A Nemzeti Jogvédő Alapítvány tudomására jutott, rendőri túlkapásokról és brutalitásról szóló esetek a múlt heti eseményekkel összefüggésben

1. Részlet egy szülõ levelébõl:

"Segítségüket kérném!

A fiamat szeptember 21-én hajnalban végrehajtott rendõri akcióban tartóztatták le, és tartják azóta is elõzetes letartóztatásban!

Történet rövid leírása a velük hazafelé tartó barátja alapján:

Szórakozóhelyrõl (ellenõrizhetõ) hazafelé betértek egy éjjel-nappali élelmiszerboltba.

 

 

A boltból fiam és két barátja elindult hazafelé, a negyedik társuk a boltban maradt. Ez utóbbi hajlandó tanúvallomással is alátámasztani az ott történteket, mert õ így úszta meg a fiammal történt borzalmakat! A fiam és két társa elhagyta a boltot és tapasztalta, hogy futnak feléjük az emberek, kiket rendõrök kergetnek! Mivel a közelben laknak albérletben szaladni kezdtek hazafelé Mire elérték a kaput olyan közel került a tömeg, hogy már nem tudták becsukni a kaput maguk mögött, és így a tömegbõl páran és a rendõrök is bementek a lépcsõházba. Fiam és társai a 2. emeletre a lakásukba próbáltak bejutni, de a rendõrök utolérték, és annak ellenére, hogy hangosan mondták hogy õk itt laknak (kezükben a kulccsal) elfogták õket. A felszólításra szó nélkül feltartott kézzel megadták magukat. Ennek ellenére a lefelé kísérõ rendõrök a lépcsõházban, ahol a lakók már nem látták megbilincselték õket, és a szemtanuk alapján a hangokból ítélve megverték õket. Fiamnak lábán van zúzódás, és kapott a fejére, amitõl mozog az elsõ foga! A barátját még jobban megverték, neki a szája felrepedt, olyannyira, hogy el is kellett vinni a kórházba. Össze kellet, volna varrni, de 4 óráig tartott volna, mire azt mondták erre nincs idõ (látlelet van). Ez állítólag azóta sem változott.

Fiam fõiskolás 4. éves és mellette másodállásban dolgozik is, mivel a taníttatás családunk szerény anyagi körülményei szükségessé teszi. Soha semmilyen összetûzésbe nem került a törvénnyel. Borzasztó volt látni azt, hogy, milyen lelki terhet is jelent számukra ez a méltatlan és igazságtalan helyzet, amibe kerültek. Ilyen megfélemlítés és borzalmas eljárás után érthetõ, hogy nehéz tanút találni, aki meri vállalni.

 

2. 2006. szeptember 21-ei hajnali Dob utcai események igazsága – amit az üggyel kapcsolatban a szülõk kiderítettek

"Elmentünk a tett színhelyére, a Dob utcai házba, ahol az eset történt és megtudtuk azokat az eseményeket, amelyeket a szemtanúk láttak.

Két fiú éjjel két óra körül barátaik hazaérkezését várták az említett ház kapuja elõtt. Nemsokára meg is érkeztek azok a barátok, mind a négyen, akik a házban laknak. Néhány percig beszélgettek a ház elõtt, majd a nagy zajra kimentek az Erzsébet körút és a Dob utca sarkára, amely a kaputól 30 méter, hogy megnézzék, mi történik. A rendõrök könnygáz gránátokat lõttek ki, aminek következtében nagy füst és erõs szag lett. Majd megjelent a pajzsos rohamrendõrök sorfala, amitõl a fiúk megijedve a tömeggel együtt a ház bejárata felé futottak.

Az utca másik végérõl a Hársfa utca felõl gumibotos rendõrök csapata félelmet keltve közeledett. Ez elõl és a fiúk és velük néhány idegen is befutott a házba, a mágneszáras kaput valaki becsukta, amit a rendõrök erõszakkal berúgtak és üldözõbe vették õket.

A fiúk felfutottak a második emeleti lakásukig, de az ajtót már nem volt idejük kinyitni a kezükben lévõ kulccsal, mert a rendõrök utolérték õket és felszólításukra azonnal felemelt kézzel megadták magukat, semmi ellenállást nem tanúsítva, kiabálták, hogy &bdquomi itt lakunk, itt a kulcsunk, nem csináltunk semmit., de mindezt a rendõrök figyelembe se vették és brutálisan rángatva hátrabilincselték a kezüket. Majd elkezdték a fiúkat szidalmazni &bdquomost megtanuljátok a magyarok Istenét és rugdosva, lökdösve ráncigálták le õket a lépcsõn egészen a földszintig. A rendõrök levonulása után került elõ még egy-két személy, aki nem a lakás felé futott, hanem a lépcsõházban bújt el.

A hátrabilincselt kezû fiúkat a földszinti bejárati ajtó belsõ részénél brutálisan bántalmazták a rendõrök. Nagy vértócsa maradt utánuk. Meglepõdve látta, hogy milyen sok rendõr vesz részt ebben az akcióban. (kb. 20 rendõr)

A tanúk elmondása szerint kilökdösték a védekezésre képtelen, hátrabilincselt kezû fiúkat a kapun, majd a fejüket, a hátukat és hasukat ütve toloncolták õket a körúton álló rabszállítóba.

 

3. Részlet egy szülõ levelébõl:

"Elnézést kérek amiért bátorkodtam Önhöz fordulni, de az elkeseredettségemben már csak az Ön segítségében bízok. A szerdai zavargások alkalmával fiamat õrizetbe vette a rendõrség, garázdaság jogcímen. Állítólag, sörös üveggel dobálta a rendõrséget, amit a fiam váltig tagad. Megrugdosták, fejbe verték, és ennek következtében a fiam durva szóval illette meg az egyik rendõr hölgyet. Lehet, hogy ez volt a kiváltó ok, amiért õt is a garázdálkodók közé sorolták. Tanuk is voltak,(egy erkélyérõl nézték végig a lakók, ahogyan elbánnak a fiammal, és véleményezték a rendõrök viselkedését). Megjegyzem, a fiam sohasem vett részt hasonló tûntetéseken, sohasem volt foci drukker, sohasem követett el hasonló tetteket. Becsületes, jó nevelt fiú. Fõiskolás, tisztességes állampolgár. Sohasem ütközött a törvénnyel,  mindig egyenes õszinte igazmondó felnõttként viselkedett. Hiszek az ártatlanságában, hiszek az õszinteségében, hiszek a szavában, nem csak azért mert a fiam, hanem azért is, mert nem volt értelme hazudni. Õt nem úgy ismerem, mint aki elrettenne bármilyen igazság kimondásától. Fiatal, fõiskolás, megkezdte volna a tanulmányait, kötelezettségei vannak, felvette a diákhitelt, ügyintéznie kellene dolgokat, de kérem én Önt, ezek után hogyan tudná tovább józanul, sértetlenül, és olyan felhõtlenül, és határozottan folytatni a még serdülõ életét, ha a rendszer végett megpecsételõdött az élete. Ez egy nyomot hagy benne, bennünk, és nem viselkedhetünk úgy a továbbiakban, mintha mi sem történt volna. Õ nem bûnözõ, nem garázdálkodó. Maga a védõügyvéd is említette, hogy õ sem érti miért rendelték el az elõzetes letartóztatást, hisz nem tartozik a csoportos garázdasággal vádolt személyek közé. Valószínû, ha elõbb történik meg ilyen eset, pl. 1 hónappal ezelõtt, akkor õt rögtön kiengedik. Viszont a rendõrségnek példát kell statuálnia. Fiam nem bûnözõ, ne tegyen belõle a rendszer egy lelki sérült embert, hisz nincs bûne. Amivel vádolják, azt nem követte el. Tisztességes, becsületes életet élünk, erre tanítottuk õt is, bízom, hiszek az õszinteségében, viszont kétségbe vagyok esve, hisz az óta is keresem az igazságot, nincs lelki nyugtom, nem akarok, azaz nem szeretnék a rendszer áldozata lenni. Nem foglalkozom politikával, csak nyugodt családi életet szeretnék élni. De ezek után kérdem szépen Önt, hogyan tovább??? Mi tévõ legyek, kihez forduljak? A védõügyvéd azt mondta pénteken, biztos kiengedik a fiamat, hisz vagy ejtik a vádat, vagy maximum feltételes szabadlábra helyezik. Egyik sem történt meg. Még egyszer elnézést kérek Öntõl, amiért bátorkodtam levelet írni, de történtek óta se éjjelem, se nappalom, se nyugtom!!! Kérem a segítségét, tanácsát, mi tévõ legyek, mit tehetek a fiam érdekében??? Lehet, hogy egy elfogult anyának tart, de mindennek ellenére és a sorozatos téves letartóztatások érdekében kérem ha módjában áll segítsen, és ha szépen megkérném, adjon tanácsot, mit tehetek még?????

 

4. Szerda hajnalban a Kossuth térrõl a rádió környéki lakásába – hátizsákjában egy utcán talált, elhagyott rendõrségi gumibottal – igyekvõ fiatalembert a rádiónál 8-10 rendõr leteperte és brutálisan megverte, ezután megbilincselve bevonszolták a Rádió épületébe, ahol egy helyiségben szabad prédára odavetették legalább 15-20 rendõr elé, akik kegyetlenül bántalmazták, állkapocs-csontja eltört, feje felrepedt, súlyos zúzódásokat szenvedett. Az eszméletvesztés határán álló szerencsétlent, ezután olyan erõvel taszították be a rabszállítóba, hogy mellkasa majdnem beroppant. Ezután bevitték egy kapitányságra, ahol megbilincselve térdeltették órákon át, majd egy olyan vallomást írattak vele alá, hogy ittasan hadonászott a rendõrök felé a gumibottal miközben elõlük menekült (sic !) és ezért kellett vele szemben fellépni. Jelenleg is kórházi kezelés alatt áll, szeptember 26-án operálták.

 

Részlet az anya levelébõl:

"'Kérem lehetõségeikhez, tudásukhoz képest segítsenek Neki, hiszen szeptember 23 óta alig tud beszélni és a mûtét után valószínûsítem, hogy nem is fog tudni még néhány napig bármit is tenni önmagáért. Nagyon aggódóm érte. Aggódom azért is, hogy tehetetlensége és tájékozatlansága miatt nem mulasztott-e el valamilyen panasz, kérelem, felszólamlás beadásának határidejét a hatóságok felé. El tudom fogadni azt, ha bármi olyat tett, ami törvényellenes, (noha biztos vagyok benne ilyet nem cselekedett), akkor legyen törvényes következménye, de képtelen vagyok elfogadni azt, hogy brutálisan szétverjék a fejét, testét.

 

5. Csütörtök hajnalban egy körúti lakos lement lakásából megnézni, hogy nem érte-e kár autóját, ekkor rohantak rá, bilincselték meg és vették õrizetbe a rendõrök.

 

6. Ugyanekkor a környéken egy kapualjból kilépõ három fõs társaság egyik fiatalkorú tagját elhurcolták, nyolc rendõr verte, rugdosta meg, jelenleg súlyos sérülésekkel otthon van lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt.

 

7. Szintén ezen idõszakban egy körútra nyíló utcában parkoló autójuk felé tartott öt vidéki fiatal, akik a Kossuth téri rendezvényrõl szerettek volna hazamenni, mikor õket készenléti rendõrök rohanták le és bántalmaztak, majd vettek õrizetbe &ndash egy kivételével, aki el tudott menekülni, elõzetes letartóztatásban vannak.

 

8. Részlet egy körúti mellékutcában lakos szemtanúi beszámolójából egy olyan rendõri akcióról, amely a végletekig kimeríti a túlzott rendõri erõszak kategóriáját:

 

"A már elfogott és hátrabilincselt kezû max. 17 éves srácokat egyszer csak elkezdték ütni-verni, kézzel, tonfával, majd betuszkolták oket 1-1 rendorautóba és ott tovább folytatódott a verés, kiegészítve rugdosással: a kommandósok az autó tetejének a peremébe két kézzel kapaszkodva páros lábbal lendültek be az autó utasterébe többször is Ezután beszálltak melléjük ketten-ketten, becsukódtak az ajtók, és a kocsik elkezdtek rázkódni a veréstol, aminek a tompa puffanásai így is hallatszottak. Mindez 1-2 percen át tarhatott, ekkor az egyik autóból hallatszott az üvöltõ kérdés: "Mik a célpontok?! Hova mentek a többiek?! Mit akartok megtámadni?!", de a válasz csak artikulátlan hörgés-vinnyogás volt."

 

9. Csütörtök hajnalban apa és 18. életévét idén betöltött fia tartottak hazafelé a Kossuth térrõl, de a Nyugati téren belekerültek a készenléti rendõrök dühöngõ csoportjainak darálójába. A fiú megdöbbenve kérdezte a közeledõ rendõröket, hogy merre lehet elmenni. Erre rárohantak hatan-nyolcan legyûrték, megbilincselték és betuszkolták a rabszállítóba. Õ egyike azon keveseknek akinél a bíróság elutasította az elõzetes letartóztatása elrendelésére irányuló ügyészi indítványt, így jelenleg szabadlábon védekezhet.

 

10. Részlet egy fiatal újságíró beszámolójából:

 

Voltam délelõtt a Fõvárosi Bíróságon a Markó utcában, ahol a fiatalok pere zajlik. Iszonyú! Lelkileg rettentõen megviselt, pedig én sem elítélt sem hozzátartozó nem vagyok. Ártatlan fiatal egyetemistákat vittek be. Olyanokat, akik vagy a Kossuth térrõl vagy egyetemi buliból tartottak haza. Mivel a közlekedés megbénult ezért gyalogoltak az utcán. Ez a rendõröket nem nagyon érdekelte. Volt közöttük két olyan korombeli csinos 40-50 kg-os fiatal lány, akiknek szétverték a fejét!!!! Az összes fiatal elõre megírt határozat alapján 30 napos elõzetes letartóztatásba kerül. Köztörvényes bûnözõkkel zárják össze õket. Több joghallgató is van köztük, azokkal még keményebben bánnak. Az ügyvédek elvannak képedve. Az egyik ügyvédnõ sírva fakadt. Azt mondják ilyet még õk sem láttak….Rémes ,mint ha az 50-es években lennénk! Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka rám is rám támadt 30 rendõr!

 

Engem nem vertek meg, csak lerángatták a kabátom és a sálam. Agresszív módon eltorzult arccal kiabáltak, hadonásztak a gumibotokkal. Mondtam nekik, hogy újságíró vagyok. Erre õk azt válaszolták, hogy ki a faszt érdekel,h ki vagy te mocskos kurva! …szétbasszuk a fejed….(bocs ,h szó szerint idéztem,de nem akarom szépíteni a dolgokat) Nagy nehezen elengedtek. Bejelentést pedig hiába tettem. A rendõrség szerint örülhetek, hogy nem vittek be, nem vágtak jól pofán. Mondjuk én is örülök, hogy csak a kabátom szakadt el.. Látván ezeket a fiatalokat, fõleg a lányokat. Még aznap éjszaka mikor a bejelentést tettem megkérdeztem a
rendõrnõt, akivel beszélgettem, hogy mi lenne ha nem újságíró, hanem civil fiatal nõ lennék?

Szõke fiatal nõk jelentik a veszélyt ? Erre azt válaszolta, hogy igen õk ugyanolyan bûnözõk! ,mert az MTv Székház elõtt nõk szedték a követ. Másnap nem is mentem az utcára, nekem a lelki terror is elég volt. Olyan sokkot kaptam, hogy alig tudtam hazajönni. Mozgó taxiba szálltam be én nem tudtam megmondani neki elsõként hova vigyen csak annyit, hogy haza!

 

Félelmetes ami itt folyik!!!!

 

11. Egy testvérpár elképesztõ története

 

Békés szándékkal testvéremmel és több barátommal szeptember 20-án részt vettünk a kormány elleni Kossuth téri demonstráción. Jó hangulatban és szelíden figyeltük az eseményeket, amelyek kimerültek a szónokok meghallgatásában és helyeslésében.

Késõ este fáradtan, de reménykedve a változásban elindultunk hazafelé. A hazafelé vezetõ úton összetalálkoztunk az AP két újságírójával, akikkel hamar összebarátkoztunk, és véleményt cseréltünk az eseményekrõl. Kiérve egy forgalmas sugárútra elbúcsúztunk egymástól, majd szinte ugyanabban a pillanatban 20 rohamosztagos rendõr brutálisan megverte az Öcsémet és engem.

A fogdán elképesztõ állapotok uralkodtak, szembesültem milyen is a halálfélelem. Bent összebilincselt ártatlanokat ütöttek-vertek. A 10 másik cellatársunk egytõl egyig békés, utcai járókelõként kerültek be. Utcán bámészkodó, munkából hazafelé tartó, a demonstráción részt sem vevõ embereket, gyerekeket, lányokat vertek meg és vittek be. A rendõr õrsön arra sem kaptunk lehetõséget, hogy családunkat és ügyvédünket értesítsük. Másnap az ügyész ismertette a vádat, miszerint csoportosan felfegyverkezve támadtuk meg a rendõri erõket. A szankció mértéke 5-8 év letöltendõ börtönbüntetés. Elképesztõ szerencsénkre az AP két újságírója tanúként bizonyítja, hogy ártatlanul akarják leültetni az Öcsémet és engem. Házi õrizetben várjuk további sorsunkat, és bízunk a demokrácia értékeiben.

 

12. Szemtanúk levele egy brutális rendõri akcióról:

 

"Tisztelt Alapítvány! Mélységesen felháborodva tapasztaltuk, hogy péntek este (2006.09.22) a Kossuth téren a békés tüntetésrõl hazafelé menet este 10 óra magasságában a Parlament sarkánál az épület védelmére felsorakozott rendõrök három fiatalt lefognak, hátrabilincselik a kezüket, fejjel elõre átdobják õket a kordonként szolgáló vaskerítésen, és miután a lefogottak betont fogtak, 10-15-en körülállva agyba fõbe rugdossák õket. Az esettõl 10m-re állva is hallani lehetett a rugdosáskor eltörõ csontok hangját. A közelben többen is tartózkodtak, és sírva könyörögtünk a rendõröknek, hogy hagyják abba, mert megölik õket, de erre minket agresszíven eltereltek a helyszínrõl, és durva, nyomdafestéket nem tûrõ szavakkal illették a velük vitába szálló hölgyet. ("hülye kurva") Jelenleg is az esemény hatása alatt állok. Az események után jelentettük azt a tüntetés szervezõinek, akik telefonon beszéltek valakivel a rendõrségtõl, és azt a választ kaptuk, hogy amennyiben be szeretnénk jelenteni az esetet, fáradjunk be a legközelebbi rendõrõrsre… Arról nincs információnk, hogy a három fiúnak mi volt a bûne, az egyik szemmel láthatóan ittas volt, amikor elmentünk mellettük. Az esetnek több szemtanúja van. Meg vagyunk gyõzõdve róla, hogy a három fiatalember súlyos sérüléseket szenvedett, orvosi ellátásra szorultak, de abban nem vagyunk biztosak, hogy azt meg is kapták, mert mentõautót nem láttunk azon a környéken. Kérem, hozzák nyilvánosságra ezt a történetet, hogy ne fordulhasson elõ többet. Az MTV székház ostrománál vereséget szenvedett rendõrség, most minden alkalmat megragad arra, hogy bosszút álljanak akárkin, és ezt még hangoztatták is.

A fenti rendõri cselekmények kimerítik a Btk. 226. §-a szerinti bántalmazás hivatalos eljárásban vétségét és – ha 8 napon belül gyógyuló sérülést okoz és a sértett magánindítványt terjeszt elõ – a könnyû testi sértés vétségét, vagy 8 napon túl gyógyuló sérülések esetén a súlyos testi sértés bûntettét.

A Nemzeti Jogvédõ Alapítvány és más jogvédõ szervezetek (Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért, Amnesty International) által is megállapított ilyen jogtiprásoknak haladéktalanul véget kell vetni, az elkövetõket felelõsségre kell vonni.

 

Javasoljuk, hogy aki ilyen rendõri önkényt észlel, vagy ilyennek válik áldozatává az igyekezzen tanúkat, képi bizonyítékot szerezni, majd – akár van bizonyíték, akár nincs – tegyen feljelentést ismeretlen elkövetõvel szemben a Budapesti Nyomozó Ügyészségnél (1056 Budapest, Belgrád rakpart 5., tel : 266-5730) írásban vagy személyesen jegyzõkönyvbe mondva.

Budapest, 2006. szeptember 27.

Nemzeti Jogvédõ Alapítvány