Morvai Krisztina nyílt levele az emberi jogok világnapja alkalmából
A képviselőnő ismét védelmébe vette a börtönben sínylődő politikai foglyokat.
szentkoronaradio.com 2009.12.10
Tisztelt Dr. Baka András Úr, a Legfelsőbb Bíróság Elnöke!
Tisztelt Dr. Kovács Tamás Legfőbb Ügyész Úr!
Európai parlamenti képviselőként, az EP Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügyi Bizottságának tagjaként egyre növekvő aggodalommal figyelem a magyarországi politikai ellenzékhez tartozó Hunnia csoport ellen folyó, s igen hosszúra nyúló büntetőeljárást, amelyre hivatkozással több, mint fél éve börtönben tartják Budaházy Györgyöt s további 11 ellenzéki személyt. Nem tudok elfogadható magyarázatot találni arra sem, hogy az eljárás a nyilvánosság teljes kizárásával folyik, a fogvatartottak a sajtónak nem nyilatkozhatnak, a hatóságok ugyanis eltiltották őket ettől.
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Elnök Úr! Európai demokráciákban nem folynak ilyen eljárások a politikai ellenzékkel szemben, amennyiben pedig folynának (bármilyen bűncselekmény címén), akkor természetes lenne, hogy a sajtó és a nyilvánosság kiemelt érdeklődése, teljeskörű ellenőrzése mellett végeznék a hatósági (nyomozati) tevékenységet. Szó nem lehetne arról – mint a jelen esetben -, hogy az érintetteket eltiltják attól, hogy a sajtónak nyilatkozzanak.
Az Európai Parlamentben – éppúgy, mint itthon, Magyarországon – többekben felvetődött, hogy a magyar hatóságok a 2010. évi választásokat akarják befolyásolni az eljárás elhúzásával, a nemzeti érzelmű ellenzéki csoport fogvatartásával, mintegy megfélemlítve azokat, akik a közéletben, a nemzet sorsának formálásában szerepet kívánnak vállalni. Az egész ügy, a maga egészében és részleteiben egyaránt sokkal inkább emlékeztet az ötvenes évek sztálinista típusú politikai megfélemlítéseire, illetve a harmadik világ egyes diktatúráiban szokásos eljárásokra, mint az EU szellemére, az európai jogállamra és demokráciára. (Utalok itt például arra, amikor símaszkos kommandósok 50-60 fős tömege rohanta le sorra a gyanúsítottak rémült hozzátartozóit „házkutatás” címszóval, a csengőfrász jelenségét megidézve.) A diktatúrákra jellemző, hogy a hatóságok bizarr történetekkel rémisztgetik a lakosságot, minden bizonyíték nélkül veszedelmes terroristáknak állítják be a Hunnia csoport tagjait – s a másik oldalt, a fogvatartottakat elhallgattatják, megtiltva számukra, hogy a sajtónak nyilatkozzanak. Hallott-e már demokráciáról és jogállamról, esetleg emberi jogokról az, aki ilyen döntést hoz 2009-ben Magyarországon?
Ma, az Emberi Jogok Világnapján arra kérem a magyar sajtót és minden jóérzésű magyar embert, hogy ne tűrjék tovább a bebörtönzött ellenzéki személyek elhallgattatását, s követeljék, hogy a fogvatartottak végre megszólalhassanak a nyilvánosság előtt! A fogvatartottak elhallgattatása nem „csupán” az ő emberi jogaik semmibevételét jelenti, hanem a sajtószabadság, a gondolatközlés szabadsága, a szólásszabadság felcserélését az ötvenes évek szellemére és gyakorlatára.
Mindezekre tekintettel kérem Legfőbb Ügyész Urat és Elnök Urat, hogy a nyilvánosság előtt szíveskedjenek választ adni a következő kérdéseimre, annak érdekében is, hogy az Európai Parlamentet tájékoztatni tudjam.
Emlékeztetem Önöket arra, hogy az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 17.§ a következőképpen rendelkezik:
„Az állami szervek kötelesek az Európai Parlament képviselői részére a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.”
1. Kérem, szíveskedjenek tájékoztatást adni arról, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok európai normarendszerével hogyan egyeztethető össze, hogy ellenzéki személyekkel szemben zajló büntetőeljárásban a fogvatartottak a nyilvánosságtól teljesen el vannak zárva, a sajtónak nem nyilatkozhatnak? Mi szükség van erre, s mikor kívánnak a hatóságok változtatni a helyzeten? Mikor érvényesülhet újra a sajtószabadság, mikor adhat Budaházy György és a többi fogvatartott interjút a sajtónak?
2. Meddig fog tartani még a büntetőeljárás, tekintettel arra is, hogy a törvény szerint a nyomozás általános határideje két hónap, amelynek most a négyszeresénél tartunk?
3. Mi szükség van arra, hogy Budaházy Györgyöt és a többieket még mindig előzetes letartóztatásban tartsák, miközben az ügyben láthatóan semmi előrelépés nem történik, s a tehetetlenséget bizonyítékok helyett egyre bizarrabb újabb cselekmények felsorakoztatásával leplezik? Meg tudják-e győzni valamivel azokat, akik úgy látják, hogy a hiányzó – nem létező – tárgyi bizonyítékok pótlására beismerő, illetve terhelő vallomásokat akarnak elérni a bebörtönzöttek részéről, s ezért tartják őket ilyen hosszú ideje fogságban, ún. „négyes fokozatú őrizetben”, egyebek mellett igen megalázó módon kéz és lábbilincsben szállítva őket, gyermekeiket a ritka látogatások alkalmával is símaszkos kommandósok hadával rémisztgetve?
4. Várható-e, hogy az ügyben érintett kisgyerekek jogai érvényesülnek, s ilyen hosszú idő után végre – Karácsony közeledtével – viszontláthatják szüleiket?
Várom mielőbbi megtisztelő válaszukat!
Tisztelettel:
Dr. Morvai Krisztina,
EP képviselő/Jobbik
(Szent Korona Rádió)