 |
|
 |
 |
|
Iratkozzon fel heti hírlevelünkre! |
 |
| A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a Civil Jogász Bizottság közös levele Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter és Bencze József országos rendőr-főkapitány részére |
|
|
|
| 2007. december 17. | |
|
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a Civil Jogász Bizottság közös levele Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter és Bencze József országos rendőr-főkapitány részére a tavaly őszi rendőri jogsértések áldozatainak kártérítése, kártalanítása érdekében
Dr. Bencze József r. altábornagy Országos Rendőrfőkapitány úr ORFK és Dr. Takács Albert Igazságügyi és Rendészeti Miniszter úr IRM részére Budapest, 2007. december 10. (Az Emberi Jogok napján) Tisztelt Dr. Takács Albert Igazságügyi és Rendészeti Miniszter Úr és Dr. Bencze József Országos Rendőrfőkapitány Úr! Az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága (a továbbiakban CAT) harminchetedik ülésszakán, 2006. november 23-án bírálta el a Magyar Állam aktuális országjelentését. Mint ismeretes az ENSZ Kínzás Elleni Egyezménye – hasonlóan az ENSZ többi emberi jogi egyezményéhez – nem a „puha jog” kategóriájába tartozó nemzetközi ajánlás, hanem hazánkban törvénnyel kihirdetett kötelező érvényű jogszabály. Ebből következően az Egyezmény végrehajtásának ellenőrzésére hivatott CAT Bizottság – autentikus jogértelmezést megvalósító - ajánlásai is kötelezőek a magyar állami szervek számára. A Jelentéssel összefüggő megállapítások között a CAT – egyebek között – rámutatott: „…a Bizottságot különösen is aggodalommal töltik el azok a jelentések, amelyek a Budapesten 2006. szeptemberében és októberében történt demonstrációk során alkalmazott állítólagos túlzott rendőrségi erő-alkalmazással és a rendőrség által megvalósított „rossz-bánásmóddal” (ill-treatment) kapcsolatosak.” (14. bekezdés). A Bizottság ajánlásai között kiemelt hangsúlyt kapott a rendőrségi jogértések áldozatainak kompenzációjára és rehabilitációjára vonatkozó állami kötelezettség teljesítésére történő felszólítás. A Bizottság a következőképpen fogalmazott: „A Részes Államnak meg kell erősítenie a kártérítéssel, jóvátétellel és rehabilitációval kapcsolatos erőfeszítéseit annak érdekében, hogy az áldozatok/sértettek számára jóvátételt valamint igazságos és megfelelő kártérítést nyújtson, ideértve a lehető legteljesebb rehabilitáció eszközeit. A Részes Államnak speciális támogató-programot kell létrehoznia a kínzás és a rossz-bánásmód áldozatai számára. Ezen túlmenően a Részes Államnak a következő időszaki jelentésében tájékoztatást kell adnia reparációs („helyreállító”) programjairól, ideértve a trauma-kezelést valamint a kínzás és rossz-bánásmód áldozatainak nyújtott rehabilitáció egyéb formáit, továbbá a megfelelő források biztosítását az ilyen programok hatékony működéséhez.” A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a Civil Jogász Bizottság (Október 23. Alapítvány az Ember Jogaiért) tapasztalatai alapján a Magyar Állam ezidáig teljességgel elmulasztotta azt a kötelezettségét, hogy eleget tegyen az ENSZ Bizottság ajánlásainak a tavaly őszi rendőri jogsértések áldozatainak kompenzációja és rehabilitációja területén. Köztudomású tény, hogy a tavaly őszi rendőri-bírósági jogsértései következtében elszenvedett hátrányok miatt több száz fő esetében nyílt meg a kártérítési jogosultság. A rendőri jogsértések következtében megsérült illetve jogellenesen fogva tartott személyek mind a mai napig egyetlen forint kártérítésben sem részesültek az állami szervek részéről. Éles ellentétben a CAT Bizottság felszólításával az áldozatok teljesen magukra maradtak, a jogsértések következményeit minden vonatkozásban, így anyagilag is maguk viselik. Álláspontunk szerint ez a helyzet nem csupán az emberiességi követelményeket sérti, hanem Magyarország nemzetközi kötelezettségeit, így a Kínzás Elleni ENSZ Egyezményt is. A rendőri jogsértések áldozatainak jogi képviseletét ellátó ügyvédek tapasztalatai szerint a rendőri szervek következetesen elzárkóznak attól, hogy – a CAT Bizottság felszólításának szelleme és betűje szerint - az időszerűség és hatékonyság elvei alapján peren kívüli egyezséget kössenek az áldozatokkal. Ebből következően a sok esetben egész életre rokkanttá vált, igen sokat szenvedett és szenvedő áldozatok csak akkor juthatnak a jogszabályban előírt kártérítéshez, ha polgári pert indítanak. Ismeretes, hogy egy ilyen per általában – a jogerős és végrehajtható döntésig – éveken át húzódik s a felperesre igen komoly lelki és gyakorlati terheket ró. A károsultat egy ilyen per megalázó módon intim szféráinak feltárására, lelki sebeinek felszaggatására, a megalázottság, a csökkent életminőség önmarcangoló taglalására, boncolgatására készteti. Mindez sokakat elrettent az igényérvényesítéstől, ez pedig azzal jár, hogy a károsult sérelme sem orvosolódik, illetve a jogsértést elkövető rendvédelmi szerv sem érzi a kárért való pénzügyi helytállás elviekben visszatartó hatását. Ismét hangsúlyozzuk: különösen megterhelő, hogy a jogerős ítéletig az áldozatok és családjaik teljességgel maguk viselik a munkaképesség részleges vagy teljes elvesztéséből, a sérülések természetéből és az elszenvedett lelki megrázkódtatásból eredő emberi terhek mellett az anyagi terheket is. Ez a helyzet a CAT Bizottság jogértelmező ajánlásaival ellentétes. Az áldozatok gyorssegélyre nem számíthatnak, sőt a legtöbb ártatlanul fogva tartottnak vagy sérüléseket szerzett személynek egyszerre több állami szervezetet kell perelnie. Az őket jogsértő módon elfogó rendőri egységet (többnyire a REBISZ-t); a Budapesti Rendőr-főkapitányságot, amely őrizetben tartotta; az előzetes letartóztatásokról számos esetben megalapozatlanul döntő Pesti és Budai Központi Kerületi Bíróság tevékenységéért jogi felelősséget tartozó Fővárosi Bíróságot illetve – ha a bántalmazták, megalázták az előzetes ideje alatt - a büntetés végrehajtási intézetet. Nincs egyablakos rendszer, nincs egy, a különböző rendvédelmi szervek által okozott károk jóvátételére szolgáló központi helytállási alap, amely pedig a jogállami elvek érvényesülése érdekében indokolt volna. A tavaly őszi tömeges rendőri és bírósági jogsértéseket követően az alkotmányos előírások és jogállami elvek azt kívánják, hogy az állam gondoskodjon arról, hogy a jogsértettek jóvátétele hatékonyan és a rendes eljárásoktól eltérő módon mielőbb és méltányos módon történjen meg. Jogállami elvárás, hogy az állam a károsultaknak peren kívül adjon kártérítést, kártalanítást, és ne nehezítse tovább a sokat szenvedett, nemritkán életre szólóan meggyötört, lelkileg megsérült, személyes szabadságuktól jogellenesen megfosztott emberek helyzetét azzal, hogy évekig pereskedniük kell. A kárigény érvényesítések körében a Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvédei által képviselt, illetve az ismert más ügyekben eddig néhány esetben már sor is került a peresítésre, ezekben a rendőrség az irányadó tények, vonatkozó jogszabályok és a kialakult bírósági gyakorlat alapján nyilvánvaló polgári jogi felelőssége ellenére érdemi védekezést fejt ki. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyeiben peren kívüli egyezségi ajánlatokkal kereste meg a Budapesti Rendőr-főkapitányságot (BRFK), a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságot, a Rendészeti Biztonsági Szolgálatot (REBISZ), és kártalanítási ügyekben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot (IRM). A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság az egyezségtől a nyilvánvaló jogalap ellenére elzárkózott, peres útra utasította a kárigénylőt, a BRFK két esetben (két, utóbb büntetőeljárás alól mentesített egyetemista 72 órás bűnügyi őrizete miatti kárigény) elutasítással reagált, a többi esetben tárgyalási hajlandóságot jelzett, de érdemi tárgyalásokra még nem kerül sor már sokadik hónapja. A REBISZ-szel közel tíz károsult esetében peren kívüli tárgyalások kezdődtek, azonban nemrégiben a REBISZ az összes ügyben elzárkózott az egyezségkötéstől érdemi és elfogadható indokok nélkül. Visszás ugyanakkor, hogy ugyanakkor a REBISZ hajlandó volt egyezséget kötni annak a fiatalembernek az ügyében, aki önként ajánlotta fel egy részben általa csekély mértékben megrongált rendőr-gépkocsiban keletkezett kár megtérítését. Az IRM pedig azt jelezte, hogy a Be. 580. §-án alapuló kártalanítási eljárásban bírósági eljáráson kívüli egyezségkötésre jogszabályi felhatalmazás híján lehetősége nincs, tehát az előzetes letartóztatásba került, de utóbb felmentett vagy eljárás alól mentesült károsultaknak perelniük kell. Meggyőződésünk szerint semmilyen jogszabályi vagy egyéb akadálya nincs annak, hogy – a kártérítés jogalapjának bizonyossága esetén – sor kerüljön a peren kívüli kártérítésekre. Ennek lehetőségét támasztja alá és igazolja, hogy a BRFK nemrégiben peren kívüli kártérítési megállapodást kötött a jogellenesen feloszlatott „gesztenyéskerti tüntetés” 32 résztvevőjével. Az egyezség alapján a BRFK fejenként hatszázezer forint nem vagyoni kártérítést és százezer forint perköltséget fizet meg a tüntetőknek, továbbá elégtételt adott egy közlemény kibocsátásával, amelyben elismerte: megsértette a jogalap nélkül előállított tüntetők személyes szabadságát, gyülekezési jogát és emberi méltóságát, illetve megköveti a jogsértetteket. Példaértékűnek és más esetekben is követendőnek tartjuk ezt a hozzáállást, azaz az elkövetett jogsértések elismerését, a kártérítés egyezség útján történő megfizetését az áldozatoknak. Erre lenne szükség a tavaly őszi rendőri jogsértések áldozatainak ügyeiben is. Ennek érdekében fordulunk Önökhöz, kérve, hogy ezt az eljárási módot, mint fontos precedenst tegyék iránymutatóvá az ország összes rendőrségi szerve számára, illetve ezen elv alapján járjon el az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a kártalanítási ügyekben. Megjegyezzük, hogy a gesztenyéskerti tüntetés kapcsán kötött egyezségi megállapodás – tapasztalataink alapján – igen kedvező fogadtatásra került a társadalom körében, s hozzájárult a rendőrség iránti megingott bizalom helyreállításához. A tavaly őszi rendőri jogsértések áldozatainak nyújtandó mielőbbi igazságos kártérítés kétségtelenül hasonló eredménnyel járna, különös tekintettel arra, hogy a kártérítés eddigi elmaradása mélyen sérti az állampolgárok jogérzékét, igazságérzetét. Ezúton kérjük Miniszter Urat és Országos Rendőrfőkapitány Urat annak mielőbbi, hatékony előmozdítására, hogy az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának ajánlásait a Magyar Állam tartsa be. Ezzel összefüggésben kérjük, hogy – az eddigi elzárkózó hozzáállást és gyakorlatot – a peren kívüli egyezségek vonatkozásában felülbírálni szíveskedjenek. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és a Civil Jogász Bizottság szívesen vállalkozna az ezzel kapcsolatos szóbeli vagy írásbeli egyeztetésre. Miniszter Úr és Országos Rendőrfőkapitány Úr szíves tájékoztatására a kártérítések alapjául szolgáló emberi történetek, sorsok megismerése érdekében csatolunk két olyan esetleírást, amelyek például szolgálnak arra, milyen helyzetbe kerültek az áldozatok a jogsértések kapcsán és egyben jelzik a mielőbbi peren kívüli kártérítések szükségességét. Ezen túlmenően kérjük, hogy tekintsék meg a tavaly őszi rendőri jogsértések áldozatainak segítséget nyújtó szervezet, a Ne Féljetek Alapítvány honlapján látható esetleírásokat a szemük világát elvesztett és más módon megrokkant emberekről. (www.nefeljetek.hu). Tájékoztatjuk Miniszter Urat és Országos Rendőrfőkapitány Urat, hogy Alapítványaink a munkánk és a folyamat teljes áttekinthetősége, átláthatósága érdekében – gyakorlatunknak megfelelően – e levelünket és az Önök válaszlevelét közzéteszik a világhálón interneten, a www.nja.hu illetve a www.oktober23bizottsag.hu oldalainkon. Válaszlevelüket az alábbi címre várjuk: 1095 Budapest, Gabona u. 10. II. 1 (dr. Gaudi-Nagy Tamás címén) Együttműködésükben bízva várjuk szíves válaszukat. Tisztelettel: Dr. Zétényi Zsolt Dr. Gaudi-Nagy Tamás kuratóriumi elnök kuratóriumi ügyvezető Nemzeti Jogvédő Alapítvány Dr. Morvai Krisztina társelnök Dr. Völgyesi Miklós társelnök Civil Jogász Bizottság - Október 23. Bizottság Alapítvány az Ember Jogaiért |
| < Előző | Következő > |
|---|