Szeptemberben várható jogerős ítélet a BRFK elleni kártérítési perben

szeptember. 11. 2006. 2:02 Lelkiismeret'88 Csoport ügyei

NJA közlemény Kocsis Imre és társai BRFK elleni perének fellebbezési tárgyalásáról

Fõvárosi Ítélõtábla 2006. június 13-án Kocsis Imre és társai kártérítési perében tartott fellebbezési tárgyaláson nem hozott érdemi döntést, hanem a tárgyalást elhalasztotta 2006. szeptember 12. 9 órára. Amint emlékezetes a Fõvárosi Bíróság 2006. februárban hozott elsõfokú ítéletével a dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd által képviselt Kocsis Imre és három társa javára jelentõs összegû kártérítések (Kocsis Imre javára 1.000.000,- Ft, a három másik személy javára fejenként 500.000,- Ft nem vagyoni kártérítést és kamatait) és perköltség megfizetésére kötelezte a BRFK-t a 2004. május 23-i Erzsébet téri jogellenes rendõri intézkedésekkel okozott nem vagyoni károk megtérítése érdekében.

A tárgyaláson a BRFK képviseletében megjelent dr. Bárándy György ügyvéd fellebbezéshez csatolt meghatalmazásáról kiderült, hogy nem felel meg az ügyvédi törvényben foglaltaknak, hiszen nem tartalmazza a meghatalmazott ügyvéd ellenjegyzését. A felperesek jogi képviselõje dr. Gaudi-Nagy Tamás erre hivatkozva kérte a Fõvárosi Ítélõtáblát a fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasítására, mivel nincs mód arra, hogy az alaki fogyatékosságban szenvedõ jogi képviselõi meghatalmazást az eljárás késõbbi menetében pótolják. Az Ítélõtábla azonban úgy döntött, hogy 8 napos határidõ biztosításával kötelezi alperesi jogi képviselõt arra, hogy szabályszerû ügyvédi meghatalmazást csatoljon.

Kötelezte az Ítélõtábla ugyanakkor a felpereseket, hogy a Fõvárosi Bíróság által már az I. fokú eljárásban megtekintett, rendõri intézkedésrõl készült videofelvételeken elhangzottakat leírt formában, írásban is nyújtsák be. A kötelezés rendhagyónak tekinthetõ, hiszen az I. fokú eljárásban a Fõvárosi Bíróság gond nélkül tudta megtekinteni, értelmezni és értékelni a videofelvételeket mint bizonyítékokat, és az alperes sem hivatkozott arra, hogy a videofelvételes bizonyítékkal bármilyen problémája lenne. Arra utalt az eljáró tanács, hogy nem tudta megtekinteni a CD-ROM-on csatolt és a Fõvárosi Bíróság által már I. fokon megtekintett felvételeket, pedig akkor még mûködõ állapotban volt a lemez. Emiatt csak a videokazettán rendelkezésre álló videofelvételt tudta az eljáró tanács megtekinteni, amely számukra sok esetben nem érthetõ szöveget tartalmazott. A kötelezésnek felperesek természetesen eleget tesznek.

Az ügy érdemét tekintve dr. Bárándy György ügyvéd a fellebbezési kérelmét szóban még azzal egészítette ki, hogy mivel úgymond egy rendkívül kiemelt és érzékeny rendezvény volt az Izrael Állam 56. évfordulójának nagy rendõri biztosítással történõ megünneplése, és a Lelkiismeret '88 Csoport pedig arról híresült el, hogy több esetben már összeütközésbe került a törvénnyel, ezért a rendõrség megalapozottan intézkedett a helyszínen megjelent felperesekkel szemben. Arra utalt, hogy gondolkodás nélküli magatartásra kényszerít egy rendõrségi határozat minden érintettet. Hangoztatta továbbá, hogy a szabadságkorlátozó rendõri intézkedések alá vont felperesek esetében utóbb hiába hozott a bíróság jogerõsen szabálysértés hiányában megszüntetõ határozatokat, ennek ellenére a rendõrség okkal és joggal feltételezte, hogy ha és amennyiben a helyszínen hagyják Kocsis Imrét és társait, akkor õk közrend megzavarására irányuló cselekményeket követtek volna el.

Ezzel szemben felperesi jogi képviselõ dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd azt hangsúlyozta, hogy a szabálysértésnek nincs elõkészületi alakzata, ezért az, hogy valaki megtiltott rendezvény helyszínén úgy jelenik meg, hogy semmilyen törvénybe ütközõ magatartást nem valósít meg, az semmiképpen nem szolgáltat okot személyes szabadságot korlátozó intézkedés megtételére. A rendõrség számára nyilvánvaló kellett legyen, – és ezt el is ismerte az alperesi fellebbezés-, hogy felperesek semmilyen kihívóan közösségellenes magatartást nem tanúsítottak, ugyanakkor a helyszínen pedig olyan rendkívüli rendõri beavatkozást kiváltó esemény sem volt a helyszínen, amely miatt a rendõri utasításnak való ellenszegülés büntethetõ lett volna.

Kiemelte, hogy a személyes szabadságot korlátozó intézkedések (elõállítás, fogva tartás, õrizetben tartás) egyetlen általános és különös feltétele sem valósult meg, ezek hiányában pedig egyértelmûen jogellenes rendõri intézkedésrõl van szó. Visszaidézte Zacsek Gyula esetét, akivel szemben az 1997-es METÉSZ tüntetés kapcsán intézkedtek jogellenesen a rendõrök és õt utóbb szintén felmentette a szabálysértési hatóság, ezért részére a Legfelsõbb Bíróság jogerõsen egymillió forint kártérítést ítélt meg. Kihangsúlyozta, hogy a jogállami intézményrendszer alapjait döntené meg az, ha a rendõrség felhatalmazást kapna arra, hogy szubjektív megítélése alapján, ténylegesen közrend és közbiztonsági zavarást meg nem valósító, illetve rendzavarás helyszínén rendõri intézkedést nem akadályozó személyekkel szemben csupán azért lépjen fel, mert azt feltételezi róluk, hogy õk adott esetben valamilyen jogsértõ cselekményt kívánnak végrehajtani.

Amint ismeretes a helyszínen Kocsis Imre és három felperes társa azért jelentek meg, hogy tájékozódjanak a Lelkiismeret 88 Csoport által bejelentett és megtiltott rendezvény helyszínén zajló másik rendezvényrõl. A helyszínen kiderült, hogy az egyébként nyilvános rendezvényre, csupán kiválasztott személyek mehetnek be, – az egyik rendezõ nyilatkozata szerint – &bdquobizonyos közönséget várnak, és aki a kapunál álló rendezõknek nem volt szimpatikus, az nem mehetett be.

A tárgyaláson dr. Bárándy György alperes jogi képviselõ csatolta a MAZSIHISZ BRFK-hoz intézett levelét, amelyben az Izrael Állam függetlenségének szolidaritás napi rendezvénye kapcsán kérte a rendõrség fokozott jelenlétét a fokozott nemzetközi helyzetre tekintettel. Azonban a csatolt bejelentésbõl, illetve a különleges szolgálatok parancsnokságának szintén csatolt levelébõl kiderült, hogy nem a gyülekezési törvény hatálya alatt álló rendezvényrõl volt szó. Ezzel egy újabb adalék került elõ, amely azt igazolja, hogy a BRFK rendezvényt megtiltó határozata jogalap nélküli volt, hiszen a tiltó határozatban arra hivatkozott, hogy egy másik gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvény már korább bejelentésre került, és ezért sincs többek között mód Lelkiismeret '88 Csoport II. Gój-találkozó rendezvényének megtartására.

Felperesi jogi képviselõ emlékeztetett arra – és ennyiben válaszolt is dr. Bárándy György azon felvetésére, hogy a határozatokat be kell tartani -, hogy a BRFK tiltó határozata, illetve ezt jóváhagyó fõvárosi bírósági végzés kifejezetten jogszabálysértõ volt, részben az elõbb említett ok miatt, részben pedig mert a közlekedés rendjének aránytalan sérelmére hivatkozással tiltották meg 2004. május 1-ét követõen a Lelkiismeret '88 Csoport tervezett rendezvényét, noha ez a rendelkezés a gyülekezési törvényben 2004. május 1. óta már nem volt hatályos. Emiatt a felperesek gyülekezési szabadság megsértése miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak 2004-ben, az eljárás azóta is folyamatban .

Felperesi jogi képviselõ perdöntõ jelentõségûnek nevezte a felperesek szabálysértési ügyében született megszüntetõ, felelõsség hiányát megállapító határozatokat, köztük különösen a Fõvárosi Bíróság végzéseit, amelyek többek között azt rögzítették, hogy az eljárásban meghallgatott rendõrtanúk semmilyen olyan eseményrõl nem tudtak beszámolni, amely rendõri intézkedést indokolttá tett volna, semmilyen elfogadható magyarázatot nem tudtak adni arra, hogy miért alkalmaztak kényszerintézkedést.

Mivel a törvényi feltételei hiányoztak ezért a nyilvános rendezvény bejárata környékén tartózkodó személyeket nem utasíthatta jogszerûen helyszín elhagyására a rendezvényt biztosító rendõrhatósági képviselõ, erre csak akkor kerülhetett volna sor, hogy ha a biztosított rendezvényt a bejárat közelében nem is egy csoportban álló felperesek ténylegesen és a lényegére kihatóan módon megzavarják, azonban erre nyilvánvaló módon nem került sor. A személyes szabadságot korlátozó rendõri intézkedések nem történhetnek öncélúan jogalap nélkül, vagy önkényesen. Mivel tehát kihívóan közösségellenes magatartást nem tanúsítottak felperesek és nem kellett törvényes intézkedésben, vagy mûködében gátolt rendõr intézkedését fenyegetõ cselekményt elhárítani, ennek törvényi elõfeltétele hiányában a felperesekkel szembeni minden személyes szabadságot korlátozó rendõri intézkedés törvénysértõ volt, és ezért kártérítési igény megalapozott. A 2006. szeptember 12-én 9 órakor kezdõdõ tárgyaláson a Fõvárosi Ítélõtábla várhatóan az ügy érdemében meghozza döntését.