Jogerősen felmentette a bíróság “Szupernagyit”
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2009. április 21-én hozott jogerős ítéletével felmentette a "Szupernagyiként" ismertté vált Kondáné Bartal Piroskát az ellene 2006. október 23-án indult eljárásban hivatalos személy elleni erőszak bűntettének vádja alól. Az ügyészség a felmentést tudomásul vette, ezért az ítélet azonnal jogerőre emelkedett. Piroska védelmét a Nemzeti Jogvédő Szolgálat látta el Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a szervezet ügyvezetője útján.
Piroska 18 óra körül a Deák téren át haladt metrón, kórházi ápolás alatt levő unokájához igyekezvén. A Deák térnél azonban a rendőrség utasítására a metrószerelvényeket megállították, felterelték az utasokat, köztük Piroskát is, aki elszörnyedve tapasztalta azokat a háborús állapotokat, amelyek akkor a Deák tér környékét jellemezték az Astoriához hasonlóan. Mindent beterített a könnygáz és emberek ezrei találták magukat szemben magukból kivetkőzött, elfogadhatatlan jogsértéseket, bűncselekményeket elkövető rendőrök brutalitásával. Nemcsak a Civil Jogász Bizottság jelentése illetve a Nemzeti Jogvédő Alapítvány mutatott rá korábban a 23-i rendőri intézkedések kirívó jogellenességére, hanem a nap eseményeit értékelő belső rendőri vizsgálat is (Papp jelentés)
Az esemény napján 57 éves és 57 kilós többdiplomás és több unokás értelmiségi nőt az egyik hozzálépő rendőr több ízben meglökte, majd miután ezt ő sérelmezte, megragadta őt ruhájánál fogva és berántotta a rendőrsorfal mögé, ahol négy rendőr ráugrott és földre teperték, megbilincselték, majd pedig a helyszínen látványosan végigvezetve, mint elfogott "randalírozó" tüntetőt, előállították a Gyorskocsi utcai fogdában.
A rendőrségi fogdán először azt közölték vele, hogy négy rendőr megtámadása miatt indítanak vele szemben hivatalos személy elleni erőszak miatti eljárást, később ez már csak egy rendőrre változott. A vád szerint Szupernagyi nekiesett az őt "udvariasan útbaigazító" rendőrnek, aki miután nem bírt vele, mivel őt Piroska úgymond többször ütlegelte és rugdosta, ezért segítséget kellett hívnia és így tudták csak ketten megbilincselni őt.
(Az ügy további részletei itt olvashatók: http://nja.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=514&Itemid=84,
http://nja.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=521&Itemid=35)
A bíróságnak arról kellett döntenie, hogy az eljárásban beszerzett bizonyítékok közül melyiknek ad hitelt. A rendőri jelentést másnap megíró rendőröknek, akik közül az egyik – az egyébként erőteljes testalkatú – sértett, a másik pedig a tárgyaláson tett nyilatkozat alapján nagy bizonyossággal nem is vett részt az intézkedésben, vagy pedig azon két civil tanúnak, akik Piroska szerencséjére tanúi voltak az eseményeknek és kétséget kizáróan, egybehangzóan tudták bizonyítani azt, hogy nem tanúsított erőszakot Piroska a rendőrökkel szemben, nem akadályozta a rendőri intézkedést, ezzel szemben ő ellene indítottak indokolatlan támadást a helyszínen oszlató rendőrök.
A bíróság – a védelem álláspontjával egyezően – arra a következtetésre jutott, hogy minden körülményt egybevetve a rendőr-tanúk vallomását elfogadni nem tudja, és velük szemben a civil tanúk vallomását tartotta hitelt érdemlőnek, elfogadhatónak, továbbá vádlott következetes nyilatkozatai alapján állapította meg azt, hogy nem bizonyítható az, hogy Piroska bűncselekményt követett el, ezért büntetőjogi felelősségre vonásának nem lehet helye. A büntetőeljárás legfontosabb alapelve, (in dubio pro reo) ezúttal érvényesült: kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére értékelni nem lehetett.
Az eljárásban igazából az volt a tét, hogy képes-e a bíróság függetleníteni magát azon általában megszokott mérlegelési szempontok alól, amelyek rendőri vallomásokat a bizonyítékok körében kiemelt súllyal veszik figyelembe. A mostani ítélettel az eljáró bíró helyes mérlegelés alapján jutott arra a következtetésre, hogy nem alapozható bűnösséget megállapító ítélet olyan rendőrök vallomására, akik mind a rendőri jelentésben, mind későbbi vallomásaikban az események lényegét érintően több nyilvánvalóan ellentmondó és hitelt nem érdemlőnek minősülő kijelentést tettek, például az időpontot korábbra tették. Különösen ilyen ellentmondásnak minősül az, hogy a segítségre siető rendőr és a támadással úgymond érintett rendőr másként mondta el azt, hogy milyen módon került kapcsolatba vádlott és a vele szemben intézkedő rendőr. Egyikük azt nyilatkozta, hogy ruhájánál fogta meg, másik pedig azt, hogy mindkét karját fogta vádlottnak az őt megrántó rendőr. Ez pedig kizárja azt, hogyan üthetett volna Szupernagyi ilyen helyzetben.
A civil tanúk vallomásában fontos megjegyezni, hogy a nyomozati szakban tett vallomásaikhoz képest részletesebben nyilatkoztak a bíróság előtt az ügyről, arra hivatkozva tették ezt, hogy kihallgatásuk idején megtorlásoktól tartottak. Ezt az indokot elfogadhatónak tartotta a bíróság és ezért is az ő vallomásuknak adott hitelt a rendőrökével szemben.
Sikerült tehát egy sziszifuszi, rendkívül megerőltető eljárás után az igazságát, az ártatlanságát megvédenie Piroskának, aki immár büszkén és emelt fejjel mondhatja el azt, hogy volt bátorsága szembeszállni az ügyészség által kezdeményezett megalázó koncepciós perben. Kiállt igaza mellett végig, képes volt megőrizni méltóságát még azon körülmények ellenére is, amelyet később a fogdán volt kénytelen elszenvedni. Mégsem lett igaza a fogdára érkezésekor a rendőröknek, akik azt üvöltötték neki: "maga itt egy senki, jegyezze meg, nehogy azt higgye, hogy magának igaza lehet bármit mond, úgysem lesz igaza." Szerencsére megállapítható, hogy a szívós, kitartó védői munkának, Piroska eltökéltségének és a bíróság példamutató jogalkalmazásának, mégsem a rendőröknek lett igaza.
Emlékeztetnünk kell arra is, hogy az ügyészség első menetben vádhalasztást alkalmazott, azaz pártfogó felügyelet alá helyezte volna 1 éves időtartamra Piroskát, aki azonban ezt a megalázó intézkedést nem fogadta el.
Sajnálatos ugyanakkor, hogy a Piroskával szemben fellépő rendőr ellen hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt indított eljárást az ügyészség korábban megszüntette. Kérdés: lesz-e következménye annak, hogy a rendőrök Piroskára mit vallottak, hiszen állításaikhoz nyomatékos kétség fért, tehát felmerülhet a hamis vád és a hamis tanúzás is.
Sikerült ebben az ügyben bebizonyítani azt, hogy az emberek megfélemlítésére indított eljárásokkal eredményesen lehet szembeszegülni, ha van kellő elszántság és kitartás a meghurcoltakban. Piroskából mint áldozatból bűnöst akartak faragni, azonban ez a kísérlet az igazságszolgáltatás barikádjain most elvérzett. A meghurcolásért járó jóvátételt pedig érvényesíteni fogja.
Ilyen jellegű döntésekre volt már példa a nemzeti jogvédők által ellátott 2006 őszi ügyekben, de ugyanakkor még mindig folynak ilyen és ehhez hasonló, akkor indult koncepciósnak nevezhető eljárások, többek között Gőbl György soproni ellenálló ellen, akinek az ügyében júniusban várható ítélet.