A+ | A- | Alap
2017. szeptember 21.  
Advertisement
Kezdőlap
Információk
Kapcsolat
Weblaptérkép
Jogvédő Hírek
Tárgyalási Napló
Nemzeti Vagyonvédelmi Munkacsoport
A Magyar Gárda ügyei
Tanúkat keresünk!
2006. szeptemberi és októberi tüntetések és megtorlások
2007 őszi tüntetések
A Lelkiismeret'88 Csoport ügyei
Történelmi Igazságtétel:
- A Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítása
- Képíró Sándor Csendőr ügye
- Kristóf László jogi rehabilitációja
Budaházy György ügyei
Választás 2006
A váci nemzeti könyvespavilon ügyirata
Képes Krónika ügy
Kisebbségi Jogvédő Intézet
Próbaperek a délvidéki magyarok állampolgárságáért
Kvassay hídi ügy
Az egri Markoth Ferenc kórház ügye
2008. április 11-i tüntetések
Videók és Képek

Iratkozzon fel heti hírlevelünkre!








A Nemzeti Jogvédő Alapítvány Nyilatkozata a Benes dekrétumokról PDF Nyomtatás E-mail
2005. május 26.
A Benes csehszlovák elnök nevéhez fűződő 1945-évi jogfosztó, a nemzetközi jogba, a civilizált nemzetek által elfogadott alkotmányos jogelvekbe ütköző, ma is élő jogfosztásokat megtestesítő dekrétumok meghozatalának hatvanadik évfordulóján felhívjuk a nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezetek, nemkülönben az érintett kormányok figyelmét az orvosolatlan jogsértésekre és a jogsértő helyzet megszüntetésének jelenleg is sürgető kötelességére és feladatára. A csehszlovák állam egyes meghatározó vezetőinek - a Szovjetunióval egyetértésben - már a világháború elejétől kezdve a magyar etnikum eltávolítása vagy közösségi azonosságától való megfosztása, esetlegesen kiirtása, kulturnemzetként mindenképpen való megsemmisítése ( a magyar és német etnikum nemzeti azonosságának megszüntetése) volt a célja. Ennek jegyében a világháború után nemcsak a kényszer "lakosságcserét", hanem emberek csoportos megölését és kisebb részben a Szovjetunióba, nagyobb részben a Szudétavidékre való deportásását is végrehajtották. Emberi és polgári jogaiktól olyan mértékben fosztották meg őket, ami csak a zsidóság második világháborús helyzetéhez hasonlítható. Sem nyelvüket nem használhatták, sem tulajdonnal nem bírhattak, de még bírósági keresetindítási joguk sem volt. A csehszlovákiai magyarságot a teljes cselekvőképtelenség, fizikai és lelki ellehetetlenülés helyzetébe szorították az 1945-évi dekrétumok és "lakosságcsere" egyezmény alapján. Sok csehszlovákiai magyar már a lakosságcsere előtt Magyarországra menekült. Példaképpen említjük, hogy Pozsony magyar lakosságát egyszerűen elűzték és áthajtották a határon, miután Pozsonyligetfalun embertelen, sok halálos áldozatot okozó körülmények között internálták őket.

A leglényegesebb: a lakosságcsere nem volt önkéntes az áttelepült magyarok részéről, míg a szlovákok erőteljes magyarországi áttelepülési propagandát folytattak, s messze nem érvényesült az egyenlő elbánás és arányosság elve sem. A 15.700 otthagyott lakóháztulajdon helyett 4000 magyarországi (jórész elhagyott sváb) ház, otthagyott 160.000 kat hold tulajdon helyett 15.000 kat. hold, s mindez akkor nem tulajdonba hanem használatba adva u.n. telepesi juttatásként.

A Szlovákiából áttelepültek és a Magyarországról oda települô szlovákok ingatlan vagyonértékének különbözete 72 222 000 dollárt tett ki a magyar fél kárára, nem is beszélve a nemzeti gondnokság alá vont magyar birtokok, üzemek, üzletek elmaradt kártérítésérôl /9o millió korona/, a zárolt pénz- és értéktételekrôl /l29 millió korona/, az elmaradt , a nyugdíjak s más kötelezô juttatások megvonása után is felmerült létminimumról /65 millió korona/ és az ingóságokért járó kártérítésért /l44 millió korona/, az áttelepülôket , mezôgazdasági gépeiket, szerszámaikat és állataikat fuvarozó MÁV töbmilliós , a csehszlovák féllel szemben fennálló követeléseirôl nem is beszélve, amely a ráesô szállítási költség fizetése alól többnyire kibújt.

Az u.n. Benes dekrétumok meghozatalukkor is sértették a nemzetek közössége által általánosan elfogadott jogelveket, melyek a legújabb korban nemcsak Wilson tizennégy pontjában, hanem az Atlanti Charta és a potsdami konferencia előtt elfogadott ENSZ Alapokmánya önrendelkezési jogot védő rendelkezései által formálódtak meg, hanem az első világháború után kötött kisebbségvédelmi szerződésekben is. A Csehszlovákia függetlenségének elismeréséről és a kisebbségek védelméről Saint-Germain en Laye -ban 1919. szeptember 10-én kelt szerződés 2.cikke szerint "Csehszlovákia kötelezi magát, hogy minden lakosának születési, nemzetiségi, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és szabadság teljes védelmét biztosítja." (Ugyanígy szól még részletesen a 3-14. cikk.)

A magánélet sérthetetlensége elvén és a nemzeti és etnikai kisebbségek nemzetközi jogvédelmén alapul a nemzetközi jog irodalmában "hazához való jog"-ként tárgyalt jog, amelynek ismeretét és védelmét rögzíti a hágai háborús jog, az 1949- évi IV. egyezmény a háború áldozatainak védelméről, továbbá az ENSZ 1966. évi, a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi,( new -yorki) egyezségokmánya 12. cikke, az ENSZ Emberi jogi albizottságának 1994- évi 24 sz. határozata, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1201(1993.) ajánlása 5. cikke, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye 16.cikke. "A Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezményben foglalt elvekből származnak." (1999. évi XXXIV. törvény az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló, Strasbourgban, 1995. február 1-jén kelt Keretegyezményének kihirdetéséről.)

A Benes féle dekrétumokból következő magyar csehszlovák lakosságcsere egyezmény kényszer hatására (háborús vereség után egy olyan nagyhatalom megszállása alatt, amely elvileg a kisebbségi magyarság kiirtását sem ellenezte, ha ez technikailag végrehajtható lett volna; azzal a rejtett fenyegetéssel, hogy a magyar népcsoport egészét további hátrányokkal sújtják, menekülésre kényszerítik; szuverenitása birtokában nem lévő állam által) köttetett. Akkor két kényszerpálya adatott: a kitelepülés ill. kitelepítés vagy a reszlovakizáció, a népi azonosság elvesztése. Egyik út sem volt érdeke sem a magyar államnak, sem a csehszlovákiai magyar népcsoportnak, különösen az önrendelkezési jog, a szülőföldhöz való az előbbiből következő jog, a tulajdonhoz való jog magsértése miatt.

Nem vitatható nemzetközi jogi tétel szerint az állam (esetünkben a magyar állam) - tényleges, vagy deklarált - jogellenes magatartását nem lehet népességével, vagy annak akár egyetlen tagjával szemben sem megtorolni. Ez a megállapítás érvényes mind a csehszlovákia területén maradt, mind az elüldözött népcsoportok tagjaira.

Az 1946-évi magyar-csehszlovák lakosságcsere szerződés, valójában kényszerkitelepítési diktátum (a megkötésekor hatályos de a későbbi nemzetközi jog szerint is) érvénytelen, megtámadható.

Emlékeztetünk a Csehszlovákiát sújtó müncheni egyezmény érvénytelenné nyilvánítására a résztvevők által, holott Franciaország, de különösen Nagy-Britannia nem volt érdemleges, súlyos kényszer hatása alatt ezen egyezmény megkötésekor.

A nemzetközi közösségnek - különösen a jogsértések keletkezésekor már működő Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Európa Tanácsnak és az Európai Uniónak - lényegéből eredő feladata és kötelessége az, hogy megbélyegezze a nemzetközi súlyú jogsértést, kikényszerítse a jogfosztó törvények hatálytalanítását.

A Cseh és Szlovák állam mondja ki érvénytelennek és hatálytalannak keletkezésükre visszamenő hatállyal a korabeli és jelenkori nemzetközi jogot és nemzetközileg elfogadott alkotmányos elveket egyaránt súlyosan sértő Benes dekrétumokat (melyek úgy születtek, hogy névadójuk csa 1946 május 19-én, a dekrétumok kiadása és részben végrehajtása után kapta meg legitimitását a prágai nemzetgyűléstől) és az azok alapján meghozott törvényeket.

A magyar államnak a magyar nemzettel szemben a jelenlegi alaptörvény szerint is kötelessége az, hogy nemzetközi tekintetben minden jogszerű eszközzel törekedjék arra, hogy a Cseh és Szlovák állam eleget tegyen kötelességének.

Ha más eszköz nem vezet sikerre, nemzetközi bíráskodás útján minősítsék érvénytelenné a jogfosztó határozmányokat, beleértve a felvidéki (szlovákiai) magyar lakosságnak a németek által nagyobbrészt elhagyott Szudéta vidékre való kitelepítését elrendelő döntéseket keletkezésükre visszamenő hatállyal;
Elvárható, hogy egyedi ügyekben nemzetközi (pl.: Európa Tanácsi) bíráskodással szülessenek olyan döntések, amelyekben a jogfosztó rendelkezések kártérítési jogalapnak minősülnek, s amelyek szerint a kárt szenvedettek, (örököseik) lehetőleg az eredeti állapot helyreállításában, s ha ez nem lehetséges, megfelelő vagyoni kártérítésben részesülnek.

Kívánatos és szükséges, hogy kétoldalú megállapodással, vagy ha ez nem lehetséges, nemzetközi bíráskodással semmisítsék meg a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezményt azért, mert kényszer hatása alatt jött létre, s mint ilyen érvénytelen.

Közép Európa népeinek és népcsoportjainak egyenlő méltósága, a nemzetközileg elfogadott jogelvek tisztelete, az európai nemzetek közösségének jövője, a valódi békés együttélés jegyében parancsolóan szükséges a jogfosztás és törvénytelenség valamennyi maradványának felszámolása.

Nemzeti Jogvédő Alapítvány Kuratóriuma
 
< Előző   Következő >
buy generic bactrimn online http://infopillsrx.com/buy-generic-bactrim-cheap.html
metronidazole cost at http://bestpillsforsale.com
buy ivermectin
buy wellbutrin online

Nemzeti Jogvédő Alapítvány © 2010. - Legfrisebb jogvédő hírek, magyar nemzeti jogvédelem