Újabb rendőröket ítéltek el 2006. október 23-i erőszak miatt
A Fővárosi Bíróság október 13-án meghozott elsőfokú ítéletében végrehajtásában egy évre felfüggesztett hat hónapos fogházbüntetésre ítélt két, Budapesti Rendőr-főkapitányság FK állományába tartozó rendőrt egy békés tüntetővel szemben 2006. október 23-án délelőtt elkövetett hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége miatt. Az ítélet ellen az ügyészség súlyosítás illetve további bűnösség megállapítása érdekében a védelem felmentés illetve enyhítés érdekében fellebbezéssel élt, így az ügy a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik. Az ítélet a fellebbezések miatt nem jogerős, az ügy a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik. Az ügyben az egyik sértett jogi képviselőjeként, akinek a bántalmazása miatt kimondták a két rendőr bűnösségét a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője, Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd jár el.
2006. október 23-án 10 óra 50 perckor Budapesten a Teréz krt. 44. szám előtt a Kossuth tér felől kiszorított, békésen távozó, laza csoportokban közlekedő emberek között sétáló egyik fiatalembert, akinek vállán magyar zászló volt, a rendőr elkövetők előzetes felszólítás nélkül megtámadták. A III. rendű vádlott tonfával ütést mért a fejére, majd tonfával a nyakát fojtogatva földre vitte, a földön tovább folytatódott bántalmazása, melynek során a II. r. vádlott rendőr tonfájával durván több alkalommal erőteljesen beleszúrt a magatehetetlen, és egyébként ellenállást nem tanúsító sértett oldalába, bordái közé, 8 napon belül gyógyuló sérülést okozva. A földre szorított és megalázott, megvert sértettet a jogszerűség minden elemét nélkülöző „intézkedés” során közvetlen közelről könnygáz spray-vel arcon fújták, ami tovább fokozta szenvedéseit és megaláztatását. Ezt követően közel 50 órás fogva tartásra került sor, mivel az őt előállító rendőrök, akik utóbb jelentésükben azt állították, hogy felszólításuk ellenére a rendzavarás szabálysértését folytatta, ezért került sor vele szemben az intézkedésre. Utóbb a sértettel szemben az eljárást jogerősen megszüntették. Immáron sokadszorra megismétlődött az a forgatókönyv a 2006 őszi ügyek kapcsán, amikor is a bűncselekményt megvalósító bántalmazással civilekre támadó rendőrök utóbb jelentésükben valamilyen jogellenes cselekmény elkövetésével hozták összefüggésbe az áldozatot.
A bántalmazásról fényképek és videó felvételek, továbbá számos tanú bizonyító erejű vallomása állt rendelkezésre, ez alapján kétséget kizáróan beazonosítható volt az elkövetők személye. A meghurcolt sértettet az akkor még nem rendszeresített műanyag kábelkötözővel bilincselték meg és fekve szállították a VI. kerületi kapitányságra, majd a kapitányságon is fekve kellett várakoznia gépjárműben. A megbilincselést követően két karja alá rudat dugtak a háta mögött, így oldalról fogva emelték fel. Többször kellett fogva tartása alatt elviselnie a rendőrök kárörvendő, gúnyos, megalázó megjegyzéseit.
A bíróság ítéletében a bizonyítékok mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy kétséget kizáró módon megállapítható a rendőr elkövetők bűnössége és külön hangsúlyt helyezett arra az ítélet indokolása során a bíróság, hogy az általános elrettentés elvének érvényesülése érdekében mindenképpen szükséges volt börtönbüntetés kiszabása, hiszen aki a tömegrendezvények biztosításával együttjáró rendőri tevékenységet választja hivatásul, annak az ilyen, felfokozott hangulatú, rendkívüli helyzetekben is a jogszabályoknak megfelelő reakciókat kell tanúsítania. Megengedhetetlen az, mutatott rá a bíróság indokolásában, hogy a rendőri eljárásra irányadó, és kényszerítő szabályokra irányadó szabályok durva és kirívó megszegésével lépjenek fel olyan polgárokkal szemben, akik magatartásukkal arra nem adnak okot.
A büntetőeljárás több civil személy, illetve a Nemzeti Jogvédő Alapítvány feljelentése alapján indult. Ez az első olyan ügy, amelyben a Nemzeti Jogvédő Szolgálat által biztosított sértetti képviselettel érintett eljárásban bántalmazó rendőrök bűnösségét mondta ki a bíróság. A rendőri intézkedésnek ezen módját semmi nem magyarázhatta, különösen pedig az sem, hogy a tömeg ebben az időszakban békésnek volt tekinthető, a helyszín elhagyása a rendőrség által meghatározott irányba mozgott és nem szegült ellen, nem tanúsított a rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülést, közrend megzavaró magatartást sem. Önmagában az, hogy a helyszínen őket kísérő rendőrökkel, illetve a politikai szereplőkkel szemben véleményüket kifejezték, semmiképpen nem tekinthető a békés jelleg elvesztésének.
A szolgálati szabályzat egyébként is szigorúan meghatározza, hogy a kényszerítő intézkedés során rendőrbot használatára csak aktív szembeszegülés esetén kerülhet sor, pedig sértett ilyet nem tanúsított, továbbá az ütésnek lehetőleg a végtagra kell irányulnia és kerülne kell a fejre, testre mért ütést. A sértett bántalmazását megvalósító rendőri magatartást többen kifogásolták a környéken tartózkodó civilek közül, az egyik idősebb urat, aki szóban nyilvánította ki nemtetszését a rendőri magatartás miatt az egyik rendőr pajzsával durván fellökte oly módon, hogy a civil karsérülést szenvedett. Az ezen cselekménnyel összefüggésbe hozott rendőr vádlott személyének tettessel való azonossága a bíróság szerint volt megállapítható.
Megdöbbentő adalék, és egyben jól mutatja be a 2006. őszi ügyek máig rendezetlen jellegét, hogy a sértetthez hasonló tényállású ügyekben már öt jogerős, a rendőrséget mindösszesen két és félmilló kártérítésre kötelező ítélet született. Jelen ügyben a rendőrök tettéért kárfelelősségek tartozó rendőri szerv, a BRFK azonban a peren kívüli kártérítési igényre elutasítással reagált, így most ezen sértett arra kényszerül, hogy bíróságon szerezzen érvényt követelésének. Mindez arra utal, hogy a rendőrség gyakorlata nem egységes a 2006 őszi károsultak jóvátétele ügyében, hiszen a Készenléti Rendőrség már tíznél több alkalommal is hajlandó volt egyezségkötésre a nemzeti jogvédők által ellátott olyan ügyekben, ahol nem volt értelme a bíróság elé vinni az ügyet, hiszen olyan egyértelmű volt a hatóság jogsértése. Másrészt arra is utal, hogy a BRFK valamilyen oknál fogva sokkal merevebben értelmezi az irányadó joggyakorlatot és jogszabályokat, hiszen már a BRFK-t is öt alkalommal jogerős ítélettel kötelezték hasonló szabálysértés miatt őrizetbe vett, utóbb felmentett személyek esetében jelentős összegű kártérítés megfizetésére. Érthetetlen és elfogadhatatlan ez a rendőrségi hozzáállás, amely egyúttal költségvetési pénzekkel való felelőtlen gazdálkodásnak is minősül. Ezen mindenképpen változtatni szükséges. A 2006. őszi áldozatok mielőbbi jóvátétele elmaradhatatlan.
Ezen rendőri hozzáállás következménye az, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat által képviselt közel 20 károsult kénytelen volt bírósághoz fordulni és ezért ezen ügyekben még hosszú évekig húzódó eljárásokat kell végigküzdenie, szenvednie a meghurcolt áldozatnak annak érdekében, hogy a részére járó jóvátételt mielőbb megkapja mindazokért a megaláztatásokért, jogsértésekért, amelyeket 2006 őszén a jogállamiság határain durván túllépő rendőrség okozott.