 |
|
 |
 |
|
Iratkozzon fel heti hírlevelünkre! |
 |
| Kell-e közkegyelem a tavaly őszi események miatt megvádoltaknak? |
|
|
|
| 2007. június 01. | |
|
Az Új Demokratikus Koalíció (ÚDK) áprilisban közzétett közleménye bírálja a Nemzeti Jogvédő Alapítványt és elnökét a közreadott közkegyelmi törvénytervezet miatt, az alapítványt és főleg elnökét helytelen és szükségtelen politikai törekvéssel vádolva.
Megismételjük azt a korábban leírt véleményünket, hogy „Öt-hatszor annyi polgár ellen folyik büntető eljárás, mint ahány rendőr ellen, s a legóvatosabb becsléssel mondhatjuk, hogy az eljárásoknak legkevesebb harmada az eljárás alá vont elmarasztalásához vezethet. Vannak adataink arra, hogy igen súlyos bűncselekmény – közérdekű üzem működésének megzavarása ill. lázadás - miatt is folyt vagy folyik eljárás. Aligha várható olyan jogalkalmazási fordulat, ami az eljárás alá vontak teljes körének ártatlanságot deklarálna.” Ebben a helyzetben tettük az asztalra közkegyelmi tervezetünket, ami nem politikai javaslat, hanem egy szakmai lehetőség a politikai döntéshozók számára a szenvedő embereken való segítés és a társadalmi béke megközelítése jegyében. A jogsértő rendőröket és politikai utasításkiadókat a hatályos jog alapján (de lege lata) felelősség terheli, ennek a bűnüldözői kötelességnek a szorgalmazása a büntető feljelentés értelme. A közkegyelem egy másik síkban, a jövőben, nem bűnüldözői, hanem törvényhozói feladatként (de lege ferenda) szorgalmaz a szenvedő ember mentesülésére szolgáló megoldást, de semmiképpen nem nagypolitikai célok elérését, különösen nem a kormányellenes megmozdulás résztvevőinek igazolását, mert ez ily módon lehetetlen. Fontos a következők megjegyzése: 1.A közkegyelemre irányuló javaslatnak akkor van értelme, ha van esélye. Esélye akkor van,ha mindkét (kormány és ellenzéki) politikai tábor érdekelt a bűnüldözés megszüntetésében bizonyos körben. 2.A közkegyelem a többség politikai akaratából lehetséges, ezért nem alkalmas a kormányeltávolító csoportok kizárólagos kedvezményezésére, mintegy felmentő ítéletpótlásra, hiszen aki ítéletet akar, az kérheti tárgyalás kitűzését. Eldöntendő: valóban a jogvédelemre szorulók üldözését akarjuk megszüntetni, vagy kormánybuktató célú politikai kampányt folytatunk. Ez utóbbi esetben bátran követelhető, hogy kizárólag kormányellenes tüntetők kapjanak kegyelmet. A valódi jogvédelemnek nem ez a célja, mert az elsőrendűen a bajba jutott emberen kíván segíteni, nem a hatalmi viszonyok közvetlen megváltoztatására irányul, mert az ilyen álcázott politizálást folytató jogvédelem sem igazán jogvédelemnek, sem igazán hatékony politikának nem alkalmas. 3. Az 1990-es és 2006-os viszonyoknak az a hasonlósága, hogy mindkét esetben a kormányon lévő erőknek van (volt) lehetősége kegyelmet adni. Az a körülmény, hogy 1990-ben vitatható politikai engedmények voltak közkegyelmi vonatkozásban is, nem érinti a 2006-os közkegyelem lehetőségét azon erők részéről, akik 1990-ben saját híveiknek követeltek és kaptak közkegyelmet, ellenkezőleg az összehasonlítás súlyos érv a posztkommunista és liberális erők elvtelenségének megmutatásához. Az 1990-re hivatkozás azért helytálló, mert saját logikájuk követésére figyelmeztet! Az ÚDK ettől eltérő azon érvelése, hogy a közkegyelem a kormányerők érdeke, nélkülöz minden jogászi megfontolást és politikai ésszerűséget, hiszen, ha így lenne, már meghozták volna a közkegyelmi törvényt. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány ilyen bírálata alaptalan és káros a jogvédelemre. Az ÚDK pedig akkor kalandozzon a jogvédelem területére, ha akár egyetlen embernek vissza tudja adni a szabadságát, amint teszik ezt „ naív és jóindulatú” jogvédők, akik politikai beszédek és szónoki emelvények valamint mások öncélú politikai bírálata helyett - mivel jogászok, akik értenek ahhoz, amit vállaltak - a börtönöket és tárgyalótermeket választották munkálkodásuk helyszínéül. Ezt kívántuk közölni minden további vita elkerülése érdekében. A közkegyelem legyen a politikai erők felelőssége ! Nemzeti Jogvédő Alapítvány |
| < Előző | Következő > |
|---|