs helye.
A jogerős ítélet ellen a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyújtott be sikertelen felülvizsgálati kérelmet. A Készenléti Rendőrség a jogerős ítéletet tudomásul vette és megkövette felperest. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogsértést megállapító ítéleti rendelkezése nem volt felülvizsgálattal támadható, mivel a Fővárosi Bíróság ilyen tartalmú ítéleti rendelkezésére sem terjed ki a BRFK fellebbezése. A felülvizsgálat körében azonban mégis meg kellett vizsgálni a kárfelelősség kérdését, és ebben egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság, hogy kárfelelősséget megalapozó, kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedés állapítható meg a rendőrség eljárásával kapcsolatban, mivel ennek ellenkezőjét nem tudta bizonyítani a rendőrség. Mindezért a BRFK felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, azt elutasította a Legfelsőbb Bíróság és perköltség viselésre kötelezte a rendőrséget.
Szükséges emlékeztetni arra, hogy a 2006 őszi tömeges rendőri jogsértések kapcsán már eddig öt jogerős ítélet született a nemzeti jogvédők által képviselt ügyekben.( Részletetek:itt )
Ezekben kivétel nélkül a rendőrség felelősségét állapították meg a bíróságok és kötelezték a felelős szerveket kártérítésre jogellenes fogva tartás és emberi méltóság megsértés miatt. Az egyik ügyben már próbálkozott a BRFK felülvizsgálati kérelemmel, amelyet érdemi vizsgálat nélkül utasított el a Legfelsőbb Bíróság.
A mostani döntés egyértelművé tette: az ilyen és ehhez hasonló ügyekben megkerülhetetlen a károsultak jóvátétele, és nincs elfogadható indoka annak, hogy a bántalmazásban, jogellenes fogva tartásban, megalázó embertelen bánásmódban megnyilvánuló rendőri akciók miatt ne kapjanak kártérítést a meghurcoltak. Ezek után a BRFK is el kell fogadja azt, hogy a még folyamatban levő kárügyekben köteles megfelelő ellentételezést jelentő kártérítés megfizetésére. Eddig ilyenre csak a Készenléti Rendőrség volt hajlandó (például a közelmúltban nyolcmillió forint kártérítést fizetett egy agykárosodást szenvedett áldozatnak: részletek: itt ). A Nemzeti Jogvédő Szolgálat által képviselt több mint 30 károsult ügyei közül több esetben – ugyan nem minden esetben értékelhető és elfogadható mértékben – de egyezségi ajánlatot tett a Készenléti Rendőrség, az egyezségi tárgyalások folyamatban vannak.
Most már végképp megkerülhetetlen a 2006 őszi jogsértések jóvátétele, ezért elvárható, hogy a rendőri szervek méltányos és elfogadható ajánlatokat tegyenek az áldozatoknak és peren kívül álljanak helyt az elkövetett jogsértésekért. Ennek elmaradása vállalhatatlan és elfogadhatatlan, figyelemmel az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának ajánlására, a nemzetközi egyezmények, hazai jogszabályok, illetve a kialakult kártérítési bírósági gyakorlatra. Nyilvánvaló, hogy felelősségi kérdéseket is felvet az, hogy miért így áll hozzá a rendőrség a jóvátétel kérdéséhez. De természetesen mindez nem szoríthatja háttérbe azt sem, hogy 2006 őszének véres eseményeiért felelős vezetők az azóta feltárt bizonyítékok alapján felelősségre vonásra kerüljenek. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat bízik abban, hogy az igazságtétel 2006 ősze vonatkozásában is bekövetkezik, és ennek egyik pillére a jóvátétel ügyében; a rendőri szervek végre belátják az egyetlen elfogadható és elvárható megoldás a még le nem zárt kárügyek megegyezéssel történő rendezése. Jogállami elvárás, hogy az állam a károsultaknak peren kívül adjon kártalanítást, és ne nehezítse tovább a sokat szenvedett, nemritkán életre szólóan meggyötört, lelkileg megsérült, személyes szabadságuktól jogellenesen megfosztott emberek helyzetét azzal, hogy évekig pereskedniük kell. Ezzel egyidejűleg a válsághelyzetbe sodort állam kiadásainak további növekedése is elkerülhető, mivel pervesztesség esetén a rendőri szervek az adófizetők pénzéből kell fedezzék a kamatokat és a perköltségeket.
Újabb bizonyítékul szolgál ezen eljárás is arra, hogy megdőlt az a koncepció, amellyel úgy próbálták beállítani a 2006 őszén tiltakozókat és megemlékezőket, mint randalírozó csőcselék, akik békés többség biztonságát veszélyeztették és ezért velük szemben helye volt a véres és brutális erőszaknak. Két hete született jogerős felmentő ítélet az egyik legkiemelkedőbb 2006 őszi koncepciós perben, ahol Gőbl György soproni mozgalmárral szembeni vád dőlt meg, amellyel őt alaptalanul, hitelt nem érdemlőnek bizonyult rendőri vallomások alapján alaptalanul vádolták 2006. október 23-i súlyos bűncselekmény elkövetésével. (részletek itt)
Minden ilyen eljárás újabb tégla az igazság építményében, amely a hazugság és megtévesztés romjain emelkedik: bátor, elkötelezett, soha meg nem törő áldozatok és a nemzeti jogvédők segítségével.