A+ | A- | Alap
2017. június 23.  
Advertisement
Kezdőlap
Információk
Kapcsolat
Weblaptérkép
Jogvédő Hírek
Tárgyalási Napló
Nemzeti Vagyonvédelmi Munkacsoport
A Magyar Gárda ügyei
Tanúkat keresünk!
2006. szeptemberi és októberi tüntetések és megtorlások
2007 őszi tüntetések
A Lelkiismeret'88 Csoport ügyei
Történelmi Igazságtétel:
- A Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítása
- Képíró Sándor Csendőr ügye
- Kristóf László jogi rehabilitációja
Budaházy György ügyei
Választás 2006
A váci nemzeti könyvespavilon ügyirata
Képes Krónika ügy
Kisebbségi Jogvédő Intézet
Próbaperek a délvidéki magyarok állampolgárságáért
Kvassay hídi ügy
Az egri Markoth Ferenc kórház ügye
2008. április 11-i tüntetések
Videók és Képek

Iratkozzon fel heti hírlevelünkre!








"Elégtételt az áldozatoknak, békét az élőknek, nyugalmat elesetteknek" PDF Nyomtatás E-mail
2008. december 09.


A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége csendes, méltóságteljes emlékezésre hívta az 1956-OS NŐTÜNTETÉS EMLÉKNAPJÁN, 2008. december 4-én, azokat a lányokat, asszonyokat, akik kegyeletüket szeretnék leróni a diktatúrák, katonai megszállások gyermek és női áldozatai előtt a Batthyányi-örökmécseshez 18 órától. Innen átvonultak a Szabadság téri szovjet emlékműhöz, hogy egy szál fehér virágot és egy mécsest helyezzenek el.
A zord, esős időjárás ellenére úgy nyolcvanan lehettek a megemlékezők. Mindössze 2-3 férfiember volt közöttük. Ékes Ilona, országgyűlési képviselőasszony az 1956. december 4-i Nőtüntetésre emlékezve, többek között a következőket mondta:


         Az 1956. december 4-én némán, feketébe öltözött menetelő asszonyokra jöttünk emlékezni, akik kezükben 1 szál fehér virággal gyászukért és életükért álltak ki. Ők férjeik, fiaik elvesztésében megerősödve és eltökéltté válva énekelték a himnuszt. Ők a szabadság és összetartozás megtapasztalt pillanataiért viselték később a megaláztatást, a börtönt.
         Közösséget hirdettek azokkal, akik életüket, sorsukat, jövőjüket adták a szabadságért. Az ő kiállásuk, kemény, fegyelmezett menetük a megpillantott és soha nem feledhető összetartozás fényétől nyert erőt, ad tüzet a mának is.
Értük gyújtottunk gyertyát, hoztunk szál virágot.  Magunkért is teszünk, amikor megemlékezünk róluk.
       1956. december 4-én (a szovjet katonai támadás hófordulóján) tüntető asszonyok a szabadságot, az együvé tartozást, a nemzet eszméjét vitték, hordozták, vállalták, majd őrizték börtöneikben, meghurcoltatásuk éveiben.
A mai felvonulás múltunk feledhetetlen, ma is erőben megtartó méltóságteljes kopjafájához vezet. Mert most is szükségünk van érezni, hogy tenni tudunk azért, hogy a nemzet összekovácsolódjék.  Van, amire csak Ők voltak képesek a forradalom emlékké formálásában.  Van, amire csak mi lehetünk képesek a jelen méltóvá alakításában.
      Ahogy ők tudták, nekünk is tudnunk kell, mi a dolgunk.
Majd egy másik szovjet megszállásra emlékeztetett, 1945-re, arra hogy a II. világháborúban Magyarországra érkező, szovjet katonák magyar nők tízezreit, a magyarországi női népesség 10%-át erőszakolták meg. Sok áldozat az életével fizetett az erőszakért. Az életben maradottaknak is maradandó lelki és testi sérüléseket, súlyos szenvedésekkel járó betegségeket okoztak a vörös hadsereg háborús bűnöket elkövető, erőszaktevő katonái.
          Az áldozatok és leszármazottaik érzékenységét, mindannyiunk női méltóságát sérti, hogy a mai napig a főváros egyik központi területe, a Szabadság tér ad otthont egy II. világháborús szovjet emlékműnek.
Ékes Ilona képviselőasszony arra kérte Göncz Kinga miniszter asszonyt, hogy tegyen lépéseket az említett emlékmű áthelyezése érdekében. A Prágai Nyilatkozathoz csatlakozva pedig felhívták a magyar kormány és az európai uniós képviselőink figyelmét, hogy
- a múltjukat megtagadó társadalmaknak nincs jövőjük sem,
- Európa addig nem lesz egységes, míg nem ismeri el úgy a kommunizmust, mint a nácizmust közös történelmi örökségként, és nem kezdeményez őszinte és mélyreható vitát a múlt század totalitárius rendszereinek bűneiről.
Kérték, hogy első lépésként tegyenek meg mindent azért, hogy Budapest szívéből minél előbb elkerüljön a tiltott önkényuralmi jelvényeket is ábrázoló szovjet emlékmű.
       Megrázó visszaemlékezést hallottunk Tormásiné Tarnay Szilvia nyugdíjas erdőgazdálkodótól, akinek nyolc hónapos áldott állapotú édesanyját szovjet katonák úgy erőszakolták meg, hogy nagyapját az ágyhoz szíjazták, géppuskát szögeztek rá, és végig kellett néznie leánya meggyalázását.
        Járóka Lívia és Gál Kinga az Európa Parlament képviselői levélben szóltak az egybegyűltekhez. Gál Kinga levelében hangsúlyozta:
        A névtelen pokoljártakért égjenek az emlékezés, a tisztelgés lángjai: akiknek egyetlen bűnük volt: hogy védtelen nők voltak - amikor a pokol Magyarországot elérte.  Azokért, akik életüket vesztették - és akik túlélték a szörnyűséget -, de akiktől a mai napig senki nem kért bocsánatot.
        Korda Bartal Piroska, A női gyász című verse után fohászok és imák hangzottak el. A megemlékezés ünnepi részét Pirityiné, Szabó Judit, a MAESZ elnökének szavai zárták.
 A megemlékezők fehér virágokat és mécseseket helyeztek el a szovjet emlékművel szemben felállított betlehemi jászolnál.

Orbán Éva
 

 
Következő >
buy generic bactrimn online http://infopillsrx.com/buy-generic-bactrim-cheap.html
metronidazole cost at http://bestpillsforsale.com
buy ivermectin
buy wellbutrin online

Nemzeti Jogvédő Alapítvány © 2010. - Legfrisebb jogvédő hírek, magyar nemzeti jogvédelem