A Nemzeti Jogvédő Alapítvány (NJA) fő feladatának tartja az állampolgári jogvédelmet. Lehetőségei keretei közt minden olyan ügyben felemeli szavát és jogvédelmet nyújt, ahol a nemzeti közösség tagjai közösségi vagy egyéni jogainak megsértése, korlátozása érhető tetten. A népszavazáshoz való jog, mint a választójog speciális vetülete és a népszuverenitás kifejeződése, az egyik legalapvetőbb alkotmányos alapjog. Az NJA pártoktól független és nemzeti érdekeknek elkötelezett jogvédő szervezetként nem kíván pártcsatározásokban részt venni, de úgy ítéli meg, hogy a népszavazás intézménye nem a pártok és különösen nem a kormány játékszere. Egy olyan alkotmányos kérdésről van szó, amelynek jogi tisztázása kardinális jelentőségű: valóban érvényesül-e a közvetlen demokrácia, azaz befolyás- és korlátozásmentesen magához vonhatja-e e döntés jogát egyes kiemelkedő kérdésekben a nép.

A választási eljárásról szóló 1997. C törvény (Ve.) alapelveit sérti az a kampány, amely nem biztosítja az esélyegyenlőséget. Abban az esetben, ha a kormány (akár burkoltan) közpénzekből az egyik álláspont mellett érvel, ez egyértelműen fennáll. Ellenkező tartalmú értelmezés kiüresítené a népszuverenitás tételét, a népszavazáshoz való jogot, a jogállamiság elvét és a demokratikus rendszert. (Ad absurdum végül nem a ténylegesen legnépszerűbb álláspont kerekedik felül.)

Az Alkotmánybíróság 52/1997 (X.14.). számú, alkotmányértelmezés céljából hozott határozata leszögezi, hogy népszuverenitás közvetlen hatalomgyakorlását a maga teljességében a kötelezően elrendelendő népszavazás valósítja meg. A népszavazásban érintett szervek (köztük a kormány, az országgyűlés és a köztársasági elnök) köteles tartózkodni minden olyan döntéstől vagy mulasztástól, amely befolyásolná és meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását, és kötelesek más szerveket is távol tartani ettől.

A végrehajtó hatalom szervei a közvetlen hatalomgyakorlást megjelenítő ügydöntő népszavazás teljes időszaka alatt nem foglalhatnak állást a népszavazási kérdés érdemében. Ezzel a magatartással ugyanis óhatatlanul befolyásolást végez a kormány, ez pedig ellentétes a kötelező ügydöntő népszavazásban megnyilvánuló népakarat elsődlegessége védelmét előíró alkotmányos alapelvvel és sérti az esélyegyenlőséget. A kormány nem lehet a kampány részese, a közvetett hatalomgyakorlás szereplői népszavazás esetén szükségképpen másodlagos, végrehajtó szerepkört láthatnak el csak. Éppen ezért a kormány feladatkörébe még az sem tartozhat, hogy saját maga szempontjait tükröző vagy bármilyen más típusú tájékoztatást vagy annak álcázott propaganda tevékenységet végezzen a népszavazás tárgykörében. A sérelmezett kiadvány egyoldalúan a kormány(pártok) álláspontját népszerűsíti – nem pártkasszából, hanem más célra félretett költségvetési összegekből. Ez innentől válik pártkampánnyá, illetve emiatt valósul meg a népszavazás megengedhetetlen és jogellenes kormányzati befolyásolása.

Olyan elvi jelentőségű üggyel állunk szemben, amely közvetlenül érinti és sérti az egyik legfontosabb alkotmányos jogintézményt. Fellépésünket a fentiek szellemében a népszavazás, mint jogintézmény védelme indokolja. Emlékezetes, hogy 2004. december 5-i, a kórházi privatizációról és a magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló népszavazások eredménytelenségéhez jelentős mértékben hozzájárult a már akkor is Gyurcsány Ferenc vezette akkori kormány manipulatív és valótlan tájékoztatást megvalósító kampánytevékenysége. Annak akkor a megfelelő jogszabályi felhatalmazás és kellő akarat híján nem tudott gátat vetni az OVB. Most bízunk benne, hogy az OVB megvédi a népszavazás tisztaságát és törvényességét, és ezáltal az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében garantált népszuverenitás elvét. Az OVB 2008. február 15-én 17 órakor kezdődő ülésén dönt a kifogásról.

Nemzeti Jogvédő Alapítvány

www.nja.hu

A benyújtott kifogás szövege az alábbiakban olvasható:

Tisztelt Országos Választási Bizottság!

Alulírott, Nemzeti Jogvédő Alapítvány (képviseli: dr. Gaudi-Nagy Tamás kuratóriumi ügyvezető) ezúton kifogással élünk a Választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakba: Ve.) 77. §-a szerint a mellékelten csatolt bizonyíték alapján.

Kérjük annak megállapítását, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya megsértette a Ve. 3. §. által felsorolt alapelveket, különösképp az esélyegyenlőség elvét, illetve az 1949. évi XX. törvény 2. és 28/C. §-át és egyúttal azt, hogy a jogsértőt a további jogsértéstől tiltsák el a Ve. 78. § (1) bekezdés b) pontja alapján

A Magyar Köztársaság Kormánya a 2008. március 9-én megtartandó népszavazást megelőző kampány során az MSZP álláspontját sulykoló, Új Magyarország című propagandaanyagot továbbíttat a választópolgároknak az ország egész területén. A terjesztés még most is zajlik. (Az egész anyagot ez a szemlélet hatja át, talán legtipikusabban a tandíj elemzésekor, ahol befektetésként értékelik, az egyetemek többletbevételének nevezik, és hosszasan „nyugtatják” a választópolgárt, mire költik pontosan a pénzt.)
Fogalmilag kizárt ezt tájékoztató tevékenységnek felfogni – mert ha egyáltalán az alább írtak szerint a kampány idején lehetne is olyanról szó – ehelyütt egyértelműen a népszavazás megtartásának biztossá válását követően került sor ezen „tájékoztatásra”. Az intézkedések (tandíj, vizitdíj) bevezetése már nagyjából egy évre megtörtént, tehát azok mostani ismertetését okságilag lehetetlen a népszavazási kampánytól széjjelválasztani.

Az alkotmányjogi és politológiai terminológia a miniszterelnököt megszavazó pártokat „kormánypártoknak” is nevezi, mely kifejezi a kettő szociológiai összefonódását. Ez teljesen természetes, és ki is fejezi, hogy ha a mindenkori kormány is ráerősít az őt megválasztó párt (akár népszavazási) kampányára, akkor a többi párt gyakorlatilag esélytelenné válik. Az ilyen „kampány” költségeit ugyanis nem a párt(ok) vagyona, hanem a költségvetés egészen más fejezetei és címei fedezik.
Álláspontunk szerint nem lehet azzal érvelni, hogy – mivel a kormány alapjáratban nem tartozik a Ve. tárgyi hatálya alá – az OVB-nek nincs hatásköre. (Ha egy focimeccsen a bíró csak a játékosok felett ítélkezhet, és az egyik edző berohan, a gól róla pattan be, megadják?!…)
Korábbi OVB tagok különvéleménye és a Fővárosi Választási Bizottság 2004 decemberében hozott több határozata is ezt foglalja magában. A helyes jogértelmezés szerint a választási bizottságok ilyen esetben letilthatják a „jogosulatlantól származó kampányt”. Azzal ugyanis, ha egy Ve. szerint nem jogosult szerv vagy (jogi) személy belép a kampányba, a „tilos mezsgye átlépésével” mintegy feléled rá nézvést a választási bizottság hatásköre.

A választási eljárásról szóló 1997. C törvény (Ve.) alapelveit sérti az a kampány, mely nem biztosítja az esélyegyenlőséget. Abban az esetben, ha a kormány (akár burkoltan) közpénzekből az egyik álláspont mellett érvel, ez egyértelműen fennáll. (főképp Ve. 3. §, c) és d) pont). A törvénymódosítás óta jogorvoslati kérelmet pusztán alapelvsérelemre is lehet alapozni.

A parlamenti választások mintájára az volna elfogadható, ha a jelöltek mintájára ehelyütt az „igenek” és „nemek” melletti kampányolásban is az azonos feltételek, ingyenes műsoridő és ráfordítható kampányköltség érvényesülne. Annak levezetése, hogy a népszavazás során az igen/nem álláspontok a „jelölttel” esnek hasonló tekintet alá, a törvény szelleméből következik.
Ellenkező tartalmú értelmezés kiüresítené a népszuverenitás tételét, a népszavazáshoz való jogot, a jogállamiság elvét és a demokratikus jogrendszert. (Ad absurdum végül nem a ténylegesen legnépszerűbb álláspont kerekedik felül.)

Az Alkotmánybíróság 52/1997 (X.14.). számú, alkotmányértelmezés céljából hozott határozata leszögezi, hogy népszuverenitás közvetlen hatalomgyakorlását a maga teljességében a kötelezően elrendelendő népszavazás valósítja meg. A népszavazásban érintett szervek (köztük a kormány, az országgyűlés és a köztársasági elnök) köteles tartózkodni minden olyan döntéstől vagy mulasztástól, amely befolyásolná és meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását, és kötelesek más szerveket is távol tartani ettől.

„…A népszavazás Alkotmányban meghatározott „hatáskörén” [28/C. § (5) bekezdés] belül az Országgyűlésnek nincs lehetősége sem a kezdeményezés, sem a kikényszeríthetőség befolyásolására. Ellenkezőleg: köteles minden „kiszolgáló”, megvalósító cselekményt teljesíteni a szavazás megtartására, majd pedig annak eredménye szerint eljárni. E kötelessége nemcsak a szükséges eljárási tennivalókra terjed ki, hanem magában foglalja a tartózkodást is minden olyan döntéstől vagy mulasztástól, amely befolyásolná vagy meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását, s köteles más szerveket is távol tartani ettől…..
A kezdeményezés támogatottságának teljesülése automatikusan a képviseleti szerv fölé helyezi a közvetlen hatalomgyakorlást. Az Országgyűlés az adott népszavazási kérdés tekintetében végrehajtói szerepbe kerül, s azt kell biztosítania, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását ne fenyegesse semmi, egészen az eredményes népszavazásig, amikor ez a kötelessége tartalmira fordul (ti. a döntés végrehajtására). Mivel a „szabad tárgyakon” belül az eljárás uralkodik a közvetlen hatalomgyakorlás alkotmányi szabályaiban, védelmének az eljárás egészére ki kell terjednie, attól kezdve, hogy a kezdeményezés megindul………..
A hitelesítés elvégzésére, különösen időtartamára a választópolgároknak semmiféle befolyása nincs. Azonban a népszavazáshoz való jog alapján a választópolgároknak igényük van arra, hogy az aláírt aláírásgyűjtő ívek benyújtása után a hitelesítés mint a népszavazás megtartására vonatkozó jogosultság formális feltétele megtörténtéig a népszavazás megtartására vonatkozó jogosultságot az állami szervek ne hiúsítsák meg. A népszavazási kezdeményezést tehát már az aláírások benyújtásától kezdve (és nem csak a hitelesítés megtörténtétől) közvetlenül az Alkotmány alapján abszolút védelem illeti meg.
Kérdés, hogy ez a védelem kiterjed-e az aláírásgyűjtés időszakára is. Ha valamely alapjogból folyó jogosultság feltételektől függ, és az alapjog jogosultjai a feltételek teljesítése érdekében cselekednek, akkor az állami szervek mérlegelési jogkörükben a jogosultság megszerzését nem hiúsíthatják meg.”
(Bár nem az Országgyűlés kampányol, hanem a kormány, de a költségvetést a parlament állapítja meg. Amennyiben viszont a költségvetési forrást nem a célnak megfelelően használják fel, az megint csak jogsértés.) – A fentieket írja elő az 52/1997. AB-határozat, vagy másképp fogalmazva az 1949. évi XX. törvény 2. § (1) és (2) bekezdésének, valamint 28/C. § paragrafusának mindenkire kötelező jogértelmezése. Az OVB tagjai esküjük során az 1949. évi XX. betartatására is fogadalmat tesznek.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 27. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező.

Kötelező, ügydöntő népszavazás esetén tehát a vonatkozó jogszabályok és az 52/1997. sz. – alkotmányértelmezés tárgyában hozott - AB határozat szerint a Kormány, illetve az Országgyűlés tartózkodni köteles a népszavazási eljárás teljes időszaka alatt a népakarat bármilyen típusú befolyásolásától, állásfoglalástól, különösen pedig attól, hogy valótlan és megtévesztő adatokkal, információkkal ejtse tévedésbe a választópolgárokat vagy attól, hogy a népszavazási kérdés tárgykörébe eső törvényjavaslatot tűzzön napirendjére vagy ilyen jogi normát alkosson.

A végrehajtó hatalom szervei a közvetlen hatalomgyakorlást megjelenítő ügydöntő népszavazás teljes időszaka alatt nem foglalhatnak állást a népszavazási kérdés érdemében. Ezzel a magatartással ugyanis óhatatlanul befolyásolást végez a Kormány, ez pedig ellentétes a kötelező ügydöntő népszavazásban megnyilvánuló népakarat elsődlegessége védelmét előíró alkotmányos alapelvével.

A Kormány nem a kampány részese, a közvetett hatalomgyakorlás kötelező ügydöntő népszavazás esetén szükségképpen másodlagos, végrehajtó szerepkört láthat el csak. Éppen ezért feladatkörébe még az sem tartozhat, hogy saját maga szempontjait tükröző vagy bármilyen más típusú tájékoztatást végezzen. Ez ugyanis a kampányba való beavatkozásnak minősül, ami jogellenes. A kötelező ügydöntő népszavazás keretében a nép, illetve a népakaratot kifejezésre juttató pártok és civil szervezetek jogosultak kampánytevékenységet folytatni. A kormánynak nem tartozik feladatkörébe a kötelező ügydöntő népszavazás tárgyét képező kérdéssel kapcsolatos hivatalbóli tájékoztatás.

A fentiekből következik, hogy a Kormány nem feladatkörében eljárva és az alkotmányos előírásokat megszegve terjeszti a csatolt tájékoztatót, mert a népszavazási folyamat bármilyen irányú befolyásolásától tartózkodnia kell, ez pedig tiltja az ilyen jellegű fellépést.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabályok megítélésekor a mögöttes társadalmi körülményeket is vizsgálódásának fókuszába vonja. Ha valakinek van is egyértelmű meggyőződése egy adott kérdésben, amennyiben az ellenkező álláspontot sokszorosára felnagyítva hallja, reális, hogy megváltoztatja véleményét. Még életszerűbb, ha egyeseket egy negatív kampány esetlegesen a szavazástól való távolmaradásra sarkall. (Ne feledjük, a magas részvétel a népszavazás sikerének záloga.) Nem nehéz belátni, de facto az esetleges egyoldalú kampány szinte megváltoztathatja a népszavazás eredményét.

A kiadvány egyoldalúan a kormány(pártok) álláspontját népszerűsíti – nem pártkasszából, hanem más célra félretett költségvetési összegekből. Mindennek van színe és visszája, pro és kontra érvei. Ad absurdum azt sem mondhatjuk, hogy bizonyára a kormány tézisei fejezik ki az abszolút igazságot, hisz köztudomású, hogy hány tudós, egyetemi tanár emelte fel szavát a kormánypártok elképzeléseivel szemben. Ha esetlegesen nincs is igazuk, akkor sem lehet az esélyegyenlőség jegyében teljességgel agyonhallgatni véleményüket, mintha nem is létezne! Ez innentől válik pártkampánnyá.

Kérelmünk mielőbbi kedvező elbírálásában bízva maradok tisztelettel:

Dr. Gaudi-Nagy Tamás

Budapest, 2008. február 14.