A Nemzeti Jogvédő Szolgálat közleménye a 2009. július 4-i rendőri intézkedésekről
NJSZ hír, 2009. július 10. Nemzeti Jogvédő Szolgálat www.nja.hu
Korábbi gyakorlatának megfelelően a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.nja.hu) megfigyelő és ügyeleti szolgálatot működtetett július 4-én Budapesten. Helyszíneken jelen levő megfigyelőink észlelései, fogdán védőként eljárt kollégáink adatközlése, a hozzánk beérkezett bejelentések és a nyilvánosságra került adatok alapján monitoroztuk a rendőrség tevékenységét és – szükség esetén a rászorultaknak jogsegélyt is adva – felléptünk, amikor a gyülekezési jog, vélemény-nyilvánítási szabadság vagy a rendőrségre vonatkozó jogszabályok megsértését észleltük.
Számos, kirívó jogsértést követett el a rendőrség a gárdisták és szimpatizánsok be nem jelentett, de békés Erzsébet téri összejövetelének feloszlatásával és a tömeges előállításokkal megsértve a gyülekezés jogát és vélemény-nyilvánítás szabadságát garantáló nemzetközi egyezményeket és hazai jogszabályi előírásokat, illetve rendőrség működésére vonatkozó normákat.
Budapesten az Erzsébet téren 2009. július 4-én délután 17 óra körül egy be nem jelentett, de békés összejövetelt tartott a Magyar Gárda Mozgalom közel 300 avatott gárdistája és szimpatizánsai a Magyar Gárda Egyesület feloszlatását kimondó július 2-i bírósági ítélet elleni tiltakozás és politikai fogolynak minősített személyek, közte Budaházy György szabadlábra helyezésének követelése céljával, amely cél kiegészült az aznapi tüntetéseket megtiltó rendőrségi határozatokkal szembeni tiltakozással. A tüntetést a rendőrség erőszakkal feloszlatta, 216 embert állított elő, köztük Vona Gábort a harmadik legnépszerűbb magyar párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökét és Kiss Róbertet, a Magyar Gárda Mozgalom főkapitányát. Tudomásunk szerint a magyar rendészet történet legújabb kori időszakában, sőt 1956 óta egy napon ennyi ember előállítására egy tüntetésről még nem került sor. Négy emberrel szemben hivatalos személy elleni erőszak miatt büntetőeljárás indult, a rendőrség összesítése szerint 205 személlyel szemben különböző szabálysértések- garázdaság, közbiztonságra különösen veszélyes eszközzel kapcsolatos szabálysértés, jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség, valamint személyi igazolvánnyal kapcsolatos szabálysértés- elkövetése miatt indult eljárás. Az előállítottak nagy részét még az éjszaka, illetve hajnalban elengedték, egy – nem gárdista – személy őrizetbe vételére került sor, őt július 7-én gyorsított eljárásban hivatalos személy elleni erőszak miatt felfüggesztett börtönbüntetésre elítélték.
A rendőri akció során 17 civil személy sérült meg, egy embernek karját törték el el tonfával, a közvetlen közelről könnygáz-spray-vel arcba fújtak olyan embereket, akik részéről semmiféle támadás nem fenyegette a rendőröket. Ellenállást nem tanúsító, ülő emberekkel szemben brutálisan, embertelen és megalázó bánásmódot megvalósítva léptek fel a rendőrök. Rendőrök sérüléséről nem érkezett tájékoztatás.
2009. július 4-én, szombaton három bejelentett demonstrációt tiltott be a rendőrség.
Az aznapra Szabadság térre bejelentett tüntetést még korábban nem vette tudomásul a rendőrség, arra hivatkozva a tér tulajdonosa, az V. kerületi Önkormányzat más használatába adta a területet, a Szent István térre aznap bejelentett két, illetve Kossuth térre szintén aznap bejelentett egy tüntetést pedig alkalmazható tiltási ok fennállása hiányában tiltották meg, arra hivatkozva, hogy kevés volt a felkészülési idő a megfelelő biztosítás megszervezésére.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) július 3-i közleménye is jogsértő volt, amelyet még aznap kiadott közleményünkben kifogásoltunk. A július 4-i, a „Szabadságot a hazafiaknak” címmel bejelentett, Szabadság téri tüntetés tárgyában kiadott rendőrségi közleményből nem derült ki, hogy milyen okból nem vette tudomásul azt és mi képezte akadályát a tüntetés megtartásának. A jogállamiság követelményei megkívánták volna, hogy egy olyan rendezvény megtartásának akadályát, amely az állampolgárok széles köreit érdekli, a rendőrség nyilvánosságra hozza. Ezzel szemben a közleményből csak az derült ki, hogy a rendőrség minden áron meg kívánja gátolni a tüntetések megtartását.
A tiltó határozatok is jogsértőek voltak a rendőrség részéről, hiszen amennyiben egy tüntetést bejelentenek, a rendőrség azt tudomásul veheti, illetve csakis a következő, törvényben felsorolt indokok alapján tilthatja be. A gyülekezésről szóló 1989. évi III. törvény (Gytv.) 8. § (1) bekezdése szerint, ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható, a rendőrség a bejelentésnek a hatósághoz való beérkezésétől számított 48 órán belül a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időben való megtartását megtilthatja. Márpedig a tervezett demonstrációk nem veszélyeztették volna sem a bíróságok, sem pedig a népképviseleti szervek zavartalan működését, a közlekedés más útvonalon való biztosíthatatlanságáról pedig egyik helyszín vonatkozásában sem beszélhetünk. Márpedig ezen indokok fennállása nélkül egyéb más okból a tüntetés nem tiltható meg.
A nem jogszerű tiltások egyébként is csak a bejelentések szerinti helyszínre és időpontra vonatkozhattak, az Erzsébet térre nem, ezért ott bejelentetlen, gyors reagálású tüntetés megtartható volt. Ráadásul az Erzsébet téren értesültek a tiltó határozatokról a jelen levők, így a tiltó határozatok miatti, Erzsébet téri gyors reagálású tiltakozásuk jogszerű volt.
Hangsúlyosan kell szólni arról a körülményről, hogy Budapesten a Vértanúk terére a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 szervezetnek rendőrség által tudomásul vett bejelentett rendezvénye volt aznap 19 órától, azonban a teret a rendőrség lezárta és tiltó határozat nélkül műveleti területté nyilvánította, ezzel jogsértő módon megakadályozta, hogy a gyülekezési jogukban akadályozottak itt tüntethessenek.
A tüntetés résztvevői, akik közül többen később a Magyar Gárda Mozgalom formaruháját viselték a Szent István térre igyekezve az Erzsébet térnél szembesültek azzal, hogy nem tudnak eljutni oda, így végül a park füvén ülve, Himnuszt énekelve, békésen tüntettek, a körülöttük álló szimpatizánsok pedig egyetértésüket fejezték ki. Közrendet, közbiztonságot veszélyeztető esemény nem részükről nem történt: a rendőrség jogalap nélküli kényszerintézkedései azonban az alapvető jogaikat gyakorló békés tiltakozók jogait és ezáltal a közrendet is sértették.
A Gytv. szerint a tüntetéseket 72 órával korábban be kell jelenteni, azonban vannak olyan események, amelyekre tüntetés formájában adott válasz ennél rövidebb időn belül indokolt, tehát nem tartható a bejelentési idő. Az ilyen, ún. gyors reagálású gyűlésekkel kapcsolatosan a strassbourgi Emberi Jogok Európai Bíróság 2007-ben a Bukta és társai vs. Magyarország ügyben hozott ítéletében, valamint a magyar Alkotmánybíróság 75/2008 AB számú határozatában is kimondta, hogy ha egy tüntetés esetén a kiváltó esemény óta nem telt el a bejelentési szabály szerinti 72 óra, és békés jellegű, akkor a bejelentetlenség nem ok az oszlatásra, a Gytv. 14. §-a sem teszi ilyenkor az oszlatást már lehetővé.
A rendőrség tévesen értékelte tehát az Erzsébet téri gyülekezést egy megtiltott tüntetés megtartásának, ezért a helyszín elhagyására vonatkozó többször megismételt rendőri felszólítások jogszerűtlenek voltak, a nyilvánvaló jogellenessége miatt nem is voltak kötelesek annak a jelen levők eleget tenni. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 19. § (1) bekezdése szerint a jogszabályi előírások végrehajtását szolgáló rendőri intézkedésnek – ha törvény vagy nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik – mindenki köteles magát alávetni, és a rendőr utasításának engedelmeskedni. A rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható. Jelen esetben is erről az utóbbi kivételről volt szó.
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat helyszínen tartózkodó megfigyelői és mások is felhívták a helyszínbiztosítási parancsnok figyelmét arra, hogy a felszólítások ellentétesek a jogszabályi előírásokkal.
Ezt követően – és nem a rendőrség szerinti állítólagos támadás után – a rendőrség a békésen ülő tiltakozók erőszakos kiemelését megkezdte, ezekre már akkor sor került, amikor még a tömegoszlatási felhívás el sem hangzott.
Az erőszakos és nyilvánvalóan jogellenes rendőri intézkedések hatására tapaszalt nem az ülő demonstrálók felől érkező, sérülés okozására nem alkalmas, szórványos dobálás az egész tüntetés békés jellegének elvesztésének megállapíthatóságát nem eredményezte. Az ORFK közleménye szerint a feloszlatás oka ez a támadás volt és annak elhárítása érdekében használtak könnygáz-sprayt. Ezzel szemben megállapítható, hogy az állított támadás és könnygáz-spray használata között nem volt összefüggés, a vegyi eszközt a békés és passzív gárdistákkal szemben használták jellemző módon.
Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (magyarországi hatályba lépése: 1993.07.07., kihirdetve az 1993. évi XXXI. törvénnyel, továbbiakban Egyezmény) 11. cikkének az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga fényében történő helyes értelmezése alapján a békés jelleg elvesztésére hivatkozó feloszlatás jogellenes volt.
A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó gyakorlata szerint: ha egy tüntetés résztvevői közül vagy azok közelében néhányan békétlen magatartást tanúsítanak,, ez még nem ok arra, hogy a tüntetés többségét alkotók feloszlatásra, vagy szétoszlatásra kerüljenek, tehát ilyen esetben is meg kell védeni a gyülekezési jogukat békésen gyakorlókat. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az Ezelin v. France ügyben ([1991] ECHR 29; 11800/85;) ítéletének 34. pontjában kimondta: „a magánszemély az elszórtan előforduló, a tüntetésben részt vevő más személyek által elkövetett erőszak vagy más büntetendő cselekmények eredményeképpen sem szűnik meg élvezni a békés célú gyülekezéshez való jogot, amennyiben szándékai vagy magatartása békés marad.”
Feloszlatni akkor lehet egy tüntetést a Gytv. 14. § (1) bekezdés szerint, ha a gyülekezési jog gyakorlása bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, mások jogainak és szabadságának sérelmével jár vagy a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá ha bejelentéshez kötött rendezvényt tiltó határozat ellenére tartanak. Utóbbi csak akkor alkalmazható, hogy a megtiltással érintett helyen és időben tartják meg a tüntetést, itt azonban nem erről volt szó, mert a helyszín a megtiltotthoz képest más volt.
A Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület feloszlatása tárgyában július 2-án hozott jogerős ítélet nem zárja ki azt, hogy szimpátiatüntetés tartsanak a Magyar Gárda mellett, illetve attól sem zárja el polgárokat, hogy a Magyar Gárda Mozgalom jelképeit viseljék és abban együtt vonuljanak, éljenek gyülekezési jogukkal. Mindez sem szabálysértést, sem bűncselekményt nem valósít meg, tehát nem oszlatási ok.
A feloszlatás jogellenességének megállapítása iránt a tüntetés résztvevője 15 napon belül indíthat pert a Gytv. 14. § (3) bekezdése alapján.
Az államnak kötelessége az állampolgári jogok, ezen belül a gyülekezési jog elismerése és védelme, amely kötelesség a be nem jelentett, gyors reagálású, spontán tüntetésekre is kiterjed. Ennek elmaradása esetén maga a gyülekezési jog szenved súlyos, alkotmányellenes korlátozást, az önkényuralom, a diktatúra legrosszabb formájára emlékeztet. A legalapvetőbb szabadságjogok védelme és biztosítása a rendőrség feladata. Egy törvényes keretek közötti tüntetés nem oszlatható fel. Az ennek ellenére végrehajtott tömegoszlatás a Btk. 174/C. §-a szerinti, egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése bűntettének minősül.
Mindezért a feloszlatás sem volt jogszerű, ennek keretében a földön békésen ülő emberek kiemelése, elfogása és előállítása jogszerűtlen volt, a tüntetés résztvevőivel szembeni rendőri intézkedések pedig szükségtelenek, aránytalanok, és sok esetben megalázó és embertelen bánásmódot, sőt nem egy alkalommal bűncselekményt (hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás) is megvalósítóak voltak.
A szükségesség és arányosság követelményével össze nem egyeztethető volt, amikor a rendőrök az ülő és álló tüntetők közül sokakat rendkívül maró hatású paprikaspray-vel közvetlen közelről fújtak arcon jogszabályi felhatalmazással ellenkező módon. A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 57. § (2) bekezdése szerint a rendőr a kényszerítő eszköz alkalmazása során a testi épséghez fűződő jogokat köteles tiszteletben tartani, és a testi épséget csak a legszükségesebb mértékben veszélyeztetheti. A Szolgálati Szabályzat 58. § (1) bekezdése szerint a kényszerítő eszközök Rtv. szerinti meghatározásának sorrendje fokozatosságot is jelent, súlyosabb kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazható, ha az enyhébb kényszerítő eszköz alkalmazása nem vezetett eredményre, vagy sikere eleve kilátástalan. A Szabályzat szerint 74. § (5) bekezdése szerint aktív ellenszegülés esetén lehet csak vegyi eszközt alkalmazni, ezzel szemben a földön ülő emberek passzívak voltak. Megfigyelhető volt, hogy a könnygázt a rendőrség jellemzően büntető céllal, az érintett személyek sanyargatásának szándékával alkalmazta.
Több esetben embertelen és megalázó bánásmódot megvalósítva bilincseltek meg földön fekvő támadó, erőszakos magatartást ki nem fejtő embereket. (Szolgálati Szabályzat 60. § (7) bekezdés: Nem minősül embertelen, megalázó bánásmódnak a személy fekvő helyzetben történő megbilincselése, ha arra támadása vagy erőszakos magatartása miatt került sor.) Számos alkalommal tonfával ütlegelték a passzív, ülő demonstrálókat, többen ettől megsérültek, fejsérülés is történt. (Szolgálati Szabályzat 61. § (5) bekezdés: Az ütés lehetőleg a támadó végtagot érje, kerülni kell, hogy az ütés a fejre, derékra, gyomorra, hasra irányuljon.)
Szintén indokolatlan és brutális, a testi épséget szükségtelenül veszélyeztető, az érintetteket sanyargató módon került sor a demonstráció helyszínéről az intézkedés alá volt személyek eltávolítására. A rendőri brutalitás következtében többen eszméletüket veszítették és különböző csont-, ízületi és hámsérüléseket szenvedtek. A békés tiltakozás résztvevőit hajuknál, fülüknél fogva rángatni, az egyértelműen számbeli fölényben lévő rendőrök részéről az intézkedés alá volt személyeket a földön húzni megengedhetetlen. Elfogadhatatlan a földről felrángatott, a saját lábán járó, a rendőrökkel önként tartó, ellenszegülést nem mutató személyekkel szemben hátrabilincselt testhelyzetben a vállízület folyamatos feszítését alkalmazni, amint azt például Vona Gábor esetében is tették.
Az Rtv. 17 (2) bekezdése szerint a rendőri intézkedés során a kényszerítő eszköz alkalmazása esetén lehetőleg kerülni kell a sérülés okozását, az emberi élet kioltását. Az intézkedés folytán megsérült személy részére – amint ez lehetséges – segítséget kell nyújtani, szükség esetén a rendőr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos elláthassa, kórházi elhelyezése esetén a hozzátartozó vagy más, a sérülttel kapcsolatban álló személy erről értesüljön. Több esetben előfordult, hogy a rendőri fellépés miatt megsérült személyek orvosi ellátásáról nem gondoskodtak a sérülést okozó rendőrök, azt a helyszínen tartózkodó civilek tették meg.
Kirívó jogsértés volt, hogy a rendőrök először a gárdista viseletű vagy erre ruházatra emlékeztető öltözetet viselő személyeket kezdték előállítani. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete nem a gárdista ruha viselését tiltotta meg, hanem a Magyar Gárda Egyesület feloszlatását kimondó elsőfokú ítéletet hagyta helyben, egyébként az egyesülési jogra vonatkozó szabályokkal ellenkező módon. Az ítélet szóbeli indoklása szerint a gárda öltözet használható: „a vélemény-nyilvánítás joga a bíróság álláspontja szerint magában foglalja az egyenruha használatának a jogát is, még akkor is, ha az adott szimbólum egy olyan rendszerhez kötődő, amelynek felidézése másokban visszatetszést, kellemetlen érzéseket kelt, ugyanis ezek az ellenérzések önmagukban reális félelemként nem definiálhatók.”
Az öltözet a vélemény-nyilvánítási szabadság, az egyén önkifejezésének megnyilvánulási formája, a fekete nadrág, Árpád-házi címeres mellény és sapka, fehér ing és Árpád-házi sávos kendő viselése – mivel azok nem önkényuralmi jelképek – nem törvénysértő, így a ruha alapján történő rendőrségi intézkedések jogellenesek volt.
Még ennél is súlyosabb antidemokratikus intézkedést és diktatórikus időket idéző jogalkalmazást jelent, hogy a gárdista öltözet viselésének a tilalmát, illetve garázdaság szabálysértésévé való minősítését az Országos Rendőr-főkapitányság hivatali visszaélés bűntettére gyanút adó módon már a jövőre nézve is megállapította a 2009. július 4. napján közzétett közleményében, és ez alapján a gárdistákat az öltözékük miatt teljesen jogtalanul korlátozták személyi szabadságukban több helyen.
A közlemény szövege szerint a gárdista öltözet „másokban félelmet, megbotránkozást, valamint riadalmat kelt”, ezért – mivel ez a garázdaság szabálysértésének egyik tényállási eleme – a rendőrség intézkedést fog kezdeményezni és „a leghatározottabban fog fellépni az ilyen személyekkel szemben”. Ez a rendőrségi álláspont súlyosan jogsértő, mivel nincsen figyelemmel egyrészről arra, hogy a gárdista ruha viselését jogszabály nem tiltja, tiltott önkényuralmi jelképet nem tartalmaz, másrészről a bíróság idézett indoklása szerint legfeljebb visszatetszést és kellemetlen érzést kelthet egyesekben, de nem a garázdaság megvalósításához szükséges megbotránkozást és riadalmat. Nincsen tekintettel a közlemény arra sem, hogy a garázdaság szabálysértésének van egy további tényállási eleme: a kirívó közösségellenes magatartás.
A Fővárosi Ítélőtábla ítélete a ruházat kapcsán ilyet szintén nem említ, továbbá a már e körben kikristályosodott bírói gyakorlat szerint kihívóan közösségellenes magatartás csak a társadalmi együttélési szabályokkal nyíltan szembehelyezkedő, antiszociális magatartás lehet, amelyet ruházat vonatkozásában legfeljebb csak a közerkölcsöt sértő, vagy tiltott önkényuralmi jelképet tartalmazó ruházat használata körében lehetne értelmezni. A gárdista öltözet ezzel szemben viszont egy konzervatív ízlésű, a nemzethez tartozást kifejező, historizáló ruházat, amelynél fogalmilag kizárt a kihívó közösségellenesség. A fentiek alapján tehát a rendőrség az általa megalkotott kvázi „öltözködési szabálysértéssel” súlyosan sérti a jogállam alapintézményeit: a gondolat-, és vélemény-nyilvánítási szabadságot és nagyon közel került a legsötétebb idők gondolatrendőrségi szemléletéhez. Ennek haladéktalan visszavonása az egyedül helyes lépés.
Másrészt megállapítható, hogy a Magyar Gárda Egyesület feloszlatása tárgyában született ítélet jogerős, de még nem végrehajtható a Polgári perrendtartás 228. §-a szerint, az csak az írásba foglalt ítélet kézbesítésével történik meg. A rendőrség tehát alaptalanul hivatkozik az intézkedései indokaként egy jogerős, de írásban még a peres felekkel nem közölt ítéletre.
Ezen kívül az egész főváros területére elrendelt egész napos fokozott ellenőrzés is indokolatlan volt. Folytatódott azon elfogadhatatlan rendőrségi gyakorlat, hogy a közbiztonságot veszélyeztető cselekmény vagy esemény megelőzésére, megakadályozására hivatkozva a fokozott ellenőrzés alkalmazásával gyakorlatilag bármilyen olyan intézkedést foganatosíthatnak, amivel mások gyülekezési, véleménynyilvánítási és helyváltoztatási szabadságát korlátozzák. (pl. szükségtelen, többszöri igazoltatások, ruházat, csomag átvizsgálása). Mindezzel lényegében szükségállapotszerű helyzetet előidézve kiskaput adott a rendőrség magának arra, hogy az alapvető jogok védelmére és biztosítására vonatkozó kötelezettségei alól mentesüljön. Ezúttal is szelektív jelleggel elsősorban azokat vontak ilyen intézkedések alá, akik nemzeti jelképeket viseltek vagy arra utaló jel volt rajtuk, vagy náluk, amely a Magyar Gárda melletti elkötelezettséget jelzett.
Az előállítások rendkívül nagy száma készületlenül érte a rendőrségi fogdákat, amelyek nem tudták biztosítani minden tekintetben az előállítottaknak járó feltételeket, de alapvetően a fogdára került előállítottak jogai nem sérültek. Az előállítási idők a nagylétszámú előállítások miatt azonban aránytalanul hosszúra nyúltak ahhoz képest, hogy legtöbb esetben meghallgatásra nem is került sor. Ez alkalommal a védői munkát ellátó jogvédők munkáját azonban nem akadályozták.
Emlékeztetünk arra, hogy az előállítások jogcíme legtöbb esetben egy alkotmányellenes szabálysértés, amelynek soron kívüli eljárásban történő megsemmisítését kérte a Nemzeti Jogvédő Alapítvány még 2007. májusban az Alkotmánybíróságtól, eddig döntés még nem született. Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 40/A. §-a szerinti, 2007. március 11-e óta hatályos, ötvenezer forint pénzbírsággal büntethető „Jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség” szabálysértésről a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy alkalmazása és indokolatlanul kiterjesztő értelmezése a gyülekezési jog csorbulásához vezetett, azt tüntetések résztvevőivel szemben „jogi gumibot”-ként rendszeresen használja a rendőrség.
Figyelemmel az eset összes körülményeire indokolt az eljárás alá vontakkal szemben az ilyen alappal és öltözet miatti garázdaság címén indított eljárások megszüntetetése, illetve az esetleges bírságoló határozatok ellen a jogorvoslatokat igénybe vétele. Ezzel kapcsolatos tájékoztatást külön teszünk közzé.
A rendőrség a július 4-i tüntetés kapcsán tanúsított fellépéssorozattal azt a véleményt erősítette, hogy nem a közrend és közbiztonság jogállami elvek szerint cselekvő őre, hanem a jogtiprás eszközévé vált.
Mindezek a lépések megengedhetetlen módon próbálják elrettenteni az embereket attól, hogy alapvető jogaikkal éljenek és egyúttal a rendvédelmi szervek –2006 őszén amúgy is megtépázott – tekintélyét is súlyosan rombolták. Egyúttal igazolását adják azoknak a véleményeknek, amelyek szerint a jogállamiság elveinek követése helyett önkényuralmi rendszerekre emlékeztető lépések megtételére ragadtatta magát a magyar rendőrség. Ezúton is felhívjuk a rendőri szervek figyelmét a demokratikus jogállamiság érvényesülését garantáló szabályok betartására. Ezzel folytatódik az előző kormányzat idején tapasztalt jogsértő emberi jogi gyakorlat és jogértelmezés.
Elvárjuk, hogy a rendőrség vezetése és a felügyeleti hatáskört ellátó ügyészségek haladéktalanul vizsgálják, illetve vizsgáltassák ki a részletezett jogsértéseket, vonják felelősségre a felelősöket és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ilyen jogsértésekre a jövőben ne kerülhessen sor.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat megfigyelői továbbra is rendszeresen jelen lesznek tüntetéseken, megemlékezéseken és igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy az alkotmányos elvek és a vonatkozó jogszabályok maradéktalanul érvényesülhessenek az alapvető szabadságjogok kiteljesítése érdekében.