Bíróság előtt a “SZUPERNAGYI”

NJSZ Hír 2009. január 8. www.nja.hu Nemzeti Jogvédő Szolgálat

2009. január 9-én 8.30-as kezdéssel kerül sor a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a III. emelet 307-es tárgyalóban Kondáné Bartal Piroska tárgyalására, akit hivatalos személy elleni erőszak bűntettének elkövetésével vádolnak.
Az ügy illeszkedik azon a 2006 őszi eseményeket érintő számos koncepciós per sorában, amellyel a hatalom a kormány ellen tüntetőket próbálja büntetni.

Kondáné Bartal Piroska 2006 őszén 57 éves (és 57 kilós!) volt, belsőépítész főiskolai diplomával és lakberendező mesterdiplomával rendelkezik, szakmájában dolgozik. Férjezett, házastársa két-diplomás mérnök, két felnőtt gyermekük közül Orsolya tanár és diplomás fotó-művész, Szilvia textilművész és művészetterapeuta. Unokái a hatéves Bendegúz és a tízéves Virág.

Az addig makkegészséges idősebb unokájáról, Virágról a 2006. október 23-i ünnepnap előtt egy héttel derült ki, hogy súlyos, csak inzulinnal kezelhető cukorbeteg. A gyermeket két hetes kivizsgálásra az egyik budapesti gyermekklinikára fektették be. Mindez a családra rendkívüli emberi, érzelmi és gyakorlati terheket rótt. A beteg gyermek édesanyja a kórház rendjének megfelelően folyamatosan Virág mellett tartózkodott, kivéve, amikor a kistestvér, Bendegúz megnyugtatására, meglátogatására néhány alkalommal hazament. Ilyenkor Piroska váltotta le lányát a kisunoka, Virág kórházi betegágya mellett. Ilyen alkalom lett volna október 23-a is. Piroska – még mindig az unokájával kapcsolatos megrázó fejlemények hatása alatt, megviselt érzelmi állapotban – igyekezett metróval a Klinikák állomás felé, hogy lányát „leváltsa”, lehetővé téve a kisebbik gyermek otthoni meglátogatását az édesanyának. A Deák tér állomáson közölték, hogy a járat nem megy tovább, ki kell szállni. Erről az eljárásban a BKV hivatalos igazolást is kiállított, „természetesen” nem a nyomozóhatóságok megkeresésére, hanem Piroska saját kezdeményezésére. (Az eljárás alá vontak felelősségét mentő ilyen nyomozati kezdeményezéssel, – az eljáró hatóságok ilyen irányú törvényes kötelezettsége ellenére – egyáltalán nem találkozunk a „tavaly őszi ügyekben” . Itt jegyezzük meg, hogy az ártatlanság vélelmének alkotmányos elve, amelynek része, hogy a bűnösséget mindig a hatóságoknak kell bizonyítani, ezekben az eljárásokban rendre megfordul: a terhelteknek/eljárás alá vontaknak kell sziszifuszi erőfeszítésekkel bizonyítékokat gyűjteni ártatlanságuk bizonyítására. Mind a rendőrség, mind az ügyészség – s jelentős számú esetben a bíróság is – teljes szereptévesztésben vannak, látványosan az emberi jogok megsértését tömegesen és durván elkövető hatalom „jogi képviselőjeként” viselkednek, súlyosan megsértve a jogállamiság elvét és eszmerendszerét.)

Nyomozati vallomásában Piroska így idézi fel az október 23-án történt „vádbeli esetet”:
„Amikor a felszínre felértem rosszul éreztem magam, rossz állapotban voltam, fent azt láttam, hogy a rendőrök a Deák utca felől két sorba haladtak és többször felszólították a metróból kijövő utasokat is, hogy hagyjuk el a helyszint, haladjunk. Én lehetséges, hogy kicsit lassabban reagáltam a felszólításra, mint mondtam a könnygáztól rosszul éreztem magam és elszörnyedve tapasztaltam a felszínen történteket is. A rendőri sorfalból egy rendőr szólította fel folyamatosan az embereket, hogy hagyják el a helyszint, ő többször rám is szólt, hogy menjek tovább, majd miután egy kicsit tanácstalannak tűnhettem kicsit meglökött a hátamon a kezével. Én úgy gondolom, hogy erre nyugodt hangnemben megkértem, hogy ne lökdössön, erre a rendőr ismét meglökött. Én ismét megkértem, lehetséges, hogy már emeltebb hangnemben, hogy ne lökdössön. A rendőr erre egy kézzel megragadta a rajtam lévő kosztümkabátot, majd a sorfal mögé rántott, ahol négy rendőr a földre lökött és a kezemet hátra bilincselték. Ezt követően vezényszóra felállítottak.” (Két tanú támasztja alá, hogy Piroskát négy rendőr földrevitte és megbilincselte.)
(Piroska a vele szembeni erőszakos és indokolatlan rendőri intézkedés során megsérült, emiatt feljelentést tett az őt bántalmazó rendőrök ellen a Btk. 226. §–ába ütköző bűncselekmény, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége miatt. Az eljárást az ügyészség bűncselekmény hiányában szüntette meg.)

Ezt követően Piroskát megbilincselve bezárták egy rabszállító kocsiba, ahol megbilincselve egy órát várakoztatták, úgy hogy a rendőrök rázárták az ajtót és elmentek. Ez nagyon félelmetes érzés volt, bármi történhetett volna. Kicsit később még két férfit ültettek be a rabszállítóba, az egyik már olyan rossz állapotban volt, hogy félrebeszélt, a feleségét és a gyerekét kereste, szólítgatta. A másik úgy volt összeverve, hogy az arca tiszta vér volt. Piroskával a fogdára érkeztekor az ottani rendőrök üvöltöztek: „Maga itt egy senki! Jegyezze meg, hogy nehogy azt higgye, hogy magának igaza lehet, bármit mond, úgysem lesz igaza…!
(Az eddigiek a fogdán üvöltöző rendőröket igazolták…)

Piroska az éjszakát és a következő napot a börtönben töltötte, miközben családjának fogalma nem volt róla, hová lett. A beteg kisunoka a kórházban aggodalommal várta, a lánya indult volna a másik gyerekéhez, de nem mehetett, mert édesanyja nyomtalanul eltűnt, nem érkezett meg a leváltására. (Nagyszámú hozzátartozó élt meg hasonló sokkot, a hatóságok szinte kivétel nélkül elmulasztották értesíteni a hozzátartozókat, például az egyetemista fogságbavetettek szülei – a szeptemberi ügyekben – napokig nem tudták, hol van a gyerekük.)
Piroska zárkájába hoztak még – mások mellett – egy középiskolás lányt, akinek a fejét rasztahajánál fogva verték a rendőrök a Duna parton a vaskorlátba, ezért a foga kitört.

A szája felduzzadt, s a térde is összezúzott állapotban volt. Volt még egy önkormányzatnál dolgozó értelmiségi, frissen egyetemet végzett hölgy, akit könnygázzal fújtak le a Dunaparton séta közben, arca nagyon fel volt dagadva, de nem annyira, mint annak a két nőnek (Piroska két másik zárkatársának), akit társasági vacsora közben egy étteremből rángattak ki a rendőrök és paprikasprayt fújtak az arcukba. Az utóbbiak az elviselhetetlen, kínzó égető, maró érzéstől embertelen szenvedésen mentek át, a zárkatársak pedig attól szenvedtek, hogy nem tudtak segíteni, mert kérés ellenére sem kapott a paprikaspray hatásának ellensúlyozására gyógyszert vagy más segítő beavatkozást a két fiatal nő a fogdaorvostól, személyzettől. Két további zárkatársnő reszketve a félelemtől folyamatosan azt mondogatta, hogy ők bármit aláírnak csak engedjék ki innen őket, engedjék haza őket a családjukhoz.

Őrizetbe vételének indokául egyébként a hatóság azt jelölte meg, hogy Piroska a Deák téren NÉGY rendőrt megvert. (A hivatalos dokumentumon ez így szerepel: „A rendőr-sorfal mozgását nevezett személy a helyszínen akadályozta, majd az intézkedő rendőrök ellen fizikai erőszakot alkalmazott”.)

A későbbiekben az 57 kilós „Szupernagyi” által megvert rendőrök száma rohamosan csökkent, összességében egy megvert rendőrre redukálódott. Emiatt azonban lesújtott Piroskára az igazságszolgáltatás: un vádhalasztásra került sor, amely azt jelenti, hogy a terhelt továbbra is büntetőeljárás alatt áll, de „kap még egy esélyt” mielőtt az ügyész ténylegesen vádat emelne. Ez Piroska esetében egyéves időtartamra került elrendelésre, egyidejűleg Piroskát az ügyészség PÁRTFOGÓ FELÜGYELET ALÁ HELYEZTE, abban a reményben, hogy „ezzel az intézkedéssel a gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatás feltételezhető” (szószerinti idézet a januári ügyészségi határozatból). Ez azt jelentette volna, hogy a többdiplomás nagymamának rendszeresen tájékoztatni kellett volna a hatóság által kijelölt pártfogó felügyelőt (szociális munkás) családi életének, munkájának, életvitelének és életmódjának szinte minden eleméről. Az intézkedés neve mindent elmond annak természetéről.
Nem tűrve ezt a megaláztatást Piroska panaszt nyújtott be az intézkedés ellen, erre figyelemmel április hónapban az ügyészség vádat emelt ellene hivatalos személy elleni erőszak alapesete miatt, amely három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A következő lépés a bírósági tárgyalás kitűzése, amely ezidáig nem történt meg. A Piroska elleni vád csak és kizárólag az ügyben érintett és őt bántalmazó rendőrök vallomásán alapul, semmilyen más bizonyíték nincs arra, az egyébként nyilvánvalóan meg nem történt tényre, hogy ő a vele szemben intézkedő rendőrt megütötte és megrúgta volna. Mivel ebben az ügyben is voltaképpen – az Alkotmánnyal és minden vonatkozó jogszabállyal élesen szemben – az eljárás alá vontnak (terheltnek) kell az ártatlanságát bizonyítania, Piroska védője útján felajánlotta, hogy hazugságvizsgálatnak is hajlandó alávetni magát.
Álláspontunk szerint a Piroskával szembeni hatósági intézkedések a maguk összességében embertelen bánásmódot valósítanak meg, különös tekintettel a családját sújtó igen nehéz helyzetre, s hogy önkényes bebörtönzésére az unokája váratlanul felismert súlyos betegsége miatti kórházi látogatásának időpontjában, emberileg kirívóan nehéz helyzetben került sor. Egyebekben: egy 57 kilós, akkor 57 éves diplomás művész nagymama vonatkozásában rendőr(ök) megveréséről beszélni, s valakit emiatt a vádlottak padjára ültetni nem csupán a rendőrséget, a rendőri állományt teszi gúny és nevetség tárgyává, hanem az egész igazságszolgáltatást. Tekintettel erre, s ezzel összefüggésben az eljárás mindenki számára nyilvánvalóan teljességgel megalapozatlan, koncepciós jellegére kérte a Legfőbb Ügyészt az eljárás azonnali megszüntetésére (ebben az ügyben, s minden más megalapozatlan, koncepciós eljárásban.)

Ki kell emelni azt a tény, hogy a védelem részéről tett indítványokra ( eljárás megszüntetése, a vádlott hazugságvizsgálat alávetése) a bíróság a mai napig nem reagált érdemben.

Piroska védelmét a Nemzeti Jogvédő Szolgálat látja el, Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd a szervezet ügyvezetője útján.

A tárgyalás helyszíne: Pesti Központi Kerületi Bíróság 1055 Budapest, Markó u. 25, III. emelet 307-es tárgyaló
Időpontja: 2009. január 9. 8.30.