NJSZ hír, MTI nyomán, 2008. november 27., www.nja.hu

Jogerősen harminc nap közérdekű munkára ítélte Budaházy Györgyöt és öt társát az Erzsébet híd hat évvel ezelőtti lezárása miatt szerdán a Fővárosi Bíróság, amely határozatával helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A Pesti Központ Kerületi Bíróság június 16-án hozott ítéletében közérdekű üzem megzavarásának kísérletében mondta ki bűnösnek a vádlottakat.

Az ítélet szerint ez esetben a közérdekű üzem a BKV, ám miután a működés jelentős mértékű megzavarása nem következett be, a cselekmény kísérleti szakaszban maradt. A Fővárosi Bíróság ítéletének indokolásában elhangzott: helyes az elsőfokú bíróságnak a bűnösség megállapítására vonatkozó következtetése.

Grespik László, az egyik vádlott védője perbeszédében arra is kitért, hogy szerinte egy bejelentetlen cigány- vagy homoszexuális-tüntetésre, amely ugyanolyan forgalmi korlátozó hatást érne el, mint a vádlottak hat évvel ezelőtti cselekménye, a politikai és rendőri vezetés másképpen reagálna, a tüntetők mellé állna. Az ügyvéd kérte a bíróságot, „ne legyen provinciális, beszűkült látókörű, egyik végletet se fogadja el, hanem egy szakmai középpontnál álljon meg”.

A tárgyalás után Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, Budaházy György védője az MTI-nek azt mondta, hogy a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati indítványt fognak benyújtani és bíznak abban, hogy a Legfelsőbb Bíróság korrigálja ezt a rendkívül elhibázott és gyülekezési jog gyakorlását ellehetetlenítéssel fenyegető ítéletet. A védő megdöbbentőnek tartja, hogy a bíróság azért tekintette bűncselekménynek Budaházy és társainak tettét, mert bár az akciójuk rendőrségi bejelentésének elmaradása miatt nem marasztalhatók el a strasbourgi bíróság Bukta ítélete miatt, azonban a tüntetésük - amelynek során sem ők, sem más civil sem személy, sem dolog elleni erőszakot nem követett el, politikai jelszavakat skandáltak, szavazatok újraszámolását követelő transzparenseket tartott kezében a vádlottak egy része - azért vesztette el békés jellegét és vált oszlathatóvá, mert a forgalmat akadályozták. Ez megállapítás egy kirívó szakmai tévedés, a gyülekezési jog alapvető lényegének totális félreértésén alapul, ugyanis minden tüntetés szükségképpen, de legalábbis is tipikusan célját tekintetve is arra irányul, hogy a mindennapi élet rendjét, a helyváltoztatás jogát megzavarva a tüntetés tárgyára irányítsa az emberek figyelmét. Ha komolyan végiggondoljuk a mostani ítéletet, az azt jelenti, hogy minden olyan spontán, nem bejelentett tüntetés (pl. gazdák útlezárása vidéken stb.), amely a forgalom bizonyos mértékű megvazarásával jár szükségképpen békétlennek minűsülhetne és ekként feloszlatható lenne, és egyúttal a tüntetők több éves börtönbüntetésre lennének ítélhetők közérdekű üzem működésének megzavarása bűntett elkövetése miatt, ha az akció közforgalmú tömegközlekedési vállalat működését is érinti. Mindez a nemzetközi egyezmények, az Alkotmány és hazai jogszabályok által védett gyülekezési jog lényegi tartalmának kiüresedéhez vezetne, a társadalom tagjai megfosztódnának attól, hogy a hazánkban tapasztalt kártékony folyamatokkal szembeni ellenérzéseiket, tiltakozásaikat nagy hatású és kellő figyelmet kiváltó tüntetések kereteiben fejezzék ki. Eljutottunk oda, hogy az emberi jogok, így a gyülekezési jog gyakorlói - különösen természetesen a kormányellenes tartalmakat, illetve a status quoval szemben kritikát megfogalmazók – mára már szinte teljesen bűnözői kategóriába sorolódtak át. A laikus állampolgárok számára megpróbálják ezzel is természetessé tenni azt, hogy a tüntetők nem alapvető politikai szabadságjogaikat gyakorló polgárok, akiknek jogait az állam az Alkotmány szerint „védi és biztosítja”, hanem ab ovo „gyanús” elemek, akiknél vélelmezhető, hogy a jogellenesség talaján állanak. Az egész demokrácia és a jogállamiság, valamint az emberi jogok kulturája szempontjából katasztrofális ez a jelenség, amellyel szemben minden jóérzésű és jogállami értékeket tisztelő embernek, szervezetnek tiltakoznia kell teljesen függetlenül attól, hogy a most elítélt Budaházy György nézeteivel egyetért-e vagy sem. Jó lenne, ha senki nem felejtené el a neves francia gondolkodó, Voltaire nevezetes mondását: „Nem értek egyet azzal, amit mond, de halálig védelmezem a jogát, hogy elmondhassa”.

Az Erzsébet híd forgalmát 2002. július 4-én, egy hétköznap reggel keresztbe állított személygépkocsikkal akasztotta meg néhány tucatnyi demonstráló, és a forgalom csak délre állt helyre. A hídfoglalásról a büntetőeljárás során Budaházy azt mondta: a társadalom figyelmét akarták felhívni arra, hogy a 2002-es országgyűlési választásokon leadott szavazócédulák megsemmisítése után „a csalások soha többé ki nem deríthetők”.

Az elsőfokú eljárás során a vádlottak tagadták bűnösségüket, védőik szerint nem követtek el bűncselekményt, csak az alkotmányban rögzített gyülekezési jogukkal élve demonstráltak. A védők felmentésért, az ügyész súlyosbításért, felfüggesztett szabadságvesztésért fellebbeztek. A közérdekű üzem megzavarásának bűncselekménye akár 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető a törvény szerint

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A fenti jogerős ítélet értelmében Budaházy Györgynek és öt társának 30-30 napi közérdekű munkát kell végeznie, mindegyik vádlott vonatkozásában fizikai munkakörben. (ideértve a diplomás vádlottakat, így Budaházy Györgyöt is).

Az ügy előzményeinek részletei és az elsőfokú ítélet jogi elemzése honlapunkon itt olvasható.

Részletes beszámoló a tárgyalásról a Szentkorona Rádió honlapján itt tekinthető meg.

Az ügyről, valamint a nemzetijogvédelem kérdéseiről Morvai Krisztina, Gaudi-Nagy Tamás, valamint Budaházy György beszélgettek a Szentkorona Rádióban 2008. november 26-án.. A teljes műsor itt érhető el.