Jogerősen közérdekű munkára ítéleték Budaházy Györgyöt és öt társát a 2002-es Erzsébet hídi akció miatt

NJSZ hír, MTI nyomán, 2008. november 27., www.nja.hu

Jogerősen harminc nap közérdekű munkára ítélte Budaházy Györgyöt és öt társát az Erzsébet híd hat évvel ezelőtti lezárása miatt szerdán a Fővárosi Bíróság, amely határozatával helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A Pesti Központ Kerületi Bíróság június 16-án hozott ítéletében közérdekű üzem megzavarásának kísérletében mondta ki bűnösnek a vádlottakat.

Az ítélet szerint ez esetben a közérdekű üzem a BKV, ám miután a működés jelentős mértékű megzavarása nem következett be, a cselekmény kísérleti szakaszban maradt. A Fővárosi Bíróság ítéletének indokolásában elhangzott: helyes az elsőfokú bíróságnak a bűnösség megállapítására vonatkozó következtetése.

Grespik László, az egyik vádlott védője perbeszédében arra is kitért, hogy szerinte egy bejelentetlen cigány- vagy homoszexuális-tüntetésre, amely ugyanolyan forgalmi korlátozó hatást érne el, mint a vádlottak hat évvel ezelőtti cselekménye, a politikai és rendőri vezetés másképpen reagálna, a tüntetők mellé állna. Az ügyvéd kérte a bíróságot, „ne legyen provinciális, beszűkült látókörű, egyik végletet se fogadja el, hanem egy szakmai középpontnál álljon meg”.

A tárgyalás után Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, Budaházy György védője az MTI-nek azt mondta, hogy a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati indítványt fognak benyújtani és bíznak abban, hogy a Legfelsőbb Bíróság korrigálja ezt a rendkívül elhibázott és gyülekezési jog gyakorlását ellehetetlenítéssel fenyegető ítéletet. A védő megdöbbentőnek tartja, hogy a bíróság azért tekintette bűncselekménynek Budaházy és társainak tettét, mert bár az akciójuk rendőrségi bejelentésének elmaradása miatt nem marasztalhatók el a strasbourgi bíróság Bukta ítélete miatt, azonban a tüntetésük – amelynek során sem ők, sem más civil sem személy, sem dolog elleni erőszakot nem követett el, politikai jelszavakat skandáltak, szavazatok újraszámolását követelő transzparenseket tartott kezében a vádlottak egy része – azért vesztette el békés jellegét és vált oszlathatóvá, mert a forgalmat akadályozták. Ez megállapítás egy kirívó szakmai tévedés, a gyülekezési jog alapvető lényegének totális félreértésén alapul, ugyanis minden tüntetés szükségképpen, de legalábbis is tipikusan célját tekintetve is arra irányul, hogy a mindennapi élet rendjét, a helyváltoztatás jogát megzavarva a tüntetés tárgyára irányítsa az emberek figyelmét. Ha komolyan végiggondoljuk a mostani ítéletet, az azt jelenti, hogy minden olyan spontán, nem bejelentett tüntetés (pl. gazdák útlezárása vidéken stb.), amely a forgalom bizonyos mértékű megvazarásával jár szükségképpen békétlennek minűsülhetne és ekként feloszlatható lenne, és egyúttal a tüntetők több éves börtönbüntetésre lennének ítélhetők közérdekű üzem működésének megzavarása bűntett elkövetése miatt, ha az akció közforgalmú tömegközlekedési vállalat működését is érinti. Mindez a nemzetközi egyezmények, az Alkotmány és hazai jogszabályok által védett gyülekezési jog lényegi tartalmának kiüresedéhez vezetne, a társadalom tagjai megfosztódnának attól, hogy a hazánkban tapasztalt kártékony folyamatokkal szembeni ellenérzéseiket, tiltakozásaikat nagy hatású és kellő figyelmet kiváltó tüntetések kereteiben fejezzék ki. Eljutottunk oda, hogy az emberi jogok, így a gyülekezési jog gyakorlói – különösen természetesen a kormányellenes tartalmakat, illetve a status quoval szemben kritikát megfogalmazók – mára már szinte teljesen bűnözői kategóriába sorolódtak át. A laikus állampolgárok számára megpróbálják ezzel is természetessé tenni azt, hogy a tüntetők nem alapvető politikai szabadságjogaikat gyakorló polgárok, akiknek jogait az állam az Alkotmány szerint „védi és biztosítja”, hanem ab ovo „gyanús” elemek, akiknél vélelmezhető, hogy a jogellenesség talaján állanak. Az egész demokrácia és a jogállamiság, valamint az emberi jogok kulturája szempontjából katasztrofális ez a jelenség, amellyel szemben minden jóérzésű és jogállami értékeket tisztelő embernek, szervezetnek tiltakoznia kell teljesen függetlenül attól, hogy a most elítélt Budaházy György nézeteivel egyetért-e vagy sem. Jó lenne, ha senki nem felejtené el a neves francia gondolkodó, Voltaire nevezetes mondását: „Nem értek egyet azzal, amit mond, de halálig védelmezem a jogát, hogy elmondhassa”.

Az Erzsébet híd forgalmát 2002. július 4-én, egy hétköznap reggel keresztbe állított személygépkocsikkal akasztotta meg néhány tucatnyi demonstráló, és a forgalom csak délre állt helyre. A hídfoglalásról a büntetőeljárás során Budaházy azt mondta: a társadalom figyelmét akarták felhívni arra, hogy a 2002-es országgyűlési választásokon leadott szavazócédulák megsemmisítése után „a csalások soha többé ki nem deríthetők”.

Az elsőfokú eljárás során a vádlottak tagadták bűnösségüket, védőik szerint nem követtek el bűncselekményt, csak az alkotmányban rögzített gyülekezési jogukkal élve demonstráltak. A védők felmentésért, az ügyész súlyosbításért, felfüggesztett szabadságvesztésért fellebbeztek. A közérdekű üzem megzavarásának bűncselekménye akár 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető a törvény szerint

—————————————————————————————————————-

A fenti jogerős ítélet értelmében Budaházy Györgynek és öt társának 30-30 napi közérdekű munkát kell végeznie, mindegyik vádlott vonatkozásában fizikai munkakörben. (ideértve a diplomás vádlottakat, így Budaházy Györgyöt is).

Az ügy előzményeinek részletei és az elsőfokú ítélet jogi elemzése honlapunkon itt olvasható.

Részletes beszámoló a tárgyalásról a Szentkorona Rádió honlapján itt tekinthető meg.

Az ügyről, valamint a nemzetijogvédelem kérdéseiről Morvai Krisztina, Gaudi-Nagy Tamás, valamint Budaházy György beszélgettek a Szentkorona Rádióban 2008. november 26-án.. A teljes műsor itt érhető el.