Rendőri túlkapások 2006. október 23-án: jogszabályi háttér, esetek, tudnivalók feljelentéshez, panaszhoz, kártérítéshez

október. 28. 2006. 2:02 2006. szeptemberi és októberi tüntetések

2006. október 28.

 

1. Jogszabályi háttér

A magyar rendőrség állományába tartozó rendőrök ismét tömegesen követtek el bűncselekményeket és szegték meg a rendőrségre vonatkozó jogszabályi előírásokat 2006. október 23-án, egy hónappal a 2006. szeptember 20-21-i, szintén számos rendőri túlkapással jellemezhető akciókat követően. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány 2006. október 24-én kiadott közleményében már rámutatott: október 23-án Budapesten példátlan erejű és méretű, megfélemlítő rendőri intézkedések sorozata történt. Az 1956-os szabadságharc 50. évfordulójára megemlékezni kívánó, gyülekezési jogukat gyakorló, erőszakos cselekményeket nem tanúsító emberekkel szemben gumilövedék, vízágyú, könnygázgránát, gyalogos és lovas rendőri egységek bevetésére került sor számos súlyos sérülést okozva. A bejelentett, békés megemlékezésről távozni kívánó embereket nem védték meg, hanem be nem jelentett tüntetés rendőri intézkedés alatt álló résztvevőinek tekintették őket, majd pedig több esetben előzetes felszólítás nélkül rontott a békés emberekre a közrendért felelős erőszakszervezet. A rendőrség ezúttal sem tartotta be a szükségesség és arányosság elvét, illetve a tömegoszlatás szabályait.

Ismét hangsúlyozzuk: a rendhagyó helyzet nem igazolhatja a törvényes rend megsértését sem az állampolgárok, sem a rendfenntartó erők részéről. A rendőr sem helyezheti magát törvényen kívül, mert akkor az emberek bármikor az önkény áldozataivá válhatnak. Sajnálatos módon különös bátorítást adhatott erre a rendőrök számára az, hogy egyikük egyenruháján sem volt a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 20. § (1) bekezdése által előírt azonosító jelvény, illetve sokuk maszkot viselt, ezzel utólagos büntetőjogi és fegyelmi felelősségre vonásuk nagymértékben megnehezült.

Felhívjuk a figyelmet a rendőrségi törvény (Rtv.) és a Rendőrségi Szolgálati Szabályzat néhány olyan – aláhúzással megjelölt – rendelkezésére, amelyeket álláspontunk szerint 2006. október 23-án nem tartottak be az intézkedő rendőrök:

A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényből:

2. § (1) A Rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben, felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak. A Rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az emberi méltóságot, óvja az ember jogait.
11. § (2) A Rendőrség belső szervezetét és működésének részletes szabályait, az utasítás kiadás rendjét úgy kell kialakítani, hogy az utasítás kiadójának és végrehajtójának egyéni felelőssége mindenkor megállapítható legyen.
12. § (1) A rendőr a feladata teljesítése során köteles végrehajtani a szolgálati elöljáró utasításait. Meg kell tagadnia az utasítás végrehajtását, ha azzal bűncselekményt követne el.
15. § (1) A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával.
(2) Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.
16. § (1) A rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazhat. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört és a rendőri intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható.
(3) A rendőr nem alkalmazhat kínzást, kényszervallatást, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot, az erre vonatkozó utasítást köteles megtagadni. A rendőr az ilyen magatartás tanúsítójával szemben, annak megakadályozása érdekében, a szolgálati beosztására, a rendfokozatára, személyére tekintet nélkül köteles intézkedni.
17. § (2) A rendőri intézkedés során a kényszerítő eszköz alkalmazása esetén lehetőleg kerülni kell a sérülés okozását, az emberi élet kioltását. Az intézkedés folytán megsérült személy részére – amint ez lehetséges – segítséget kell nyújtani, szükség esetén a rendőr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos elláthassa, kórházi elhelyezése esetén a hozzátartozó vagy más, a sérülttel kapcsolatban álló személy erről értesüljön.
18. § (1) A fogvatartott részére biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy egy hozzátartozóját vagy más személyt értesítsen, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az intézkedés célját. Ha a fogvatartott nincs abban a helyzetben, hogy e jogával élhessen, az értesítési kötelezettség a Rendőrséget terheli. Ha a fogvatartott fiatalkorú vagy gondnokság alá helyezett, haladéktalanul értesíteni kell törvényes képviselőjét vagy gondnokát.
20. § (1) A rendőrt az intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja.
(3) A rendőr az intézkedés befejezése után az intézkedés alá vont személy kérésére köteles az azonosító jelvényének számát közölni vagy szolgálati igazolványát felmutatni, a nevét és a szolgálati helyét megjelölni.
49. § (1) A rendőr a szolgálatban rendszeresített, vegyi vagy elektromos sokkoló eszközt, illetőleg rendőrbotot vagy kardlapot alkalmazhat
a) a mások vagy saját életét, testi épségét, illetőleg a vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyeztető támadás elhárítására,
b) a jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülés megtörésére.
(2) A rendőr a szolgálatban rendszeresített gumilövedéket, illetve pirotechnikai eszközt, könnygázgránátot, elfogó hálót, ingerlőgázt, továbbá vízágyút alkalmazhat a mások vagy saját élete, testi épsége, illetőleg a vagyonbiztonság közvetlen veszélyeztetésének elhárítására, vagy ha a lőfegyverhasználat feltételei (54. §) fennállnak.
59. § (1) Ha a jogellenesen összegyűlt, illetőleg jogellenes magatartást tanúsító tömeg a szétoszlásra irányuló rendőri felszólításnak nem tesz eleget, a Rendőrség az e fejezetben szabályozott kényszerítő eszközök alkalmazása mellett a tömeggel szemben a következő eszközt, illetőleg intézkedést alkalmazhatja:
a) vízágyút,
b) pirotechnikai eszközt, gumilövedéket,
c) ingerlőgázt,
d) elfogó hálót,
e) lóháton vagy járműkötelékben végzett kényszeroszlatást.
(2) Az (1) bekezdésben említett eszköz alkalmazására a tömeget előzetesen figyelmeztetni kell.
(3) Tilos a tömeget korlátozni a helyszínről történő eltávozásban.

A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendeletből: 51. § (2)A rendőr kényszerítő eszköz alkalmazása során a testi épséghez fűződő jogokat köteles tiszteletben tartani, és a testi épséget csak a legszükségesebb mértékben veszélyeztetheti.
52. § (1) A kényszerítő eszközök meghatározásának sorrendje fokozatosságot is jelent, súlyosabb kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazható, ha az enyhébb kényszerítő eszköz alkalmazása nem vezetett eredményre, vagy sikere eleve kilátástalan.
(3) A kényszerítő eszköz alkalmazását előzze meg:
a) a jogellenes magatartás abbahagyására való felszólítás, „a törvény nevében” szavak előrebocsátásával;
b) figyelmeztetés, hogy kényszerítő eszköz alkalmazása következik.
(4) Előzetes figyelmeztetés nélkül a kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazható, ha a késedelem veszéllyel járna.
54. § (4) Tilos a bilincs olyan módon való használata, amely indokolatlanul fájdalmat, sérülést okoz vagy jellegénél fogva megalázó.
55. § (1) A rendőr vegyi eszközt, elektromos sokkoló eszközt, rendőrbotot, kardlapot, illetőleg más eszközt saját elhatározásából vagy elöljárója parancsára használhat.
(5) Az ütés lehetőleg a támadó végtagot érje, kerülni kell, hogy az ütés a fejre, derékra, gyomorra, hasra irányuljon.
(6) Az (1) bekezdésben meghatározott kényszerítő eszközöket nem szabad a támadás, ellenszegülés megszűnése, megtörése után alkalmazni.
(7) A könnygázgránát tömegoszlatásra vagy zárt térben kialakult ellenállási góc felszámolására alkalmazható azzal, hogy az mindig parancsra, a helyszínen tartózkodó parancsnok által meghatározott módon történik, és gondoskodtak a rendőröknek a könnygáz hatása elleni védelméről.
68. § (1) Tömegoszlatás elrendelésére – jogszabályban meghatározott feltételek megléte esetén – a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó olyan rendezvényeken, ahol a rendőrség a rend biztosításában közreműködik, a biztosítás parancsnoka jogosult.
(3) A szétoszlásra irányuló rendőri felszólítást lehetőleg hangosító eszköz alkalmazásával legalább kétszer meg kell ismételni. Az utolsó felszólítás során a kényszerítő eszközök alkalmazását kilátásba kell helyezni.
(5) Tömeggel szemben a csapaterő a következő kényszerítő eszközöket alkalmazhatja:
a) passzív ellenállás esetén testi kényszert;
b) aktív ellenszegülés esetén rendőrbotot, vegyi eszközt, ingerlőgázt, elektromos sokkoló eszközt, bilincset, pórázon vezetett szolgálati kutyát szájkosárral vagy anélkül, valamint vízágyút;
c) felfegyverkezett tömeg ellenszegülésének megtörésére pirotechnikai eszközt, gumilövedéket, lóháton vagy járműkötelékben végzett kényszeroszlatást;

A jogsértő rendőri cselekmények a vonatkozó rendőrségre vonatkozó jogszabályok egyes rendelkezéseinek megsértésén túl kimeríthetik a Btk. 226. §-a szerinti bántalmazás hivatalos eljárásban vétségét és – ha 8 napon belül gyógyuló sérülést okoz és a sértett magánindítványt terjeszt elő – a Btk 170. § (1) bekezdés szerinti könnyű testi sértés vétségét, vagy 8 napon túl gyógyuló sérülések esetén a Btk 170. § (2) bekezdés szerinti súlyos testi sértés bűntettét. Ha a testi sértést aljas indokból vagy célból, továbbá ha védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben követik el már a könnyű testi sértés is bűntett, tehát hivatalból üldözendő bűncselekmény, nem szükséges a magánindítvány a feljelentés mellett.

A vonatkozó büntető törvénykönyvi rendelkezések:

Testi sértés

170. § (1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, ha a sérülés vagy a betegség nyolc napon belül gyógyul, a könnyű testi sértés vétségét követi el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető a súlyos testi sértés bűntettét követi el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Ha a testi sértést aljas indokból vagy célból, továbbá ha védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben követik el, a büntetés bűntett miatt könnyű testi sértés esetén három évig, súlyos testi sértés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.
(4) Bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha a testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz, illetőleg, ha a súlyos testi sértést különös kegyetlenséggel követi el.
(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz.
(6) Aki a súlyos testi sértést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel, a (4) bekezdésben meghatározott esetben három évig, életveszélyes sérülés okozása esetén öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(7) Az (1) bekezdésben meghatározott vétség elkövetője csak magánindítványra büntethető.

Bántalmazás hivatalos eljárásban

226. § Az a hivatalos személy, aki eljárása során mást tettleg bántalmaz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

2. Ismertetünk néhányat a tudomásunkra jutott 2006. október 23-án történt, szemtanúk által leírt rendőri túlkapásokból:

1.
„2006.10.23-án este kerékpárral kinéztem a tüntetés színhelyére. A tömeget még reggel láttam, elkerültem. Néhány rendőrtől megkérdeztem, merre mehetek. Ők az esetek többségében mosolyogtak és az Astoria, illetve "a tank" felé irányítottak, két esetben átkutatták a kerékpártáskámat, amit az adott helyzetben természetesnek is tartottam. Mindvégig udvariasak voltak, én is "erőt, egészséget" kifejezéssel búcsúztam tőlük, miután megköszöntem útbaigazításukat. A Deák tér, ahol a tank volt, körül volt zárva. Ahogy a teret a mellékutcákon megkerültem, jutottam el a Városház utcába, ahol Kossuth Lajos u. felőli végén már bele tudtam szagolni a könnygázfelhőbe, a földön gumilövedéket is találtam. 4-6 perce időzhetem ott, mikor a rendőrség belőtt a mellékutcába, belőve egy kisbusz hátsó szélvédőjét. A kisbuszt fényképeztem a Városház utcában, egyedül, háttal Kossuth Lajos utcában álló a rendőrségi kordonnak. Ekkor, a hátam mögé lopakodva? futva? minden figyelmeztetés nélkül először fejbe vertek, majd miközben ütlegeltek, rám ordítottak, hogy "Földre! Földre!". Azonnal a földre hasaltam, kezemet a hátam mögé tettem. Ekkor könnygázzal az arcomba fújtak, miközben az arcomat rugdosták. Egy fogam pereme letörött, szám vérzett, feldagadt. Kidobálták táskámból a sapkám, kerékpároskesztyűm, gumipókjaim és kerékpáros szerszámjaim. A hátsó kereket nem tudom hogy bakanccsal vagy gumibottal, de tönkretették: két küllő elszakadt, a váltó elhajlott, a kerékben akkora nyolcas lett, hogy nem tudott akadálytalanul elfordulni. A rendőrök miközben egyedül a földön feküdtem, elmentek, csak mikor gyanús lett hogy csönd van körülöttem és már nem ütnek, néztem fel és vettem észre hogy egyedül vagyok újra. A rendőrök nem mondták hogy ne menjek arra, sőt, útba igazítottak. Rengeteg rendőr mellett mentem el, békésen. Rámtámadtak figyelmeztetés nélkül, miközben egyedül voltam Ütöttek, mikor nem jelentettem fenyegetést, földön feküdtem hátratett kézzel. Esélyt se adtak hogy elkérjem az igazolványuk számát. Rendbontásban, kiabálásban, dobálózásban nem vettem részt, rendőröket nem ingereltem.”

2.
„23-án a Kossuth tér Szalay utca felőli sarkánál voltam. 10 óra után néhány perccel az itt ácsorgó embereket a rendőrség felszólította, hogy a Szalay utca – Honvéd utca útvonalon távozzanak a Szent István körút irányába. A nézelődők ennek eleget is tettek, majd találkoztak az onnan – más útvonalon -korábban kiszorított demonstrálók csoportjával. Mintegy 2-300 ember elindult a Szent István körút felé. Ott a Nyugati felé vezető sávokat elfoglalva vonultunk tovább. A nyugatinál egy szakasz kommandós rendőr szegődött a nyomunkba, és tereltek minket tovább az Oktogon felé. Valaki hallotta, hogy az egyik rendőr a másiknak azt mondja, hogy "enyém a fehér pólós". Ezután figyelmeztette a köztünk haladó fehér pólós, piros sapkás, kb. 100 kilós, szemlátomást jó erőben lévő fiatalembert, hogy vigyázzon, mert ezt hallotta. Kb 10:50-kor szemtanúja voltam, amint egy alkalmas pillanatban a kiszemelt fiatalembert a rendőrök hátulról elgáncsolták, majd a földön agyba-főbe verték, minden különösebb indok nélkül. A felháborodott tömegből néhányan körülvették a kommandósokat, akik a beavatkozástól tartva könnygázt használtak, többek közt egy másik fiatalemberrel szemben, akit fél méterről fújtak arcba. Ezután a társaságot tovább hajtották, nem tudom a megvert férfival mi lett.”

3.
„Október 23-án délelőtt tizenegy óra körül a Teréz körúton a Radisson Szállodával szemben, miközben az út egyik oldalán a maratonfutás zajlott, a Parlament környékéről elzavart 30-40 fő, jól öltözött polgár haladt nyugodtan. Rohamrendőrök követték őket, akik a csoporttal tartó harminc év körüli férfit felszólítás és bármilyen látható indok nélkül megtámadták és brutálisan bántalmazták. A szemtanúk szerint a férfi ismeretlen volt, az sem biztos, hogy a Kossuth tér felől jött. A férfit a rohamrendőrök először rálökték a korlátra, aki ekkor mindössze annyit tudott csak kiáltani, hogy „Mit csináltok?”, ezután a földre került, ahol négy karhatalmista agyba-főbe verte, fejét rugdosta és bottal ütötte, miközben öt társuk sorfalat állt körülöttük. Egy idősebb embert, aki szót emelt az ütlegelt érdekében és segítségére próbált sietni egyetlen ütéssel leütötték. A két tanút, akik számon kérték a rendőrökön az eljárásukat oszlatással fenyegetve elzavarták, ők az út túloldalán, a maratonfutás mögött találtak menedéket. Onnan látták, ahogy a rendőrök, segítségnyújtás vagy mentő hívása nélkül az eszméletlen áldozatot egy rabomobilba tették és elvitték.”

4.
Október 23-án este, miután a Corvin közben koncertet adott a Kárpátia együttes, dobosa és egy ismerőse egy Rákóczi úti sörözőbe tértek be. Éjjel tizenegy körül arra lettek figyelmesek, hogy az egyébként teljesen üres Rákóczi úton rendőrsorfal indult el a Keleti felé. Amikor a telt házas söröző elé értek a rendőrök, egy négy-öt fős csoport betört a helyiségbe. Már kifelé mentek, mikor egyikük észrevette rajtuk a Kárpátia feliratú pólót, mire az összes benti rendőr odament hozzájuk, és ütötték gumibottal, rúgták őket, ahol érték. A zenész ismerőse közben kérte a rendőröket, hogy ne bántsák, de azok tovább ütötték gumibottal és rugdosták, miközben némelyik közülük haragosan és kérdőn kiabálta gúnyosan, hogy „Kárpátia, Kárpátia”. Az egyik rendőr pedig azt üvöltötte, hogy „miattatok nem voltam otthon három hete, te köcsög”. Mikor a rendőrök észrevették, hogy akciójukat filmre veszik „Kamera, kamera” szavakkal sietősen elhagyták a területet. A zenész ismerőse nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, fején szétnyílt a fejbőre, komoly zúzódásokat szenvedett, és begipszelt kezén, amivel védekezni próbált, eltörték a gipszet. A zenész kisebb zúzódásokkal megúszta, mivel védeni tudta a fejét.

5.
Az Erzsébet-hídon október 24-én hajnalban egy kanadai-magyar kettős állampolgár üzletembert bántalmaztak olyan súlyosan a rendőrök, hogy több napos kórházi ellátásra szorult. A sértett nem vett részt a tüntetésben. Az Erzsébet hídon a budai oldal felől sétált visszafelé és ment volna le a lépcsőn a Belgrád rakparti lakásába, amikor meglepetéssel észlelte, hogy hátulról, Buda felől jön több száz rohamrendőr a tüntetők felé a Ferenciek terére. A férfi állítása szerint egyedül állt a hídon a járdán és majdnem az össze rendőr elment mellette, amikor hirtelen megállt az egész sor és a rendőrök, akik ott álltak mellette, rákiabáltak és mielőtt bármit tudott volna tenni ütni kezdték. Amikor már három nyílt seb volt a fején, akkor a földön össze-vissza rúgták úgy, hogy eltört a bordája. Ezután a rendőrök megbilincselték a földön úgy, hogy az egyik rá ült a férfira és olyan szorosan, hogy vérzett a karja. Ezután bevitték a Gyorskocsi utcába, ahol miután a rendőrségi orvos megvizsgálta, két rendőr kíséretében kórházba szállították, ahol ellátták sebeit.

6.
„2006. október 23-án késő este nem jártak a tömegközlekedési eszközök, így gyalogosan tartottam hazafelé a Teréz körúton. Körülbelül 23 óra 30 perckor, az Aradi utca és a Szondi utca közötti szakaszon szóban elegyedtem egy székely fiatalemberrel. Polójának felirata a következő volt: "Székely vagyok, nem tápos!" A fiúval még csak néhány mondatot váltottam, amikor észevettük, hogy egy kb. húsztagú rendőrcsapat tart felénk. Nem értettem a helyzetet. Minden egy szempillantás alatt történt. Egy, a csapatból időközben kivált rendőr a felirat szövegét szemrehányó stílusban, kérdő hanglejtéssel elismételte, miután lábát a magasba lendítve szájbarúgta a szerencsétlen fiatalembert. Nekem sikerült elugranom. Székely nemzettársam a rúgás erejétől a földre zuhant, miután a bűnös rendőr csapatával együtt elégedetten a Nyugati pályaudvar irányába továbbmasírozott. Hangsúlyozom: a fiú senkit sem provokált, békésen beszélgettünk egy kapu előtt. Ha nem öt centire állok a fiatalembertől, el sem hiszem, hogy mindez megtörténhet. Megtörtént. Megfogalmazódott bennem a kérdés: Mit ér az ember 2006-ban Magyarországon, ha magyar?Kérem kedves segítségüket abban, hogy a fenti esetet eljuttatják a megfelelő fórumokhoz. Szolgáltassék Igazság!!!”

7.
„Október 23.án részt vettem a Fidesz nagygyűlésén, majd az utána következő, eleinte békésnek tűnő tüntetésen. Éjszaka én is ott voltam a Ferenciek terénél ragadt tömeg között. Amikor megkezdődött az oszlatás, több más emberrel együtt a Dunapart felé menekültünk, a műveleti területet elhagytuk. Egy kis utcában egyedül gyalogoltam a Petőfi híd felé, amikor hátulról rohamrendőrök minden felszólitás nélkül rámtámadtak. 4-5 ember vert folyamatosan a földön gumibottal, majd az utánuk rohanó rendőrök a vesémet rugdosták. Közben folyamatosan kiabáltam, hogy nem csináltam semmit, a válasz az volt, hogy : Kuss legyen. A fejemet nem tudtam felemelni, mert rögtön megrúgtak volna, majd hallottam a rendőrök mögött érkező ember hangját, ő valószinűleg rendőrtiszt lehetett, azt mondta, hogy : „Ha nem csinált semmit, hagyjátok…” Ezek után az akkor már a hátamon térdelő rendőrök otthagytak, kérdésük nem volt, igazoltatás nem történt, kb. fél liter vérben tocsogott a fejem, de ők segitségnyújtás nélkül ott hagytak. Az utcában fotoriporterek is voltak, akik a vérben úszó fejemről több felvételt is készitettek, sajnos nem tudom, melyik médiától voltak, de valószínűleg elő lehet keríteni őket, az esetre biztosan emlékeznek, mert rajtam kivül ott senki sem volt már akkor, és ők hívtak mentőt hozzám. A kórházba szállítottak, ahol összevarták a fejemet, és a sérüléseimről zárójelentés készült, amikor a kórházat elhagytam. Itt kijelentem, hogy én semmiféle erőszakos cselekményben részt nem vettem, követ, egyéb hasonló tárgyat még csak a kezembe sem vettem, a rendőröket nem provokáltam, csupáncsak békésen vettem részt a demonstrációban, valamint az említett cselekmény műveleti területen kívül történt velem, felszólítás nélkül. Tanúim az illető fotoriporterek lehetnek erre. Mivel úgy érzem, hogy az események velem szemben teljesen jogtalanok voltak, panaszommal bátran fordulhatok bármilyen szervhez, az én lelkiismeretem tiszta, és mint hangsúlyoztam, nem hogy nem tartóztattak le, de még csak nem is igazoltattak, csupáncsak szórakozásból szétverték a fejemet, majd továbbálltak. Én úgy érzem, hogy ma ezt egy jogállamban semmi esetben nem tehetik meg, és ezen esetet joga van a közvéleménynek is megtudni.”

8.
„A Fidesz megemlékezésén vettem részt az Astorián. A rendezvény végeztével a Deák tér irányába indultunk. A Károly körút közepén járhattunk, amikor a Deák tér felől füstöt láttunk felszállni, ettől az emberek kicsit elbizonytalanodtak, de azért folytatták útjukat, sokan nem sejtették honnan származik ez a füst melyet sűrű pukkanások kísértek. A tömeg békés volt, álmunkban sem gondoltunk arra, hogy hamarosan minden csatatérré fog változni. Egyszercsak az előttem állók hirtelen irányt változtatva rohanni kezdtek a házfalak felé. Szemben velem vágtató lovasrendőrök tűntek fel, hihetetlen iramban közeledve. Én is igyekeztem a falhoz menekülni, de ott már sokan szorongtak, így csak reméltem, hogy nem taposnak agyon abban a szent pillanatban. Elrobogtak mellettünk, utánuk néztem, lassítás nélkül rohantak bele az Astoria felé veszettül menekülő tömegbe. Szinte egy másodperccel később, ahogy a fal mellett igyekeztünk visszafelé, a Dohány utca felé (ez tűnt a legjobb menedéknek), gyalogos rendőrök sora jelent meg mellettünk, kezükben könnygázspray. Nem hagytak időt felocsúdni, már fújtak is. Az idős, szívbeteg, 45 kilós apámnak két lépésről fújta az arcába a gázt a rohamrendőr! Nekik háttal fordulva arcunkat fedezve próbáltunk a fal mellett menekülni. Ekkor jelentek meg a vízágyúk, melyek zöld festékkel lőttek minket…”

9.
„Az alábbiakban szeretnék Önöknek beszámolni az okt.23.-i Fidesz nagygyűlés után velem és feleségemmel megtörténtekről. Ezek egyértelműen cáfolják a kormányzati állításokat, mely szerint a demonstrálók támadták volna a rendőröket, és bizonyítja azt, hogy előre eltervezett rendőri provokáció, bosszú volt, azzal a célzattal, hogy a nemzeti érzületű embereket megfélemlítsék, megverjék. Az események az alábbiak voltak: Miután a Fidesz rendezvény véget ért, 6 óra körül jómagunk is a tömeggel együtt a Deák tér felé indultunk, amikor a Filmmúzeum után kb. 50 méterre vaskordon zárta el az utunkat. A kordon után kb. 100 méterre zárt vonalban felsorakozott rohamrendőrség és vízágyúk voltak. (Tehát nem igaz az az állítás, hogy a Deák téri demonstrálók a Fidesz rendezvény résztvevői közé keveredtek, ezt a rendőrsorfal és kordon miatt nem is tehették volna meg.) Mielőtt a tömeg a kordont elérte volna a Károly körúton a szemben lévő ház tetejéről mesterlövészek kb.10 lövést adtak le gumilövedékkel a tömegre, ami következtében többen megsérültek. Ezt azonnal követően a rendőrsorfalból 50-100 könnygáz gránátot, fej és lábmagasságban lőttek folyamatosan az emberek közé (még a távolabb 100-200 méterre lévők közé is). Az egyik gránát feleségem lábát súrolva esett le, amit sikerült azonnal széttaposni. A felvonulók meg sem közelítették a rendőr sorfalat, a felé semmit el nem dobtak, tehát egyértelmű volt, hogy a békés elvonulást, demonstrációt megakadályozandón arra kaptak utasítást, hogy a Fidesz rendezvényről távozó tömeget megakasszák és provokálják. A járdán kb. 10 méterre megközelítettem a rendőröket, és szóltam, hogy engedjenek utunkra. Erre csak artikulálatlan üvöltés és gumibottal fenyegető hadonászás volt a válasz. Ezt követően feleségemmel a Rákóczi úton a Körút felé próbáltuk meg elhagyni a helyszínt. Azonban néhány száz méter megtétele után láttuk, hogy kb. az Emke magasságában is rendőr sorfal van, akik szintén könnygáz gránátokat lőttek ki, egészen a Rókus kórház utánig. Miután beláttuk, hogy erre sem juthatunk tovább, visszafordultunk, és megvárva, amíg a rendezvénynek a Kossuth Lajos utcát elzáró és a továbbhaladást akadályozó berendezéseit lebontják, este 9 óra körül sikerült eljutni a Ferenciek teréig, ahol akkor még csak a mellékutcákban voltak láthatóak rendőrök…”

10.
„Épp arra jártam kocsival és magam vittem be kórházba egy huszonéves srácot, akinek a feje tetejét meglékelte egy rendőr, olyan kontrasztos volt a lyuk körvonala, hogy azt vélhetően inkább vipera okozhatta mintsem gumibot! A srácot a Baross utca-József körűt sarkán találtam guggolva félig észnél, mivel már 30-40 perce ott várt mentőre…ami nem jött hívásra sem, miközben rendőr magától is termett bárhol! Az ütlegelést nem láttam, csak a sérültet és a sebet.”

11.
„A 2006. október 23-i Fidesz által rendezett megemlékezésen vettem részt. A Deák téren, az Evangélikus templom mellett találtam helyet. A megemlékezés és a beszédek még javában zajlottak a fülsiketítő helikopterek zajában, amikor már az első könnygáz gránátok felrobbantak mellettünk. Mire a beszédeknek vége volt, már a kivetítőt nem láttam a könnygáz hatására, csak sejtettem, hogy merre sodor a tömeg. Amikor aztán véget ért az ünnepség, a Himnusz és a Székely Himnusz alatt sem pihentek a gránátok, addigra már semmi mást nem kerestem, csak hogy hogyan tudnék hazajutni, ezért próbáltam az Erzsébet-híd felé tájolódni, hiszen Budán lakom. Ám fel sem ocsúdhattunk, amikor a könnygáztól ködös légkörben lódobogás zaja tört elő, velem szemben vágtatott egy egész hadseregnyi lovas és ha egy fiatalember tanár nem húz el onnan, lehet, hogy most nem írnám ezeket a sorokat Önöknek. Végül is a Körútra sodort a tömeg, más irányban nem tudtam araszolgatni, és mire közelebb értünk az Astoriához, két könnygáz sortüzet kellett átvészelni, hol kapualjban, hol a tömegben botorkálva-futva. Akkor azonban kiderült, hogy az Astoriánál lezárták a Kossuth Lajos utcát, arra nem tudtunk menni, vissza a Deák térhez szintén nem lehetett, tehát maradt a túlélés könnygázgránát robbanások és vágtató lovak között. Ahogy így utólag is saccolom, úgy két órán keresztül nem tudtunk semerre sem menni. Szép példáját tapasztaltam az összefogásnak. Ki-ki tehetségéhez mérten segített elestünkből föltápászkodni, vaksin botorkálókat a vágtató lovak elől elhúzni. Végre nagy nehezen el lehetett szivárogni az Erzsébet-híd felé és sikerült hazaérni. Horzsolásokkal, kék foltokkal, véraláfutásokkal, lehet, erre azt mondanák, 8 napon belül gyógyul.”

12.
2006. november 24-én hajnali fél 1 körül elindultunk hazafelé a Ferenciek teréről, mert akkor már többektől hallottuk, hogy az Erzsébet-hídon át hamarosan rendőrök jönnek. Elindultunk a rakparton, úgy terveztük, hogy a Szabadság-hídon keresztül megyünk a Gellért tér irányába.

Hátranézve láttuk, hogy az Erzsébet-hídon nagyon sok rendőr sorakozik és a Ferenciek tér irányába lőnek. Talán már a rakpart felénél lehettünk amikor megláttuk, hogy a rendőrök felénk is megindultak a híd irányából, illetve a kis utcákból. Még ekkor sem kezdtünk el futni csak amikor már pár méterre voltak tőlünk, hisz félelmetes volt a sorbarendeződött, futólépésben közeledő rendőrök látványa. Lefutottunk a Duna-part irányába, ahol lementünk a lépcsőn a Dunához. Egy fiú figyelmeztetett, hogy menjünk föl, mert egy rendőr közeledik lent, amikor felértünk, megálltunk és ekkor körbevettek minket a rendőrök. Előtte nem hallottuk, hogy a közeledő rendőrök figyelmeztettek volna, hogy mindenki hagyja el a területet, ahogy azt kellett volna tenniük. A rendőr ordította: „Mindenki hasra, hátratett kézzel!” majd megbilincseltek. Fél szemmel láttuk, hogy a mellettünk fekvő fiúval ordibálnak, és rúgják a fejét, majd gázsprayt fújtak az arcába, ezután mindannyiunk arcába kb. 5 cm közelségből lefújtak. Kicsit később meghallottam egy ismerős hangot, a barátnőm -aki egyben szemtanúnk- Márton Julianna odarohant hozzánk, mivel látott minket fekve a földön, s próbált segíteni rajtunk, elmondta, hogy nem csináltunk semmit és ártatlan fiatalok vagyunk. Később mesélte, hogy ő egy fiúval ment mögöttünk, megállították őket, megnézték a tenyerüket, mivel a fiúnak piszkos volt, ledöntötték a földre, és elkezdték ütlegelni. Barátnőmet elengedték, mivel állapotosnak nézték (bő pulóvert viselt). Amikor odaért hozzánk, megint megnézték a tenyerét, s elzavarták. Minket felültettek, s amikor meglátták a kokárdámat, az egyik rendőr elkezdett cinikusan ordítani, hogy „most nem március 15-e van, és amióta az a hülye Orbán minden szirszarra kitűzi magára a kokárdát, azóta ti is”. Három rendőr állt velünk szemben, a másik rendőr pedig azzal vádolt minket, hogy meg akartuk ölni a tankjainkkal, hogy soha többé ne láthassa a gyerekét, és több rendőrtársuk miattunk súlyosan megsérült. Kirángatták az irataimat a táskámból, és mikor meglátták hol dolgozom, megfenyegettek, hogy nem lesz itt többet munkám. Az a rendőr, amelyik felvette az adatainkat, s mögöttünk állt, nem hordott maszkot, s ő volt az egyedüli, aki emberi hangon beszélt velünk, s el is akart minket engedni, de maszkos társa nem hagyta. Egyébként egyik rendőrön sem volt azonosító jel, s a többieken mind maszk volt.

Ezután a rabszállítóhoz vittek, kikapcsoltatták a telefonunkat, egy kamerába be kellett mondani az adatainkat és beültettek. Nyolcan ültünk a rabszállítóban, a mellettünk levő két fiúnak annyira megszorították a műanyag drótot, hogy nem érezték az ujjaikat egyáltalán. Bevittek minket a Gyorskocsi utcába, ahol körülbelül fél órát ültünk még a rabszállítóban. Rajtunk kívül mindenkit megvertek, amit részben már ott fekve is láttunk, de a rabszállítóban a többiek ezt meg is erősítették. Ezek a fiatalok egyetemisták voltak, akik rakparton ültek, és a rendőrök lerohanták őket. A lány táskáját bedobták a Dunába, többször lekurvázták, a fejét a korláthoz vágták, a fogából egy darab le is tört, a barátjának levették a cipőjét és megtaposták a lábát, ami addigra teljesen fel is dagadt. A másik fiúnak pedig meglőtték gumilövedékkel az arcát.

Amikor bevittek a cellába, még csak egy hölgy volt benn, akit a Deák téren kaptak el fél 5-kor. A bűne annyi volt, hogy a Deák téri metróval akart menni unokájához. Onnan kizavartak mindenkit, és könnygázt lőttek ki, elkezdte lökdösni a rendőr, és mivel rászólt, hogy ne beszéljen vele így, bilincsbe verték és bevitték, őt ki sem hallgatták, hanem hozták rögtön a jegyzőkönyvet, hogy 72 óra zárkát kap. Később megtelt a cella. Egy 17 éves lányt is behoztak, aki a szüleitől szakadt el. Őt is többször lekurvázták, és egy paprika gázzal befújták arcát és kezét. A cellában a lány több mint egy órán át kérte a rendőröket, hogy segítsenek, mert iszonyatosan ég a keze, ekkor már mozgatni sem tudta az ujjait. Végül egy fájdalomcsillapítót adtak neki. Még egy lányt hoztak, aki az Astoriai ünnepség után barátaival ment el sörözni, és hazafele tartott, amikor a szállodasoron elkapták a rakparton.

A kihallgatásra utolsóként vittek, 24-én, kb. 10 órakor. Kihallgatásom után tudtam csak meg, hogy van ügyvédem, s csak ekkor beszélhettem vele, mivel nem szóltak neki, pedig már hajnali 4 órakor bejelentkezett a rendőrségen, s kérte, hogy a kihallgatásomon részt vehessen. Ezután még több mint 1 órát várattak, mire kiszabadulhattam. Egyikünk hozzátartozóját sem értesítették a rendőrök, pedig a cella ajtajára ki volt írva, hogy behozatalt követően 2 órán belül értesíteni kell a hozzátartozókat. Szabadulásomkor a jegyzőkönyvem egyik példányát kértem, amit kötelességük lett volna átadni, de sem nekem, sem ügyvédemnek nem adták oda.

Kettőnket amíg együtt voltunk testileg nem bántalmaztak, bár a bilincs helye még fáj, de lelkileg megviseltek a történtek.

13.
"2006.10.23.-án 22:45 körül a Blaha Lujza téren, a Blaha Sörözőben indokolatlanul brutális rendőri intézkedést szenvedtem el, annak ellenére, hogy a tüntetésekhez azon a napon semmilyen közöm nem volt. Sőt állítom, hogy a söröző 80%-a is hosszabb ideje tartózkodott a helyiségben.

A rendőri felszólításra a helyiséget feltartott kézzel elhagyva, a bejárati ajtón kilépve személyem mindkét oldalán kb három méteren keresztül rendőri gumibotozás, rendőri lábrugdosás közepette távolodtam el kb öt méterre a helyiségtől.

A rendőri eljárás dinamikáját és egyes eljáró rendőri személyek nem emberi retorikáját mélységesen megdöbbenve veszem tudomásul.

Már csak azért is, mert az esetem nem egyedi, aki jelen volt mindenkit ütöttek, rúgtak…

A rendőri sorból könnyebb sérülésekkel kiérve egy erősen vérzőfejű magatehetetlen személyt láttam. Odaléptem hozzá, hogy felsegítsem, s elvigyem megítélésem szerint abban a pillanatban életveszélyes helyről. Ekkor egy rendőri személy emberi mivoltából kifordulva, ide nem illő szavakkal világosan tudtomra adta, hogy vigyem el a számomra láthatóan sokkos állapotban lévő erősen vérző fejű, számomra nem ismerős személyt. Továbbá hozzátette, hogy "meg ne merjek szólalni".

Továbbá: 40 körüli asszonyt végigrugdostak azon a folyosón, aminek mindkét oldalán rohamrendőrök biztosították a helyiség elhagyásának egyetlen lehetséges útját…

Kiemelném, hogy a helyiségben tartózkodó személyek semmilyen ellenállást nem tanúsítottak a helyiség kiürítése során, vagyis azt mondom, hogy megítélésem szerint a helyiségben tartózkodó személyek nem hátráltatták, s nem álltak ellen a rendőri intézkedésnek.

Úgy gondolom, hogy 2006-ban Magyarországon ilyesmi nem történhetett volna meg.

Azért írom e visszafogott levet, hogy ilyen eset még egyszer ne történhessen meg velem, s hazánkban senkivel sem, hisz nem diktatúrában élünk… "

3. Feljelentés, panasz és kártérítés

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és más jogvédő szervezetek (Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért, Amnesty International) által is megállapított ilyen jogtiprásoknak véget kell vetni és az elkövetőit haladéktalanul felelősségre kell vonni.

Javasoljuk, hogy aki a fentiekhez hasonló rendőri önkényt észlel, vagy ilyennek válik áldozatává az igyekezzen tanúkat, képi bizonyítékot szerezni, majd – akár van bizonyíték, akár nincs – tegyen feljelentést ismeretlen elkövetővel szemben a Budapesti Nyomozó Ügyészségnél (1056 Budapest, Belgrád rakpart 5., tel: 266-5730) ajánlott tértivevényes küldeményként feladva írásban vagy személyesen jegyzőkönyvbe mondva. A feljelentésben adja meg a vele történt esemény lényegét a helyszín, időpont, körülmények (különösen az elkövetők személyleírása, cselekményei) és esetleges bizonyítékok (tanúk, fényképek, videofelvételek, tárgyi bizonyítékok stb.) minél részletesebb megjelölésével, továbbá kérje az elkövetők felelősségre vonását. A feljelentésben adják meg lakcímüket és telefoni, illetve elektronikus levél elérhetőségüket. A feljelentő az eljárásban sértettként jogi képviselőt is igénybe vehet.

Emellett a sérelmes rendőri intézkedéssel szembeni panasz is előterjeszthető. A rendőrség tevékenysége alapvetően a büntető eljárás és az államigazgatási eljárás szabályai szerint folyik, erre tekintettel a rendőri intézkedés és a kényszerítő eszközök alkalmazása elleni jogorvoslati igény a rendőri intézkedést követő és a rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértési vagy büntető eljárás keretében érvényesíthető: ha tehát a sérelmet szenvedettel szemben szabálysértési vagy büntető eljárás indult, akkor a sérelmes intézkedés miatt panasz a rendőrhatósági eljárást érdemben lezáró határozat elleni jogorvoslati kérelemben terjeszthető elő. Minden más esetben a panaszt az intézkedést foganatosító rendőri szerv vezetőjénél lehet benyújtani az intézkedést követő 8 napon belül és e döntés ellen jogorvoslatnak van helye. Mivel az azonosító jelvények hiánya miatt nem egyértelmű annak eldöntése, hogy melyik rendőri szerv állományába tartozó rendőr követhette el a sérelmes cselekményt, ezért javasolható a panasz benyújtása egyszerre a Budapesti Rendőr-főkapitányságnál (1139 Budapest, Teve utca 4-6., tel: 443-5500), illetve az önálló jogi személynek minősülő, készenléti rendőrségi állomány felett rendelkező Rendészeti Biztonsági Szolgálatnál (székhely: Budapest X., Kerepesi út 47-49.) ajánlott tértivevényes küldeményként feladva.

A panasz előterjesztésére az jogosult, akivel szemben az intézkedést foganatosították. A panaszt a beérkezéstől számított 15 napon belül az intézkedést foganatosító rendőri szerv vezetője indokolt határozattal bírálja el. A határozat ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a közléstől számított 8 napon belül a felettes szervhez címezve, a panaszt elbíráló határozatot hozó rendőri szervnél lehet előterjeszteni. A felettes szerv a fellebbezés beérkezésétől számított 15 napon belül indokolt határozatában az első fokú határozatot helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. A felettes szerv határozata közigazgatási határozat, amelynek bírósági felülvizsgálatát – a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok szerint – kérheti az, aki az panasz előterjesztésére jogosult. A 8 napos határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított 8 napon belül az eljáró szervnél a mulasztási ok, vagy akadály megjelölésével igazolási kérelmet lehet előterjeszteni, amelynek elfogadásáról az eljáró szerv vezetője határoz. Ha a mulasztás az érdekeltnek később jutott a tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, a határidő a tudomásra jutástól, illetőleg az akadály megszűnésétől kezdődik. A mulasztástól számított 3 hónap eltelte után igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.

A panaszt és feljelentést tevőnek számolnia kell azzal, hogy az ő cselekvőségének jogszerűsége is megvizsgálásra kerülhet, továbbá a tanúkihallgatása során a hamis tanúzás terhe mellett köteles nyilatkozni. Azonban pusztán a panasz és feljelentés miatt a bejelentéssel élőt semmiféle hátrány nem érheti, ezért ezt indokolt esetben meg is kell tenni a meghurcoltak, illetve a rendőri túlkapások megfékezése érdekében.

A sértetteknek, tanúknak mindenképpen javasoljuk, hogy a vallomásáról szóló hatóság által felvett jegyzőkönyvben mindent pontosan olvasson el aláírás előtt, beleértve a személyi körülményeire, és hatósági figyelmeztetésekre vonatkozó „formalitásokat” is. A tanúnak, sértettnek lehetősége van arra, hogy adatai zárt kezelését kérje. Külön felhívjuk a sértettek, tanúk, figyelmét arra, hogy amennyiben úgy gondolják, hogy a jogtalannak tartott intézkedés során vagyoni, illetve nem vagyoni („erkölcsi”) kár érte, és ezt adott esetben érvényesíteni kívánják később, akkor a „kárt szenvedett-e” rubrikába, illetve kérdésre határozott igennel válaszoljanak még akkor is, ha a kár mértékének meghatározásában még nincs kialakult álláspontjuk. Azt tudni kell, hogy ebben az esetben a vagyoni, és nem vagyoni kárt az esetek túlnyomó többségében később, polgári peres eljárásban lehet érvényesíteni, illetve ahol a kárt, illetve annak mértékét a károsult köteles bizonyítani.

Akit ok nélkül bántalmaztak vagy akivel szemben a rendőri intézkedés során aránytalanul jártak el és ennek során megsérült, illetve emberi méltóságát megsértették közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt a Ptk. 349. § alapján a kárt okozó rendőri szervvel szemben pert indíthat a Fővárosi Bíróságon, továbbá követelheti jogsértés megállapítását és elégtételt adó közlemény közzétételét. A polgári perhez ügyvéd közreműködése javasolt. Felhívjuk a figyelmet, hogy eltúlzott mértékű követelés esetén a járulékos költségek jelentősek lehetnek, ami a nem megítélt rész után a károsultat terheli.

Nemzeti Jogvédő Alapítvány