A MAGYAR HELSINKI BIZOTTSÁG ÉS A TASZ NYÍLT LEVELE A ZAVARGÁSOK MIATTI ELŐZETES LETARTÓZTATÁSOK ÜGYÉBEN
Tisztelt Miniszter Úr, tisztelt Elnök Úr, tisztelt Legfõbb Ügyész-helyettes Úr!
2006. szeptember 22.
Dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter,
Dr. Lomniczi Zoltán a Legfelsõbb Bíróság elnöke és
Dr. Belovics Ervin legfõbb ügyész helyettes
részére
A Magyar Helsinki Bizottság növekvõ aggodalommal figyeli azokat a sokasodó beszámolókat, amelyek szerint a zavargásokkal összefüggésben olyan személyek is elõzetes letartóztatásba kerülnek, akiknek az esetében meggyõzõnek tûnõ bizonyítékok szólnak az ellen, hogy erõszakos cselekményekben vettek részt.
Tudjuk, a kiélezett helyzetben az intézkedõ rendõrök számára esetenként rendkívül nehéz elkülöníteni a zavargásokban tevõlegesen, illetve pszichikai bûnsegédként részt vevõ személyeket az érdeklõdõktõl, vagy a hazafelé tartó egyszerû járókelõktõl. Az azonban már egyértelmûen elvárható a nyomozó hatóságoktól és az ügyészségtõl, hogy a gyanúsítottak õrizetének három napja alatt kellõ alapossággal megvizsgálva az egyes ügyeket, csak azokban az esetekben kezdeményezzenek elõzetes letartóztatást, amelyekben az minden kétséget kizáróan szükségesnek mutatkozik.
Az elõzetes letartóztatást elrendelõ bíróságoknak kötelességük, hogy érdemben és az adott ügy egyedi körülményeinek figyelembevételével vizsgálják meg, hogy valóban fennállnak-e az elõzetes letartóztatás elrendelésének okai, és ne tegyenek automatikusan pecsétet az ügyészi indítványra.
Az ügyészség által közölt adatok szerint eddig 35 esetbõl 34-ben elõzetes letartóztatást, egyben pedig házi õrizetet rendeltek el a bíróságok. Ez a 100 százalékos &bdquotalálati arány megítélésünk szerint inkább nyugtalanító: a zavargások helyszínén nehéz helyzetben cselekvõ rendõrök nyilvánvalóan nem minden esetben lehettek képesek tökéletes bizonyossággal kiszûrni az utcán tartózkodók közül az erõszakos cselekmények elkövetõit.
A mai napon a Magyar Helsinki Bizottsághoz fordult egy édesanya, akinek egy drog-prevenciós tevékenységet folytató civil szervezetnél dolgozó, büntetlen elõéletû gyermekét azért vették õrizetbe, mert miközben hazafelé tartott, túl közel került egy, a rendõröket részegen szidalmazó hõzöngõhöz. A fiatalembert a saját verzióját alátámasztó, igen meggyõzõ bizonyítékok ellenére 30 napra elõzetes letartóztatásba vették. A védelem érveire az eljáró bíróság a letartóztatást elrendelõ határozatában semmilyen módon nem reagált.
Az édesanya levelében a következõket írta: &bdquoA fiam liberális gondolkozású, messzemenõen toleráns, az agresszió minden formáját kerülõ, mélységesen humánus fiatalember. Kétségkívül elkövetett egy komoly hibát: rosszkor rossz helyen volt. Ha ezért három napra fogdába zárják, anyaként fáj érte a szívem, de elfogadom a helyzet rendkívülisége miatt. De arra legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen súlyos és igazságtalan következményei lehetnek annak, hogy arra jártak, ahol mások valóban agresszív cselekedetekre vetemedtek. Megértem, hogy a mostani nagyon kényes és veszélyes helyzetben a rendõrség határozott fellépése minden magyar állampolgár érdekét szolgálja, az ezzel együtt járó túlkapások, vagy tévedések viszont emberek életét törhetik derékba. Kérem Önöket, a rendelkezésükre álló eszközökkel segítsenek, hogy ez ne következzen be.
Tisztelt Miniszter Úr, tisztelt Elnök Úr, tisztelt Legfõbb Ügyész-helyettes Úr!
A Magyar Helsinki Bizottság ugyanezt kéri Önöktõl: tegyék meg a lehetséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a törvény szigora valóban csak azokra sújtson le, akik arra rászolgáltak, és hogy az elõzetes letartóztatást, mint a személyi szabadságot legsúlyosabban korlátozó kényszerintézkedést csak olyan esetekben alkalmazzák, amikor arra valóban szükség van.
Budapest, 2006. szeptember 22.
Tisztelettel:
Kõszeg Ferenc
elnök
Magyar Helsinki Bizottság
dr. Schiffer András ügyvivõ
TASZ