500 ezer forint pénzbírságra ítélték Budaházy Gyurit
2010-02-02 15:36 barikád.hu Belföld Küldje el ismerősének!
Ötszázezer forint pénzbüntetésre ítélték Budaházy Györgyöt a budapesti Szabadság téri szovjet szégyen emlékmű megrongálása miatt indult büntetőperben a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A harmadrendű vádlott ugyanennyi pénzbüntetést kapott, a bíróság szerint mindketten bűnösek jelentős kárt okozó rongálásban, amelyet társtettesként követtek el. A másodrendű vádlott fertőző felsőléguti megbetegedése miatt nem lehetett jelen a tárgyaláson. A negyedrendű vádlott ügyvédje pedig balesetet szenvedett, így ezt a két ügyet elkülönítették.
A per eredetileg fél 9-kor kezdődött volna a PKKB egyik kis tárgyalótermében, ám tekintettel arra, hogy nagy számú hallgatóság próbált meg bejutni a tárgyalásra, Gaudi-Nagy Tamás, Budaházy ügyvédje indítványozta, hogy azt egy nagyobb tárgyalóteremben tartsák.
A tárgyalás így a tervezettnél egy órával később, egy tágasabb tárgyalóteremben kezdődött meg, szép számú hallgatóság és nagyfokú biztonsági intézkedések közepette, a teremben több bv-őr és fegyveres rendőr volt. A hallgatóság tagjai közül többen többször szidalmazták a bírónőt, és amikor megérkezett a bilincsben Budaházy György, a tömeg a nevét skandálta és felállva tapsolta. Budaházy a tárgyalás előtt a kamerák kereszttüzében válaszolt kérdésekre, ezekből kiderült: a legjobban a családja, a nyilvánosság és a szabadság hiányzik neki az előzetes letartóztatásban és "az eddigi munkásságával" magyarázta, ami vele történik.
A tárgyalás az első- és harmadrendű vádlott vonatkozásában bizonyítással folytatódott. Az emlékműnél történtekről készült videofelvételt megtekintve Budaházy közölte: felismeri a felvételeken magát, amint a csillagot feszegeti. Közölte: a bíróság szerinte nem illetékes hazafias cselekedetek – így a saját ügye – megítélésében, az "az erőszakos hatalmaskodás eszköze". A tömeg tapssal ünnepelte, amikor a domborművet rongálták a felvételen.
A perbeszédben az ügyész úgy fogalmazott: az emlékmű a kulturális javak körébe tartozik, az első- és harmadrendű vádlott jelentős kárt okozó rongálást követett el, társtettesként. Súlyosító körülményként kérte értékelni azt, hogy többször is megrongálták már az emlékművet.
Gaudi-Nagy Tamás tarthatatlannak nevezte, hogy Budaházyt bíróság elé állították, ahelyett, hogy "kitüntetésben, örök életre szóló életjáradékban részesítenék" tettéért. Mint mondta, Budaházy a címerre, az önkényuralmi jelképre "fókuszált" és "közérdekű motiváció" sarkallta a csillag lefeszítésekor.
Vitatta, hogy az emlékmű a kulturális javak körébe tartozna, és szerinte nem is művészi alkotás, amit megilletne a védelem. Vitatta azt is, hogy a társadalomra veszélyes lett volna Budaházy tette, és szerinte mindössze körülbelül húszezer forintos kárt okozott Budaházy a csillag eltávolításával, arról ő nem tehet, hogy a csillagot ellopták és újat kellett önteni helyette. A vádlott felmentését indítványozta.
A harmadrendű vádlott védője szerint védence mindössze kisebb kárt okozó rongálásban mondható ki vétkesnek, mivel csak csekély kárt okozott a domborműben, amikor háromszor rácsapott. Kifejtette: az emlékmű lebontásában segédkezőknek alapos okuk volt feltételezni, hogy nem büntetendő, amit tesznek, mivel a rendőrök nem szólították fel őket arra, hogy hagyják abba. Úgy fogalmazott, a résztvevőknek alapos okuk volt feltételezni, hogy "társadalmilag hasznos", vagy legalábbis nem büntetendő a tettük, és mivel tévedésben voltak, nem büntethetők. A védő elsődlegesen felmentést kért a harmadrendű vádlott vonatkozásában.
Budaházy György az utolsó szó jogán megismételte, hogy nem tartja illetékesnek a bíróságot, hosszan beszélt a rendszerváltás elmaradásáról, a balatonőszödi beszédről, arról hogy véleménye szerint 2002-ben választási csalás történt. A hallgatóság – amely a tárgyalás során többször véleményt nyilvánított, bekiabált, szidalmazta a bírónőt, illetve "Veled vagyunk Gyuri" feliratú papírlapot tartottak magasba – megtapsolta. A harmadrendű vádlott megbánta tettét, és állította, nem okozott kárt az emlékműben.
A harmadrendű vádlott védője ismertette a V-XIII. kerületi ügyészség határozatát, amely a Szabadság téri szovjet emlékművön található önkényuralmi jelképpel kapcsolatban született a közelmúltban. A rendőrségen feljelentést tettek az önkényuralmi jelkép használata miatt, a rendőrség ezt elutasította, a panaszt vizsgáló ügyészség azonban úgy foglalt állást, hogy az emlékművön található jelkép el nem távolítása miatt megállapítható a mulasztásos jogsértés.
A bíróság személyenként ötszáz napi pénzbüntetésre ítélte a vádlottakat, egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg. Amikor a bírónő a pénzbüntetés átváltásáról beszélt, és megjegyezte, hogy amennyiben nem fizetik be a vádlottak a büntetést, úgy azt ezer forintonként egy napi szabadságvesztésre kell átváltani, a hallgatóságból azt kiabálták: "bőven leülte". Emellett a vádlottaknak 300 ezer forint bűnügyi költséget is meg kell fizetniük.
Az indokolásban a bírónő kiemelte: abból a szempontból nem volt nehéz dolga a bíróságnak, hogy mindketten beismerték tettüket és részletes vallomást tettek. A bírónő megjegyezte: "sokan próbálták a politika síkjára terelni a történteket", a bíróságnak ezt a politikai színezetet "le kellett hántania" az ügyről. Erre a hallgatóság soraiból azt kiabálták: "ez cionizmus", "gyilkosok", "kettős mérce", "magyargyűlölet".
A bíróság szerint az emlékmű nem a kulturális javak közé tartozott, hanem "egyszerűen idegen vagyontárgy volt", amit a vádlottak megrongáltak, és megjegyezte: már az esztétikai sérülés is elegendő a rongálás megállapításához. Amikor arról beszélt, hogy az ügy politikai színezetét "el kell felejteni", a tömeg ismét hangos méltatlankodással adott hangot nemtetszésének.
A bírónő felhívta a figyelmet arra: a rongálás büntetési tétele 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztés, de – tekintettel arra, hogy ebben az adott ügyben a legalacsonyabb büntetés is túl súlyos lenne, és a vádlottak személyi körülményei indokolják – alkalmazható az enyhítési szabály, így pénzbüntetést szabott ki.
Az ítélet nem jogerős, az elsőrendű vádlott és védője fellebbezést jelentett be, az ügyész és a harmadrendű vádlott, valamint védője három nap gondolkodási időt kért annak eldöntésére, tudomásul veszik-e az ítéletet, vagy fellebbeznek ellene.
A szép számmal érkeztek érdeklődők a tárgyalásra azért, hogy láthassák Budaházyt. Az ítélet kihirdetése után elénekelték a Himnuszt. A büntetés-végrehajtás csuklyás őrei kivezették a tárgyalóteremből Budaházyt. A jelenlévő tömeg a bírónőt nemes egyszerűséggel lehazaárulózták, arról nem kaptunk információt, hogy ezúttal is zokogásba tört e ki a hölgyemény. A rendőrök sorfalat vontak a bíró köré, hogy megvédjék, amíg a hallgatóság elhagyta a tárgyalótermet…
barikád.hu