A 2006 őszi tüntetésekkel és megtorlásokkal összefüggésben ellátott jogvédő tevékenységéről,
ÖSSZEFOGLALÓ
a Nemzeti Jogvédő Alapítvány által működtetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat
A 2006 őszi tüntetésekkel és megtorlásokkal összefüggésben ellátott jogvédő tevékenységéről, ügyeiről a számok és konkrét esetek fényében
A Nemzeti Jogvédő Szolgálatot működtető Nemzeti Jogvédő Alapítvány 2006. szeptember 18-21-e közötti, illetve 2006. október 23-24-e közötti tüntetésekkel összefüggésben lezajlott események kapcsán, több száz megkeresést kapott. A megkeresések döntő része a rendvédelmi szervek jogellenes tevékenységére vonatkozó állampolgári bejelentés, adatközlés volt, kisebb számban, közel 100 esetben büntető vagy szabálysértési védelem, illetve sértetti képviselet iránti igényt jeleztek, ezekből több mint 100 személy ügyében vállaltak képviseletet a Nemzeti Jogvédő Alapítvány által működtetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat együttműködő ügyvédei, akiknek száma a legforgalmasabb időszakban megközelítette a százat. A megkeresések közel fele, a 2006 szeptemberi tüntetésekhez kötődött, a másik fele a 2006 októberi tüntetésekhez.
1. Civilek védelme, képviselete
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédei által védett 2006 őszén szabálysértési és büntetőeljárás alá vont közel 100 ember több mint fele esetében az eljárásokat megszüntették, illetve felmentésre került sor, ez is igazolja azt, hogy számos esetben az ötvenes években alkalmazott, koncepciósnak nevezhető eljárásokat indítottak a civilekkel szemben. Civilek védelmével kapcsolatos eljárás már nincs folyamatban.
Mivel az egyes államhatalmi szerveket (ideértve a miniszterelnököt, a rendőrséget stb.) kiemelkedő felelősség terheli a történtekért, ezért ez az egyén felelősségét jelentősen kisebbíti, különösképpen arra is figyelemmel, hogy a tömegpszichózis és a rendészeti szervek sok esetben jogellenes intézkedéseinek hatása alatt cselekvő egyén sokkal kevésbé ura saját cselekedeteinek, mint az, aki társaival összebeszélve primér gazdasági érdekeinek kikényszerítése érdekében „higgadt nyugalommal” bénítja meg egy egész ország életét. Helyesnek tartjuk tehát a 2006. szeptember 18-tól 25-ig tartó időben és a 2006. október 23-án és 24-én a gyülekezési és véleménynyilvánítási jog (helyenként és időnként nem megfelelő) gyakorlásával térben és időben összefüggő cselekmények miatt elítélt civilek közkegyelemben részesüljenek. Ebben a körben kívánatos a társadalmi megbékélés és bizonyos mértékű kiegyezés, lelki megnyugvás állapotának elérése érdekében a kérdés felelős megvitatása és ennek megfelelő döntéshozatal. Ebben az időszakban mind a nemzet egysége, mind a végrehajtó- rendfenntartó hatalom demokratikus működése súlyos próbatételt viselt el, s ennek következményei – ha nem történik meg a megfelelő orvoslás – maradandó károkat okozhatnak. A kárelhárítás egyik eszköze lehet a közkegyelem.
Az Országgyűlés a 2011. évi XVI. törvénnyel más megoldást választott: semmisnek nyilvánítási eljárás megindítását tette lehetővé a 2006. őszi tömegoszlatásokkal összefüggésben hivatalos személy elleni erőszak, rongálás, valamint garázdaság miatt meghozott, kizárólag rendőri jelentésre, illetve rendőri tanúvallomásra alapozott ítéletek tekintetében. Ennek alapján kérhető az elítélés semmissé nyilvánítása, de nem az elítélést kimondó bírótól.
A törvény azonban túl sok támadási felületet adott, túl kevés személyt érint (legfeljebb 20-30 fő), végrehajtása pedig elakadt, mivel több bíró és jogvédő szervezet a törvény alkotmányellenességét állítva az Alkotmánybírósághoz fordult és felfüggesztették az eljárásokat. Az AB még nem döntött az ügyben. Tudomásunk szerint még csak két semmisségi büntetőügyben született kedvező jogerős döntés.
2011-ban még volt olyan, a 2006. szeptember 18-i Szabadság téri és a másnapi, Blaha Lujza téri események miatt letöltendő két évre elítélt fiatalembert, aki börtönbüntetését töltötte. A semmisségi törvény rá is vonatkozna: az egy eljárásban született ítélet a Blaha Lujza téri esetben csak rendőri jelentésen, illetve vallomáson alapul, de a semmisségi kérelmét mégis elutasították, emiatt fellebbezéssel élt, az ügye még nem zárul le.
Dukán Dániel, a 2006 őszi koncepciós eljárásban elítélt fiatalember, a semmisségi törvény ihletője, is csalódottságát fejezte ki, hogy bár egyértelmű, hogy nem követett el semmit és semmisségi törvény alapján már régen mentesülnie kellett volna mégis bizonytalan a sorsa, a semmisségi törvény elakadt. Esete részletesen szerepel a Civil Jogász Bizottság jelentésében és Kormos Valéria: Embervadászat utasításra című dokumentum-könyvében. Olyan tettek miatt szabtak ki rá- először- 2 év 6 hónap letöltendő börtönbüntetést valótlan rendőri vallomások miatt, amelyeket soha nem követett el, az ügy egyetemi tanulmányait is kettétörte. 36 napot töltött előzetesben, másodfokon csak annyit sikerült elérni, hogy a büntetését 2 évre enyhítették 4 évre felfüggesztve és pártfogói felügyelet mellett él ma is, havonta kell beszámolnia életéről az állam képviselőjének.
A rá terhelő vallomást tett egyik rendőr Budapest XI. kerületének rendőrkapitánya lett egy ideig. Az őt bántalmazó két rendőr elleni pótmagánvádas büntetőeljárásban várhatóan 2015. január 16-án születik ítélet. Dániel elítélése ügyében két év után született meg a semmisségi döntés, de jóvátételt még nem kapott, a hatóságok elzárkóznak.
Ma már egyértelmű, hogy a korábban a Civil Jogász Bizottság és Nemzeti Jogvédő Alapítvány által is szorgalmazott közkegyelem az igazi megoldás és nem csak a 2006 őszi tüntetések, hanem a 2002-2010 közötti időszak politikai elítéltjeinek és politikai okból eljárás alá vontaknak (ezen időszak állami jogsértéseiről szóló, emberi jogi bizottság által elfogadott jelentés itt olvasható: http://www.gaudi.jobbik.hu/sites/default/files/users/V%C3%A1laszt%C3%A1s/doc/r%C3%A9szjelent%C3%A9s_2002_2010_ELFOGADOTT.pdf).
A közkegyelem a hatalmi erőszak oldalán állókat értelemszerűen nem mentesítené. A közkegyelem által érintett személyi kör meghatározása az Országgyűlés szuverén joga, nyilvánvaló, hogy a 2006 ügyében igazságtételt kívánók, így a Nemzeti Jogvédő Szolgálat legvadabb álmában sem merül fel, hogy a véres eseményekért felelős rendőri vezetők és politikai felelősök megússzák a felelősségre vonást, ezért is követeltük azt. Az elmúlt 8 évben politikai ellenállást tanúsítók hátrányos következmények alóli mentesítése jogos elvárása azoknak, akik a magyar szabadságért kiálltak és ezért meghurcolták őket.
2. Jogsértetti kárigények érvényesítése
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédei több mint 100 személy kárügyében jártak el sikerrel, már csaknem minden károsult jóvátételhez jutott. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat által képviselt 2006 őszén meghurcolt jogsértettek 2010. májusi kormányváltás előtt egy jelentős része perben, illetve peren kívül már kártérítést, kártalanítást kapott, többségük esetében már az kormányváltást követően az Országgyűlés határozata alapján kapott kártérítést. A nemzeti jogvédők által ellátott ügyekben közel 100 millió forint kártérítéshez jutottak az áldozatok. Ezt megelőzte az, hogy a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat ügyvédei az áldozatoknak hat kártérítési és hét kártalanítási ügyet nyertek meg bíróságokon jogerősen, döntő többségükben a teljes követelt összeget megítélte nekik a bíróság, több esetben a korábbi bírói gyakorlat mértékeit messze meghaladó kárösszegekkel. Ezzel példaértékű módon járultunk hozzá a jóvátételhez.
A 2006 őszi tömeges rendőri és bírósági jogsértéseket követően az alkotmányos előírások és jogállami elvek azt kívánták, hogy az állam gondoskodjon arról, hogy a jogsértettek reparációja hatékonyan és a rendes eljárásoktól eltérő módon mielőbb és méltányos módon történjen meg. Jogállami elvárás lett volna, hogy az állam a károsultaknak peren kívül adjon kártalanítást, és ne nehezítse tovább a sokat szenvedett, nemritkán életre szólóan meggyötört, lelkileg megsérült, személyes szabadságuktól jogellenesen megfosztott emberek helyzetét azzal, hogy évekig pereskedniük kell. Ezzel egyidejűleg a válsághelyzetbe sodort állam kiadásainak további növekedése is elkerülhető, mivel pervesztesség esetén a rendőri szervek az adófizetők pénzéből kell fedezzék a kamatokat és a perköltségeket. Ehhez képest 2010-es kormányváltásig kártérítés megfizetésére csak csekély számú esetben került sor, tipikusan csak jogerős ítéletek alapján.
Az Országgyűlés az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről szóló 33/2010. (VI. 11.) OGY határozatban, valamint a 33/2010. (VI. 11.) OGY határozat végrehajtása érdekében szükséges intézkedésekről szóló 1189/2010. (IX. 13.) Korm. határozat rendelte el a károsultak peren kívüli jóvátételét. Ennek keretében jutott méltányos összegű jóvátételhez a hozzánk fordult jogsértettek többsége, de itt is akadtak érthetetlen helyzetek, többek között szeme világát vesztett fiatalember számára azonban aránytalanul alacsony összeget ajánlottak fel.
Hét meghurcolt áldozatot az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) elleni perben képviseltünk ártatlanul elszenvedett előzetes letartóztatás vagy házi őrizet miatt kártalanítás érdekében: ügyeikben hét jogerős határozat született, ezekben a megítélt összesen közel húszmillió forint messze meghaladta az eddigi bírói gyakorlatot. Kiemelkedő eredményeink: 7 nap előzetes letartóztatás után 1,2 millió forint, 11 nap után 1, 6 millió forint, közel 50 nap előzetesre 3 millió forint. Ilyen magas összegeket előzetes letartóztatás kártalanításaként még nem ítéltek meg eddig Magyarországon a Nemzeti Jogvédő Szolgálat tudomása szerint.
2006-os rendőri jogsértések miatt a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nem fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, azonban később két, vélemény-nyilvánítási szabadság 2007-ben, illetve 2009-ben történt megsértése miatt indult ügyben ezt megtettük sikerrel.
3. Rendőr elkövetők felelősségre vonása
A tömeges rendőri erőszakért felelős rendőri vezetők közül egyetlen egyet sem marasztaltak el többek- köztük a Nemzeti Jogvédő Alapítvány – feljelentése ellenére. A végrehajtásért felelős rendőrök döntő többsége eddig büntetlen maradt.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány 2006. december 5-én tett büntető feljelentésében több mint húsz különböző rendőri (beosztotti és elöljárói) bűncselekmény miatt indítványozta büntető eljárások megindítását. A katonai ügyészségek a rendőri vezetők és parancsnokok vonatkozásában minden eljárást megszüntették, ideértve az azonosító jel hiánya és a 14 ember szemsérülését okozó nem rendszeresített fegyverek és gumilövedékek használata miattiakat is. Az elöljárói bűncselekmények miatti eljárás megszüntetése ellen a Nemzeti Jogvédő Alapítvány június végén panaszt tett, amit a Katonai Főügyészség „ panaszlási jog hiányára” – alaptalanul – hivatkozva elutasított. Az első fokon eljáró Budapesti Katonai Ügyészség – ellentétben a Budapesti Nyomozó Ügyészség néhány nappal korábbi határozatával – azt mondta ki, hogy az október 23-án bevetett minden eszköz rendszeresítve volt, amely nem felel meg a valóságnak. A panasznak a nem rendszeresített vadászfegyverek és gumilövedékek használatára vonatkozó részét megküldték a Legfőbb Ügyészségnek, hogy vizsgálja meg: a rendőri vezetők megvalósítottak-e jogsértést azáltal, hogy a rendőrség nem rendszeresített eszközökkel lőtte a tömeget. A Legfőbb Ügyészség aztán az ügyet áttette a Fővárosi Főügyészségre, amely végül nem indított eljárást. A felelősöket még mindig nem találják, illetve kitüntetéseket kapták vagy előléptették némelyiküket. Mindeddig alig több mint negyven rendőrrel szemben emeltek vádat a közel kétszáz feljelentés nyomán és eddig egy rendőrt ítéltek el jogerősen letöltendő szabadságvesztésre egy tüntető gerincének szándékos eltörése miatt, a megvádolt rendőrök többségét felmentették. Összesen 45 személy ellen indult eljárás, közülük hármat nem jogerősen, míg hármat jogerősen ítéltek el, a többieket felmentették vagy az eljárást megszüntették.
Az ügyészség eddig hét rendőrrel szemben emelt vádat, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat által képviselt áldozatok brutális bántalmazása miatt, ötöt felmentettek. Két rendőrt viszont október 23-i erőszakos, sérülést okozó bántalmazás miatt jogerősen 6 hónap egy évre felfüggesztett fogházra ítéltek.
Három rendőr esetében még az általunk képviselt pótmagánvádló sértett által indított eljárásban még nem született jogerős ítélet. Két pótmagánváddal bíróság elé vitt rendőrt pedig idén ítéltek el.
A rendőri vezetők speciális felelősségéről:
A rendőrség vezetőinek, az utasításokat adó parancsnokoknak, elöljáróknak a felelőssége az egyes büntető eljárások kapcsán vizsgálandó annak felderítésével, hogy az eljárás alá vont rendőrök mikor, mely elöljáróktól milyen utasításokat, parancsokat kaptak. Az aránytalan, szükségtelen sérüléseket okozó intézkedések tényéből, azok rendszerességéből, a gumilövedékek fejmagasságban alkalmazásából, a könnygázgránátok testre irányításából, a személy elleni erőszak-ütlegelés gyakoriságából az a következtetés adódik, hogy a rendőrséget kemény fellépésre utasították vagy ilyen fellépés hallgatólagos tudomásulvételére utaló közléseket tettek rendőri vezetők, s ugyanakkor nem figyelmeztettek a szükségesség és arányosság megtartására.
A nagy tömeggel szemben való eljárás és az addig nem vagy ilyen méretekben nem használt tömegoszlató eszközök és módszerek igénybevétele elengedhetetlenné teszi a pontos szakszerű eligazítást nemcsak a tömegoszlatás sikerére összpontosítva, hanem az emberi élethez, testi épséghez és méltósághoz való jog legkisebb mértékű csorbítására való figyelmeztetéssel, a legkíméletesebb eszközök és eljárások pontos megjelölésével. Amennyiben ilyen eligazítás nem történt, vagy az eligazítás nyitva hagyta az aránytalan sérelemokozás lehetőségét, felvetődik az elöljárói katonai bűncselekmények elkövetésének, az előbb felsorolt bűncselekményekben való bűnrészesség gyanúja, különös tekintettel a pszichikai bűnsegélyre.
Ugyanebben a fogalmi körben vizsgálandó a Btk. 244. §-ába ütköző bűnpártolás megvalósulása, amelyre az a jellegzetes tény enged következtetést, hogy a Rtv. 20. § (1) bekezdése által előírt azonosító jelvény használatának mellőzése, továbbá a maszk viselése erősítette az eljáró, bűncselekményt elkövető rendőrök büntetlenségben való bizodalmát, az utólagos büntetőjogi és fegyelmi felelősségre vonásuk meghiúsulását ill. jelentős megnehezülését okozta és felkeltette bennük a büntetlenség-büntethetetlenség tudatát. („Mindenért a helyi parancsnok a felelős”, aki viszont senkit nem bántalmazott.)
Az egyéni büntetőjogi felelősségre vonás ellehetetlenüléséért való felelősség – a tömegoszlatást parancsnoklóktól az irányítást ellátó legfelsőbb rendőri vezetőkig – önállóan vizsgálandó. A felelősség megállapítását lehetetlenné tevő utasítások kiadói pszichikai vagy passzív bűnsegélyért vagy bűnpártolásért is felelőssé tehetők azért is, mert a kemény fellépésre felhívás a törvényes korlátokra való nemcsak formális, hanem tartalmi figyelmeztetés elmulasztásával szándékerősítőleg hat a személy elleni szükségtelen erőszak elkövetésére. Ez a magatartás a bűncselekmény hallgatólagos eltűrése, amikor a tettesben nyilvánvalóvá válik „a bűncselekmény megakadályozására jog szerint kötelezett személy elhárító beavatkozásától vagy leleplezésétől nem kell tartania.”
A vonatkozó bírói gyakorlatot a Legfelsőbb Bíróság alábbi eseti döntésének részlete mutatja be:
„Amikor tehát a passzív bűnsegéd a tettes előtt kifejezésre juttatja, hogy a szándékolt cselekmény felismerése ellenére tétlen marad: passzivitásával objektíve elősegíti a bűncselekmény elkövetését. Következésképpen a bűnsegédi minőség megállapíthatóságának megítélése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy egyrészt a bűnsegélyt képező magatartás ténylegesen milyen mértékben növelte a tettes akaratelhatározását, másrészt hogy a tettes esetleg a bűnsegéd döntésétől függetlenül is megvalósította volna a bűncselekményt. Ezek a tényezők ugyanis csupán a büntetés kiszabása körében értékelhetők (BH 1985. 410.).”
A rendőr elöljárók tekintetében megállapítható megalapozott gyanúja annak, hogy egyrészt elöljárói kötelességüket megszegve az alárendeltek fent részletezett kötelességszegéseinek és bűncselekményeinek megakadályozására, illetve a felelősségre vonásra, a szolgálati rendet, a fegyelmet és a közbiztonságot fenyegető zavar leküzdésére a szükséges intézkedést elmulasztották, így a Btk. 361.§ szerinti elöljárói intézkedés elmulasztásának katonai bűncselekményét követték el. Mivel tapasztalható volt, hogy a bűncselekmény a szolgálatra, a fegyelemre és a közbiztonságra jelentős hátránnyal járt, a cselekmény bűntetti alakzata valósult meg. Minimálisan gondatlansággal követték el az elöljárók a cselekményt, a törvény értelmében az is büntetendő. A Btk. 122. § (1) bekezdése szerint a rendőrre is kiterjed a katonai bűncselekményekkel kapcsolatos büntető törvénykönyvi szabályozás.
Fennáll a megalapozott gyanúja annak is, hogy a rendőrparancsnokok elöljárói kötelességüket azáltal szegték meg, hogy az alárendeltjeiket szolgálatuk teljesítésében nem ellenőrizték, és ez a szolgálatra és a fegyelemre jelentős, avagy különösen nagy hátránnyal járt, ezáltal a Btk. 362.§-ba ütköző ellenőrzés elmulasztásának vétségét vagy bűntettét valósították meg. A parancsot kiadók felelnek az egyes bűncselekményekért közvetett, illetve önálló tettesként, valamint a szolgálatot teljesítő rendőrök amely részben nem parancsra cselekedtek abban az esetben tettesként felelnek.
Elkövetők azért is ismeretlenek jelenleg még, mert a rendőrök a cselekmények elkövetésekor tömegesen nem viseltek jelvényt, viszont maszkot. A budapesti rendőrfőkapitány elhangzott azon védekezése, hogy „leeshettek a jelvények” azért nem fogadható el, mert egyetlen filmfelvételen sem láthatók sehol leesett rendőri jelvények az utcákon, illetve ilyen bejelentéssel senki nem élt. Ez a körülmény az elkövetett jogszabálysértések és bűncselekmények előre kiterveltségét látszik alátámasztani.
Felmerül még továbbá a parancsnoki állomány felelőssége a Btk. 360. § (1) bekezdés szerinti elöljárói gondoskodás elmulasztásának vétsége, mivel a híradások szerint az október 23-án megsérült rendőrök többsége a rendőrség által bevetett könnygáztól sérült meg. A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 55. § (7) bekezdése szerint könnygázgránát tömegoszlatásra vagy zárt térben kialakult ellenállási góc felszámolására alkalmazható azzal, hogy az mindig parancsra, a helyszínen tartózkodó parancsnok által meghatározott módon történik, és gondoskodtak a rendőröknek a könnygáz hatása elleni védelméről. Ezt a védelmi kötelezettséget a jelek szerint a felelős rendőri vezetők megszegték.
Katonai bűncselekmény megállapítható amiatt is, mert a rendőri vezetők lehetővé tették, hogy a rendőri állomány 2006. október 23-án nem rendszeresítetett sörétes vadászpuskából nem rendszeresített gumilövedékeket lőjenek ki a békés járókelőkre ráadásul azokat sok esetben nem megengedhető módon, túl közelről, illetve fejre, nyakra célozva, ezzel többeknek maradandó egészségkárosodást okoztak.
Válogatás nélkül tüzeltek a fegyverkezelők, több ezer töltényt felhasználva pedig ezt csak elöljárói tűzparancs alapján tehették volna és nem csak felfegyverkezett tömeg ellenállásának letörésére használták.
Az ügyészségek a lövésektől sérültek és jogvédők által tett feljelentések alapján ismeretlen rendőrökkel szemben indult büntetőeljárásokat megszüntették, bár nem egy esetben rögzítették határozataiban, hogy „a gumilövedék kilövésére alkalmas speciális fegyvert kezelő rendőr magatartásával kapcsolatban megállapítható, hogy a sértettet ért lövés leadásakor nem járt el kellő gondossággal, az általa ismert lőparaméterek alapján nem kellett volna vadászpuskáját ilyen módon használnia”, továbbá a súlyos következményekkel járó lövésekkel elkövették a rendőrök a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét, illetve testi sértés különböző minősítésű bűncselekményeit.
A nyomozó ügyészség azt is kimondta, hogy sem az október 23-án használt vadászpuskák, sem a lőszerek használatához nem volt meg az ORFK jóváhagyása. A rendészeti miniszter is csak utólag, 2006. december 6-án járult hozzá, hogy az eszközöket rendszerbe állítsák. Az ezen ügyekben beszerzett fegyverszakértői szakvélemények szerint a REBISZ beosztottjait, egy régi termékkatalógusban található, már régen nem gyártott töltényhatás adati alapján oktatták, továbbá a szakértői megállapította hogy a vizsgálatra átadott töltények lövedékei, lényegesen nagyobb sebességűek, sokkal nagyobb energiájúak, lényegesen veszélyesebbek és nagyobb a sérülést okozó képességük. Elöljárói intézkedés elmulasztása bűncselekményét követhette el az, aki a fegyverek beszerzését, alkalmazását lehetővé tette.
Az elfogottaknak rendkívüli gyötrelmeket okozó műnyag szíjbilincset csak 2007 tavaszán rendszeresítették, továbbá eltűrték a nem rendszeresített rendőrbot (vipera) használatát, amely súlyos sérüléseket okozott, ebben a körben is felmerül az elöljárói intézkedés elmulasztása bűncselekménye.
Az országgyűlési albizottság október 13-i ülésén a katonai ügyészség vezetője és a katonai főügyészség osztályvezetője az azonosító jelvények hiánya miatti feljelentést elutasító 2007-es katonai ügyészség határozat megdöbbentő indokolását fenntartották: szerintük a szolgálati rendre és fegyelemre semmilyen hatással nem volt a jelvények hiánya. A katonai és nyomozó ügyészségek vezetőinek felelőssége is megkerülhetetlen az elmaradt elszámoltatás miatt.
2012. novemberében jelentették be, hogy a 2006 őszi rendőrterror miatt Debreceni Katonai Ügyészségen folyamatban levő eljárásokat egyesítették, egyúttal a nyomozásokat lezárják és vádat emelnek katonai bűncselekmények miatt 14 volt, illetve jelenlegi rendőrtiszttel szemben. A gyanúsítottak között van többek között Gergényi Péter akkor budapesti, Bene László akkori országos rendőr-főkapitány és Dobozi József, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) akkori parancsnoka. Fontos lépés, hogy ez végre megtörtént, de ez még mindig kevés. Nincs a gyanúsítottak között azonban egyetlen akkori politikai vezető, így Gyurcsány Ferenc sem, még ki sem hallgatták.
A számos rendelkezésre álló bizonyíték és jelentés ellenére terrorcselekmény miatti felelősségre vonásról még mindig nem akar hallani az ügyészség, pedig a felelősségre vonás igazi terepét ez jelentheti. Lényegesen súlyosabb büntetéssel jár, másrészt ezáltal mindenki aki részt vett vagy akár felhívást adott rá emiatt is felelősségre vonható halmazatban a katonai bűncselekményekkel. Indokoltnak látjuk tehát a terrorcselekmény miatt gyanúsítást, majd vádemelést is Gyurcsány Ferenc és társaival szemben. Nem lehetünk elégedettek, hogy több mint hat évvel a példátlan erőszakhullám formájában megvalósult megtorló akciókat követően (lovasroham, fejmagasságban kilőtt könnygázgránátok, gumilövedékek, szemkilövések, kegyetlen bántalmazások utcákon, éttermekben, fogdákban, önkényes fogva tartások, koncepciós eljárások), számos vizsgálat alapján elkészült jelentés, több száz feljelentés, nyílt levél, számos parlamenti felszólalás és civil akció ellenére – a korábbi néhány beosztott rendőrt érintő elítélés után – most még mindig csupán 14 rendőrtiszt elleni vádemelés zajlik és nem került feltárásra az akkori politikai vezetők felelőssége.
Vannak utaló jelek és tények arra, hogy az események előtt és során kapcsolat volt az akkori miniszterelnök és az akkor rendőri vezetők között, Gyurcsány elvárásokat fogalmazott meg. 2006. szeptember 19-én az Országházban találkozott a rendőri vezetőkkel, amelyet követően az alájuk rendelt azonosító-jelvény nélküli rendőrök véres megtorlásokba kezdtek. 2006. október 23-án pedig a rendőrség irányító-központjában tartózkodott, minden rendőri műveletre így megfelelő rálátással rendelkezett.
A rendőri műveletek mérete, kivitelezési módja, megfélemlítő hatása arra utal, hogy a személy elleni erőszakos, illetve személyes szabadságot sértő bűncselekmények sorozatát 2006 szeptember 19-21 között és október 23-24 között a kormányellenes tüntetőkkel és megemlékezőkkel szemben célzatosan, a hatalom megtartása, a lakosság megfélemlítése és az ellenállás letörése érdekében alkalmazták szisztematikusan megszegve a rendőrség működésére és különösen a tömegoszlatásra vonatkozó jogszabályi előírásokat.
Erre utaló körülmény a nem rendszeresített és a kiképzési ismertekhez képest sokkal nagyobb hatásfokú vadászfegyverek és gumilövedékek, a szintén nem rendszeresített kínzó sanyargató hatású műanyag szíjbilincs használata, továbbá polgári lakosság elleni bevetés érdekében a honvédségtől igénybe vett gránátvetők és könnygázgránátok használata. Erre utalnak az ügyészség rendelkezésére álló, egyes rendőrségi rádióforgalmazási adatok is, amelyek túszejtésről, polgárok hajtóvadászatszerű üldözéséről és körbekerítéséről szólnak. Ezt igazolja az is, hogy a rendőri intézkedéseket követően a rendőrök által készített jelentések tipikusan valótlan tartalommal készültek, a jogellenes rendőri cselekmények eltussolása érdekében. Mindezt azonosító jelvény nélküli rendőrök hajtották végre a parancsnoki állomány tudtával és beleegyezésével, az akkori politikai vezetés vélelmezhető tudtával és beleegyezésével.
Balsai István miniszterelnöki biztos jelentése az ügy összes körülményére tekintettel az akkori állami vezetők terhére a Btk. 261. § (1) bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő lakosság megfélemlítését célzó, tömeges személy elleni erőszakos bűncselekmény valósításával kimerített terrorcselekmény bűntettének elkövetését tartja megállapíthatónak. Ezt a cselekményt a törvény tíztől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Terrorcselekmény miatti felelősségre vonás érdekében több feljelentés is benyújtásra került, többek között Völgyesi Miklós, a miniszterelnöki megbízott szakértője részéről illetve egy éve, 2012. szeptember 16-án az elöljárói rendőri bűncselekmények elévülésének megakadályozása érdekében az egész eseményláncolat tekintetében tett feljelentést Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás, illetve legutóbb 2012. október 19-én pedig további kiegészítést tettünk.
Feljelentésünk részletes indokolását és a büntetőjogi felelősséget megalapozó bizonyítékokat a csatoltuk, amelyben részletesen kifejtettük az egyes helyszínein történt eseményeket és megjelöljük a rendőri vezetőket és alegységvezetőket és az általuk elkövetett cselekményeket. Olyan esetleírásokat is rendelkezésre bocsátottunk, amelyek ezen rendőrparancsnoki bűncselekmények elkövetését igazolják.
A terrorcselekmény miatt vádemelések elmaradása sérti mindazok felelősségre vonáshoz fűződő jogait is, akik elszenvedői voltak a nagyszámú, személyes szabadságukat, testi épségüket és emberi méltóságukat sértő bűncselekmény-sorozatnak, amelyet a rendőrség állományához tartozó személyek követtek el nem egy esetben sajnálatos módon ügyészségi és bírósági közrehatással.
Az Ügyészségnek alkotmányos kötelezettsége e cselekmények alapos, ésszerű időn belüli kivizsgálása, illetve törvényi feltételek fennállása esetén vádemelés. Nincs akadálya tehát annak, hogy a terrorcselekmény miatti vádemelés, illetve az szükséges további gyanúsítások tárgyában döntést hozzon az ügyészség.
4. Tüntetések feloszlatása miatti perek
A 2006. október 23-i tüntetések feloszlatásának jogellenessége miatti a Nemzeti Jogvédő Szolgálat által (Grespik László képviseletében) kezdeményezett perben a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) felülvizsgálati ítéletében kimondta: a Kossuth téri tüntetők erőszakos kiszorítása jogellenes volt. Egy másik eljárásban a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével, majd a Kúria felülvizsgálati ítéletével megállapította, hogy a 2006. október 23-án délelőtt a Nádor utcában történt tömegoszlatás jogellenes volt. A két jogellenes oszlatásban érintett több mint 200 személy esetében még nem történt meg a kárigények rendezése. A Nádor utcai jogellenes oszlatás miatti károsultak egyike ügyében a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen 200.000,- Ft és kamatai összegű kártérítést ítélt meg, ennek ellenére nincs egyezségi szándék a rendőrség oldalán.
5. Jogesetek bemutatása és elemzése
5.1 2006. szeptember 19-21.
Budapest VIII. kerület, Rákóczi út, Blaha Lujza tér, Keleti Pályaudvar, Magyar Rádió udvara, Nyugati tér, Kossuth tér, Oktogon
Ezen időszakra jellemző volt a rendőrség részéről, hogy az MTV székháznál elszenvedett „vereség” megtorlásaként a biztosítási feladatok ellátása során, szükségesség és aránytalanság törvényi követelményeit megszegve léptek fel az állampolgárokkal szemben. Az egyéniesítés követelményét figyelmen kívül hagyva, aránytalan brutalitással lépetek fel mind a demonstrációban résztvevő, mind a demonstráció szándékával nem rendelkező személyekkel szemben.
A fent említettek tükrében kiemelendő mindaz, ami történt a Magyar Rádió udvarán, a rádió aulájában, továbbá a VIII. kerületi Rendőrkapitányságon és más fogdákon történt, ahova döntő többségben büntetlen előéletű, rendezett életkörülményeket folytató, törvénytisztelő és később ártatlannak bizonyult személyeket szállítottak a rendőrök. Ezen személyek többsége már a szállítást megelőzően rendőri brutalitás áldozata lett. Az ártatlan emberekkel szembeni indokolatlan rendőri fellépés a rádiónál felállított kordon közelében is folytatódott.
Ennek következtében, – a rendőri brutális ütlegelés, rugdosás, és megbilincselések miatt – már komoly sérülésekkel rendelkező személyeket térdepeltettek, megalázó, becsmérlő, szavakkal illették, emberi méltóságukban gyalázták, embertelen bánásmódnak tették ki, nem egy esetben bántalmaztak, majd jogellenesen fogva tartották őket. Az előbbiek alátámasztására szolgálnak a rendőri jogsértéseket megállapító bírósági határozatok is.
Mindezeket a Nemzeti Jogvédő Szolgálat alábbi jogesetei támasztják alá:
1.) U. Attila ügye
U. Attila 2006. szeptember 19-én 24 óra körüli időben a budapesti Blaha Lujza térről igyekezett a Keleti pályaudvarral szemben levő otthonába élettársával. A téren ezen időpontban már kifejlődött állapotába jutott a rendőri erők és a tüntetők közötti összecsapás, a csapaterős tömegoszlatás folyamatban volt.
A jogellenes magatartást nem kifejtő U. Attila a menetirány szerinti jobb oldalon szolgálatot teljesítő REBISZ állományához tartozó rendőri egységhez fordult abból a célból, hogy a rendőrsorfal mellett átengedjék őt és élettársát. Ekkor azonban megengedő válasz helyett az élősoros rendőrkordon tagjai bántalmazni kezdték. Élettársa sikeresen el tudott menekülni a tömeg felé, U. Attila azonban az intézkedésen felháborodva visszatért a sorfal elé, és álló helyzetben maradt.
Ekkor a sorfal szétnyílásával kis létszámú rendőrcsapat közelített U. Attilához, és koponyájára, kezeire, oldalára irányuló, gumibottal végrehajtott ütésekkel bántalmazták, majd lábbal rúgó mozdulatokat fejtettek ki, bordatörést és komoly zúzódásokat okozva neki. A rendőrsorfal előtt bokáinál fogva próbálták behúzni a sorfal mögé, majd miután nadrágja lecsúszott, felsőruházatánál fogva, már a sorfal mögött vonszolták. Ezt követően egy erősebb testalkatú, arcán jól kivehető rendőr emelte meg, és vitte néhány méterrel arrébb.
A fenti bántalmazásról több (szám szerint: 45) olyan fényképfelvétel is előkerült, amelyen az elkövetés megtörténtére és körülményeire vonatkozó érdemi információ található. Ennek ellenére a bántalmazó rendőrökkel szembeni nyomozást nem jogerősen megszüntették, beazonosíthatóság hiányára hivatkozva, panasszal éltünk, a döntés az ügyészségnél.
Ezt követően Attilát rabszállító autóval a VIII. kerületi Rendőr-kapitányságra szállították. Az őt szállító autóból bokájánál fogva, hassal a föld felé húzták be az rendőrségi fogda épületébe. Előállítására 2006. szeptember 20. 01 óra 55 perctől került sor a 01080-13859/2006 ideigl. számú rendőri jelentés alapján. A VIII. kerületi Rendőr-kapitányságon U. Attilával történtek első mozzanata azon bántalmazás volt, miszerint az udvaron szorosan a falhoz közel kellett térdelnie, ahol szidalmazására, nyakon ütésére majd rugdosására került sor azért, mert bordatörése miatt nem tudott az elvárt testhelyzetben maradni.
Ezt követően U. Attila egy szemmel láthatóan fiatalkorú folyamatos bántalmazása miatt nemtetszését fejezte ki, amely az udvaron eljáró rendőrök haragját váltotta ki. Az egyik erősebb testalkatú rendőr, aki a fiatalkorú előállítottat bántalmazta, U. Attilához ment, és gumikesztyűs kézzel páros pofonokat adva bántalmazni kezdte. U. Attila – a korábbi bántalmazások miatti, ismert fizikai erőnléte miatt – fizikailag ez ellen semmit sem tehetett, ezért végső elkeseredésében hangosan elkezdte számolni az ütéseket. Szám szerint 12 pár pofont kapott, melyet minden jelenlevő látott és hallott. Ekkor az eljáró rendőr szünetet tartott, és a következőket mondta neki: „Ha nem fejezed be, itt fogsz megdögleni”. Ezt követően további páros pofonok adására került sor, U. Attila a pofonok számolását folytatta. A bántalmazás mértékét jól jellemzi az, hogy az eljáró rendőr a pofonok adásának befejezésekor erősen és gyorsan lélegzett, fizikailag őt is igénybe vette a bántalmazás.
Miután a fent leírt rendőr abbahagyta U. Attila verését, egy fiatalabb társa közvetlenül ezután felváltotta, és fél kézzel kezdte el pofozni. Mivel U. Attila ezeket az ütéseket is számolta, háromszor ököllel megütötte U. Attila állát, majd ágyékon akarta rúgni, de ő lábait szorosan össze zárta, ezért az sikertelen volt. Végül folyamatosan, több alkalommal teljes testsúlyával gyomorszájába térdelt.
Az ezt követő eseményekből a rendőri bántalmazások sorába tartozik az udvaron eljáró, az előállítottak adminisztrációját végző rendőrök tevékenysége is. A pofonokat időrendben először adó rendőr egy fiatal szőke rendőrnő kíséretében elkezdte az előállítottak listáját összeállítani az előállítottak önálló nyilatkozata, bemondása alapján. Mivel U. Attila korábban a többi előállítottnak a rendőrök jelenlétében hangosan kiabálta azt, hogy „U. Attila vagyok, az épületszobrász! Ne felejtsétek el, mit művelnek velem, ne felejtsétek el, amit láttatok”, ezért az adatkérés során – tekintettel arra, hogy e mondat többször is elhangzott – erre a mondatára hivatkozott. Az időközben cipőjét elvesztő U. Attila meztelen lábfejét ezért először az adatkérő rendőr, majd közvetlenül utána az adatkérő rendőrnő is a cigarettacsikk elnyomásához hasonlító módon folyamatosan megtaposta, kínzó és elviselhetetlen fájdalmat okozva ezzel U. Attilának
A tényállás részletes leírását tartalmazza a Budapesti Nyomozó Ügyészségen 2007. május 16-án foganatosított U. Attila tanúkihallgatásáról szóló, jegyzőkönyv. Vallomásán és ezen ajánlaton kívül a tényállásra vonatkozóan megemlítendő, hogy az említett események valóságát a Budapesti Nyomozó Ügyészség 1601/2006. számon folytatott nyomozása során is elismerte a nyomozás során hozott határozatában: „a rendőrség udvarán történt bántalmazásra vonatkozóan a sértett vallomásán kívül több független tanú vallomása áll rendelkezésünkre…” .
U. Attila az őt bántalmazó rendőrök közül két férfit felismerésre bemutatás során felismert, akikkel mint gyanúsítottakkal szemben a fenti számon hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatti büntetőeljárás indult. A két BRFK állományú rendőr ellen vádemelésre került sor azonban a bíróság felmentette a vádlottakat, mert az érintett rendőrök személyre szabott büntetőjogi felelősségét kizáróan megállapítani nem lehetett, de ettől függetlenül tény, hogy K. Zsoltot a rendőrök bántalmazták és okozták neki a jelentős lelki és testi sérüléseket,
A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
A tanúvallomások közül kiemelendő Ny. Sz. –vallomása, melynek az alábbi mondata különösen releváns: „A bántalmazó rendőrök közül nem ismernék fel senkit, hiszen a fejüket nem lehetett felemelni, de egy rendes járőr-ruhában lévő fiatal rendőrt biztos, hogy megismernék, aki az általam észlelt egyik bántalmazotton, aki a földön feküdt és a keze szintén hátra volt bilincselve, a szó szoros értelmében ugrált. Hallottam, hogy ennek a srácnak a bordája eltörött, mivel őt a kapitányságról a kórházba is kellett vinni, vért is köpött.”
A tanúvallomások közül fontos továbbá a szintén az ügyben kihallgatottak egyikének vallomása, melynek az alábbi, bizonyítóerejű mondataira hívom fel a figyelmet: „…láttam, hogy egy kb. 30 éves srácot nagyon csúnyán megvertek a rendőrök mindannyiunk láttára. Mást viszont nem bántottak, vagy legalábbis nem láttam. Ezt a fiatalembert utánam hozták be az udvarra, és azt tudom, hogy nagyon magyarázott a rendőröknek, szidta őket trágár szavakkal. Biztos, hogy azok, akik behozták, ott hagyták, ők nem bántották, de kis időre rá jött három rendőr, akik nagyon megverték. Körbe állták és ott rugdosták, ahol elérték, testszerte kapott mindenhol, kb. egy 5 percig rúgdosták”
Egy másik kihallgatott tanú az alábbiakat vallotta a jegyzőkönyv szerint: itt a VII. kerületi Rendőrkapitányság udvarán láttam még egy általam ismeretlen ugyancsak előállított személy rendőri bántalmazását, de nem tudom, hogy ki ez a személy, és nem is tudnám őt felismerni. Azt láttam és hallottam, hogy ez a személy kiabálva kérte, hogy a gyorsbilincset lazítsák, mert nem érzi a csuklóját, és azt is kiabálta, hogy hívjanak orvost, ezt több rendőr is megrugdosta, sőt földön fekvő testhelyzetében ugráltak rajta, azt is láttam, hogy vért köpött.”
2.) M. Gergely ügye
M. Gergely, 2006. szeptember 20-án hajnali 2.30 óra körüli időben érkezett a Bródy Sándor utca északi irányából a Bródy-Szentkirályi sarokhoz egyedül, és igyekezett hazafelé, szeretett volna a Szentkirályi utcán balra fordulva továbbhaladni. Nem kiabált, nem viselkedett kihívó módon, nem dobált, nem volt nála semmi. Egyszerű állampolgárként szeretett volna eljutni otthonába, ami azonban nem sikerült neki. Balra fordulását követően a Rádiót védő rendőrkordon egyik tagja hozzálépett, és megkérdezte, hogy mit csinál itt. M. Gergely válaszolt, megnézte, hogy mi történik az utcákon. A hagyományos egyenruhát viselő rendőr erre azt mondta, hogy M. Gergely menjen vele. Ezt követően bekísérte a kordon mögé, ahol több – a Készenléti Rendőrség (2008. január 1. előtt REBISZ) állományba tartozó – rendőr nekiesett, és ököllel verni kezdték, folyamatosan rugdosták is kb. fél percig terjedő időtartamban, miközben becsmérlő kifejezésekkel illeték többek között "lázadó köcsögnek" nevezték. Folyamatosan kérte, hogy hagyják abban a bántalmazását, mivel ő nem csinált semmit sem. Ezt követően hátrafeszítették kezét, majd megbilincselték műanyag szíjbilinccsel, és bekísérték a Rádió épülete által körülvett udvarba, ahol kb. 30-40 bevetési egyenruhás, sisakos rendőr tartózkodott.
A kísérő rendőrök jelezték, hogy hoztak egy újabbat, majd ezt követően az udvaron lévő rendőrök többsége körbe vette, és válogatott módon kezdte verni ököllel, tonfával, rugdosták, M. Gergely földre is került, azonban mit sem törődve egy földön fekvő, védekezésre szinte képtelen ember állapotával, tovább folytatták a bántalmazást.
A több percig tartó bántalmazás közben többször forradalmárnak, lázadónak, köcsögnek nevezték. A földre kerülést követő 1-2 perc után a bántalmazást abbahagyták, s az udvaron egy fallal szemben letérdeltették.
Ekkor három rendőr állt körülötte: az egyik folyamatosan a jobb bokáját taposta, a másik kettő kérdezgette, számukra nem megfelelőnek értékelt válaszok esetén mellbe rúgta.
M. Gergely a fenti bántalmazások következtében az alábbi sérüléseket szenvedte el, csak a szerencséjének köszönheti, hogy nem szerzett maradandó sérülést:
– jobb mellkasi bordák közül az egyik megrepedt ( gyógytartam: 4 hét)
– homlokán erős duzzanat keletkezett ( gyógytartam: 2-3 nap)
– vesezúzódás ( gyógytartam: 3-4 hét)
– testszerte zúzódások, duzzanatok
Ezt követően rendőrautóba ültették, és K. Zsolttal együtt a VIII. kerületi rendőrkapitányságra szállították 2006. szeptember 20-án 3 óra körül, ahol őrizetbe vették. (Őrizetbe vételt elrendelő határozat 2. sorszám alatt csatolva.) Itt bántalmazásra már nem került sor, a fogdaudvaron tartották fogva megbilincselve. 2006. szeptember 20-án 5-6 óra körül került az Országos Baleset és Sürgősségi Intézetbe, ahol szeptember 21. 19 óra 50 percig rendőri őrizet alatt állt.
M. Gergely megalázása az orvosi felügyelet alatt tovább folytatódott: fizikai állapota és a rendőri őrizet ellenére több órán át a kórházi ágyhoz bilincselve kellett lennie egészen 2006. szeptember 21. 19 óra 50 percig.
M. Gergelyt 2006. szeptember 25-én engedték haza, de otthon a teljes gyógyulás még további három hetet vett igénybe. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott. Az őt bántalmazó rendőröket beazonosítani nem sikerült, így büntetlenek maradtak.
3). V. Sándor ügye
2006. szeptember 19. napján egész estén át a Köztársaság téren dolgozott a Demokrata Tv operatőreként, és mint korábban 25 éve sajtósként mindig, ezúttal is felvételeket készített kamerával munkáltatója számára egy dokumentum film elkészítéséhez. Körülbelül éjfél tájt a Köztársaság téren a Szilágyi utca sarkánál állt egy lámpaoszlopnak támaszkodva – az oszlop segítségével stabilizálta kezét annak érdekében, hogy az akkora már több órája tartó kamerázás miatt elfáradt kezét meg tudja támasztani, és a kamera ne remegjen -, amikor a téren a Luther utca irányából könnygázgránátokat és füstbombákat kezdtek el lőni a rendőrség tagjai az Erkel Színház és a Népszínház utca sarkánál álló tömeg irányába. Váratlanul történt mindez véleménye szerint, mivel előtte a rendőrök egy része, és a tüntetők is egymással beszélgettek – mindezt dokumentálta is és felvette videó kamerája segítségével – így semmi jel nem utalt arra, hogy néhány percen belül az előző napihoz hasonló utcai harcok alakulnak ki a Köztársaság téren is. Azonban körülbelül éjfél tájt a Keleti Pályaudvar irányából több szakasz vegyes felszerelésű, nem egységes öltözetben felvonuló, nagy létszámú rendőrsereg érkezett, akik az addig békésen tüntető tömeget a térről kiszorították. A felvételek tanúsága szerint a téren történt események nem indokolták a tömegoszlatást, mert az addig az MSZP székházát védő lovas és kutyás rendőrök kontroll alatt tartották az eseményeket, erőszakos cselekmények nem történtek.
V. Sándor az oszlatás kezdetekor a fent már jelzett helyen állt lámpaoszlopnak támaszkodva. Egyszer nagy fájdalmat érzett felkarjának hátsó részén, ahol eltalálta egy könnygázgránát, de azt abban a pillanatban még nem tudta, hogy az találta el. Rajta három réteg ruha volt, egy póló, egy pulóver és egy őszi dzseki, ennek ellenére a pulóvert és a dzsekit is kiszakítva súlyos sérülést okozott számára felkarján a lövedék. Körülbelül 20-25 méterről céloztak rá, akire vélelmezhetően szándékosan lőttek azért, hogy kilőjék a kamerát, amivel a felvételeket készítette.
A lövés eredményeként felkarján súlyos sérülés keletkezett, kb. 6-8 cm hosszú mély seb, valamint könyékig tartó ödéma alakult ki. Sok vért veszített, ezért ájulás közeli állapotba került, valamint a fájdalom hatására 2-3 percig sokkot kapott. Kamerája nem sérült, ami annak volt köszönhető, hogy a kamerát a kezéhez szíjazta még az est elején, így azt a lövés hatására nem ejtette el, valamint a lövedékkel sem azt találták el. Víg Sándornak ezen kívül erősen megrándult a gerince, amely napokon át tartó fájdalmat okozott számára, és nehézséget a mozgásban.
V. Sándor számára egy idegen személy segítséget nyújtott, így lenyomta a fejét azért, hogy ne veszítse el az eszméletét, továbbá a helyszínen tőle elvárható segítséget nyújtotta számára a fájdalom enyhítése érdekében. Bár a segítséget nyújtó személy többször is felhívta a figyelmét az azonnali kórházi kezelés szükségességére, ő végül saját felelősségére hazament, tekintettel arra, hogy fájdalma tompult. Bár érezte, hogy felkarján vér folyik, a sérülést nem tudta megnézni öltözéke miatt, és ekkor még azt vélelmezte, hogy az nem lesz olyan komoly és súlyos.
Hajnal 3 óra körüli hazaérkezése után V. Sándornak erős és éles fájdalmai jelentkeztek, és ekkor szembesült először azzal – kabátja és pulóvere levétele után -, hogy milyen súlyos sérüléseket szenvedett. A fájdalom erősödése, és a kezén keletkezett nyílt sérülés ellátása érdekében szeptember 20-án reggel kórházi ügyeletre ment. Speciális tapasszal ragasztották le kezén a sérülést az összehegesedés érdekében, valamint tetanuszt kapott, azonban a sérülést ellátó szakorvos V. Sándornak elmondta, hogy korábban kellett volna jelentkezzen kórházi ügyeletre, mivel a sebet össze kellett volna varrni, azonban ennyi óra elteltével azt már nem lehet. V. Sándort nem tartották kórházban, az ápolás után hazamehetett, azonban ott kellett volna maradnia az orvos javaslata alapján, de ő saját felelősségére munkahelyi kötelezettségei miatt elhagyta a kórházat.
Mivel számára jobb kezének használata létkérdés, tekintettel arra, hogy operatőr, ezért 1-2 nap elteltével erőn felül teljesítve dolgozott tovább, annak érdekében, hogy munkáját el tudja végezni, azonban a sérülés heteken át tartó – legalább 4-5 hét – fájdalmat és nehézséget okozott számára a munkavégzés során. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
4). K. Sándor, Cs. Tamás és V. Róbert ügyei
2006. szeptember 21. napján 20:00 óra körül találkoztak Budapest XVI. Kerületében. Ezt követően a Blaha Lujza térre mentek, onnan villamossal a Jászai Mari térre, majd onnan gyalogosan a Kossuth térre azon okból kifolyólag, hogy ott megnézzék az „őszödi beszéd” eredményeként kialakult kormányellenes tüntetést. A Kossuth téren nem tanúsítottak semmilyen agresszív és provokáló magatartást, sétáltak, beszélgettek, figyelték a demonstrálókat. Kb. 22 óra 30 perckor a Kossuth téri metró megállójához mentek, ott álltak egy hirdető oszlopnál. majd arrébb mentek egy közlekedési jelzőtáblához. A közlekedési jelzőtáblának K. Sándor nekidőlt, és mivel a tábla igen rossz állapotban volt, lötyögött a helyén, az eldőlt. Miután a tábla eldőlt, azt V. Róbert valamint Cs. Tamás segített visszaállítani K. Róbertnek. Miután a táblát visszaállították helyére, úgy ahogyan az előzőleg ott volt, lementek a metró-aluljáróba, de a szerelvényre történő hosszú várakozás ideje alatt meggondolták magukat, és vissza akartak menni a Kossuth térre tovább szemlélni az eseményeket.
Az aluljáróban Cs. Tamás talált egy sörös dobozt összegyűrve és eldobva, amelyet felvitt magával és mikor felértek, azt lecsúsztatta a mozgólépcsők közötti egyenes, fémlemezzel fedett felületen. Ezt követően kijöttek a metró épületéből, és a fotocellás ajtón kijövetelük után az ajtó mellett álló REBISZ állományába tartozó rendőrök egyből hozzácsapták őket a falhoz, kezüket hátrafeszítették, majd megkötözték őket műanyag gyorsbilinccsel. Elfogásuk után a közelben álló rendőr kocsihoz vitték őket, miközben folyamatosan szidták őket, válogatott szitkozódásokat és káromkodásokat zúdítottak rájuk az eljáró rendőrök. Betették őket a rendőr kocsiba, ahol egy darabig várakoztak, majd kis idő múlva bevitték őket az V. kerületi Rendőrkapitányságra.
Az V. kerületi Rendőrkapitányságon bevezették őket a rendőrség épületében található aulába, ahol egy oszlophoz állították őket, megfenyegették őket, hogy meg se mozduljanak, elvették tőlük a zsebben található holmikat, illetve iratokat, és igazoltatták őket. Ezt követően hátravitték őket a fogdára, ahová bezárták őket. A fogdán volt egy rácsos ablak, amely előtt szitkozódtak a rendőrök, fölényeskedtek a fogvatartotakkal szemben, gumibottal hadonászva fenyegették őket. A fogdában egy ideig várakoztak, majd egyesével szólították, és kihallgatásra vitték megbízóimat. A kihallgatások során az eljáró rendőrök fenyegető, fölényeskedő, félelmet keltő magatartást tanúsított megbízóimmal szemben, amely magatartással megfélemlítette őket a kihallgatást végző rendőrök. A kihallgatás végeztével visszavezették őket a fogdába.
Az éjszaka folyamán átszállították a Gyorskocsi utcai bv. intézetbe, ahol orvosi vizsgálatokon estek át. A vizsgálatok után a BRFK III. kerületi rendőrkapitányság fogdájára vitték őket, ahova körülbelül hajnal 4-5 óra körül érkeztek. Ott nyilvántartásba vették az adataikat, majd ezt követően 6-7 rendőr elé kivezették egyesével az aulába, és ott szemlére vették őket. Az egyik rendőr, aki a legmegfélemlítőbb viselkedést tanúsította, így fenyegetőzött, káromkodott, lelkileg terrorizálta nevezetteket, az V. kerületi rendőrkapitányságon felvett jegyzőkönyvet olvasta, és közben ordítozott megbízóimmal, éveken át tartó börtönbüntetéssel fenyegette őket. Nevezett rendőr többször lepofozta, verte nevezetteket, gyomron vágta őket több ízben, majd megalázó módon letérdepeltették, és többször fekvőtámaszt csináltattak velük, miközben azt ordibálták nekik, „hogy most légy erős, ne az utcán.” Nevezetteket ebben a kiszolgáltatott helyzetben többször megalázták, a 6-7 bámészkodó rendőr jót derült az eljáró rendőr megfélemlítő viselkedésén és kiszolgáltatottságán, erőfeszítésein, félelmén.
Sértetteknek a fogdán felajánlották, hogy felhívnak neki valakit, de részükre személyesen nem biztosították a telefonálás lehetőségét. Sértetteknek innentől az őrizet ideje alatt teljes bizonytalanságban voltak, velük semmilyen információt nem közöltek, senkivel nem beszélhettek.
Sértetteket október 24-én gyorsított eljárás lefolytatására vitték, ahol előzetes letartóztatásukra irányuló ügyészi indítványt az elsőfokú bíróság PKKB 326/2006 számú végzésében elutasította, majd ezt követően október 5-én jogerősen FB 14.Bnf.1992/2006/2 számú végzésével helybenhagyta a másodfokú bíróság. A velük szembeni büntetőeljárást később az ügyészség megszüntette. Az őrizet időtartama esetükben több mint 60 óra volt. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kaptak.
5). L. Zsolt ügye
L. Zsolt 2006. szeptember 20. napján éjfél körüli időben a Kossuth térről az Astorián át a Blaha Lujza térre érkezett barátjával gyalog, ahol fénykép- és videofelvételeket készített telefonjával az ott zajló eseményekről, semmilyen jogellenes magatartást nem tanúsított. Amikor odaértek akkor kezdődött a tüntetők kiszorítása a Köztársaság térről a Blaha Lujza tér irányába a Rákóczi úton keresztül. Ez a rendőri művelet mintegy fél óráig tartott. Ezzel párhuzamosan az Astoria felől egy rohamrendőr csapat és egy Skoda Octavia típusú rendőrautó is szorította a tömeget a Blaha Lujza tér irányába. Ez a rendőrcsapat visszamenekült az Astoria irányába, a fentebb említett rendőrautót hátrahagyva. A rendőrautó kigyulladt, melyről fotót készített L. Zsolt.
A rendőri csapatmozgások folytán a tüntető tömeg 21-én hozzávetőleg hajnali 2 óra körül két irányba szétvált és oszlott fel. Az egyik csoport a Nyugati tér irányába a másik pedig a Boráros tér irányába indult el. L. Zsolt az utóbbi csoporttal együtt haladt békésen hazafelé, majd a Boráros térről induló első reggeli 54-es számú BKV járattal jutott haza.
Szeptember 21-én délutáni órákban L. Zsolt e-mail útján egy környezetvédő levelezőlistára továbbította a demonstráció fotó felvételeit (köztük a kigyulladt rendőrgépjárművét is), beszámolóját, aminek következtében a rendőrség eljárást indított ellene csoportosan elkövetett garázdaság bűntettének megalapozott gyanúja miatt, mert jelentésük szerint megállapítást nyert, hogy a zavargásokban tevékenyen részt vett.
Az e-mail küldés másnapján megjelent L. Zsolt családi háza előtt egy rendőrautó 4 rendőrrel. Tájékoztatták L. Zsoltot arról, hogy velük kell mennie. Az egyikük kiáltotta: „Elfogás!”, aminek során L. Zsoltot kirántották az utcára, úgy ahogy volt, nekinyomták a kerítésnek és azzal a mozdulattal hátrakötözték a kezét műanyag gyorskötözővel. A rendőrök házkutatást kívántak eszközölni, de házkutatási paranccsal nem rendelkeztek, ezért felhívták L. Zsolt édesapját, az ingatlan tulajdonosát, hogy járuljon hozzá a házkutatáshoz. Egyik intézkedő rendőr L. Zsolt kutyájának lelövetését is kilátásba helyezte ennek érdekében, ha nem tudják foganatosítani jogellenes intézkedésüket. A házkutatás intézkedésre végül nem került sor.
A gyanúsításból kifolyólag a Budapesti Rendőr-főkapitányság 2006. szeptember 22. napján pénteken 15 óra 20 perckor megbízóm őrizetét rendelte el, amely a Pesti Központi Kerületi Bíróságon szeptember 24. napján vasárnap délelőtt 10 órakor befejeződött tárgyalásig tartott. A bűnügyi őrizet időtartama 42 óra 40 perc volt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a gyanúsított előzetes letartóztatásának elrendelésére irányuló ügyészi indítványt elutasította és L. Zsolt szabadon bocsátását rendelte el. Az ügyész fellebbezését követően a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú tanács 2006. október 2, napján a Pesti Központi Kerületi Bíróság 322/2006 számú végzését helybenhagyta. A Budapesti Nyomozó Ügyészség a nyomozást ügyében 2007. március 27-én megszüntette, arra való hivatkozással, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése.
L. Zsoltot a Gyorskocsi utcában foganatosított őrizet során mezítelenre vetkőztették, kesztyűvel végbél vizsgálatnak vetették alá. Az ellátmányok kiadásakor a következő mondat hangzott el a feladatát teljesítő rendőr által: „Tisztálkodó szer tüntetőknek nem jár!” Ennek következtében nem kapott borotvát és szappant sem. L. Zsoltot 2 fős cellában tartották fogva. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
6.) B. Balázs ügye
2006. szeptember 19-én B. Balázs dolgozni ment, majd este elment a Kossuth térre, de ekkor már egyedül. Körülbelül 21:30 órakor indult el a térre, és fél óra alatt kiért. Végig egyedül volt. Innen éjfélkor indult haza, mert másnap is ment dolgozni. B. Balázs hazaindulása időpontjában még nem észlelte, hogy elindult már a tömeg, viszont amikor a Nagykörútra ráfordult, látta, hogy kisebb csoportok sétálnak előtte. A Blaha Lujza térnél látta, hogy nagyobb tömeg gyűlt össze, ő pedig odament kíváncsiságból megnézni, mi is történik. Mire odaért, a Rákóczi úton már rohamrendőrök sorfalat álltak. Ekkor beállt a sarkon az árkádok alá a többiek közé, többek között azért, mert egyre erősebben esett az eső. B. Balázs azt látta, hogy könnygázgránátokat lőnek ki a rendőrök, az egyik közel is jött megbízómhoz, így ő is megérezte hatását. Amikor a rendőrök 100-200 főt beszorítottak a kereszteződésbe, jött a vízágyús kocsi, a nézelődőknek ekkor csak a kis utcákon, vagy a körúton visszafelé (Oktogon irányába) volt lehetőségük hazaindulni.
B. Balázs ekkor indult hazafele az Akácfa utcán, majd a Wesselényi utcán ment ki a Körútra, de az Oktogonnál még megállt néhány percre nézelődni. Körülbelül hajnal fél 3-kor ért haza. A szerdai napon már nem ment ki a tüntetésekre. B. Balázs ezeken az estéken nem verekedett, nem dobálózott, nem tanúsított agresszív magatartást. Az eseményeken kizárólag, mint nézelődő volt jelen.
B. Balázs 2006. szeptember 23-án utazott haza szüleihez Jánossomorjára, és amikor a Keleti Pályaudvaron állt, akkor hívták otthonról, hogy keresik őt a rendőrök. B. Balázs szüleinél keresték őt a rendőrök, mivel az volt az állandó bejelentett lakcíme. Mivel B. Balázs a Keleti Pályaudvarnál volt ekkor, bement az ott található rendőrőrsre, hogy tájékoztatást kérjen arra vonatkozóan, miért keresik őt. B. Balázzsal kis idő múlva közölték, hogy vele szemben országos elfogatóparancsot adtak ki, majd átvitték a Teve utcai Rendőrkapitányságra kihallgatásra.
A Teve utcai Rendőrkapitányságon kihallgatták, képeket mutattak neki a hét eleji utcai cselekményekről, amelyeken a rendőrség gyanúja szerint ő szerepelt. Mindezt arra alapozták, hogy a képen látható személynek hasonlóan rasztás haja volt, és őt azonosították.
B. Balázst ezek után őrizetbe vették, amely 2006. szeptember 23-án 15 óra 45 perctől szeptember 25. 11 óra 50 percig, előzetes letartóztatásának elrendeléséig tartott. B.Balázs őrizete így 44 óráig tartott. Majd ezt követően 2006. szeptember 25-én gyorsított eljárás keretén belül vele szemben elrendelték előzetes letartóztatását, amely 2006. október 2-ig tartott, így 8 napot töltött előzetes letartóztatásban, és 40 órát őrizetben, jogalap nélkül. A gyorsított eljárás keretén belül zajló tárgyaláson közölték, hogy a bizonyítékot vele szemben az „IWIW” Internetes közösségi portálon találtak, mivel a bíróság álláspontja szerint a honlapon olyan jellegű képek találhatók, amelyek alapján joggal következtethetnek az ő renitens személyiségére. A képek tanúsága szerint B. Balázs részt vett egy korábbi felvonuláson az azt megelőző években, és ezek alapján, valamint a rasztás haj okozta hasonlóság miatt a bíróság megalapozottnak találta vele szembeni előzetes letartóztatás elrendelését. Megbízómmal szemben így „IWIW”-es fényképek alapján emelt vádat az ügyészség, amely fényképeket az egyik rendőr töltötte le nyomozása során.
Előzetes letartóztatása során B. Balázzsal szemben agresszív magatartást tanúsítottak, tehát őt fenyegették, vele szemben félelmet keltő magatartást tanúsítottak. Őt többször is megfenyegették verbálisan, megalázó bánásmódot tanúsítottak, így többek között rugdosták a lábát, hozzá lökték a falhoz.
2009. július 24-én a PKKB első fokon a 6.B.VIII.20796/2007/17. számú ítéletével elsőfokon a garázdaság bűntette miatt emelt vád alól felmentette, és mivel fellebbezést egyik fél sem nyújtott be, az ítélet jogerőssé vált. B. Balázzsal szemben így közel 3 éven keresztül folytattak jogalap nélkül büntetőeljárást, amely miatt életminősége hátrányosan megváltozott. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
7). K. Zsolt ügye
K. Zsoltot 2006. szeptember 20-án 1 óra 50 perc és 2 óra 15 perc közötti időpontban, a Budapesti VIII. Bródy Sándor utca Magyar Rádió épületénél felállított REBISZ állományához tartozó rendőri egység tagjai több esetben súlyosan bántalmazták 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okozva, amelynek során a károsult állkapcsa eltörött, súlyos zúzódásokat szenvedett el, feje felrepedt, fogai meglazultak.
K. Zsolt ellen a BRFK XIV. kerületi Rendőrkapitányságon 01140-4938/2006. bü. számon garázdaság miatt büntetőeljárás indult. Az eljárás során 2006. október 9-én K. Zsolt részletesen vallomást tett. A vallomás egyértelműen igazolja, hogy sértett a megállásra vonatkozó rendőri felhívásnak eleget tett, és azt követően semmilyen okot nem adott arra, hogy az intézkedő rendőrök vele szemben, testi kényszert, illetve ezt meghaladó ellenállást megtörő bántalmazást, így többek között ütéseket, rúgásokat, gumibotot alkalmazzanak.
A bántalmazás földre kerülése miatt, védekezésre képtelenné tétele, megbilincselése után is folytatódott, majd pedig miután az utcáról a Magyar Rádió épületébe vitték, ott az épület aulájában újabb bántalmazására került sor. Végül pedig a szállító rendőr gépjármű hátsó ülésére ültetett állapotában is, bántalmazták, e tárgyban folyó büntetőeljárást utóbb a Be. 190. § (1) bekezdés c) pontjának II: fordulatára alapozva megszüntették.
K. Zsolt a sérüléseire tekintettel 2006. szeptember 20-án hajnalban 5:43 perckor vette fel az OBSI ellátás végett. K. Zsolt a kórházi tartózkodás alatt, még 2006. szeptember 20-án este 6 órakor szabadult is, azonban a sérülések ellátása végett a kórházat csak 2006. október 5-én hagyhatta el.
K. Zsolttal szemben a bűncselekmény miatti nyomozást a Budapesti XIV. Kerületi Rendőrkapitányság 2007. január 15-én szüntette meg a csatolt 4938/2006 bü. számú határozatával. A garázdaság szabálysértése miatt folyó eljárást a Pesti Központi Kerületi Bíróság szüntette meg jogerősen a 3. Sze. 7323/2007 számú szabálysértési eljárásban 2007. július 13-án tartott tárgyaláson hozott végzéssel, szabálysértés elkövetésének hiánya miatt.
K. Zsoltot és családját testileg és lelkileg, idegileg megviselte a jogellenes rendőri intézkedéssorozat és a 15 napon át tartó kórházi gyógykezelés, több kilót fogyott ezen idő alatt. Alvászavara, beszédzavara keletkezett kivert fogai miatt, gyakran ismétlődő fejfájás jelentkezett nála. K. Zsolt súlyos sérülései a mai napig nem gyógyultak teljesen. A bántalmazás súlyosan sértette K. Zsolt testi épségét és egészségét, amely a személyhez fűződő jog legsúlyosabb megsértésének minősül.
A bántalmazás miatt K. Zsolt feljelentést tett, amely feljelentés alapján a csatolt vádirat tanúsága szerint 3 bántalmazó, REBISZ állományába tartozó rendőr ellen vádemelésre került sor, az ügyben a Fővárosi Bíróságon 5. B 476/2007 számon folyamatban volt eljárásban a bíróság felmentette a vádlottakat, mert az érintett rendőrök személyre szabott büntetőjogi felelősségét kizáróan megállapítani nem lehetett, de ettől függetlenül tény, hogy K. Zsoltot a REBISZ kötelékébe tartozó rendőrök bántalmazták és okozták neki a jelentős lelki és testi sérüléseket, így a Ptk. 348. §-a szerinti alkalmazotti felelősség szabályai szerint a bántalmazással és elfogással okozott károkért a REBISZ felel. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
8.) D. János ügye
D. János két társával együtt 2006. szeptember 20-án 24 óra körül érkezett a Kossuth térről gépkocsival a Nyugati térre, ahol a Skála Metró áruház teraszán kísérték figyelemmel a téren zajló eseményeket, jogellenes magatartást nem tanúsítottak. Ezután lementek a térre, miután úgy észlelték, hogy nincs mitől tartaniuk, tömegoszlatási felszólítás nem hangzott el. 0 óra 39 perc körül D. Jánost két társával együtt a REBISZ állományához tartozó rendőri egység elfogta. Elfogásakor tonfával és lábbal többször megütötték és megrúgták, könnyebb sérüléseket okozva, emiatt
A bilincselést D. Jánost földre döntve, embertelen, megalázó bánásmódot megvalósítva, nem rendszeresített kábelkötözővel hajtották végre. A bilincselés közben ketten is rátérdeltek, egyik REBISZ állományba tartozó rendőr pedig a fején térdelt. Az elfogás és a bilincselés jól megvilágított közterületen, a sajtó munkatársainak jelenlétében, számos televíziós kamera és sajtó fotós előtt történt, így a D. Jánossal szemben embertelen, megalázó bánásmód széles körű nyilvánosságot kapott. A bilincselés feldagadást, felhólyagosodást és zúzódásos sérülést okozva, látlelet 2006. október 31-én készült, maradványállapotként halvány csík látható, e vonatkozásban csatolok egy orvosi látleletet
Elfogását követően átadták a BRFK állományának, akik a XIV. kerületi rendőrkapitányságra szállították. Őrizetbe vételét a csatolt határozattal (4.sz.) 2006. szeptember 21-én rendelték el csoportos garázdaság bűntettének megalapozott gyanújára tekintettel. Kb. 1 órán át a kapitányság folyosóján falnak támasztott fejjel, szétterpesztett lábakkal kellett állnia személyes adatainak felvételéig. Az őrizet idejét 2006. szeptember 21. 16 órától a III. kerületi rendőrkapitányságon töltötte.
Később a büntetőeljárást vele szemben bűncselekmény hiánya miatt megszüntették, a bántalmazó rendőrök elleni büntetőeljárást is bizonyítottság hiánya miatt. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
9.) F. Gábor ügye
F. Gábor 2006. szeptember 20-án éjfél körül egyedül érkezett a Margit híd felől gyalog a Nyugati térre, amelyen át az Oktogonig igyekezett eljutni, ahol egyik ismerősével kívánt találkozni. Mivel a téren nem tudott átmenni a rendőri lezárás miatt, ezért a Nyugati téri felüljáró egyik pillérje alól kísérte figyelemmel a téren ajló eseményeket, jogellenes magatartást nem tanúsított. 0 óra 40 perc előtt megindult egyedül gyalogosan az Oktogon felé, miután úgy észlelte, hogy a rendőri intézkedés vége felé közeledik, nincs mitől tartania, tömegoszlatási felszólítás nem hangzott el. 0 óra 40 perc körül a REBISZ állományához tartozó rendőri egység elfogta: hátulról rávetődtek, levitték a földre, arcába ütöttek ököllel néhányszor. Rátérdeltek fejére, a bilincselés közben folyamatosan ütötték tonfával a hátsó felét, könnyebb sérüléseket okozva (zúzódásnyomok arcon, testen).
Elfogását követően átadták a BRFK állományának, akik a XIV. kerületi rendőrkapitányságra szállították. Őrizetbe vételét a 10. számon csatolt határozattal 2006. szeptember 21-én rendelték el csoportos garázdaság bűntettének megalapozott gyanújára tekintettel. Kb. 1 órán át a kapitányság folyosóján falnak támasztott fejjel, szétterpesztett lábakkal kellett állnia személyes adatainak felvételéig. Az őrizet idejét 2006. szeptember 21 16 órától a XIX. kerületi kapitányságon töltötte.
Az őrizet időtartama a Be. 126. § (5) bekezdésére figyelemmel: 38 óra 20 perc (2006. szeptember 21. 0 óra 40 perctől 2006. szeptember. 23 16 óráig).
Később a büntetőeljárást vele szemben bűncselekmény hiánya miatt megszüntették és a rendőrük elleni büntetőeljárást is bizonyítottság hiánya miatt.
A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
10.) P. György ügye
P. György két barátjával 2006. szeptember 21-én 21 óra körüli időben találkozott lakásán 3 barátjával, azzal a szándékkal, hogy kimenjenek a Kossuth térre, a tüntetések helyszínére nézelődni, az eseményeket megfigyelni. Ott voltak a téren négyen körülbelül egy-másfél órát, majd elvonultak egy közelben lévő padra beszélgetni, ahol az akkori események társadalmi, politikai súlyát és fontosságát taglalták, amelyben meglehetősen elmerültek. Ezt követően éjfél körül után elindultak, hogy elkísérjék M. Jánost az éjszakai buszához, amely a Jászai Mari téren volt. Amikor odaértek a Jászai Mari téren lévő buszmegállóhoz és ismerősük felszállt a buszra, a busz elindulását követően kb. egy percre rá az úton közlekedő rendőrautó megbízóm és két társa mellé állt, és igazoltatták őket.
Az igazoltatás során az intézkedő rendőrök elmondták, hogy garázdasággal vádolják őket. P. György kérdésére, hogy miért viszik be őket, az egyik eljáró rendőr megjegyezte, hogy „az autó rugdosás nem kellett volna”, annak ellenére, hogy megbízóm nem rugdosta az autókat.
P. Györgyöt és két ismerősét, 2006. szeptember 21-éről 22-re virradó éjjel, kevéssel 24 óra után, 00:45 óra körüli időben fogták el a rendőri egység tagjai a Jászai Mari téren lévő buszmegállónál és állították őket elő. Ezt követően P. György és ismerősei 72 órás előzetes letartóztatásba kerültek. Az elfogás utáni események vonatkozásában P. György számára érthetetlen volt, és kétségbeesett amiatt, hogy előreláthatólag mennyi időt lesznek majd fogvatartva, és miért, tekintettel arra, hogy ártatlanságuk tudatában voltak. P. Györgyöt és ismerőseit a fogvatartás idejére külön helységekbe zárták. A bíróságra szállításuk közben kezüket nem rendszeresített műanyag kábelkötözővel kötözték meg, amelyet fájóan szorosra húztak.
P. György első napját egy olyan rendőrségi zárkában töltötte, amelynek a helyszínéről a mai napig nincs fogalma. Ezen a helyen kétszemélyes zárkába helyezték el, azonban pihenésre a neoncső világítása, fűtés hiánya és a cellatárs magatartása miatt nem volt lehetősége. A rendőri egység tagjai tájékoztatták a P. Györgyöt, hogy lehetősége van értesíteni egy személyt a helyzetéről. P. György a felesége és ügyvédje közül választotta a közeli hozzátartozóját, mert bízott benne, hogy nem tartják sokáig fogva, azonban nem így történt.
A második helyszín az I. Kerületi Rendőr-főkapitányság volt, ahol P. György elmondása szerint emberségesen bántak vele, azonban megalázónak tartotta az ujjlenyomat vételével és fényképezéssel kapcsolatos eljárást. Ezen helyről a Gyorskocsi utcai intézetbe szállították őt. P. György a saját ügyvédjét nem tudta értesíteni a korlátolt kommunikációs lehetőség miatt, ezért kirendelt védővel jelent meg a gyorsított eljárás helyszínén. Az ügyvédek és a rendőrök elmondása szerint azért nem húzódott még jobban a fogvatartás ideje mert figyelembe vették szociális helyzetét. A bent töltött közel 3 nap alatt P. György 5 kg-ot fogyott és nem tették lehetővé számára az alapvető higiéniai feltételeket sem.
Később a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészség B:V.8165/2006/1-II. számú határozata alapján velük szemben a nyomozást megszüntették, mivel a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható az, hogy P. György és két barátja a terhére rótt bűncselekményt elkövette volna.
A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
11.) L. Gábor ügye
L. Gábor 2006. szeptember 21-én barátaival kiment a Gyurcsány – kormány elleni utcai tüntetésekre. A Nyugati téren volt barátaival az este folyamán, onnan figyelték az eseményeket. Agresszív magatartást nem tanúsítottak, nem rongáltak, nem dobálóztak, és semmilyen egyéb cselekményt nem végeztek, amely alkalmas lett volna a köznyugalom megzavarására és mások megbotránkoztatására. A Nyugati téren, a felüljáróhoz közel lévő kis járdaszigeten állt egyedül, akinek barátai addigra már elmentek, amikor a rendőrség elkezdte a tömeget oszlatni, és ő innen figyelte a rendőrség csapaterőben történő műveleteit. Jóhiszeműen állt a járdaszigeten tovább, tekintettel arra, hogy nem csinált semmilyen erőszakos cselekményt, abban a hiszemben volt, hogy őt nem érheti a rendőrség részéről támadás.
A rendőri sorfal a Váci út felől kanyarodott az Oktogon irányába az oszlatás megkezdésekor, és miközben futottak a főként a Nyugati Pályaudvar előtt lévő tömeg szétkergetésére, eközben az egyik rendőr L. Gábort lelökte a földre, akinek ennek következtében megsérült a térde, majd a földön fekve néhányan megrugdosták, így mellkasán sérülések keletkeztek, valamint a vizsgálatok során megállapították, hogy bal bordaív vetületében kb. 5 cm-es bevérzés látható. Ezt követően még néhány gumibotcsapással sújtották. L. Gábort a földre esés következtében kialakult ütődés hatására a térdében komoly sérülés keletkezett, aminek eredményeként 2007. januárjában porcleválással meg kellett őt műteni. Az EUROP-MED Orvosi Szolgáltató Kft. Egészségügyi Központjában műtötték meg artroszkopós műtéti technikával. Ezt követően neki egy hónapot kellett feküdnie, és az ágyhoz kötöttség – tekintettel arra, hogy operatőr – bevételkiesést jelentett – ebben az időben egyéni vállalkozóként tevékenykedett -, mivel nem tudott felvételeket készíteni és járni a helyszíneket. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
12.) D .Gábor és V. Richárd ügyei
2006. 09. 20-án 23:00 óra körül érkeztek a Kossuth térről gépkocsival a Nyugati térre, ahol a Skála Metró áruház teraszán kísérték figyelemmel a téren zajló eseményeket, jogellenes magatartást nem tanúsítottak. Éjfél után lementek a térre, miután úgy észlelték, hogy nincs mitől tartaniuk, tömegoszlatási felszólítás nem hangzott el. 0 óra 30 perc körül társaikkal együtt a REBISZ (ma Készenléti Rendőrség) állományához tartozó rendőri egység elfogta. Bilincselést nem rendszeresített kábelkötözővel hajtottak végre, feldagadást, felhólyagosodást és zúzódásos sérüléseket okozva.
Elfogást követően átadták őket a BRFK állományának, akik a XIV. kerületi rendőrkapitányságra szállították. Őrizetbe vételüket 2006. szeptember 21-én rendelték el csoportos garázdaság bűntettének megalapozott gyanújára tekintettel. Az őrizet idejét 2006. szeptember 21. hajnali 1 órától délutáni, koresti óráig a XIV. kerületi rendőrkapitányságon töltötték, míg koraeste a III. Kerületi Rendőrkapitányságra szállították át őket. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2006. szeptember 23-án kelt határozatával elrendelte 30 napig tartó előzetes letartóztatásukat. A Fővárosi Bíróság 17. Bnf. 1994/2006/2. számú 2006. október 3-án kelt határozattal az előzetes letartóztatását megszüntette, ennek folytán szabadulásukra 2006. október 3-án 21 óra körül került sor.
Az őrizet időtartama 2006. szeptember 21. 0 óra 30 perctől 2006. szeptember 23. 16:00 óráig, 63 és fél órán át tartott.
Velük szemben – az időközben hivatalos személy elleni erőszak gyanúja – miatt folyó büntetőeljárást a Budapesti Nyomozó Ügyészség 2007. június 13-án kelt, Nyom.1307/2006/1. számú határozattal a Be. 190. § (1) bekezdés b.) pontjára utalással jogerősen megszüntette.
A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kaptak.
13.) L. Milán és P. Árpád ügyei
L. Milán, 2006. szeptember 19-én 22:00 óra körül indult el otthonról az Aradi utcából a Blaha Lujza térre, mivel ott volt az MDF kampánysátra, amelynek felállításában barátjával ők segédkeztek, illetve a sátor működtetésben is aktív szerepet vállaltak, tekintettel arra, hogy ők ekkor az MDF tagjai voltak, és a helyhatósági választásokon indultak is, mint MDF-es képviselőjelöltek. L .Milán barátjával – P. Árpáddal – ott töltött néhány órát, egészen a Blaha Lujza téri tüntetés kezdetéig. Eleinte a sátorból figyelték az eseményeket, majd amikor a tüntetés kezdett feszültté válni, és az indulatok kezdtek elszabadulni, megpróbálták védeni a sátrat, mivel azt a tüntetők elkezdték szétszedni. Egy idő után már nem tudtak mit tenni, nem tanúsítottak ellenállást a tüntetőkkel szemben a sátor megóvása érdekében látva annak eredménytelenségét, hanem szemlélték a helyszínen egy kis ideig a cselekményeket.
Mivel az indulatok elszabadultak, és kitörtek az utcai összecsapások, ezért körülbelül éjjel egy óra tájékán elindultak haza gyalogosan a Blaha Lujza térről a Nagykörúton gyalogosan az Oktogon irányába. A körút és az Aradi utca sarkán L. Milán és barátja megálltak még beszélgetni, majd kis idő múlva észlelték, hogy a körúton ismét feltűntek a rendőrök. Mivel L. Milán és barátja semmilyen incidensbe nem kívántak belekeveredni, ezért úgy döntöttek, hogy elindulnak L. Milán Aradi utcai lakásába. Az Aradi utcába azonban ahogy bementek, észlelték, hogy szemből jönnek rendőrök sorfalban, ezért megfordultak, és kimentek ismét a Körútra abban a reményben, hogy az Aradi utcával párhuzamos utca felől közelítik meg lakását. Azonban itt észlelték, hogy a Blaha Lujza tér felől addigra oda értek a rendőrök, és a Nyugati tér felől is egy rendőrsorfal közeledett, így L. Milán és barátját, valamint körülbelül még 50 személyt közre fogtak, és akit tudtak bántalmaztak, majd elfogták őket.
L. Milán három rendőr bántalmazta, illetve szidalmazta. Rugdosták, majd ököllel ütötték, ezt követően földre vitték őt, ahol megkötözték műanyag gyorskötözővel. Ezután felhúzták a földről, az Oktogonon lévő körúti villamosmegállóba vitték, a villamos sínekre ültették, majd térdepeltették őket megalázó ódon hátrabilincselt kézzel. Ezután megérkezett egy fehér mikrobusz és abba beültették barátjával együtt, bevitték őket az Aradi utcai Nemzeti Nyomozó Irodába. A műanyagkötözőt 24 órán keresztül nem szedték le, valamint barátjáról sem, így állandó rosszullét alatt álltak, mivel vérkeringésük nem volt megfelelő. A Nemzeti Nyomozó Irodából Budafokra vitték kihallgatásra, majd Óbudára vitték őrizetbe. Budafokon biztosítottak számára először lehetőséget, hogy jelezzen családjának fogva tartásáról.
L. Milánnal szemben a PKKB 2. Bny. VI-VII.42763/2006/3. számú végzésével elrendelte előzetes letartóztatását szeptember 22-én 16:00 órakor, tehát őrizete 61 órán át tartott.
L. Milán előzetes letartóztatást a Nagy Ignác utcai bv. Intézetben töltötte. A bv. Őrök többször megfélemlítették, fenyegették, illetve trágár szavakkal illették őket. Az előzetes letartóztatás során többször alkalmaztak velük szemben emberi méltóság megsértésére alkalmas magatartásmódot, így térdepeltették őket a bv. Intézet udvarán, fekvőtámaszokat nyomattak velük, miközben fenyegették őket. 9 napot töltött előzetes letartóztatásban.
Velük szemben – az időközben hivatalos személy elleni erőszak gyanúja – miatt folyó büntetőeljárást a Budapesti Nyomozó Ügyészség a Be. 190. § (1) bekezdés b.) pontjára utalással jogerősen megszüntette.
A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kaptak.
14.) P. István ügye
P. István, 2006. október 23-án este a Vörösmarty térről indult az Akácfa utca felé, hogy barátaival találkozzon. Keresztezve a Deák Ferenc teret, a Károly körúton áthaladt, és több utcán kanyarogva a Dohány utcához érkezett meg. P. István csak az irányt határozta meg magának, mivel azon az útvonalon tudott csak közlekedni amerre a rendőrök terelték. A Dohány utcánál, az Akácfa utca felé haladva érezte a könnygáz egyre fokozó maró hatását, illetve hallotta, hogy erősödik a hangzavar. Amikor elért a Nyár utcához akkor pillantotta meg a Rákóczi úton összegyűlt tömeget. Majd ezt követően kiment a Rákóczi út oszlopokkal védett járdájára, hogy megnézze mi történik a helyszínen, de szinte éppen, hogy befordult a Rákóczi útra, amikor egy könnygáz gránát repült pont mögé, aminek hatására nagyon megijedt, és rohanni kezdett a következő utcába( Nagy Diófa u.), azonban vesztére tette mindezt, mert a menekülésének iránya pont a rendőrök felé vezetett.
Néhány méter megtétele után szúró fájdalmat érzett a hasán, de nem állt meg, hanem oda szorította a kezét, és rohant egészen a Dohány utcáig. P. István a Dohány utcához érve észlelte, hogy jelentős mennyiségű vér van a pólóján, és rajta egy luk hasi tájékon, de ezen észlelés ellenére tovább haladt. Sérült, vérző P. Istvánon útközben többen próbáltak segíteni, egy hölgy fertőtlenítette a sebet, hoztak vizet, majd végül a Wesselényi – Akácfa sarkán, amikor már nagyon rosszul volt lefektették a járdára, felpolcolták a fejét és mentőt hívtak, ami nem sokkal később meg is érkezett, és beszállította a Honvéd Kórházba.
P. István 2006. október 23-án 23:31 perckor került felvételre a kórházba hasfal nyílt sebzése miatt a Központi Honvédkórházban, ahol 1-2 órán belül műtéttel távolították el a gumilövedéket. A seb gyógyult, de a műtéti kb. 8 cm hosszú vízszintes heg a mai napig látható. A kórházból október 26-án bocsátották haza, de két hétig keresőképtelen volt. ( Kórházi zárójelentés 2., ambuláns ellenőrzési lap 3. sorszám alatt csatolva) Ebben az időszakban munkaviszonyban állt, de keresetveszteség nem érte. A heg még a műtétet követően közel 3 hónapig jelentős fájdalmat okozott, de mai napig időjárás változásra érzékenyen fájdalommal reagál, ennek gyakorisága havonta 2-3 alkalom.
A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
15.) M. László ügye
2006. szeptember 20. napján 00:20 percig ismerősével a Kálvin téren található szórakozóhelyen tartózkodott, majd azt követően a lakhelyéül szolgáló, szülei tulajdonát képező Budapest VIII. kerület, Múzeum krt. 15/B. szám alatt fekvő lakásába hazament. Miután hazaérkezett, látta, hogy nincs otthon élelmiszer, ezért újra elindult, hogy élelmiszert vásároljon. Mikor kilépett a Múzeum utcára, s elindult a Múzeum krt. irányába az utcán semmilyen zavargás nem volt, a környéken egyedül ő és több tucat rohamrendőr tartózkodott. Lépcsőházból kilépve kb. 20-30m-t tehetett meg a Múzeum utca és az Ötpacsirta utca sarkáig, amikor is az ott lévő rohamrendőrök „Húzzál el!”, „Takarodj kis köcsög!”, „Nem dolgoztál egy évet sem te kis patkány!” obszcén és trágár megjegyzésekkel illették, melynek nyomán visszafordult lakása felé. Ezen megjegyzések következményeként megfordult és a lehetséges következményeket felmérve, kvázi rendőri felszólításoknak eleget téve inkább úgy döntött hogy hazamegy.
Mindezek ellenére féltucatnyi rohamrendőr eredt a nyomába, házának kapualjában – felszólítás nélkül – hátulról földre teperték, és legalább egy percig ütötték-rúgták a felsőtestét és fejét, fejét a hajánál fogva többször az aszfalthoz ütötték, majd kezét műanyag gyorskötözővel hátrabilincselték. A földön fekve kezében lakásának kulcsával jelezte a rendőröknek, hogy itt lakik, illetve a bántalmazás közben jól hallhatóan mondta, hogy hagyják békén, ő csak itt lakik. Ennek ellenére a rendőrök magukkal elvonszolták a kb. 40 m-re található Magyar Rádió épülete elé egy, a mélygarázs építkezés következtében lezárt építési területre.
Az eljáró rendőrök „Kamera, kamera!” felkiáltásokkal figyelmeztették egymást az épület előtt található térfigyelő kamerák tanúságtevő jelenlétére. Így hátra kifeszített karokkal, összekötözött kézzel bevitték a Rádió épületének udvarára, közben kétszer erősen gyomorszájon ütötték. Az udvaron sötétben a fallal szemben állítva újra megverték: felsőtestét ököllel többször megütötték, fejét az épület falába verték többször. Az udvaron minimum 10 civil személy tartózkodott ekkor, hasonló körülmények között, őket is bántalmazták.
Kis idő múlva a 2. verést követően 2 másik sorstársával egy Skoda Octavia kombi típusú rendőrautóba hátra kötözött kézzel betuszkolták a rendőrök és elszállították a VIII. kerületi Rendőrkapitányságra, ahol hajnali 1 órakor őrizetbe vették.
A rendőrség folyosóján a fallal szemben kellett állnia, terpeszállásban, közben megfélemlítő hangnemű utasításokat kapott (pl. Ne vágj pofákat, Tedd szélesebbre a lábadat, Ne pofázz stb.) várakoztatták kb. 20 percig. A folyosón hozzávetőleg 5-10 ember tartózkodott, az udvaron legalább 40 ember térdelt hátrabilincselt kezekkel, a rendőrök föl-le mászkáltak körülöttük ordító hangnemben megfélemlítő utasításokat adva. M. László keze 01:45 perckor már lila volt, mikor leszedték róla a gyorskötöző bilincset. Majd ezt követően fogdába zárták, még 2 személy társaságában. A rendőrség nem közölte vele, hogy milyen jogcímen tartják fogva és védőválasztásra sem hívták fel figyelmét. Hajnalban M. László nagyon rosszul lett és a wc-ről a fogdába visszafelé tartva jelezte az éppen ott tartózkodó mentősnek állapotát. Ezt követően azonnal elszállították a Fiumei úton található Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetbe.
Az intézetben 2 napot töltött ágyhoz bilincselve, illetőleg a folyosókon vezérszíjon vezetve ahol 2 másik sorstársa volt még, folyamatosan 3 rendőr által őrizve. Megjelent az RTL Klub televíziós stábja, akiket nem engedtek be a kórterembe. Az orvosi vizsgálatok jobb oldali IX. bordatörést állapítottak meg, melynek következtében életveszélyes légmell alakult ki, ezért volt szükség az állandó kontrollra.
A bántalmazó rendőrökkel szembeni büntetőeljárás jelenleg is zajlik, orvos-szakértési szakaszban tart.
A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
16.) Z. László ügye
Zajácz Lászlót 2006. szeptember 20-án éjszaka a Kossuth térről távozóban az V. kerületi Bank utca és Október 6-a utca sarkán brutálisan bántalmazták a rendőrök. A volt Rendőrségi Biztonsági Szolgálat (Rebisz) munkatársai többször megütötték az akkor 45 éves pedagógus arcát, eltörték a csuklóját, kificamították a könyökét, és a földön vonszolva trágár szavakkal szidalmazták. Később feldobták egy rabszállítóra, majd a XIV. kerületi kapitányságra vitték. Állapota miatt azonban mentőt kellett hívni hozzá. A férfit a mentők kórházba vitték, ahol a kezét begipszelték, majd egy négy és fél órás műtétet követően több óráig az ágyhoz bilincselték. A rendőrök a kórházi dolgozóknak azt mondták, rabkórházba viszik, ám ehelyett a Gyorskocsi utcába szállították. Innen újra a XIV. kerületi kapitányságra, majd egy XIX. kerületi fogdába vitték, orvosi ellátást nem kapott. Másnap délután tették ki az utcára seblázas állapotban, ellátatlanul. Később az eljárást vele szemben megszüntették. A bántalmazó rendőrök elleni eljárást bűncselekmény hiányában szüntették meg ! A Fővárosi Ítélőtábla 2010. július 8-án kelt 2. Pf. 20.484/2010 számú jogerős ítéletében a jogsértett által maradandó kézsérülést okozó jogsértések, megalázó és embertelen bánásmód miatt indított perben Budapesti Rendőr-főkapitányságot, mind a Készenléti Rendőrséget 2–2 millió Ft kártérítési összeg megfizetésére kötelezte.
5.2 2006. október 23-24.
2006. október 23-án Budapesten példátlan erejű és méretű, megfélemlítő rendőri intézkedések sorozata történt. Az 1956-os szabadságharc 50. évfordulójára megemlékezni kívánó, gyülekezési jogukat gyakorló, erőszakos cselekményeket nem tanúsító emberekkel szemben gumilövedék, vízágyú, könnygázgránát, gyalogos és lovas rendőri egységek bevetésére került sor számos súlyos sérülést okozva. A bejelentett, békés megemlékezésről távozni kívánó embereket nem védték meg, hanem be nem jelentett tüntetés rendőri intézkedés alatt álló résztvevőinek tekintették őket, majd pedig több esetben előzetes felszólítás nélkül rontott az emberekre a közrendért felelős erőszakszervezet. A rendőrség ezúttal sem tartotta be a szükségesség és arányosság elvét, illetve a tömegoszlatás szabályait. A magyar rendőrség állományába tartozó rendőrök, illetve rendőrruhát viselő személyek ismét tömegesen követtek el bűncselekményeket és szegték meg a rendőrségre vonatkozó jogszabályi előírásokat Budapesten 2006. október 23-án másnap hajnalig.
Este vendéglátó-ipari egységek (például Magyar Étterem, Blaha Söröző, Don Pepe Pizzéria, Párizsi Kávézó, Dob utcai söröző stb.) békés közönségével szembeni minden indok nélküli kegyetlen és megfélemlítő fellépések történtek, amelyek során több embert súlyos sérüléseket okozva bántalmaztak az oda behatoló rendőrök. Október 24-én hajnalban a Belváros különböző pontjain a Roosevelt tértől a rakparton át a Vámház térig példátlanul nagy számban ártatlan járókelőket bántalmaztak, fogtak el, s vettek őrizetbe. A rádióforgalmazási adatok szerint hajtóvadászatot rendeztek minden körzetben tartózkodó személlyel szemben független az érintett személy felelősségétől (túszok, forradalmárok elfogásáról beszéltek, továbbá tömegek körbezárásáról és minden menekülő elfogásáról) Az őrizetbe vételek során és azt megelőzően – a szeptember 18-21 közötti eseményekhez hasonlóan – fizikai bántalmazások, rúgások, ütlegelések történtek. Az előállítottak és letartóztatottak emberi méltóságot sértő intézkedéseket szenvedtek el. Több bizottsági jelentés, még az ORFK keretén belül készített Papp-jelentés is megállapította azt, hogy a rendőrök eljárása törvénytelen és aránytalan volt. A megindított eljárások egy jelentős része koncepciós pernek minősült és a vádlottak felmentésével végződött.
A jogsértéseket a Nemzeti Jogvédő Szolgálat alábbi jogesetei támasztják alá:
1. G. György ügye
A miniszterelnök elhíresült őszödi beszédének napvilágra kerülése óta G. György a soproni – még jelenleg is folyó – kormányellenes demonstrációk fő szervezője. A rendelkezésre álló adatok arra mutatnak, hogy a hatóságok alaptalan eljárások indításával kívánják „megfékezni” a véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadság aktív gyakorlására vonatkozó erős késztetését, illetve elnyomni nyíltan vállalt kormányellenességét.
A jelenlegivel párhuzamosan másik eljárást is indítottak ellene, amikor Jókai Anna írónő rendezvényére invitáló szórólapokat osztogatott, a helyszínen egyedül tartózkodó felnőttként. A gyülekezési joggal való visszaélés szabálysértése miatt történt megbüntetését fellebbezése alapján a bíróság semmisítette meg, eljárást megszűntető végzésében rámutatva arra a „meglepő” tényre, hogy egyedül nem lehet gyülekezni.
Csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak miatt emeltek vádat ellene, 2007. április 12-én, azaz fél évvel az október 23-i vádbeli cselekményt követően. A cselekmény büntetési tétele 5 évig terjedő szabadságvesztés. A vádirat szerint 2006. október 23-án 13.30 és 13. 50 perc közötti időben a Bp. V. Alkotmány utca Bajcsy Zsilinszky út kereszteződésénél „….rendőrökkel szemben erőszakosan fellépő tömegből kiválva legalább egy alkalommal kb. 20 m távolságból követ dobott a rendőrségi sorfalba.”
A nyilvánosság számára úgy vált ismertté G. György esete, hogy számos fényképfelvételen és TV dokumentumon jól látható módon feltett kézzel, a nemzeti színű zászlóval a hátán megközelítette az Alkotmány utcát a Parlament irányában lezáró rendőri sorfalat. Elmondása szerint kommunikálni szeretett volna a rendőrökkel, megkérdezni őket, hogy mikor lehet végre megközelíteni a Kossuth teret, a Parlamentet, amelyet gyakorlatilag minden magyarázat nélkül az ünnepnap reggelén lezártak az ünnepelni vágyó magyar emberek elől, megakadályozva, hogy a zászlófelvonást megnézhessék vagy más módon az 1956. évi Forradalom és Szabadságharc eseményeire a Magyar Parlament előtt emlékezhessenek. Kommunikációs kísérletére válaszképpen a REBISZ kiemelő rendőrei megkísérelték elfogni, azonban G. György olyan sebességgel futott el előlük, hogy a jelenetet TV-n látók számára emlékezetes módon előzte (és ezzel szégyenítette) meg a csúfosan lemaradó rendőröket.
A vádhatóság kizárólag rendőrtanúkkal támasztotta alá állítását, miszerint Gőbl György megvalósította a hivatalos személy elleni erőszak minősített esetét. Többszöri bizonyítási indítvány ellenére írásban és határozottan megtagadták a rendelkezésre álló nagyszámú televíziós felvétel beszerzését, hivatkozva arra, hogy arra az eljárásban nincs szükség. A vádlott testvérén kívül a vádhatóság nem hallgatott meg és meg sem kísérelt felkutatni G. György bűnösségét cáfoló tanúkat, nem hallgatta meg a terhelt (G. György) által már a nyomozati szakban bejelentett mentő tanúkat, kivéve egyet, a testvérét, s semmiféle más olyan bizonyítékot nem értékelt, amely a bűnösség koncepcióját esetlegesen cáfolta volna. (G. György felhívására 8 tanú jelentkezett, akiket – az eljárás folytatása esetén – a bíróság meghallgatott.) Meg sem kísérelte az Ügyészség beszerezni a cselekmény idején az eljáró rendőri egység által készített videó-felvételeket, illetve a térfigyelő kamerák felvételeit. Összességében a lefolytatott eljárás során nemcsak a rendőrség, hanem az ügyészség is úgy járt el, mintha feladatuk abban merülne ki, hogy az október 23-i eseményekkel kapcsolatban alátámasszák a a kormány és a kormányközeli erők által hirdetett „ a csőcselék rátámadt a rendőrökre, ezért kellett durva kényszerítő eszközöket alkalmazni a civil emberekkel szemben” koncepciót.
A Btk. 229. § alapján hivatalos személy elleni erőszakot követ el,
„aki a hivatalos személyt…JOGSZERÛ eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza…”
(kiemelés tőlünk)
A Büntetőjog Különös részének tankönyve (Belovics-Molnár-Sinku, HVGOrac, 2005) a következőképpen összegzi a teljesen egyértelmű jogi helyzetet:
„ A félreismerhetetlenül jogellenes eljárással szemben jogos védelemnek van helye, az erőszakkal és fenyegetéssel is akadályozható.” (275. old)
Már csak azért is kötelessége lett volna a vádhatóságnak a filmfelvételek beszerzése, hogy tisztázhassa: jogszerűnek volt-e minősíthető a csapaterős rendőrök eljárása az adott helyen és időpontban. (Vagy esetleg teljesen jogszerűtlen és szabálytalan módon hajigáltak könnygázgránátokat a tömegbe, s védtelen, magatehetetlen embereket csoportosan és brutálisan ütlegeltek a földre víve?) Az eljárás önmagában a rendőri fellépés jogszerűsége-jogszerűtlensége kérdésének teljes felderítetlensége miatt is teljességgel törvénysértő és felháborító. Hasonló jelzőkkel illethető az eljárás egésze, az a tény, hogy a diplomás, négygyermekes családapával szemben egy éve húzzák az eljárást, bírósági tárgyalás egyelőre kilátásban sincs, s közben valódi, törvényes bizonyítási eljárás helyett legfeljebb egy előzetes koncepció alátámasztására szolgáló, önkényes bizonyítás-felvételről beszélhetünk.
Végül a PKKB bizonyítottság hiányában jogerősen 2009-ban hozott ítéletével felmentette G. Györgyöt. A bíróság felmentő ítéletében rámutatott, hogy a rendőri vallomások nem voltak elfogadhatók tekintettel arra, hogy azok életszerűtlenek, önmagukban és és egymás vonatkozásában is több kirívó ellentmondást tartalmaznak. Mindezért azokra bűnösséget megállapító ítéletet alapítani nem lehetett.
Azon alapult a vád, hogy egy felfegyverkezett, békétlen, agresszív tömeg részeként lépett fel szintén erőszakosan vádlott, ehhez képest a bíróság megállapította a vádlott által felkutatott civil tanúk, illetve vádlott által beszerzett fénykép és videófelvételek alapján, hogy 15 óra 45 körül a város ezen területén békés volt a tömeg, nem volt felfegyverkezve és nem volt megfigyelhető kődobálás, szemben a rendőrök állításával, akik kőzáporról számoltak be.
Életszerűtlennek és elfogadhatatlannak tartotta a bíróság a rendőrök azon állítását, mely szerint a sűrűn kavargó tömegben látták ugyan a dobást, de már a becsapódást nem, illetve egyáltalán figyelemmel tudták kísérni G. György tevékenységét függetlenül attól, hogy a távolság a tüntetők és a rendőrök között meglehetősen nagy volt. Ellentmondásba kerültek több tekintetben egymással a rendőrök, amelyek feloldhatatlannak bizonyultak. A rendőri jelentések valóságtartalma megdőlt, továbbá eltérés mutatkozott abban, hogy G. György megkergetése és az állított dobás között mennyi idő telt el, egyes rendőrök ezt rövidebbre, mások pedig hosszabb időtartamra tették.
A bíróság egyértelműen megállapította, hogy a rendőri vallomásokkal ellentétben a tömeg békés volt, támadó eszköz nem volt náluk, illetve kődobálás sem volt abban az időszakban, amikor a cselekmény elkövetését állították. Meg kell jegyezni, hogy már az is jelentősen kétségbe vonhatóvá teszi az állításaikat, hogy a cselekményt közel két órával korábbra tették a valósághoz képest.
Ez az ügy is az egyik legkiemeltebb olyan ügy volt, amelyben nyilvánvalóan látható tudatos koncepció arra, hogy egy olyan személyt próbáljanak büntetéssel sújtani és ennek érdekében hosszú ideig eljárás alatt tartani, aki határozott és öntudatos módon áll ellen a diktatórikus törekvéseknek. Kifejezte abbéli véleményét, hogy a rendőri vallomások vélhetően egyeztetett módon születhettek kifejezetten abból a célból, hogy ezt az eljárást megindíthassák G. Györggyel szemben.
A tömegoszlatás mind jogalapja, mind módja tekintetében indokolatlan volt az Alkotmány utca és Bajcsy-Zsilinszky út ezen részén, de a város más részein is. Emlékezetes, hogy ezen a napon több száz ember súlyos sérüléseket szenvedett könnygáz, gumilövedék rendőri gumibotok, ütlegek és rúgások miatt, önkényes fogva tartásokra és embervadászatra került sor. Több mint tíz ember szemét is kilőtték gumilövedékkel ezen a napon.
A koncepciós per alapjai teljes mértékben megdőltek. A bíróság megállapította, hogy a rendőri vallomások nem hitelt érdemlőek, azok nem fogadhatók el bizonyítékként, ebből fakadóan felmentette az ellene emelt vád alól G. Györgyöt. Megdöbbentő, hogy idáig juthatott ez az ügy. Az ügyészség súlyosan megszegve a rá vonatkozó szakmai eljárási szabályokat, vádat emelt egy olyan ügyben, amelyben elmulasztotta a tényállás teljes körű feltárásához szükséges intézkedéseket, igyekezett meggátolni gyanúsítottat abban, hogy védelme érdekében a szükséges bizonyítékokat beszerezhesse. Ennek ellenére sikerült ebben a hihetetlenül kemény küzdelemben a bíróság számára egyértelművé tenni a vád képtelenségét, megalapozatlanságát, és emiatt került sor a felmentésre.
2. V. Zsolt ügye
V. Zsolt, 2006. október 23. napján 16:00 és 16:15 óra között ért az egyik barátjával az Astoriához, ahol a FIDESZ MPP ünnepi megemlékezését tartotta. Az ünnepségen egy ideig részt vettek, hallgatták a beszédeket, majd még az ünnepség vége előtt az Andrássy út felé indultak, mivel szerettek volna eljutni az Oktogonon található gyorsétkezőbe. V. Zsolt a Bajcsy Zsilinszky úton haladt a barátjával az Andrássy út felé, amikor észlelte, hogy a távolban káosz alakult ki. Füstöt észlelt, gyaníthatóan könnygázt, de ebben a pillanatban még nem tudta felmérni, hogy mi zajlik a távolban. A Bajcsy Zsilinszky úton, körülbelül az Erzsébet tér magasságában a fal mellé húzódva folytatta útját barátjával, mivel nem gondolta, hogy nem tud eljutni az Andrássy útra, és azon át az Oktogonra. Ekkor a Bajcsy Zsilinszky út ezen szakaszán még nem volt különösebb esemény – így tömegoszlatás, füst, könnygáz -,így alappal számíthatott arra, hogy folytatni tudja előre eltervezett útvonalon az útját. Egyre közeledett a távolban észlelhető füst felé, de mindvégig joggal bízott abban, hogy mivel rendbontó és provokatív magatartást egyáltalán nem tanúsít, ezért nem lehet akadálya célja elérésében. Körülbelül 200 méterre az Andrássy út és Bajcsy Zsilinszky út sarkától gumilövedékkel fejen találták, a fejlövés hatására földre rogyott és elveszítette az eszméletét. A fejlövés hatására a mentősök utólagos elmondása alapján közel egy liter vért veszített. Barátját pánik fogta el a vérző fej látványának hatására, és mindenképpen igyekeztek segítséget nyújtani V. Zsoltnak, hogy ő minél előbb visszanyerje az eszméletét.
V. Zsoltot közel eszméletlen állapotban és a vérveszteség hatására sokkos állapotban ketten eltámogatták a mentőig, ahol minimális ellátást kapott, majd betették a mentőbe.
A helyszínről azonnal a Markó utcai mentőállomásra szállították, ahol a rendkívül súlyos sérülés hatására azonnali segítségnyújtásban, infúzióban és kötözésben részesítették, majd a helyszínen a sérülés súlyosságának megállapítása után a Honvéd kórházba szállították. A Honvéd kórházban pontosan egy hetet töltött.
Az orvosi vizsgálatok koponyában található vérömlenyt állapítottak meg, amely elnyomta körülbelül 7-8 mm-re az agyát. Ezen kívül 2,5 cm-es átmérőjű csillag alakú repesztett sebzés, és bőrhiány keletkezett fején a lövés helyén, amely a mai napig látszik. Továbbá fején duzzanatok, zúzódások keletkeztek, amelyek még hosszú hetekig látszódtak. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
3. D. József ügye
2006. október 23.-án késő délutáni órákban kb. 18 óra 30 perckor a Nádor utcán motorral haladó D. Józsefet megállították a rendőrök, arra való hivatkozással hogy nem mehet járművével tovább. Sokadmagával jobb irányba kényszerítették haladni, melynek eredményeként beszorították a Bazilika előtti térre. Miközben a Bazilika előtt várakozott arra, hogy mehessen tovább Óbuda fele a Margithídon keresztül, megjelent 6 fő 20-25 év körüli bőrkabátos fiatalember (nem rendőrök voltak) 3 Skoda Fabia személygépjárművel (nem rendőrautók voltak), abban az időpontban, amikor egy lovasroham indult a tér mellett a Deák térről a Bajcsy Zsillinszky úton végig (kb. este 9 óra körüli időpont történhetett). A főnökük több a helyszínen levő személyre bármiféle alap nélkül rámutatott minek következtében a megjelölt személyeket megbilincselték és betuszkolták a kocsikba.
Nem értette, hogy miért bilincselik meg munkába menet és miért tuszkolták a piros Skoda Fabia autóba, mert elmondása szerint semmi jogszabály ellenes dolgot nem cselekedett. Először az V. kerületi Szalay utcai rendőrörsre vitték – amely már tele volt várakozó rohamrendőrökkel – ahol felvették az adatait. Az ügyeletes rendőr kérdezte D. Józsefet miért van nála bukósisak, mire D. József azt válaszolta, hogy motorral tartott volna munkahelyére. Ezt követően a befogadó helyiségben töltött kb. egy óra várakozás után kb. este 10 óra körül ugyanazok az emberek ugyanazokkal az autókkal az Aradi utcai Ügyészségre szállították a Szent István térről begyűjtött emberek társaságában, ahol először egy zárkába helyezték el 2 idősebb sorstársával, majd ezután elkülönített zárkába helyezték el.
Az éjszaka a kihallgatás során sem tisztázódott, hogy mivel vádolták. A kora reggeli órákban kb hajnal 5 óra tájékán elhagyhatta a zárkáját, majd ezt követően haza távozott. Otthon értesült arról is, hogy 2006. október 24-én hajnali 2 órakor a lakásában (1085 Budapest, Mária utca 6. III. em. 18.) házkutatást végeztek. Feleségének azt mondták tűrnie kell a hatósági cselekményt, ha nem nyit ajtót rövid időn belül feltöretik az ajtót egy lakatossal. D. József neje nem értette, hogy miért foganatosítják a házkutatást, melyen fegyvert, lőszert, robbanóanyagot kerestek, miközben az egész lakást feldúlták és nem vagyoni jellegű kárt is okoztak azzal, hogy a D. József családját, az akkor 14 éves kisfiát ifj. D. Józsefet jelentősen felzaklatták és a szomszédok előtt lejáratták. Az intézkedés kb. egy óráig tartott. Az eljárást később megszüntették ellene.
4. S. Viktor ügye
2006. október 23-án este a nagyszüleiénél volt, akik a Ferenciek terénél laknak. Innen hazaindulva látta a Ferenciek terén zajló eseményeket. Itt ismerkedett meg B. Zsuzsannával és H. Gáborral, akikkel a rendőrség tömegoszlatási tevékenységének megkezdése után elhagyták a területet. A Belgrád rakparton hazafelé mentek, mikor már majdnem a Szabadság hídnál voltak, hirtelen egy csoport rendőr rohant ki egy a rakpartra merőleges utcából, akik felől, gumilövedék kilövését észlelte meghatalmazóm, ezért ijedségükben lerohantak közvetlenül a Duna partjára. Azonban a rendőrök utánuk mentek és felszólították a három fiatalt, hogy feküdjenek a földre. Ők ennek azonnal, mindenféle ellenállás nélkül eleget tettek. Ennek ellenére a rendőrök mikor lementek a földön fekvő S. Viktort többször oldalba rúgták, fejéhez könnygáz spray-t szorítottak. Ezután fölvitték a rakpartra folyamatos ütések közepette, a járdára fektették, fejére ráléptek, így szorították azt a kemény betonfelületnek. Háta mögött összekötötték gyorsbilinccsel a kezeit és hassal a földre fektették. Jó néhány alkalommal oldalba rúgták, levették cipőit, és lábfejét többször beletaposták a betonba. Félig fölemelték és többször leköpték. A trágár szavakkal becsmérelték értelmiségi mivoltát, magyarságtudatában megalázták. Az egyikük megkérdezte: mikor volt Trianon és közben bakancsát fejéhez nyomta, jelezve, ha nem ad megfelelő választ, akkor azt a lábbelitől fogja S. Viktor megkapni. Miután ez a 15-20 azonosító nélküli rendőr kiteljesíthette a fiatal, magyar értelmiségiek iránti gyűlöletét, – ahogy ezekre következtetni lehet kijelentéseikből – S. Viktort a többiekkel együtt betették a rabszállítóba és október 24. napján hajnali 01 óra 50 perckor a Gyorskocsi utcai kapitányságra vitték. Folyamatos rendőri felügyelet mellett szállították innen át a Szent János Kórházba, ahol ultrahang és röntgen felvételeket készítettek. Október 24-én délelőtt 10 órakor engedték ki a Gyorskocsi utcai Rendőr-főkapitányságról cipő nélkül, felduzzadt lábbal; megverve, megalázottan ezért így kellett hazamennie. Ellen folyt szabálysértési eljárásban figyelmeztetés intézkedést kapott. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
5. Sz. Krisztián ügye
2006 október 23-án a Fidesz nagygyűlésére látogatott ki barátaival, amelynek végeztével hazafelé indult. Közben beszélgettek és jó idő révén nem siettek haza, majd később már nem is tudtak hazajutni. Az Astoria felől mentek a Deák tér felé, ahonnan lovas rendőrök rontottak a tömegre és mindenkit visszaszorítottak az Astoria felé. Onnan barátaival megpróbált ezt kikerülve a Gerlóczy utcán keresztül kimenekülni, de ott az utca kijáratát állig felfegyverkezett rendőrök lezárták és őket „takarodjatok vissza oda, majd ott jól szét lesztek verve ..” mondattal nem engedtek ki .
Visszafelé mentek a Szabad sajtó útra, majd ott várakoztak. Később a Veres Pálné utca felé próbáltak haza menni, de ott az egyik kereszt utcából (Curia utca) a sötétben megbújva könnygáz gránáttal 15-20 méterről célzottan fejbe lőtték. Eszméletét egy pillanatra veszíthette el, majd magához térve vérző fejjel az Erzsébet híd pesti hídfőjéhez ment. Az ott tartózkodók is többször hívták a mentőket, de az nem akart vagy tudott oda jönni, a diszpécser több sértő megjegyzése után nagy nehezen kb.30 perc várokozás után a Mátyás pince előtti részre jött a mentő, majd – az akkor még- a Honvéd kórházba szállítottak súlyos sérüléseivel kezelésre.
Mindkét oldali állkapcsának nyílt törése megoperálásra került a hajnali órákban. A rögzítő fémek, melyek a mai napig bent vannak, orvosi konzultáció után, valószínűleg élete végéig ott is kell, hogy maradjanak. Fogazatának pótlása ezért inplantálással nem is tűnik megoldhatónak, így jelenleg fogszabályzása van, hogy ezt a hiányt, amely ugyan nem a sérülés következtében lett, pótolni tudják a későbbiekben. Az állkapocsban lévő fém nélkül ez nem lenne probléma, mivel ebben az esetben inplantátummal könnyedén pótolni lehetne a hiányzó fogakat.
Sz. Krisztiánnak a kettős nyílt állkapocscsont törés és az azzal járó kezelések rendkívüli módon megváltoztatták az életkörülményeit és a mindennapi életvitelét. Közel 3 órás műtéten esett át, melynek során törött állkapcsát jobb és bal oldalon 2 vassal, 6-6 ponton rögzítették. Ezt követően a csontok összeforrása érdekében 3 hónapra szájzárat kapott a szájmozgás minimalizálása érdekében, ez idő alatt szívószállal volt kénytelen táplálkozni
Sz. Krisztián több alkalommal járt vissza kontrollvizsgálatokra, a fémet azonban nem távolították el szájából, tekintettel arra, hogy azt idővel körbe nőtte a csont, korábban pedig kivenni nem lehetett, tekintettel arra, hogy a fémek stabilizálták szájüregét. Ma már csak egy rendkívül komplikált, altatásban történő több órás, esetleges komplikációkkal járó bonyolult műtéti eljárás során lehetne eltávolítani ezeket a fémeket. A bonyolult műtéti beavatkozás, az altatással járó veszélyforrás és a további, esetlegesen felmerülő komplikációk miatt azonban kezelőorvosai ma már nem javasolják a fém eltávolítását. Túl azon a kellemetlen és kényelmetlen érzésen, hogy kénytelen két fémmel a szájában élni, ami ráadásul a szavak artikulálása során további nehézségeket okoz számára, nem tudja a fémek miatt pótoltatni a fent már részletezett módon inplantátummal fogazatát, ehelyett fogszabályzással és „híddal” kell megoldani a hiányzó fogak pótlását, ami sokkal kényelmetlenebb és körülményesebb megoldás is egyben. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
6. K. Tibor ügye
K. Tibor, 2006. október 23-án, lakhelyéről Hasznosról egyedül érkezett a fővárosba, hogy a FIDESZ ünnepségen részt vegyen, és méltó módon megemlékezzen az ’56-os forradalom 50 éves évfordulóján.
A FIDESZ ünnepség után még ott maradt a Rákóczi út és a Nyár utca sarkán az árkádok alatt, és beszélgetett néhány, számára idegen emberrel, de ekkor már látta az Astoria felől, hogy utcai zavargások kezdődtek. K. Tibor és beszélgetőpartnerei ezért úgy döntöttek, hogy tisztes távolból figyelik az eseményeket, nem indulnak el onnan semerre, majd ha az indulatok elcsitultak, utána mennek haza. Úgy vélték, hogy mivel nem csináltak semmi jogelleneset, és a zavargásokhoz köze nem volt, ezért őt nem érheti bántódás, esetleges rendőri atrocitás.
Ennek ellenére körülbelül 19:00 óra magasságában a falnál állva eltalálták gumilövedékkel, a jobb szemöldöke felett néhány milliméterrel. Ezt követően, mivel a közelben orvosi segítséget nem tudtak nyújtani, saját lábán ment el a Péterffy Sándor utcai kórházba, ahol ellátták a sérülését, azonban a sérülés komolyságára tekintettel a kórházat nem hagyhatta el, hanem 9 napra, november 2-ig bent tartották őt.
A felvételekor a jobb halántéktájon szabálytalan szélű kerek sebzés volt, jobb szem körüli vérömleny miatt a szeme alig nyílt, visusa rossz volt, az üvegtest bevérzett. Szeme körül szemhéj haematoma keletkezett, a bőr mögé fúródó gumilövedéket el kellett távolítani kis műtéti beavatkozással. A baleseti központból átfektették a szemészeti osztályra megfigyelés és megfelelő kezelés céljából. Ezek után, a kezelését végző orvos javaslata alapján beutalták további műtéti ellátás céljából a II. számú szemklinikára, ahol egy, egyébként a TB által nem támogatott és költséges – 400.000 Ft,- – műtéti beavatkozást javasoltak számára. A II. számú Szemklinikán azonban a vizsgálatot végző szakorvos orvos szakmai okokra hivatkozva azt javasolta, hogy a műtéti beavatkozás ne történjen meg, mivel a szeme oly mértékben roncsolódott, hogy a műtéti beavatkozás után is a látása nagy valószínűséggel többé nem lesz tökéletes, és esetleges műtéti komplikáció eredményeként elhallhatnak a sejtek, ami további problémákat okozhat számára. K. Tibor így a lövés eredményeként jobb szemére maradandó és súlyos látáskárosodást szenvedett. Mindez olyan formában jelentkezik, hogy jobb szemének visusa nem megfelelő, a középpontot nem látja, és térben is csak homályosan, legfeljebb néhány méterre lát el. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
7. H. Gábor ügye
H. Gábor 2006. október 23-ról 24-re virradó éjszaka a Ferenciek terén a tömeg által épített barikád mögött tartózkodott. Ott találkozott volt barátnőjével B. Zsuzsannával, akivel a helyszínen beszélgettek, és S. Viktorral, akivel ott barátkoztak össze. Kb. már 01.00 és 02.00 óra között járt az idő, amikor azt látta, hogy a velük szemben , a Váci u. és az Astoria között sorfalban álló rendőrök készülnek valamire, ezért azt tanácsolta a többieknek, hogy induljanak hazafelé.
Lementek a rakpartra és a Szabadság híd irányába indultak el közvetlenül a Duna mellett a lépcsők alatt a kavicsos részen. Amikor a hajóállomás közelébe értek, azt vette észre, hogy velük szemben és a hátuk mögött is rendőrruhás emberek szaladnak feléjük. Megpróbálta elővenni az iratait, mert azt gondolta, hogy igazoltatni fogják, de az odaérő rendőrök egyike szó nélkül fejbevágta a tonfával, majd mindhármuknak azt üvöltötték, hogy „hasra!” vagy „földre!”. Ezek után a rendőrök erőszakkal a földre kényszerítették őket, majd a földön fekve hátul megkötötték a kezét.
H. Gáborral szemben fellépő rendőrruhás személyek maszkban voltak és némelyikükön rohamsisak is volt. Előadja, hogy semmiféle azonosító nem volt a ruházatukon és a sisakjukon sem látott semmiféle jelzést, vagy felfestést.
Kb. 6-8 rendőr lehetett, aki hármójukat bántalmazta. Amikor már földön volt hátul összekötözött kezekkel, kb. négy rendőr rugdosta az oldalát vese tájékon, illetve a bordákat, valamint a fejét is ütötték hátulról valamivel. Ezek után az egyik cipőt levették és rátapostak bokájára. Cipőjének értéke körülbelül 10.000 Ft volt, amelyet később sem kapott vissza.
Miközben őt verték, még le is köpdösték őket és azt kiabálták nekik, hogy „Rohadt értelmiségiek!” „Rohadt tüntetők!”. Az egyik rendőr H. Gábornak azt mondta, hogy miatta nem látja egy hónapig a családját.
A látleletben szereplő orrcsonttörésen túlmenően a fején voltak nyomás-érzékeny területek, belilult a bordája és a háta egy része, illetve a bokája környékén a bőr, amire rátapostak, felszakadt.Testének több pontján a rúgások következtében haematomák keletkeztek, amelyek olyan súlyosak voltak, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülések voltak.
Miközben őt verték a rendőrök, látta, hogy ugyanúgy bántalmazzák B. Zsuzsannát és S. Viktort nevű fiatalembert is, illetve látta, hogy B. Zsuzsanna haját többször meghúzták és a fejét beleverték a korlátba. Előadja, hogy arra emlékszik, hogy S. Viktorral mindketten mondták a rendőröknek, hogy ne a lányt bántsák, mire az egyik rendőr odaszólt a többieknek, hogy „a kurvát hagyjátok”. Ő maga csak annyira tudta elfordítani a fejét, hogy azt nézze mi történik a barátnőjével, de azt is látta, hogy harmadik társuk cipőjét is levették és az ő bokájára is rátapostak.
Amikor végre abbahagyták a bántalmazásokat, fölcipelték őket a lépcsőkön az útra oly módon, hogy mindhárman a korlátba verődtek. Ekkor is húzták barátnője haját és a fejét a korlátba ütötték. Amikor fölértek az úthoz, ott lefektették őket a földre és a rendőrök föléjük állva viccelődtek rajtuk, miközben az egyik rendőr a nála lévő felvevővel kamerázta őket. H. Gábor próbálta tőlük megkérdezni, hogy mi ellene a vád és miért bánnak így velük, mire az egyikük azt válaszolta, hogy a tank és a kődobálás miatt járnak el velük szemben. H. Gábor mondta nekik, hogy ezekhez az eseményekhez nekik semmi közük, azonban az eljáró rendőrök ezzel nem törődve jártak el a továbbiakban.
Ezek után egy maszk nélküli rendőr, aki valószínűleg a bántalmazók parancsnoka lehetett, rádión keresztül beolvasta az adataikat és ő kérte meg a szállítókat, hogy vigyék be őket.
H. Gábor elmondja, hogy ez a személy nem vett részt a bántalmazásukban, de végignézte szó nélkül, ahogy S. Viktor nevű fiatalember karját a felemelése során kitekerik a rendőrök. Egy rendőrségi Ford Transitban helyezték el őket, öt másik személlyel együtt.
A Gyorskocsi utcában, ahová bevitték őket, már nem bántalmazták többé, de nem engedték telefonálni, illetve nem kapott választ a kérdésére, hogy telefonálhat-e. Ezen kívül elvették a telefonját és feljegyezték a benne lévő SIM kártya számát. Végül délután négy óra tájban engedték el. Így közel 11 órát volt őrizetben. Az őrizet időtartamát igazoló okiratot a BRFK már megsemmisítette, így azt kérésünkre nem adta ki részünkre, azonban a meghallgatási jegyzőkönyvön látható, hogy 12 óra 35 perckor zárták le a jegyzőkönyvet, majd ezt követően engedték el. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
8. L. Gábor ügye
L. Gábor 2006. október 24-én hajnalban az Erzsébet híd pesti hídfőjénél tartózkodott, mint szemlélődő volt jelen az eseményeknél, sem a barikád építésében, sem az ott lezajlott dobálásban nem vett részt és semmilyen erőszakos cselekményt nem követett el.
Amikor a rendőrség távozásra szólította fel a tömeget, és megkezdte a tömegoszlatást, elindult egy díszköves kis utcán – Veres Pálné utca – a Kálvin tér irányába. Mielőtt elhagyta a teret, és elindult a Kálvin tér irányába, a színezett vízzel töltött vízágyús rendőrségi autó lefröcskölte zöld színű festékkel a rajta lévő fehér pólót. L. Gábor eljutott a Kálvin térre, ahonnan a Kossuth tér felé szándékozott tovább haladni. Mivel a Korona Szállónál az ott szolgálatot teljesítő rendőr közölte, hogy az az utca le van zárva, ezért kénytelen volt kerülő úton, a Deák Ferenc tér érintésével tovább haladni a Kossuth térre, így a 72-es trolibusz vonalán jutott el a Kossuth térre. Innen a 2-es villamos vonalán tovább sétált, így jutott el a Jászai Mari térre kb. hajnali 2 óra körül. A Jászai Mari térnél beállt a Nyugati tér irányába haladó éjszakai buszmegálló helyéhez.
Ezt követően a buszra várakozva körülbelül 10-15 perc múlva megérkeztek a rendőrök egy kis furgonnal Buda irányából. Körülbelül hatan lehettek akik kiszálltak, akik közül az egyik rendőr viselt símaszkot és gyakorlóruhát. L. Gábort igazoltatásra szólították fel, aki ennek eleget is kívánt tenni, és az iratai keresése közben vette észre az egyik rendőr, hogy festékes a pólója. Ezt követően a símaszkot viselő rendőr felszólította, hogy menjen a fal felé, és kezét tegye fel. Amikor ennek eleget tett, és már eléggé közel ment a falhoz, ugyanez a rendőr hátulról erősen meglökte, aki így nekiesett a falnak, és beverte a fejét. Mindeközben szidalmazták, verbálisan inzultálták, többek között azt mondták neki, hogy „Mozogj már, te kis köcsög!”. Az arca a falba verés következtében rögtön elkezdett vérezni, és a sérülés a mai napig látszik, mert elég mély.
A falnál állva megmotozták, zsebeiben lévő dolgokat kipakoltatták és letetették vele a földre. Átvizsgálták az iratait, mindeközben a símaszkot viselő rendőr folyamatosan sértegette, fenyegette, inzultálta. A rendőr megkérdezte, hogy miért zöld a pólója, mire L. Gábor felelt, hogy mivel a kormány távozását kívánja, ezért kiment a tüntetésre, de ott semmi jogellenes cselekményt nem végzett. Erre a rendőr azt mondta, hogy az egyik kollégájukat megszúrták késsel, és az is lehet, hogy L. Gábor volt.
Az igazoltatás során egy rendőrtiszt érkezett a helyszínre. Ő rászólt az igazoltatást végző rendőrökre, hogy tartsák magukat az előírásokhoz, és megpróbálta az igazoltatást végző rendőröket csitítani, aminek következtében normálisabb hangnemben szóltak a rendőrök. Mindezek után L. Gábor kérte a rendőröket, hogy felhívhassa mobiltelefonon a feleségét, le is nyúlt a telefonjáért, beütötte a számot, és várta, míg kicsöng. Ekkor a símaszkot viselő rendőr trágár szavak és kifejezések közepette kivette kezéből a telefont, és nem engedte, hogy beszéljen a már vonalban lévő feleségével.
Ezután L. Gábort megbilincselték és beültették egy rabszállító kocsiba, amely nem az az autó volt, amellyel a rendőrök érkeztek. Ebbe a rabszállító járműbe több személyt is ültettek, amely egyébként mindössze 4-6 fő befogadására volt alkalmas. Nagyon erősen szorították meg a bilincset L. Gábor kezén, amely olyannyira elszorította a kezét, és gátolta a vérkeringését, hogy rosszul lett, és kérte, hogy lazítsák meg a bilincset. Ekkor levették róla azt – amelynek nyoma egyébiránt meglátszott 2 héten keresztül – és műanyag bilincset tettek fel.
L. Gábort a Gyorskocsi utcába vitték orvosi ellátásra, egy orvos megvizsgálta a sérülését, de mivel a sebe nagyon erősen vérzett és sürgős ellátásra szorult, beutalták őt a János kórházba, ahol a sebet összevarrták. Ezt követően visszavitték a fogdára, majd reggel, kihallgatása után engedték szabadon. L. Gáborral szemben szabálysértési eljárást indítottak, amelynek során figyelmeztetésben részesítették. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
9. D. Attila ügye
D. Attila 2006. október 23.-ról 24-re virradó éjszaka a Duna-korzón az Erzsébet-híd pesti hídfőjéhez közel a Petőfi szobornál tartózkodott és onnan figyelte az eseményeket. Amikor a rendőrségi tömegoszlatás megkezdődött és látta, hogy a budai oldalról is az Erzsébet-hídon egy rendőri egység megindult, úgy gondolta, hogy ők a Ferenciek tere felé fognak tovább haladni, ezért ottmaradt, és továbbra is ott állt a szobornál. Később tapasztalta csak, hogy a Budáról érkező rendőri egység három részre oszlik és csak egy részük halad tovább a Ferenciek tere felé, a többiek észak és déli irányban indultak el, tehát a Lánchíd és a Szabadság-híd irányába. Később ezek az egységek tovább oszlottak és az észak felé induló egység egy része a Váci utcán, más része pedig a Duna-korzón üldözte a tömeget. D. Attila ekkor jött rá, hogy nem volt jó ötlet ott maradni, ezért a Duna-korzóról lement az alsórakpartra a Dunához, és úgy indult el a Lánchíd irányába. Ekkor körülbelül hajnal két óra volt.
D. Attila kezdetben úgy gondolta, hogy a Lánchíd pesti hídfőjénél marad, ahol egy kis időt eltölt, azonban látta, hogy a tüntetők közül többen rohannak fel a Lánchídra, és a Las Vegas Casino melletti utcából rendőrök érkeznek, úgy döntött, hogy ő is átmegy a Lánchídon Budára. D. Attila és a tömeg egy része körülbelül a híd felénél járhatott, amikor látták, hogy a pesti oldalon a rendőrök autóba ülnek, és elindulnak a híd felé. Ekkor D. Attila – és a tömeg egy része – elkezdett futni, a budai oldalon lévő oroszlánokig jutott el, amikor a rendőrök utolérték és a többieket, lehúzták az ablakot, és a rendőrautóból lefújták őket gázsprayvel. Ekkor a Lánchíd északi oldalánál lévő lépcsőn leszaladt a rakpartra és tovább indult szintén észak felé, a Batthyány tér irányába.
A Szilágyi Dezső tér felé haladva az autó feljárónál felment a felső rakpartra, a Bem rakpartra, és leült a felsőrakpart támfalára. Látta, hogy kb. 8 személy, akiknél zászló is volt, ott ültek és a korábbi eseményeket beszélték meg.
D. Attila mellett sétálás közben megállt két autó, melyekben rendőrök voltak, vélhetően azért, mivel észrevették kezében a magyar zászlót, és tüntetőként azonosították. A két kocsi közül az egyik személygépkocsi jellegű, a másik meg egy ablaktalan furgon volt. Elmondása szerint egyiken sem volt felirat, de még rendszám sem. A megálló autókból kiszállt hat rendőr, akik közül az egyiknél vipera volt. D. Attilát az egyik rendőr felszólította, hogy igazolja magát és rakja fel a kezeit Utána egy másik azt mondta, hogy forduljon meg és megkérdezték, hogy van –e nála bármilyen eszköz. Jelezte, hogy nincs nála semmi, ezt követően megmotozták őt. Ezt követően megkérdezték, hogy hová megy, melyre felelte, hogy haza, és ezt követően a címét is be kellett diktálnia, mivel erre is rákérdeztek.
Miután bediktálta a címét, az egyik, D. Attilától balra álló rendőr a kezében lévő vipera végével megütötte a hasát a köldöke fölött. Ezt követően a földre esett, majd a földön fekve kiabált a rendőröknek, hogy ne bántsák, de ennek ellenére elkezdték minden indok nélkül rugdosni. A rúgások javarészt jobb felkarját érték, mivel a jobb kezével próbálta védeni magát. D. Attila távolabbról egy gúnyos megjegyzést is hallott a rugdosódás közepette, valaki, aki nem vett részt a rugdosásban azt mondta a többieknek, hogy „jól csináljátok”. Mindeközben D. Attila továbbra is kiabált, hogy ne bántsák, ekkor a viperás rendőr keresztirányban ráütött a viperával hátára. Ekkor azt érezte, hogy az ütés a gerincét találja el, de később kiderült, hogy az egyik bordáját érte hátulról az ütés.
Ezt követően D. Attila azt hallotta, hogy az egyik rendőr azt mondja, „na jó, elég lesz”, majd abbahagyták bántalmazását, beültek a kocsikba, amivel jöttek és távoztak a rendőrök a helyszínről anélkül, hogy a földön fekvő, összerugdosott személlyel a továbbiakban törődtek volna. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
10. F. Tibor ügye
F. Tibor 2006. október 23-án az Astoriánál volt a FIDESZ nagygyűlésen az Astoriánál, illetve ezt megelőzően járkáltak a város különböző pontjain, ahol több ünnepi megemlékezést megtekintettek. A FIDESZ nagygyűlés vége után F. Tibor barátjával elment az Astoriához közel lévő Magyar utcába, ahol egyik barátjának volt a lakása. Eredeti szándékuk szerint szerettek volna még tovább járkálni , nézelődni Budapest utcáin, azonban egyből a FIDESZ nagygyűlés végén kezdődő utcai zavargásokban nem kívántak részt venni, ezért mentek gyorsan egy közeli biztonságos helyre, F. Tibor barátjának lakásába, ahol az este folyamán TV-n követték az eseményeket. F. Tibor néhány órát itt töltött, majd körülbelül este 11 óra körül indult haza budai lakásába. Gyalog indult el alsó utcákon a Ferenciek tere irányába, és annak közelében, a Veres Pálné utca sarkán található éjjel-nappali élelmiszerboltba betért vásárolni.
Ezt követően – körülbelül éjféltájt –a Veres Pálné utcán kisétált a Ferenciek terére, ahol ekkortájt épített barikádok mögött a kormányellenes tüntetők tüntettek a kormány ellen. Megállt a Veres Pálné utca sarkán, távolról szemlélve az eseményeket, nem kívánt közvetlenül a barikádokhoz közel menni, és részt venni a tüntetésen. Jó ideig álldogált itt, mivel időközben idegenekkel ismerkedett meg, akikkel a kialakult helyzetről beszélgettek. Ezt követően visszasétált a boltba vásárolni, majd újra visszajött a Veres Pálné utca sarkára még figyelni az eseményeket. Rövid időn belül a rendőrség megkezdte a tömegoszlatást, és a Ferenciek terének azon részéről, ahol a barikád fel volt állítva, az Erzsébet híd, illetve a Veres Pálné utca irányába elkezdték kiszorítani a tömeget, rendőri felszólítást nem hallott. Ekkor rohanó, rémült embereket látott, illetve hatalmas füstöt, majd a tömegoszlatást végző rendőrök közül az egyik F. Tiborhoz is odarohant, és őt gumibottal bántalmazta, de sikerült az ütések alól kibújnia és elrohannia. Ezt követően azonban pontosan nem tudja felidézni emlékeit a nála bekövetkező sokkhatás miatt, mivel őt eltalálta a tömegoszlatás során a bal fülénél egy könnygázgránát.
Következő emlékképe, amelyre tisztán emlékszik, hogy a Veres Pálné utcában ül egy száraz kapualjban, ahol egy fiatal pár ment oda hozzá, látva az erősen vérző fejét, hogy segítséget nyújtsanak számára. A fiatal pár többször próbált mentőt hívni számára, ám eredménytelenül. Ekkor úgy döntöttek, hogy elkísérik kórházba, mivel erősen vérzett a feje, fülénél és nyakánál csúnya égési sérülések keletkeztek, és ekkor még rémült volt és továbbra is enyhe sokkhatás alatt állt, ezért segítségre szorult.
F. Tibort mentővel a Péterfy Sándor utcai kórházba vitték, ahol a traumatológiai ambulancián ellátásban részesítették. Fejbőrén külsérelmi nyom volt látható, a fején keletkező sebet összevarrták. Arcán tenyérnyi duzzanat keletkezett, bal oldali füléből folyt a vér. Elküldték fül-orr –gégészeti vizsgálatra is, ahol bal fülénél porcig terjedő sebzést diagnosztizáltak. Bal fülénél és nyakán hosszú ideig látszó égési sérülések nyomai látszódtak. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
11. B. Zoltán és D. Anna ügyei
B. Zoltán és D. Anna, 2006. szeptember 24-én 01 óra 35 perckor együtt érkeztek gépkocsival Budapestre a Gerlóczy utcába, majd gyalog mentek a Budapest, V. kerület Városháza parkhoz, ahol a kampánysátrak körüli zenére figyeltek fel.
Tovább haladtak a Living Room nevű szórakozóhely felé, de a Gerlóczy utca magasságában található éjszakai buszmegállóban a REBISZ állományába tartozó rendőrök 01.45-kor elfogták, majd előállították őket.
Előzetes figyelmeztetést nem hallottak, jogellenes magatartást nem tanúsítottak, ilyet nem észleltek, közbiztonságra veszélyes, emberi élet kioltására alkalmas eszközt nem tartottak maguknál, ellenállást nem tanúsítottak, menekülni nem próbáltak.
A bilincselést mindkettőjük esetében nem rendszeresített kábelkötözővel hajtották végre, Dzs. Anna esetében fekve. Dzs. Anna fejére bilincselés közben ráléptek, emiatt arc baloldalán járomcsont felett 2 x 3 cm bevérzés, bal szemhéj felett fájdalmas duzzanat, jobb térden 3 x 3 cm bőr alatti bevérzés, jobb kézfejen csuklón felületi hámhorzsolás keletkezett, ezt látlelet igazolja. Elfogást követően átadták őket a BRFK állományának, akik őket a V. kerületi rendőrkapitányságra szállították. Szállítás közben – fékezés miatt – B. Zoltán megsérült: bal kezének hüvelykujja zúzódásos sérülést szenvedett, 8 napon belül gyógyult, zárójelentés rendelkezésre áll.
Őrizetbe vételüket 2006. szeptember 24-én rendelték el csoportos garázdaság bűntettének megalapozott gyanújára tekintettel. Az őrizet idejét 2006. szeptember 24-én délelőttől a III. kerületi kapitányságon töltötték. Az ellenük indult eljárást később megszüntették. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kaptak.
12. L. Attila ügye
L. Attila 2006. október 23-án 18 óra körül, egy, két kézzel fogott, magasra tartott, nehéz 2,5 méteres régi lyukas magyar zászlóval ment a Károly körúton, az Astoria felől a Deák tér felé.
Amikor a rendőr sorfal közelébe ért egy rendőrnek szólt, hogy engedjék tovább. Ennek következtében a rendőrsorfal megnyílt és tovább engedték, majd ezt követően elkezdték lökdösni. Ezt követően a rendőrség tagjai körbefogták és minden oldalról lökdösték, majd ezt követően ütni, verni, rúgni kezdték. Védekezni nem próbált, mindkét kezével a zászlórudat fogta, abba kapaszkodott. Kezeit ezt követően ütésekkel választották el a zászlórúdról. Ezek után odalökdösték a rendőrségi teherautóhoz, amiről később megállapította, hogy az egy rendőrségi vízágyú. L. Attila fejét hátulról többször a vízágyú oldalához ütötték. Egy rendőr rákiáltott, hogy a kezeit tegye hátra, azonban egy korábbi kéz és kulcscsont törés miatt nem tudta olyan mértékben hátra tenni a kezét, mint ahogyan azt elvárták tőle. Ennek következtében ismételten a vízágyú oldalához ütötték a fejét, kezeit pedig hátracsavarták, nagy fájdalmat okozva. L. Attila a következő mondatot mondta a rendőröknek „emberek, elmúltam 66 éves, semmi ellenállást nem tanúsítottam, miért van erre szükség?”, azonban nem kapott választ arra, hogy vele szemben miért foganatosítanak jogszerűtlen rendőri intézkedést.
L. Attilát a rendőri bántalmazásokat követően előállították, majd őrizetbe vették, mely október 23. 18 óra 25 perctől október 24. 06 óra 25 percig tartott. Így az őrizet időtartama 12 órán át tartott. Az ellene indult eljárást később megszüntették. Kártérítési pere még folyamatban van: első fokon
13. B. Roland ügye
B. Roland, 2006. október 23-án délután 15 óra körül találkozott barátaival XI. kerületi kollégiumban, majd ezt követően egymaga indult Astoria fele 17 óra körül, ahol észlelte az utcai harcokat, melyről fényképeket készített. Ezt követően a tömeggel együtt haladt és fokozottan figyelt arra, hogy ne kerüljön semmiféle atrocitásba. A tömeggel együtt a Kálvin térre érvén észlelte a közeli pub-ok televíziós közvetítésein, hogy a Ferenciek terén barikádot építenek, amit le szeretett volna fényképezni, ezért a Ferenciek tere fele vette az irányt. Azonban a barikádot nem tudta lencsevégre kapni, mert meglehetősen távol tartózkodott a barikádtól és nem volt lehetősége, hogy közelebb férkőzzön.
B. Roland ekkor az Erzsébet híd pesti oldalán tartózkodott amikor a rendőrsorfal mind az Erzsébet híd felől mind pedig a Ferenciek tere felől beszorították a jelen levőket. Amint észlelte, hogy a rendőrsorfal megkezdte a tömeg körbe zárását és mindkét oldalról történő összeszorítását, elszaladt, mert nem szeretett volna semmilyen atrocitásba keveredni. A Szabadság híd felé futva ment le a Belgrád rakpartnál a Duna partra, és a lépcsőn ülve látta, hogy 15 méterre egy lány és két fiú ült – B. Zsuzsanna, H. Gábor és S. Viktor -, akikkel később előállították, majd őrizetbe vették őket.
Ezt követően a rendőrök a Duna parton ledobtak egy könnygázgránátot, majd elözönlötték a rakpartot. A rendőrök körbeállták a lányt és a két fiút, akiket ütöttek rúgtak. B. Roland hallotta amint a rendőrök mondták, hogy „ott is ül egy köcsög” majd megindultak felé, négyen öten körbeállták. A lépcsőn ülve kapta az ütéseket meg rúgásokat. Az előtte álló rendőr ütött először az arcának a bal felére, majd a mögötte állóktól kapott ütéseket a bal fülére és jobb halántékára, miközben szidalmazták. Az előtte álló rendőr mellkason ütötte, majd a hajába markolva hátrafeszítette a fejét, hasra fektették, kezeit összekötötték egy műanyag szalaggal.
Ezt követően többet már nem bántották, felvették a személyi adatait, levideózták, megkérdezték, hogy van-e panasza, amire nemleges választ adott. A Gyorskocsi utcai fogdaorvosi vizsgálat és a rendőri kihallgatása során is azt mondta, nem bántalmazták, csak azért, hogy minél hamarabb kikerüljön ebből a helyzetből, majd október 27-én elment orvoshoz, hogy látleletet készíttessen, mivel a bántalmazás következtében erős fájdalmai továbbra is fennmaradtak.
Az orvosi papírok alapján megállapítható, hogy az ütések hatására több napig fájt a feje, testének több pontján – szegycsontjánál – haematoma keletkezett. Ezen kívül bal járomív felett duzzanat és bőrpír, jobb halánték tájon pedig 4 cm átmérőjű érzékeny duzzanat keletkezett. B. Rolandot a rendőri bántalmazásokat követően előállították, majd őrizetbe vették, melynek időtartama több, mint 12 órán át tartott. Az őrizetet igazoló dokumentumot kérem hivatalból az illetékes osztálytól beszerezni, tekintettel arra, hogy az ezzel kapcsolatos megkeresésünkre még nem küldték meg az igazolást. Amennyiben erre már nincs lehetőség, úgy tanúk által bizonyítható módon fogva tartották és állították elő B. Rolanddal, B. Zsuzsannával, S. Viktorral, H. Gáborral.
B. Rolandot a Pesti Központi Kerületi Bíróság, 2007. január 23. napján kelt, 3.Sze. 18.268/2006. számú határozatával rendzavarás szabálysértése miatt figyelmeztetésben részesítette. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
14 .G. Fruzsina ügye
G. Fruzsina, 2006. október 23-án a késő esti órákban az Astoriánál tartózkodott barátaival. Az Astorián egy gyors étteremben vacsoráztak, majd ezt követően a Kossuth Lajos utcával párhuzamos utcán jutottak el az Erzsébet híd lábánál levő háztömbben található galériához. G. Fruzsina és barátai ezt követően lementek a Belgrád rakpartra, de ekkor még nem észlelte, hogy az Erzsébet hídon, Buda irányából közeledtek volna a rendőri egység tagjai. A közeledő rendőri egységet akkor vette észre mikor már kint voltak a Belgrád rakparton.
Ezt követően a Belgrád rakpartra lefutó rendőrök elfogták, majd utána a nem rendszeresített műanyag kábelkötözővel hátrakötözték a kezét, és maró spray-vel is lefújták, mindezt anélkül, hogy vele bármit is közöltek volna, hogy miért fogták el. Ezen spray annyira erős volt, hogy a szeme begyulladt és másnap reggelig alig bírta kinyitni. G. Fruzsina orvosnál nem volt, mert az általa használt szemcsepp segített. A spray igazi maró hatása azonban másfél nap múlva jelentkezett.
G. Fruzsinát és barátait ezt követően felhozták a rakpartról, majd rendőri utasításra hassal a földre kellett feküdjenek. Ezt követően a rendőrök magasabb beosztásban lévő kollégája rendőri felszólításának eleget téve, a földön fekve megrúgták őt.
G. Fruzsinát a Budapest, II. ker. Gyorskocsi utcai büntetés végrehajtási intézetbe szállították, személyi szabadságot korlátozó intézkedés foganatosítása miatt. Ezen büntetés végrehajtási intézetben a 2006. október. 24. 02 óra 00 perctől, 2006. október 24. 13 óra 36 percig tartózkodott, őrizete így 11 és fél órán át tartott, anélkül, hogy a kényszerintézkedés foganatosításra ő bármilyen jogalapot adott volna.
G. Fruzsinát a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.Sze.18.502/2006 számú határozatával rendzavarás szabálysértése miatt figyelmeztetésben részesítette. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
15. B. Zsuzsanna ügye
B. Zsuzsanna, 2006. október 23-án este a Ferenciek terénél tartózkodott párjával, H. Gáborral. Itt találkoztak barátjukkal, S. Viktorral, aki hozzájuk csatlakozott. A rendőrség tömegoszlatási tevékenységének megkezdése után elhagyták a területet. A Belgrád rakparton hazafelé mentek, mikor már majdnem a Szabadság hídnál voltak, hirtelen egy csoport rendőr rohant ki egy, a rakpartra merőleges utcából, akik felől, gumilövedék kilövését észlelte , ezért ijedségükben lerohantak közvetlenül a Duna partjára.
Azonban a rendőrök utánuk mentek és felszólították a három fiatalt, hogy feküdjenek a földre. Ők ennek azonnal, mindenféle ellenállás nélkül eleget tettek. Ennek ellenére a rendőrök mikor lementek a 3 földön fekvő fiatalhoz, a földön fekvő lányt többször oldalba és fejbe rúgták, aminek következtében kitört a bal első metsző fogából egy darab. Ezt követően a rendőri egységek tagjai B. Zsuzsanna táskáját a Dunába dobták. A táskában volt 5000 Ft továbbá adó- és tajkártya, személyi igazolvány és lakcím kártya. Ezután a földön végig húzva felvitték a lányt a rakpartra, – ennek következtében a ruhája több helyen is elszakadt, további használatra alkalmatlanná vált- folyamatos ütések közepette, a járdára fektették, fejére ráléptek, így szorították azt a kemény betonfelületnek. Háta mögött összekötötték nem rendszeresített kábelkötözővel a kezeit – aminek következtében a csuklója és ujjai elkékültek az elégtelen vérellátás hatására – és hassal a földre fektették. Jó néhány alkalommal oldalba rúgták, és a gerincébe könyököltek.
Eközben trágár szavakkal becsmérelték értelmiségi mivoltát, magyarságtudatában megalázták. Az egyikük megkérdezte B. Zsuzsanna ismerősét, S. Viktort, hogy mikor volt Trianon és közben bakancsát fejéhez nyomták.
B. Zsuzsannát félig felemelték és többször leköpték. Miután ez a 15-20 azonosító nélküli rendőr kiteljesíthette a fiatal, magyar értelmiségiek iránti gyűlöletét, – ahogy ezekre következtetni lehet kijelentéseikből – a lányt a többiekkel együtt betették a rabszállítóba és október 24. napján hajnali 01 óra 50 perckor a Gyorskocsi utcai kapitányságra vitték, előállították, majd őrizetbe vették.
A fogvatartás során is számos jogsértő cselekménynek és megalázó bánásmódnak lett áldozata, többek között az orvosi kivizsgálás során érthetetlenül és indokolatlanul meztelenre kellett vetkőznie. Az orvos megállapította, hogy zúzódásokat, horzsolásokat és törést szenvedett a jogellenes rendőri intézkedés során.
Ezt követően az őrizet során B. Zsuzsannát két személyes cellába helyezték el 12-ed magával. A Gyorskocsi utcai intézetben, reggel 6 óráig volt fogva tartva, így őrizete 4 órán át tartott.
A tettleges bántalmazás következtében elszenvedett sérüléseiből hetek alatt épült fel. Trágár szavakkal és kifejezésekkel illeték, többek között a rendőrök bíztatták és hergelték egymást, hogy „üsd szét azt a büdös kurvát!”. Ennek következtében kialakultak olyan pszichés és lelki sérülések, melyeket a mai napig nem tudott teljes mértékben kiheverni. Az esettel kapcsolatban visszatérő rémálmai vannak, továbbá a jogszerűtlen bántalmazások, amelyeket elszenvedett, és jogellenes fogvatartásával jogállamiságba vetett hite megingott. A mai napig szorongás fogja el rendőrök láttán és jelenlétükkel pont az ellentétes hatást váltják ki belőle, mint amit ezzel valójában szolgálniuk kéne. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
16. K. Kosztasz ügye
K. Kosztasz 2006. október 23-án vidékről jött fel Budapestre annak érdekében, hogy a Nemzeti Ünnepen találkozzon barátaival. A délután folyamán, miután találkozott barátaival, elment fényképeket készíteni a felállított rendőrkordonokról, rendőrökről, és a tüntető tömegekről a Blaha Lujza téren és környékén. Ezt követően barátaival a Blaha Lujza téren található Blaha Sörözőbe mentek beszélgetni, ahol körülbelül másfél órát töltöttek, amikor arra lettek figyelmesek, hogy az utcán nagyobb tömegek futnak, menekülnek nagy hangzavar közepette a rendőrök elől. Ezt követően egy szakasz rendőr futott el a szórakozóhely előtt, amikor azok hirtelen megfordultak, a söröző bejárata előtt rendőrsorfalként felállt a rendőrök egy része, a másik részük pedig a helységbe bement, ahol válogatás nélkül elkezdték ütlegelni és bántalmazni az embereket. K. Kosztasz barátaival együtt megpróbált kimenekülni a helyiségből, miután látta, hogy a rendőrök igazoltatás és válogatás nélkül minden, a helyiségben elérhető embert bántalmaznak. Menekülés közben azonban a rendőrsorfal között őt is megütötték, ahol érték, több zúzódást és felszíni sérüléseket szenvedett. Az ütések és rúgások hatására elesett és egy rövid időre az eszméletét is elveszítette, azonban barátja visszatért érte, és őt elhúzta a rendőrök elől. K. Kosztasz előadja, hogy a söröző helyiségben csak olyan emberek voltak a rendőrök támadásának időpontjában, akik már korábban is ott tartózkodtak, tehát a menekülő tömegből oda nem tért be senki elbújva ezáltal a rendőrök elől, így azok támadása indokolatlan volt teljes mértékben. Bántalmazásával kapcsolatban ezúton kívánom megjegyezni, hogy azóta bíróságon beismerő vallomást tett a Rebisz-ben szolgáló egyik rendőr a 2006. október 23-án, Blaha Lujza téri tömegoszlatás során elkövetett törvénysértésekről. Elmondása szerint „nincs rajta mit szépíteni, egyszerűen kitereltük az embereket a Blaha sörözőből, és megvertük".
Miután barátja elhúzta K. Kosztaszt a rendőrsorfal közül, néhány perc múlva visszatért az emlékezete, és a Blaha Lujza tértől egészen a Baross utcáig vonszolta magát barátja támogatása mellett. Ott ismeretlenek felvették őket az autójukba, és az Országos Baleseti Intézetbe szállították őt ellátásra. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
17. A. Istvánné ügye
A. Istvánné 2006. október 23-án békés részt vevőként jelen volt az Astoriánál tartott békés, jogszerű megemlékezésen. 2006. október 23-án a kora esti órákban hazafelé tartva a Dohány utcában szeretett volna lakásába gyalogosan házastársával eljutni. Eközben egy, a REBISZ állományába tartozó, be nem azonosított fegyverkezelő rendőr által kezelt sörétes vadászfegyverből 10-15 méterről leadott lövéssel kilőtt gumilövedék a Síp utcai kereszteződésnél eltalálta nyakán. A lövés következtében megbízó felszín hámsérülést és a lágyrészek zúzódását szenvedte el. A sérülés mélysége 3-4 mm-re tehető.
A sérülés miatt feljelentést tett, amely eljárásban azonban az elkövető kiléte nem volt megállapítható, csak az vált bizonyossá, hogy a megbízót megsebesítő rendőr a REBISZ állományába tartozott, ezt a Budapesti Nyomozó Ügyészség csatolt, 1554/2006 számú határozatának 3. oldala rögzíti. Az elkövető kilétének feltárására irányuló panaszt a felettes ügyészség elutasította.
A Budapesti Nyomozó Ügyészség azt is rögzítette határozatában, hogy „a gumilövedék kilövésére alkalmas speciális fegyvert kezelő rendőr magatartásával kapcsolatban megállapítható, hogy a sértettet ért lövés leadásakor nem járt e1 kellő gondossággal, az általa ismert lőparaméterek alapján nem kellett volna vadászpuskáját ilyen módon használnia”, továbbá a súlyos következményekkel járó lövésekkel elkövették a rendőrök a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét, illetve testi sértés különböző minősítésű bűncselekményeit.
A nyomozó ügyészség azt is kimondta, hogy sem a 2006. október 23-án használt vadászpuskák, sem a lőszerek használatához nem volt meg az ORFK jóváhagyása. A rendészeti miniszter is csak utólag, tavaly december 6-án járult hozzá, hogy az eszközöket rendszerbe állítsák. Az ezen ügyekben beszerzett fegyverszakértői szakvélemények szerint a REBISZ beosztottjait, egy régi termékkatalógusban található, már régen nem gyártott töltényhatás adati alapján oktatták, továbbá a szakértői megállapította hogy a vizsgálatra átadott töltények lövedékei, lényegesen nagyobb sebességűek, sokkal nagyobb energiájúak, lényegesen veszélyesebbek és nagyobb a sérülést okozó képességük.
A hivatkozott megszüntető határozat egyértelműsítette, hogy megbízóval szemben alkalmazott erőszak nemcsak hogy indokolatlan és aránytalan volt, hanem bűncselekményt is megvalósított, így a rendőri „intézkedés” jogellenességéhez kétség sem fér, amelyből következően az intézkedéssel okozott hátrányok és károk megtérítésére a REBISZ, mint önálló jogalanyisággal rendelkező rendőri szerv köteles.
A. Istvánnét az események végzetes módon megviselték, az események hatására kialakult súlyos egészségügyi következményeket dr. Balogh István igazságügyi orvos-szakértő szakvéleménye tartalmazza.
Ebben a szakértő – szakértő társaival egybehangzóan – megállapította: az események kapcsán alakultak ki A. Istvánnénak vizelettartási panaszai, továbbá szakértői szempontból állapotrosszabbodásként értékelhetők az októberben elszenvedett testi és pszichés károsodások, amelyek a szakvélemény elkészítésekor már észlelhetők voltak, azonban a nyomozás során erre utaló adatok a kevésbé alapos orvos-szakértői vizsgálatnak is köszönhetően – nem álltak rendelkezésre.
A szakértő az állapotrosszabbodás és a jogellenes rendőri intézkedés között megállapította. A rendelkezésre álló adatok szerint megbízót olyan sokk érte, amely végzetes hatással volt az addigra korábbi betegségeiből felgyógyulva stabilizálódott állapotára, és megbízó egészségügyi állapotának heveny romlását idézték elő.
A. Istvánné életvezetése a megpróbáltatások hatására teljesen elnehezült, A. Lászlóné a szívizomelhalás következtében teljesen és visszafordíthatatlanul leépült, teljes életet már képtelen élni. A. Istvánné végletekig elkeseredett, hogy korábbi betegségeiből erőn felül sikerült kilábalnia, státusa stabilizálódott, majd a sérelmére teljesen méltánytalanul és jogellenesen elkövetett bűncselekmény miatt ismét kénytelen szembenézni a betegséggel. A sérülés után nem sokkal szívinfarktusa lett. Megállapítható tehát, hogy az A. Istvánnéval szemben intézkedő REBISZ-es rendőrök jogellenesen és aránytalan módon léptek fel vele szemben, súlyos testi sérülést és egészségsértést okozva. Az élethez és egészséghez való jog megsértése azonban megfelelő kártérítési kötelezettséget keletkeztet, amely az Alkotmány és a polgári jog rendelkezésein alapszik. A 33/2010 (VI.11.) OGY. határozat alapján lefolyt kártérítési eljárásban kártérítést kapott.
18. B. Attilára és P. Lászlóra vonatkozó tényállás
B. Attila és P. Lászlót 2006. október 23-án este 23 óra 14 perckor hat bevetési egyenruhába öltözött, REBISZ állományába tartozó rendőr, a Budapest, VII. ker. Rákóczi út 67. szám alatt található Párizsi Kávézó nevezetű vendéglátó-ipari egységben súlyosan bántalmazták anélkül, hogy arra sértettek bármilyen okot adtak volna, majd pedig a bántalmazást követően az elkövetők segítségnyújtás nélkül távoztak.
B. Attila a Kárpátia együttes tagja, dobosa, P. László pedig a barátja. 2006. október 23-án a Kárpátia együttes koncertet adott a Corvin közi megemlékezésen az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából. A koncert kb. 22 órakor ért véget, amelyről megbízóim a bántalmazás helyszínéül szolgáló, Budapest VII. ker. Rákóczi út 67. szám alatt található Párizsi Kávézóba mentek, amely egyúttal törzsvendéghelyüknek is minősül. Kb. 22 óra 45 perckor értek a vendéglátó-ipari egységbe. A környéken ekkor már semmilyen rendőri intézkedést igénylő esemény nem zajlott, a sértettek semmilyen ilyen eseményben sem közvetve, sem közvetlenül nem vettek részt.
23 óra 13 perckor 6 bevetési rendőrruhába öltözött sisakos, és kezében tonfát tartó rendőr lépett be a kávézóba, annak játékterem részébe, majd beérkeztek a kávézó területére. Körbenéztek, már éppen mentek volna kifelé, ekkor egyikük már jelezte is, hogy „tiszta”. Ekkor felfigyeltek sértettekre, noha ők arra semmilyen rendkívüli okot nem szolgáltattak. Az egyik rendőr egyenruhás személy hirtelen azt kiáltotta, hogy „itt a Kárpátia”. Erre az összes rendőr odarohant, és kb. 1-2 percnyi időtartamban, folyamatosan ütötték-verték sértetteket tonfával, illetve rugdosták őket. Hiába kérte őket Papp László sértett tevékenységük abbahagyására, ők azt folytatták, különböző becsmérlő kifejezéseket használva. Ezek között az alábbiak emelhetők ki: ”Kárpátia ?, Kárpátia ? Mi !?”, „Miattad nem voltam otthon három hete, te köcsög!” A bántalmazást videó-felvétel rögzítette.
A bántalmazás megkezdését közvetlenül az egyik rendőr észlelte, hogy a helyiségben biztonsági kamerák működnek (kétszer felkiáltott, hogy „Kamera van !”), ezért a bántalmazás így relatíve rövidebb ideig tartott a vélhetően tervezetnél, azonban ez is alkalmas volt arra, hogy az alábbi sérüléseket okozza sértetteknek:
P. László esetében, fejbőre szétnyílt 3 cm hosszan, csillagalakú sebzés alakult ki, amelyet 5 öltéssel kellett összevarrni az eseményt követően, a Merényi Gusztáv Kórházban.
Bal alkarján komoly zúzódásokat szenvedett, jobb láb vádlijának belső része szintén zúzódás és vérrög keletkezett. B. Attila lapockáján, vállán, bordáján zúzódások keletkeztek a bántalmazás nyomán.
A bántalmazás helyszínén a cselekmény idején sértetteken kívül 5 vendég és a pultos tartozódott.
P. László bántalmazása vonatkozásában csatolom a Merényi Gusztáv Kórház Traumatológiai részlegének 2006. október 27-én kelt látleletét, továbbá a 2006. október 24-én kelt orvosi értesítőt, elvégzett vizsgálatokról.
Sértettek közül P. László maradéktalanul a mai napig nem tekinthető gyógyultnak, jobb lábában a bántalmazás eredményeképpen keletkezett vérrög még mindig megtalálható, illetve traumás sokk érte, amelynek hatása máig nem múlt el. B. Attila fizikailag azóta gyógyultnak minősül, de őt is megviselte máig tartó hatással a jogellenes, önkényes rendőri bántalmazás.
A bántalmazás testi sérülést okozott a sértettekenek, továbbá komoly pszichés károsodást is, illetve emberi méltóságukat is súlyosan megsértette, így személyhez fűződő jogaik is sérültek.
Mivel teljes mértékben törvényes indok nélkül kezdték bántalmazni sértetteket, ezért ők ismeretlen tettesekkel szemben a 2006. október 23-án történt események kapcsán a hivatalos eljárásban történő bántalmazás vétsége, segítségnyújtás elmulasztása bűntett és súlyos testi sértés bűntette miatt, továbbá a könnyű testi sértés vétsége miatt feljelentést tettek. A nyomozást a Budapesti Nyomozó Ügyészség Nyom. 36/2007 számú határozatával megszüntette, mivel az elkövetők kiléte a nyomozás során nem volt megállapítható, azonban a határozatban az bántalmazás tényét rögzíti az ügyészség az alábbiak szerint:
„B. Attila és P. László 2006. október 23-án a Corvin közi megemlékezést követően a Budapest, VIII. kerületben található Párizsi Kávézóba mentek. Ide 23:14 óra körüli időben kb. 6 ismeretlen rendőr a kávézó játéktermi részén keresztül bement és miután a sértetteket a Kárpátia együttes tagjaiként azonosították, odamentek az asztalukhoz, és anélkül, hogy arra törvényes indokuk lett volna, bántalmazni kezdték őket. Ennek következtében P. László fején 3 cm átmérőjű sebzés keletkezett és bal alkarja sérült meg, amellyel próbálta hárítani a testére, illetve fejére mért ütéseket. Sérülései 8 napon belül gyógyultak. B. Attila a hátán szintén 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérüléseket szenvedett el.”
A határozat azonban a 3. oldalon megállapítja, hogy az elkövetők a REBISZ állományába tartoztak, azonban pontosabb behatárolásuk nem a határozat szerint nem volt lehetséges, az emiatti panaszt a felettes ügyészség elutasította.
A fenti cselekményekkel kapcsolatban felmerül a Btk. 174/B. § (1) bekezdésében ütköző, és a b) illetve e) pontja szerint minősülő nemzeti, etnikai, faji, és vallási csoport tagja elleni erőszak bűntettének elkövetése is. B. Attila a Kárpátia együttes jelképének is minősülő pólót viselte, amelyen az ősi magyar totemállat, a turulmadár látható, és a Kárpátia szó, amely azon könnyűzenei együttes jelenti, amelynek munkássága kiemelkedő mértékben kötődik a magyar nemzeti hagyományok megőrzéséhez, továbbéltetéséhez. Az együttes 2006. június 4-én Versailles-ban a Trianon palotánál adott koncertet, így tiltakozva a párizsi békediktátum igazságtalansága ellen. A Kárpátia együttes legutóbbi lemezén, amely már a cselekmény idején ismert volt, a Neveket akarok hallani című szám a kommunista rendszer bűnöseinek tetemre hívásáról szól, és ezen dal keretében Wittner Mária szabadságharcos, jelenlegi országgyűlési képviselő „vádbeszéde” is hallható. A Kárpátia együttes markánsan szimbolizálja azon magyar értékekhez kötődő emberek gondolkodását, akik magukat magyarnak vallják. A bűncselekményt közvetlenül megelőző körülmények arra utalnak, hogy sértetteket kifejezetten azért bántalmazták, mert ők magyar nemzetiséghez tartozóak, hiszen egy olyan póló keltette fel az elkövetők figyelmét, amely nyilvánvaló módon a magyar nemzetiséghez való tartozást jelképezte, és ez váltotta ki a sértettek minden egyéb ok nélküli bántalmazását. A peren kívüli egyezség keretében kártérítést kaptak.
18. Dr. B. István ügye
B. István 2006. október 26-án, a mosonmagyaróvári sortűz évfordulójának estéjén este 9 óra után azért érkezett egyik barátjával, valamint az ő barátjával a Kossuth tér környékére, hogy mécsest helyezzenek el, hogy a méltatlanul megemlékezett ’56-os áldozatok és az október 23-án különböző súlyosságú atrocitásokat szenvedett vétlen emberek iránti együttérzésüket kifejezzék.
Amikor B. István a Jászai Mari tér felől a Balassi Bálint utcában haladva a Kossuth térhez ért, látta, hogy rendőrkordon zárta el az utat, és tanácstalanul állt ott egy 10-15 fős csoport, főleg középkorú házaspárok, fiatalkorú értelmiségiek. B. István nem kérdezősködött, hanem elindult, hogy a Vajkay utca felől kerülve, hátha megtalálja a mécseseket. Az Alkotmány utcán haladva ismét elértek egy rendőrségi kordonhoz. B. István közel ment a rendőrség tagjaihoz, hogy meggyőződjön, hogy a rendőrök viselik-e az azonosító számukat, mivel a 2006-os sajnálatos őszi eseményekkel kapcsolatban többször hallotta a tudósítások során, hogy nem viselnek azonosító számot a rendőrség tagjai, annak ellenére, hogy kötelező lenne. B. István megállapította, hogy ez alkalommal sem volt a rendőrség tagjain azonosító szám. Amikor B. István közelebb került a rendőri sorfalhoz, hallotta, hogy a belső rádiótelefonon valaki azt mondja, hogy ki kell emelni az embereket az odaérkezők közül. B. István ezt követően úgy gondolta, hogy nem szeretne semmilyen atrocitásba keveredni a rendőrökkel, ezért továbbment.
B. István és barátai 21 óra körül a Báthory utcánál kíséreltek meg bejutni a Kossuth térre. B. Istvánés barátai megállapították, hogy nem tudnak méltóképpen megemlékezni, ezért úgy határoztak, hogy haza indulnak. Ekkor azonban B. István úgy döntött, hogy ezen a területen tartózkodó rendőröket is megfigyeli, hogy viselik-e az azonosító számokat. Ekkor, egy rendőr rákiáltott B. Istvánra, hogy „felszólítom, hogy távozzon”. Távozás előtt B. István megkérdezte, hogy hol az azonosítójuk, miért nem viselik azt, holott azt kötelező lenne viselniük. Ennek következtében, a rendőr és két kollegája megindult B. István felé gumibottal. Sem sisakot, sem maszkot nem viseltek.
Ezt követően a rendőrök B. Istvánra vetették magukat és hátracsavarták a kezét és őt földig hajlítva bevitték a sorfal mögé. Egy jó ideig ilyen módon, pozícióban haladtak és egy rendőrségi járművekkel körülzárt helyre értek. Ekkor még jópár rendőr csatlakozott az előzőekhez, de pontos számukat B. István nem tudja megállapítani, mert csak bakancsot meg a földet látta. Elkezdték B. Istvánt ocsmányul szidalmazni és a két hátracsavart keze közül a balt szorongatni. B. István a kezdettől fogva sem fizikálisan, sem verbálisan nem tanúsított ellenállást. Amikor már nagyon fájt B. István keze, ezt jelezte a rendőrök felé, de továbbra sem állt ellen, így ezt követően hátrabilincselték a kezét és beültették egy rabszállítóba. Az intézkedés közben összetört mobiltelefonját visszatették B. István zsebébe. Hajnali három óráig a Gyorskocsi utcai büntetés végrehajtási intézetben tartották és szabálysértési eljárást indítottak ellene. B. István a bántalmazás következtében fájdalmai keletkeztek a könyökében, ezért 2006 október 27-én orvoshoz ment. Az orvos megállapította, hogy gipsz sín alkalmazása szükséges, amit egy hétig kellett viselnie a B. Istvánnak, tekintettel arra, hogy olyan súlyos zúzódások keletkeztek megbízóm könyökében.
Tekintettel arra, hogy B. István a rendőri intézkedésre semmilyen okot nem adott, a rendőröket nem bántalmazta és nem tanúsított garázda magatartást, ezért a B. Istvánnal szembeni rendőri fellépés jogellenes és indokolatlan volt. B. Istvánnal szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 12.Sze.18.282/2006/18. számú végzésével a szabálysértési eljárást jogerősen megszüntette. A kártérítéssel kapcsolatban jelen pillanatban is folyik eljárás a Fővárosi Törvényszéken 68.P.20.907/2012 ügyszámon.
B. István életminősége a következő okok miatt változott meg hátrányosan:
– B. István egyetemi tanár, és az egyetemen éveken át tartó kínos magyarázkodásra kényszerült, mikor a 2006-os eseményekkel kapcsolatban kérdezgették,
– B. István kénytelen volt kellemetlen sérülésével dolgozni, mivel az egyetemen kötelező szemináriumokat kellett tartania
– egyetemi tanár lévén roppant kínosan és megszégyenítve érezte magát a hallgatók előtt a kínos
incidens miatt
– bíróság elé állították őt minden jogalap nélkül és vele szemben közel 10 hónapon át tartó szabálysértési eljárást folytattak minden jogalap nélkül
19. K. Tibor ügye
K. Tibornak, a 2006. október 23-án ok nélkül megbilincselt, előállított és napokig őrizetben tartott férfinak egymillió forint kártérítést ítélt meg a Fővárosi Ítélőtábla, a döntést a Legfelsőbb Bíróság is fenntartotta. A kártérítési perek sorában ez volt a harmadik jogerős ítélet. 2006. október 23-án az Alkotmány utca és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán indokolatlanul ütötték fejbe tonfával, bilincselték meg, állították elő, majd tartották fogva több mint két napig K. Tibort, és ezzel megsértették személyes szabadsághoz és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. Az ítélőtábla az első fokú bírósággal szemben azt is megállapította: nem a felperes viselkedése idézte elő (provokálta ki) a rendőri intézkedést, semmiféle közrehatást nem tanúsított, így kármegosztásnak sincs helye. A Fővárosi Ítélőtábla kimondta: azzal is megsértették a felperes személyiségi jogait, hogy műanyag kötegelővel hátrabilincselték a kezét, majd jogalap és elfogadható indok nélkül megkötözve tartották, ugyanis a férfi esetében nem kellett ellenszegüléstől, szökéstől tartani. Az ítéletben többek között az alábbiakat állapították meg:
„I. rendű alperes azzal, hogy 2006. október 23-án megalapozatlanul előállította, majd jogosulatlanul szabálysértési őrizetben tartotta, megsértette a személyes szabadsághoz és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. A II. rendű alperes pedig azzal, hogy 2006. október 23-án megalapozatlanul megfosztotta a személyes szabadságától, és nem rendszeresített eszközzel, indokolatlanul és szabálytalanul megbilincselte, könnygázzal teli rabszállítóban helyezte el, megsértette a személyes szabadsághoz, az emberi méltósághoz és a kínzás tilalmához fűződő személyiségi jogait…E parancs végrehajtása során a II. rendű alperes alkalmazottai a felperest földre kényszerítették, pontosan meg nem állapítható módon a fejére ütést kapott. A kezét hátracsavarva úgynevezett gyorsbilincseléssel megkötözték, majd a rendőrsorfal mögé vitték, és átadták az I. rendű alperes alkalmazottainak, akik őt egy rabomobilba helyeztek el és a Gyorskocsi utcai Intézetbe szállították.”
20. Dr. B. Levente ügye
B. Leventét 2006. október 23-án, az Astoriánál tartott megemlékezés után bántalmazták teljesen jogtalanul a rendőrök a Rákóczi út 9. szám alatt található épület belső udvarán. Hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette és más bűncselekmény miatt sértett által meghatalmazott jogi képviselője büntető feljelentést tett. Mivel az elkövető kiléte a nyomozás során nem volt megállapítható, ezért a Budapesti Nyomozó Ügyészség a Nyom. 1902/2008. számú határozatával a nyomozást megszüntette, azonban a jogsértés tényét deklarálta a határozatban az alábbiak szerint:
„dr. B. Leventét 2006. október 23. napján a FIDESZ MPP által az Astorián tartott megemlékezést követően este 18-19 óra körüli időben a Budapest VII. kerület Rákóczi út 9. szám alatti udvarán a tömegkezelési feladatokban részt vevő rendőrök bántalmazták, őt közvetlen közelről gázsprayvel lefújták, majd több alkalommal gumibottal ütéseket mértek a hátára, a fejére és a védekezésül a feje fölé emelt kezére. Az egyik rendőr a segítségére siető barátnője J.Teréz felé ütött egy alkalommal a gumibotjával és a védekezésül a feje elé emelt kezét találta el, majd őt is lefújta gázsprayvel. Dr. B. Levente a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A bántalmazás azonban annak eszközére és a fejre mért ütésekre tekintettel súlyosabb, 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására is alkalmas volt.”
21. N. Előd ügye
N. Előd ügyében jogerősen egymillió forint kártérítésre, annak kamataira és mintegy 180 ezer forintnyi perköltség megfizetésére kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla a rendőrséget, amiért 2006. október 23-án indokolatlanul fogták el és bilincselték meg a belvárosi Nádor utcában N. Elődöt, majd ugyancsak ok nélkül tartották fogva közel három napig a Gyorskocsi utcában. Az ellen indult szabálysértési eljárást megszüntette a bíróság. A rendőrök azért lökték a földre, rugdosták meg és vették őrizetbe N. Elődöt, mert dobolt és sípolt, és ez zavarta az azonosítószám nélküli, maszkos rendőröket, akik azt próbálták megakadályozni, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját ünneplők ne közelíthessék meg a műveleti területté nyilvánított Kossuth teret. A Fővárosi Ítélőtábla kimondta: a felperes egyáltalán nem szolgált rá az őt ért jogtalan intézkedésre, és ilyen ügyekben ez egyébként sem alkalmazható.
„A bíróság megállapítja, hogy a másodrendű alperes azzal, hogy 2006. október 23-án a felperessel szemben megalapozatlanul kényszerítő eszközöket alkalmazott és őt őrizetbe vette, az elsőrendű alperes pedig azzal, hogy a felperest 2006. október 23-a és 26-a között megalapozatlanul szabálysértési őrizetben tartotta, megsértették a felperes személyes szabadság védelméhez és emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogait…A felperes támadó jellegű tevékenységet nem végzett…a felperest a tömeg elől kiemelték, a másodrendű alperes több munkatársa a rendőr sorfal mögé vitte, kezét hátracsavarták, arccal a földre kényszerítették, egy rendőr az általa használt dobba belelépett. Ezt követően a felperest őrizetbe vették, majd pedig előállították a Budapest V. kerületi Rendőrkapitányságra.”
22. K. László ügye
K. László 2006. október 23-án este 8 óra körül vonattal érkezett Békéscsabáról Budapestre. A Keleti pályaudvaron találkozott tanítványával, akivel a Blaha Lujza térnél lévő tüntetést akarták a kis utcákon elkerülni. Így kerültek a Dob utcába, ahol Kis László éppen mobiltelefonon beszélt, amikor az akkori REBISZ állományába tartozó rendőr gumilövedékkel halántékon lőtte. Fontos körülmény, hogy a Dob utcában a lövés idején tüntetés nem volt és amikor K. Lászlót a lövés érte éppen a mobiltelefonján beszélt egy vidéki lelkész barátjával, tehát fizikailag is lehetetlenség lett volna részéről olyan magatartást tanúsítani, ami okot adott volna a rendőrségnek vele szemben kényszerítő eszközt alkalmazni.
K. Lászlót mentők vitték kórházba, ahol azonnal életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Még két hétig életveszélyes állapotban az intenzív osztályon feküdt, mert a gumilövedék teljesen átütötte a koponyacsontot és agysérülést is okozott. Fél évvel később koponyacsont-pótló műtétet hajtottak végre rajta, amellyel kb. 5 cm átmérőjű csonthiányt kellett pótolni.
A Budapesti Nyomozó Ügyvészség büntetőeljárás keretében megállapította, hogy 2006. október 23-án egy a nyomozás adatai alapján az akkori REBISZ, jelenleg a Készenléti Rendőrség állományába tartozó rendőr K. László ellen elkövette a Btk. 170. § (1) bek-be ütköző és a (6) bek. II. fordulata szerint minősülő maradandó fogyatékosságot okozó gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségét továbbá a Btk. 226.§-ába ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét. A Készenléti Rendőrség az egyezség keretében elismerte az okozott jogsérelem miatt fennálló felelősségét, amellyel a károsultnak vagyoni és nem vagyoni kárt okozott, kártérítést fizetett, egyúttal sajnálkozását fejezte ki az őt ért sérelemért.
23. K. Áron ügye
2006. szeptember 19-én Teréz Krt-on bántalmazták rendőrök K. Áront és társait jogtalanul. A Teréz Krt. 12 szám alatt álltak, onnan figyelték az eseményeket. Már elvonult a sorfal, amikor észrevették, hogy több REBISZ állományú rendőr is feléjük rohan, ezért befutottak az udvarba. Ketten elrejtőztek, kettőjüket – köztük K. Áront is – elfogták 2006. szeptember 21-án 2 óra 20 perckor. Mivel ő futott be utolsóként a néhány méternyi kapualjba, őt érték utol a rendőrök. Miután érzékelte, hogy nincs esélye elszaladni a rendőrök elől, föltett kézzel állt meg, ennek ellenére a rendőrök rendkívüli módon megverték és bántalmazták őt. Nem tanúsított ellenállást, ennek ellenére hátulról gumibottal vagy tonfával fejbe vágták, több ütést kapott a fejére és hátára egyaránt. Lenyomták a fejét, s nem rendszeresített műanyag kötözővel megbilincselték. Ilyen lenyomott helyzetben az egyik rendőr térddel orrba rúgta. Orra ennek következtében elferdült, a fogából letört egy darab, jó ideig laza is volt. Feje erősen vérzett, ezért a rendőrök egy téren álló mentőhöz vitték, ahol bekötözték a fejét. Háton több tonfától származó piros csík keletkezett, jobb szeme alatt ütéstől származó kék folt keletkezett. K. Áron peren kívül egyezett meg a kártérítés mértékét illetően. A bíróság ugyan jogerősen felmentette a bántalmazó rendőröket, de megállapította a bűncselekmény elkövetetését.
24. K.né B. Piroska ügye
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2009. április 21-én hozott ítéletével felmentette K.-né B. Piroskát hivatali személy elleni erőszak bűntettének vádja alól. Az ügyészség a felmentést tudomásul vette, ezért az jogerőre emelkedett.
Piroska elleni eljárás a véres 2006. október 23-án indult. Ezen a napon amikor Budapest területén azonosító jel nélküli rendőrök illetve rendőr egyenruhás személyek tömegesen bántalmaztak békés embereket, megemlékezésen, tüntetéseken résztvevőket, többek között 14 ember szemét lőtték ki gumilövedékkel, Piroska 18 óra körül a Deák téren át szeretett volna haladni a metrón, kórházi ápolás alatt levő unokájához igyekezvén. A Deák térnél azonban a rendőrség utasítására a metrószerelvényeket megállították, felterelték az utasokat köztük Piroskát is, aki elszörnyedve tapasztalta azokat a háborús állapotokat, amelyek akkor a Deák tér környékét jellemezték az Astoriához hasonlóan.
Mindent beterített a könnygáz és emberek ezrei találták magukat szemben magukból kivetkőzött, elfogadhatatlan jogsértéseket, bűncselekményeket elkövető rendőrök brutalitásával.
Az esemény napján 57 éves és 57 kilós többdiplomás és több unokás értelmiségi nőt az egyik hozzálépő rendőr több ízben meglökte, a megdöbbent hölgyet, majd miután ezt ő sérelmezte, megragadta ruhájánál fogva és berántotta a rendőrsorfal mögé, ahol 4 rendőr ráugrott és földre teperték, megbilincselték, majd pedig a helyszínen látványosan végigvezetve, mint elfogott „randalírozó” tüntetőt, előállították a Gyorskocsi utcai fogdában.
A rendőrségi fogdán először azt közölték vele, hogy 4 rendőr megtámadása miatt indítanak vele szemben hivatalos személy elleni erőszak miatti eljárást, később ez már csak egy rendőrre változott. Ezzel szemben a vád szerint ő nekiesett az őt udvariasan útbaigazító rendőrnek, aki miután nem bírt vele, mivel őt úgymond többször ütlegelte és rugdosta, ezért segítséget kellett hívnia és így tudták csak ketten megbilincselni őt.
A bíróságnak arról kellett döntenie, hogy az eljárásban beszerzett bizonyítéki körök közül melyiknek ad hitelt. A rendőri jelentést másnap megíró rendőröknek, akik közül az egyik sértett, a másik pedig a tárgyaláson tett nyilatkozat alapján nagy bizonyossággal nem is vett részt az intézkedésben, vagy pedig azon két civil tanúnak, akik Piroska szerencséjére tanúi voltak az eseményeknek és kétséget kizáró és egybehangzó módon tudták bizonyítani azt, hogy nem tanúsított erőszakot Piroska a rendőrökkel szemben, nem akadályozta a rendőri intézkedést, ezzel szemben ő ellene indítottak indokolatlan támadást a helyszínen oszlatási feladatot végrehajtó rendőrök.
A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy minden körülményt egybevetve a rendőr-tanúk vallomását elfogadni nem tudja, és velük szemben a civil tanúk vallomását tartotta hitelt érdemlőnek, elfogadhatónak, továbbá vádlott következetes nyilatkozatai alapján állapította meg azt, hogy nem bizonyítható az, hogy Piroska bűncselekményt követett el, ezért büntetőjogi felelősségre vonásának nem lehet helye.
Az eljárásban igazából az volt a tét, hogy képes-e a bíróság függetleníteni magát azon megszokott mérlegelési szempontok hatása alól, amelyek rendőri vallomásokat a bizonyítékok körében kiemelt súllyal veszik figyelembe. A mostani ítélet helyes mérlegelés alapján jutott arra a következtetésre, hogy nem alapozható bűnösséget megállapító ítélet olyan rendőrök vallomására, akik mind a rendőri jelentésben, mind későbbi vallomásaikban több nyilvánvaló ellentmondás fedezhető fel. Különösen ilyen ellentmondásnak minősül az, hogy a segítségre siető rendőr és a támadással úgymond érintett rendőr másként mondta el azt, hogy milyen módon került kapcsolatban vádlott és a vele szemben intézkedő rendőr. Egyikük azt nyilatkozta, hogy ruhájánál fogta meg, másik pedig azt, hogy mindkét karját fogta vádlottnak az őt megrántó rendőr. Ez pedig kizárja azt, hogyan üthetett volna ilyen helyzetben. Civil tanúk vallomásában fontos megjegyezni, hogy a nyomozati szakban tett vallomásaikhoz képest részletesebben nyilatkoztak a bíróság előtt az ügyről, arra hivatkozva tették ezt, hogy kihallgatásuk idején megtorlásoktól tartottak. Ezt az indokot elfogadhatónak tartotta a bíróság és ezért az ő vallomásuknak adott hitelt a rendőrökével szemben.
Sikerült tehát egy sziszifuszi, rendkívül megerőltető eljárás után az igazságát, az ártatlanságát megvédenie Piroskának, aki immár büszkén és emelt fejjel mondhatja el azt, hogy volt bátorsága szembeszállni az emberi jogok megsértését jelentő koncepciós perben, kiállt igaza mellett végig, képes volt megőrizni méltóságát még azon körülmények ellenére is, amelyet később a fogdán volt kénytelen elszenvedni. Mégsem lett igaza a fogdára érkeztekor azon rendőröknek, akik azt üvöltötték neki: „maga itt egy senki, jegyezze meg, nehogy azt higgye, hogy magának igaza lehet bármit mond, úgysem lesz igaza.” Szerencsére megállapítható, hogy köszönhetően egy szívós, rendkívül kitartó ügyvédi munkának és egyúttal Piroska eltökéltségének, igaza melletti kiállásának, mégsem a rendőröknek lett igaza.
Emlékeztetnünk kell arra is, hogy az ügyészség első menetben vádhalasztást alkalmazott, azaz pártfogó felügyelet alá helyezte volna 1 éves időtartamra Piroskát, aki azonban ezt a megalázó intézkedést nem fogadta el, és maga állt így bírósági eljárás elé.
Sajnálatos ugyanakkor, hogy a Piroskával szemben fellépő rendőr ellen hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt indított eljárást az ügyészség megszüntette, és ott vádat nem emeltek. Sikerült ebben az ügyben bebizonyítani azt, hogy az emberek megfélemlítésére indított eljárásokkal eredményesen lehet szembeszegülni, ha van kellő elszántság és kitartás a meghurcoltakban. Piroskából is áldozatot akartak csinálni, Piroskából mint áldozatból bűnöst akartak faragni, azonban ez a kísérlet az igazságszolgáltatás barikádjain most elvérzett.
25. T. Péter ügye
A Fővárosi Ítélőtábla 2009. október 29-én hozott jogerős ítéletével kötelezte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőrkapitányságot 2,5 millió forint nem vagyoni kártérítés, a Budapesti Rendőr-főkapitányságot 300 ezer forint kamatai és a perköltségek megfizetésére T. Péter felperes javára. Felperes 2006. október 24-én 1.50-kor az Erzsébet-híd pesti hídfőjén szenvedett 13 sérülést (közte háromszori bordatörést, marandó kézsérülést és vérző fejsérüléseket) brutális rendőri bántalmazás miatt. A sérülések maradandónak bizonyultak: a bilincseléskor hátrafeszített vállát azóta sem tudja rendesen használni, kézfeje folyamatosan zsibbad, más helyütt szúró fájdalmat érez, az eseményeket máig nem tudta feldolgozni, azok személyiségére is hátrányosan hatottak. A bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította, hogy a bántalmazás helyén és idején Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőrkapitányság Csapatszolgálati Századának három szakasza haladt a Budáról Pestre tartó, a Ferenciek téri barikád felszámolására vezényelt közel 500 rohamra induló rendőrsorfal azon részén, amelyből kivált hat rendőr és minden előzetes felszólítás és okot adó körülmény nélkül nekirontott, a sorfalat passzívan szemlélő, esti sétáját végző kanadai-magyar kettős állampolgárságú, vezető beosztású, jól szituált üzletembernek.
A magukból kivetkőzött, azonosító jelvényt nem viselő rendőrök az ellenállást nem tanúsító, ütésektől földre került károsultat tonfákkal ütlegelték és rugdosták. Utóbb őt a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) fogva tartotta három órán át, majd három napra kórházba került. Később rendzavarás címén szabálysértési eljárást indítottak ellene, amely felelősségre vonás mellőzésével ért véget. A bántalmazó rendőrök személye ismeretlen maradt, a meghurcolt áldozat által tett bántalmazás miatti feljelentés nyomán indult büntetőeljárást az ügyészség megszüntette. Kiderült utóbb, hogy az elfogásról készített rendőri jelentés sem valós tartalmú. A BRFK-val szemben a fogva tartás miatti kártérítési keresetet a bíróság elutasította, arra hivatkozással, hogy a szabálysértési bíróság – egyébként az akkor hatályos jogszabályokkal ellentétes jogalkalmazással – megállapította a rendzavarás elkövetését, ezért a személyes szabadság korlátozását nem nyilvánította jogellenesnek.
6. Összefoglaló értékelés
Ma, több mint hat évvel a 2006 őszi tömeges rendőri brutalitást és bírósági jogsértéseket követően már jogerős polgári, büntető és közigazgatási bírósági ítéletek tucatjai és alapos vizsgálatokon alapuló tényfeltáró jelentések igazolják megkerülhetetlen a civil és nemzeti jogvédők következetesen hangoztatott határozott és dokumentált véleményét arról, hogy kirívó és nyilvánvaló emberi jogi jogsértések százait követték a rendvédelmi szervek a 2006 őszén utcára vonult tiltakozókkal és megemlékezőkkel szemben. A jogsértések részesei voltak több esetben a rendőri erőkön kívül a büntetés-végrehajtási intézetek egyes alkalmazottai, továbbá egyes ügyészek és bírók is. 2006 szeptemberben és októberben több száz ember szenvedett súlyos lelki és testi sérüléseket a tömeges rendőri erőszak miatt, illetve vált önkényes fogva tartás áldozatává. Az önkényes fogva tartásokban való bírói részvétel felelősségét a Fővárosi Bíróság belső jelentése is elismerte. Az ügyészségek típusos módon kettős mércés elv alapján jártak el: a civilek elleni eljárásokban a rendőrök elleni eljárásokhoz képest kisebb súlyú bizonyítékok alapján is vádat emeltek és nem tettek meg mindent a felelősök felelősségre vonása érdekében.
A jogvédők által képviselt ügyek kapcsán kialakult bírósági gyakorlat fényében látható, hogy a 2006 szeptemberében és októberben a tüntetésekkel kapcsolatban tapasztalt rendőri intézkedések meghatározó része jogellenes volt, és mindebben megkerülhetetlenül tettenérhető a rendőrségi vezetés és a rendőrséget irányító politikai vezetés felelőssége a tömeges jogsértésekért, amelyeket a rendőri állomány több tekintetben a felettesek szándékerősítő közrehatása folytán követett el.
2006. véres ősze után jogvédő munkánk még intenzívebbé vált, még jobban felértékelődött. Jogvédő kollégáink első perctől kezdve hatalmas energiával kezdték meg az évekig tartó heroikus jogvédő missziót több mint 100 meghurcolt védelme és jóvátétele érdekében. Honlapunk máig az egyetlen legteljesebb forrása a 2006 őszi jogsértésekkel kapcsolatos eseményeknek: http://nja.hu/hirek/2006.-szeptemberi-es-oktoberi-tuntetesek/
2004-ben alakult nemzeti érzelmű ügyvédeket tömörítő alig 30 fős szervezetből országos és nemzetközi szinten ismert és elismert jogvédő szervezetté váltunk, amelynek elnök Zétényi Zsolt. Több száz esetben védtünk, képviseltünk a rendszerrel ellen küzdő, nemzeti elkötelezettségű személyeket és szervezeteket, és olyanokat is, akiket nem aktív ellenállóként darált be az elnyomó gépezet. Meghatározó jelentőségű precedens ítéleteket értünk el (Bukta ítélet, gesztenyéskerti ítélet, iránymutató kártérítési és kártalanítási ítéletek, strasbourgi ítéletek). A 2002-2010 közötti időszak jogsértéseiről Gaudi-Nagy Tamás által készített jelentést a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat támogatja és hiteles összefoglalónak tekint, amely egyúttal a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat elmúlt 6 évének munkásságát is feldolgozza. A jelentést az országgyűlés illetékes albizottsága megtárgyalta és 2010. december 8-án elfogadta.
Jogvédő munkánk hatékonyságát rendkívül megnövelte a Civil Jogász Bizottsággal való együttműködés. Az Összefogás az Igazságért akció keretében képesek voltunk sokszoros hatékonyságúra növelni és a hazai és külföldi nyilvánosság számára is eljuttatni jogvédő munkánk eredményeit és üzenetét, melynek a lényege az, hogy az ellenállás joga megilleti a nemzet tagjait azokkal szemben, akik a nemzet életére ellen. A közel 300 oldalas, jogsértéseket és felelősségi viszonyokat feltáró Jelentés elkészítésében – Morvai Krisztina mellett – meghatározó szerepet játszott Gaudi-Nagy Tamás NJSZ ügyvezető.
A 2006. október 23-i budapesti erőszakos cselekmények kivizsgálására létrejött, hét független jogászból álló, Morvai Krisztina és Völgyesi Miklós társelnökök által vezetett bizottság 2007. február 13-án közzétett, közel 300 oldalas jelentésében megállapította a tömeges jogsértések elkövetését. Megállapította többek között: a tömeges rendőri brutalitással és önkényes letartóztatásokkal történő félelemkeltés az elégedetlenekben, a tiltakozókban, annak elérésére való törekvés, hogy „elvegyék a kedvüket” alapvető emberi jogaik gyakorlásától. Megállapította a bizottság, hogy a miniszterelnök és a budapesti főpolgármester aktívan, a rendőri felsővezetést kifejezetten biztatva, gyakorlatilag utasítva, a rendészeti és igazságügyi miniszter illetve a kormány egésze és a kormánypárti országgyűlési képviselők passzívabban, de mégis határozottan támogatták szeptember 19-én éjszakától kezdve a nemzetközi emberi jogi normák és rendőrszakmai normák durva megsértését, a polgárok tömeges rendőri bántalmazását és következményként a tömeges önkényes letartóztatásokat.
Ezzel szemben az érdemi vizsgálatra való jogosultság hiányának tudatában készített jelentést a miniszterelnök által felkért ún. Gönczöl-bizottság. Ezt legjobban a Gönczöl-bizottság korábbi elnökének és tagjainak az országgyűlési albizottsági meghallgatáson tett nyilatkozatai támasztják alá, melyben valamennyi, mára már nyilvánvalóan tarthatatlannak bizonyult bizottsági állítást azzal magyaráztak, hogy az egyes részleteket éppen a személyes meghallgatásokra való jogosultság hiányában nem tárhattak fel. Gönczöl Katalin nyilatkozata a 2010. szeptember 24-i meghallgatásán: „Óvakodtunk minden kategorikus megállapítástól, amely a felelősséget jelenti, hiszen nem volt a bizottság abban a helyzetben akkor és a hatásköre alapján, hogy teljesen tisztázni tudjon felelősségi viszonyokat.” Ez a bizottság is véres eseményekért való felelősség szétterítése mellett mégis több tekintetben elmarasztaló megállapításokat tett a rendőrség intézkedéseire. A Gönczöl-bizottság jelentésében azonban különösen háttérbe szorult az érintettek emberi jogaival kapcsolatos szempontok vizsgálata, dacára annak, hogy ezt a bizottságot létrehozó kormányhatározat hangsúlyosan emeli ki, mint vizsgálandó szempontot. Komoly hiba volt, hogy a Gönczöl-bizottság nem tanulmányozta a jogsértettek konkrét ügyeit, s az azokból megfogalmazható általános tapasztalatokat.
Büszkén mondhatjuk, hogy kitartásunk, eredményességünk és elkötelezettségünk nélkül nem juthattunk volna oda, hogy az áldozatok jóvátételt kapjanak, koncepciós perekbe fogott tüntetők, civilek többsége mentesüljön a megtorlástól, egyedül a felelősök teljes körű felelősségre vonása hiányzik még: ezt a hatalmas társadalmi elvárással kísért célt minden erőnkkel előmozdítani kívánjuk. Mindeddig csupán közel 200 eljárás indult rendőrök és bv-őrökkel szemben és büntetőjogi felelősség megállapítására 33 eljárásban került sor, az akkori rendőri vezetők és politikai vezetők felelősségre vonására még nem került sor. Jelenleg 14 rendőri vezetővel szemben ügyészségi szakban folyamatban van büntetőeljárás, vádemelésre még nem került sor.
Érdemes felidézni, hogy a Nemzeti Jogvédő Alapítvány már 2006. szeptember 22-én kiadott közleményében rögzítette, hogy „a választók nyilvánvaló és kormányfõ által beismert félrevezetése, megvetése a politikai rendszer és jogállamiság iránt táplált bizalmat megrendítette. A hatalom olyan politikai erõk kezében van, amelyeknek a választóktól kapott felhatalmazása a megtévesztés miatt hitelesnek nem tekinthetõ. A népfelség megnyilatkozásának tekinthetõ, mára mindennapossá vált tiltakozások és tüntetések, a gyülekezési és véleménynyilvánítási jog békés gyakorlása elõmozdíthatják a politikai rendszer legitimitásának, alkotmányosságának helyreállítását.”
2006. október 23-án este pedig „Állítsák meg a rendőri erőszakot !” címmel adtunk ki közleményt. Ebben rögzítettük, hogy „példátlan erejű és méretű, megfélemlítő rendőri intézkedések sorozatát észleltük.” Követeltük a kormánytól és az országos rendőrfőkapitánytól a rendőri erőszak megszüntetését. Figyelmeztettünk az állam és az eljáró hivatalos személyek felelősségére. Rámutattunk: „Egy jogállamban megengedhetetlen az ilyen rendőri fellépés, ezért a mozgósított rendőri erőket vissza kell vezényelni, mert tevékenységük csak fokozza a már amúgy is komoly feszültséget. Az országban kialakult válság karhatalmi eszközökkel nem oldható meg, széles társadalmi közmegegyezésen nyugvó megoldást kell találni.”
Szorgalmaztuk – az 1990-es taxisblokádhoz hasonló – mielőbbi közkegyelmet mindazok számára, akikkel szemben a 2006. szeptember 18-21 közötti, illetve 2006. október 23-i tüntetések kapcsán indult büntetőeljárás.
A 2006 őszi jogsértéseket felelős erők bukása után új időszámítás kezdődött a jogvédő munkában. 2010. júniusban az Országgyűlés határozatot fogadott el az áldozatok jóvátételéről (33/2010). Az országgyűlési határozat parlamenti vitájában – az időközben országgyűlési képviselővé választott – Gaudi-Nagy Tamás vezérszónoki beszédben összegezte az egész Országgyűlés és a nemzet nyilvánossága előtt jogvédő munkásságunkat. A felszólalás szövegét és felvételét el itt érhető el:
Májusban az Országgyűlés emberi jogi bizottsága tagjaként, Gaudi- Nagy Tamás NJSZ ügyvezető javaslatára az Országgyűlés albizottságot hozott létre nem csak a 2006 őszi, hanem a 2002-2010-ig terjedő időszak állami szabadságjogi jogsértéseinek vizsgálatára. Ezen albizottsági munka során 12 meghallgatás keretében több, mint 60 kulcsszereplő meghallgatására került sor. A munkában a Nemzeti Jogvédő Szolgálat kivette a részét: Morvai Krisztina, mint EP képviselő és Gaudi-Nagy Tamás, mint alelnök meghatározó szerepet játszva vettek részt, számos nemzeti jogvédő kolléga működött közre a meghallgatások sikere érdekében. Az albizottság 2010. szeptember 20-án Novozánszky Ilona elnök (akkor ügyvezető-helyettes, elnökségi tag) értékelte a Nemzeti Jogvédő Szolgálat munkáját és mutatta be az albizottság előtt. A meghallgatás jegyzőkönyve itt érhető el:
Az erről szóló közös sajtótájékoztató itt található:
http://www.youtube.com/watch?v=vwMVSevptNw&feature=player_embedded
2010. szeptember 17-én Morvai Krisztina, a Civil Jogász Bizottság egykori társelnökeként összegezte a jogvédő munka eredményeit.
A meghallgatás felvétele itt látható:
http://www.youtube.com/watch?v=V-OzUjQ3-kU&feature=player_embedded
http://www.youtube.com/watch?v=e7j5V4Vrqmc&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=pilyiJFxz1Q&feature=player_embedded
Az erről szóló sajtótájékoztató itt található:
Az országgyűlési albizottság által elkészített és október 20-án elfogadott jelentés elismeri ugyan és állami elismerésre javasolja a Nemzeti Jogvédő Alapítvány erőfeszítéseit, azonban a hozzáfűzött reményeket nem váltotta be, adós maradt az igazi elszámoltatást elősegítő tényállásfeltárással és feljelentésekre vonatkozó konkrét ajánlással.
Gaudi-Nagy Tamás több mint 50 pont tekintetében az országgyűlési albizottság jelentésébe illesztett módosítási javaslatokat terjesztett, de ezeket érdemben nem vizsgálták meg és így fogadták el, bár több képviselő szerint sok észrevétel elfogadhatónak tűnt, de alapvetőek a koncepcionális különbségek. A valódi nemzeti jogvédő szemlélet hiánya érzékelhető és ezt bármely párttal szemben szóvá tennénk. Ugyan vannak értékes részei is a jelentésnek, de adós maradt a jelentés a történeti tényállás teljes körű feltárásával. Különösen fájó a koncepciós eljárások megemlítésének hiánya, a fogdákban, bv intézményekbe történt bántalmazások hiánya, az embervadászatok tényleges és részletes feldolgozásának hiánya.
A jelentést alapvetően az a szemlélet hatja át, hogy akik úgymond békésen megemlékeztek, azok áldozatok voltak, akik ennél erőteljesebb módon fejezték ki tiltakozásukat a rendőri támadásokkal szembeni védekezés keretében, vagy nem a bevett politikai „felekezetek” részeként fejtettek ki küzdelmet, az ő terhükre esett jogsérelmek már nem kerültek igazából elismerésre. Gyurcsány felelőssége elkenésre került. 2006 ősze és 1956 közötti párhuzamot élesen tagadja.
Kimaradt a közkegyelem kérdése. Méltatlanul rövid volt az idő a jelentés elkészítésére. Emlékezetes, hogy az 1972. januári észak-ír „véres vasárnap” legalább 14 ember lelövése miatt létrehozott brit alsóházi bizottság 10 évig is vizsgálódott, 1000 embert hallgatott meg és ötezer oldalas jelentést készített. Csak néhány nap maradt a jelentések elkészítésére
Sajnálatos, hogy a meghallgatások folyamából kimaradtak az ellenállási mozgalom alakjai, így Gonda László, Gőbl György és Budaházy György. A 2006. szeptember 19-i titkosított emberi jogi és rendészeti összevont bizottsági ülés országgyűlési jegyzőkönyve többszöri kérése ellenére nem került a kezünkbe.
A jelentés ugyan elismeri Nemzeti Jogvédő Alapítványunk érdemeit, azonban fájó, hogy a 2006. szeptemberi jogsértések körében elhallgatja azt, hogy elsőként mi emeltünk hangot a fogdákban, bv intézményekben és az utcákon történ bántalmazások miatt. Ami pedig még meglepőbb, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormány érdekei szerint működő Magyar Helsinki Bizottság állami elismerésére vonatkozó előterjesztést tesz a jelentés, ugyanakkor hiányzik a Civil Jogász Bizottság tagjainak és az áldozatokat tömörítő Közhatalom Jogsértettjei Egyesület elismerése is.
Hiányzik a jelentésből a Gyurcsány-Bajnai időszak jogkorlátozó jogszabályainak hatályon kívül helyezésére vonatkozó törvényjavaslat, amit az Országgyűlésben már elő is terjeszttünk:
http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=39&p_izon=1213
Előterjesztést tesz a jelentés az országgyűlési bizottságtól való távollét szankcionálására, erre tett jogvédő előterjesztést Btk. módosítás formájában a többség korábban nem támogatta.
http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=39&p_izon=1171
Hiányzik a jelentésből a büntetőeljárás szabályainak a felülvizsgálatára vonatkozó javaslat, és ami leginkább hiányzik, az a konkrét büntetőjogi felelősségre vonáshoz szükséges következtetések levonása és konkrét ajánlások tétele meghatározott személyek elmozdítására, pl katonai és nyomozó ügyészségek vezetői, továbbá feljelentéshez szükséges részletességhez szükséges büntetőjogi részletes releváns megállapítások tétele. Elöljárói bűncselekmények körében Gergényi, Bene, Dobozi, Lapid, Szabadfi esetében álláspontunk szerint egyértelműen megállapítható az azonosító jelvények hiánya, a nem rendszeresített vadászfegyverek alkalmazása, illetve a szükségtelen és aránytalan erőszak tömeges és indokolatlan alkalmazása miatt ezen rendőri vezetők büntetőjogi felelőssége, de ennél nyilván tovább is kell menni, egészen le a minden helyszínen tapasztalható jogsértés elkövető rendőri egység parancsnokáig is. Korábban már utaltunk arra is, hogy Gyurcsány Ferenc és az akkori rendőri vezetők tekintetében megalapozott lehet a terrorcselekmény bűntettének felmerítése.
A 2006 őszi megtorlásokkal a hatalom üzenete a megfélemlítés volt a jogtiprás válogatott eszközrendszerével, azonban végül a jogvédelem erejével sikerült feltárni a jogsértéseket és jogvédelmet adni a jogsértetteknek, így a kitűzött cél nem teljesült, a társadalmi ellenállás pedig jelentősen megerősödött, amely végül kormányváltáshoz vezetett.
Budapest, 2014. november 4.
Dr. Novozánszky Ilona ügyvéd Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd
a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnöke a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője