EBH2012. P.9 a 2007. október 26-ikai Erzsébet-hídi blokád ügyében (jogi képviselő Dr.Gyurta Tibor Roland) dr. N.F. János és G. György ügye.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a II. r. felperes 2007. október 26-án az E. hídra tervezett, előre be nem jelentett demonstráción vett részt, melynek során – megafonnal a kezében – a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság döntésére hivatkozva, arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a békésen gyülekező tömeg nem oszlatható fel. Az I. r. felperes a híd pesti hídfőjénél nézte a hídon zajló eseményeket. Az I. és II. r. alperes állományába tartozó rendőrök a helyszínen tömegoszlatást hajtottak végre. Ennek során a felperesek tartózkodási helyén a távozás irányával és útvonalával kapcsolatban téves, illetve megtévesztő utasítások hangzottak el. A felpereseket a rendőrök megbilincselték és az I. r. alperes fogdájában előállították, ahol az I. r. felperest 9 óra 25 perctől 16 óráig, a II. r. felperest 8 óra 45 perctől 20 óra 40 percig tartották fogva. Mindkét felperessel szemben szabálysértési eljárás indult, amelyeket a felperesek jogorvoslati kérelme folytán a bíróság határozatával megszüntetett.
A felperesek keresetükben az emberi méltóságuk megsértése és a személyes szabadságuk jogellenes korlátozása miatt a személyhez fűződő jogaik megsértésének megállapítását és az alperes rendőri szervek elégtétel adására kötelezését kérték. Az I. r. felperes az I. r. alperest 1 400 000 forint és kamatai, a II. r. felperes az I. r. alperest 1 200 000 forint, a II. r. alperest 700 000 forint és kamatai megfizetésére kötelezését kérte, nem vagyoni kártérítés címén. A felperesek kereseti álláspontja szerint az alperesek velük szemben alkalmazott intézkedései nem voltak jogszerűek és szakszerűek és az arányosság elvét is sértették. Ezzel a személyhez fűződő jogaik sérültek.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes védekezése szerint alkalmazottai jogszerű oszlatási tevékenység során intézkedtek. A II. r. alperessel szolgálati viszonyban álló rendőrök szakszerűtlen intézkedése azonban a terhére nem róható. Emellett a felperesek is közrehatottak abban, hogy intézkedést kellett velük szemben foganatosítani, mert nem hagyták el önként a helyszínt, míg mások a felhívásnak eleget tettek. A II. r. alperes nem vitatta, hogy a II. r. felperessel szemben alkalmazottai intézkedtek és az oszlatás végrehajtása során szakszerűtlenül jártak el. A jogsértésért a felelősségét és a II. r. felperes nem vagyoni kárigényét 300 000 forint erejéig elismerte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperesek személyhez fűződő jogait az alábbiak szerint: az I. r. alperes azzal, hogy az I. r. felperest 2007. október 26. napján megbilincselte, majd előállította és előállítása során 9 óra 25 perctől 16 óráig fogva tartotta, megsértette a személyes szabadság sérthetetlenségéhez fűződő jogát és az emberi méltóságát, ezért kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek 400 000 forint kártérítést és annak 2007. október 26. napjától járó törvényes mértékű kamatát. A II. r. alperes azzal, hogy a II. r. felperest 2007. október 26-án megbilincselte és előállította, majd az I. r. alperes a II. r. felperest előállítása során 8 óra 45 perctől 20 óra 40 percig fogva tartotta, megsértette a személyes szabadsága sérthetetlenségéhez fűződő jogát és az emberi méltóságát, ezért kötelezte az I-II. r. alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a II. r. felperesnek személyenként 300 000 forint kártérítést és annak 2007. október 26-tól járó törvényes mértékű kamatát. Megállapította, hogy az ítéletnek a II. r. alperes felelősségét megállapító és a kártérítés megfizetésére kötelező része előzetesen végrehajtható. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az I-II. r. felperesek, valamint az I. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és arra kötelezte az I-II. r. alpereseket, hogy magánlevél formájában adjanak elégtételt az I-II. r. felpereseknek oly módon, hogy abban a személyhez fűződő jogok megsértését ismerjék el és kérjenek elnézést. Az I. r. alperest terhelő, a II. r. felperesnek fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 500 000 forintra és járulékaira felemelte. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a perben nem volt vitás, hogy az I. r. alperes tömegoszlatásra irányuló utasítása alapján a II. r. alperes szakszerűtlenül intézkedett. Az I. r. felperes tartózkodási helyén elhangzott felhívás nem volt teljesíthető. Ilyen körülmények között az utasítás be nem tartása miatt tett intézkedések nem jogszerűek. Az I. r. alperes szempontjából közömbös, hogy mely állományba tartozó parancsnok utasítása nem volt megfelelő, ha fizikailag nem volt lehetséges a megadott irányban elhagyni a területet, így nem volt jogszerű alapja az intézkedésnek. Az I. r. felperestől nem volt elvárható, hogy a téves utasítás elhangzását követően más útvonalat keressen a távozásához, mert okkal feltételezhette, hogy a megadott útvonalon eleget tud tenni a felszólításnak. Az I. r. alperes által a felperesekkel szemben foganatosított fogva tartás sem lehet jogszerű, ha az azt megelőző intézkedések sem voltak azok. Ezért az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 76. §-a alapján a jogszerűtlen intézkedésekkel, a bilincseléssel és az előállítással a felperesek emberi méltósága, míg a jogsértő intézkedések következtében történt szabadságelvonás miatt a személyes szabadsághoz fűződő jogaik sérültek. Erre tekintettel a jogerős ítélet a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogsértést megállapította és a c) pont szerint – részben megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét – a jogsértés jellegére tekintettel kötelezte elégtétel adására az alpereseket.
A jogerős ítélet a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontjának alkalmazásával a Ptk. 339. § (1) bekezdése és 355. § (1) bekezdése alapján az okozott jogsértéssel összefüggésben a felperesek nem vagyoni kárigényét részben alaposnak találta. Kifejtette, hogy mindkét felperes olyan helyzetben volt, melynél fogva a helyszínt a rendőrségi felhívásnak megfelelően, rajtuk kívül álló okból nem tudták elhagyni. Az I. r. felperesnek a rendőri intézkedés helyszínén való jelenlétét meghaladó aktív magatartása nem volt. A II. r. felperes megafonos tájékoztatása véleménynyilvánító jellegű volt, amely nélkülözte az aktív cselekvésre vagy ellenállásra való felhívást. Erre figyelemmel az ellenszegülésben megnyilvánuló közrehatás [Ptk. 340. § (1) bekezdés] a felperesek terhére nem volt megállapítható. Mindezek alapján a jogerős ítélet az I. r. alperes jogsértéseinek következményeiként, a bilincseléssel és az előállítással, valamint az ezzel összefüggő szabadságelvonással okozott nem vagyoni hátrány kompenzációjaként az I. r. felperes részére 400 000 forint, a II. r. felperes részére – részben megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét – 500 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte az I. r. alperest.