Nyílt levél a 2006. évi tömeges rendőri brutalitások tárgyában Lomnici Zoltánnak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnökének

Budapest, 2008. március 6.

Tisztelt Dr. Lomnici Zoltán Elnök Úr!

A Fővárosi Bíróság a múlt pénteken ismét felmentett három rendőrt a 2006. őszi budapesti tömeges rendőri brutalitás és önkényes őrizetbevétel sorozat során elkövetett bántalmazás vádja alól.

A vádbeli történet tipikus. Tavalyelőtt ősszel (szeptember 19. éjszakáján) a miniszterelnök hazugságai ellen tiltakozó, a hazugsággal, csalással hatalomra került kormány lemondását követelő békés Kossuth téri tüntetésről hazafelé tartó férfiembert a nyolcadik kerületben a rendőrök „levadászták” s hosszasan, kíméletlenül ütötték, rúgták. Kézről kézre adták az áldozatot, először elfogása színhelyén ütlegelték, majd a Magyar Rádió udvarán, később a rendőrautóban majd a fogdaudvaron. A nagyerejű ökölütésektől, rúgásoktól testszerte komoly sérülései keletkeztek, egyebek mellett veséje sérült, állkapcsa eltört, hat foga meglazult, azóta is beszédhibától szenved. A baleseti osztályon – hasonlóan sorstársaihoz, a többi félig agyonvert tüntetőhöz – az ágyhoz bilincselve kellett megvárnia a műtétjét, majd az azt követő felépülést. Az orvosszakértői vélemény szerint sérülései maradandóak. Testi károsodásai mellett az elszenvedett traumától szerzett lelki sérüléseit is súlyosnak és tartósnak, depressziót okozónak ítélte meg a szakember. A sértett egyike volt annak a több száz összevert embernek, akik ellen koncepciós eljárást indítottak, de – amint ezek többségében történt – az ő büntető, majd szabálysértési ügyében is megszüntették az eljárást. Képviseletében, akárcsak a tavalyelőtti tömeges rendőri brutalitás és őrizetbevétel sorozat áldozatai többségének ügyeiben a Nemzeti Jogvédő Alapítvány (NJA) járt el, ezúttal dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a jogvédő szervezet ügyvezetője útján.

Itt jegyzem meg, hogy a Nemzeti Jogvédő Alapítvány többször kísérelt meg peren kívüli egyezséget kötni a rendőrséggel a szenvedések miatti kártérítések érdekében, tekintettel arra, hogy a rendőri brutalitás ténye, azaz a jogalap ezekben az ügyekben vitán felül áll, bizonyított. Mindezidáig sem a most bemutatott ügyben, sem más 2006. évi ügyben nem sikerült megállapodni a rendőri vezetőkkel, az áldozatok egyetlen fillér kártérítést nem kaptak. Ennek „köszönhetően” most már tömegesen indulnak, illetve folynak a bíróságokon a brutális rendőri bántalmazások miatt, a maradandó fogyatékosságok okozása illetve a jogellenes őrizetbevételek, a fogságban történő kínzások miatt a kártérítési perek a rendőrséggel szemben. Az áldozatok emberi méltósága, valamint a jogállamiság, az emberi jogok és a bírói függetlenség érdekében elengedhetetlen, hogy a bíróságok az objektív tények ismeretében és a jogszabályoknak alárendelten hozzák meg döntéseiket, ezekben az ügyekben is.

Azért fordulok Elnök Úrhoz, mert a fentebb ismertetett büntetőügyben az volt a megdöbbentő tapasztalatom, hogy a bíróság tárgyi ismerete a 2006. évi budapesti tömeges rendőri brutalitásokkal, önkényes őrizetbevételekkel kapcsolatosan igen hiányos, sőt téves volt.

A bírósági tanács elnöke a felmentés szóbeli indokolásában elemezte, hogy miért tekintette szavahihetőbbnek a REBISZ-es rendőröket, mint a félig agyonvert áldozatot. Ezen indokolásban a bíró – többek között – „életszerűtlennek” nevezte, hogy valakit a budapesti utcán az éjszaka közepén a rendőrök minden ok nélkül elkapjanak és összeverjenek. Emellett rámutatott, hogy „nem lehet abból kiindulni, hogy a rendőrök hazudnak”. Úgy tűnt, hogy a bíróság szinte semmiféle tényszerű, tárgyszerű információval nem rendelkezik arról, mi is történt Budapesten 2006. szeptember 19-én és 20-án éjszaka, valamint október 23. napján. Úgy tűnik, a bíróságnak nincs „köztudomása”, illetve hivatalos tudomása arról, hogy ezeken a napokon a megvadult rendőrök százszámra „vadásztak le”, lőttek meg, vertek és rugdostak össze olyan járókelőket, akik „rosszkor voltak rossz helyen”, illetve akik az Alkotmányban biztosított véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságukat gyakorolták. Úgy tűnik, a bíróságnak – legalábbis az ezen ügyben eljárt bíróságnak – arról sincs tudomása, hogy a kegyetlen bűncselekményeket elkövetett rendőrök az eljárások során rendszeresen hazudnak, azért, hogy védjék saját magukat és brutális „bajtársaikat”. Nyilvánvalóan e tudatlanság, ismerethiány az oka annak az állításnak, hogy a tavaly őszi ügyekben perbevont rendőrök „főszabályként” igazmondóak. Jó lenne, ha a tömeges rendőri hazugságok tényét a bírák legalább a saját kollégáiknak elhinnék. (Több bíró is nyilatkozott ugyanis a nyilvánosság előtt, rámutatva a sorozatos rendőri hazudozások tényére.)

A tömeges rendőri brutalitásokkal és önkényes őrizetbevétel sorozattal kapcsolatosan – mind a büntetőügyekben, mind pedig a kártérítési ügyekben – elengedhetetlen, hogy az eljáró bírák a tényekről megfelelő, tárgyszerű ismeretekkel rendelkezzenek. Hangsúlyozom: a tények ismerete nem személyes vélemény, álláspont kérdése, s különösen nem „politikai” kérdés. Az eljáró bíróknak minden egyes ügyben – így a 2006. őszi eseményekkel kapcsolatosakban is – tisztában kell lennie az adott ügy jogszerű és igazságos megítélése szempontjából lényeges ténykérdésekkel. Enélkül az igazsággal és a jogszabályokkal összhangban lévő „jó” döntés, helyes döntés nem hozható (a Magyar Köztársaság nevében…). A most megtapasztalthoz hasonló további információs hiányosságok és tévedések elkerülése érdekében mellékelten megküldök a 2006. őszi tömeges rendőri brutalitásokkal és önkényes őrizetbevétel sorozattal összefüggő ügyekben eljáró bíróságok könyvtárai számára néhány fontos forrást, dokumentumot. Kérem Elnök urat, segítsen abban, hogy az ilyen ügyekben eljáró bírák ezekhez a tényfeltáró anyagokhoz hozzáférhessenek, s azokat felkészülésük során tanulmányozhassák az objektív döntés meghozatala érdekében. Mellékelem tehát három volt alkotmánybírónk kritikai elemzését a Gönczöl Bizottság Jelentéséről (könyvformátumban), s hasonlóképpen könyvalakban a Civil Jogász Bizottság (CJB) Jelentését. DVD felvételen csatolom a 2006. őszi rendőrterror áldozatainak és szemtanúinak beszámolóit rögzítő felvételt, amely a CJB meghallgatásain készült. Kérem Elnök urat, hogy körlevélben értesítse a 2006. őszi eseményekkel összefüggő büntető, szabálysértési és kártérítési ügyekben eljáró bírókat arról, hogy e források – az ügyek teljeskörű megismerése érdekében – a bíróságon (könyvtárban, illetve az Ön által megjelölt helyen) fellelhetők, tanulmányozhatók.

Köszönettel és tisztelettel

Morvai Krisztina

Nemzeti Jogvédő Alapítvány kiegészítése, 2008. március 26.

A levélben szereplő büntetőügyben a minap értesültünk arról, hogy a Budapesti Nyomozó Ügyészség a rendőröket felmentő ítélet ellen a tárgyaláson bejelentett fellebbezését visszavonta, így az ítélet jogerős, a rendőrök ezúttal is megúszták. A másodfokú bíróság esélyt sem kapott arra, hogy felülvizsgálja a felmenőt ítéletet és esetlegesen megállapíthassa a vádlottak bűnsegédi felelősségét.