2006. október 23-án gumilövedékkel hasba lőtt fiatalember kártérítési perét tárgyalja holnap a Fővárosi Bíróság

NJSZ hír, Nemzeti Jogvédő Szolgálat, 2010. február 3. www.njsz.hu

Istvánt, 2006. október 23-án este a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (REBISZ, jogutódja, ma a Készenléti Rendőrség) rendőrei a Blaha Lujza tér környékén gumilövedékkel hason lőtték, súlyos és életveszélyes sérüléseket okozva neki.

A tárgyalás helyszíne és időpontja: Fővárosi Bíróság, Bp. V. Markó u. 27. II. 43., 2010. február 4. 10.30. A felperes képviseletét dr. Gaudi Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője látja el.

István 2006. október 23-án este a Vörösmarty térről indult az Akácfa utca felé, hogy barátaival találkozzon. Több utcán kanyarogva a Dohány utcához érkezett meg. Aki emlékszik, az tudja, aznap szinte alig volt olyan utca, amelyik nem lett volna a rendőrök által lezárva, így egyik pontból a másikba jutni nem volt könnyű, de veszélytelen sem. A Rákóczi útról látta, hogy a Blaha Lujza tér felé nagy tömeg gyűlt össze, az Astoria irányába pedig rendőrök álltak végig keresztbe az úttesten.

Éppen amikor kifordult a Rákóczi útra egy mögötte becsapódó könnygáz gránát nagyon megijesztette és az ellenkező irányba, visszafelé kezdett el rohanni, hogy minél gyorsabban elhagyhassa a veszélyzónát. Amikor befordult a következő utcába, a rendőrök Istvánt hasba lőtték gumilövedékkel. Ezután teljesen önkívületi állapotba került, mérlegelési és önkontrollálási képességét teljesen elvesztette. Már nagyon rosszul volt, amikor a vérveszteség és a sokk hatására, lefektették a járdára, felpolcolták a fejét, és mentőt hívtak, ami nem sokkal később meg is érkezett, és beszállította a Honvéd Kórházba. Hasfalának nyílt sebzése miatt, a Központi Honvédkórházban műtéttel távolították el a nagy kaliberű, 17,5 mm átmérőjű gumilövedéket.

A sérülés a műtétet követően hónapokig jelentős fájdalmat okozott, és mai napig időjárás változásra érzékenyen fájdalommal reagál, és emlékezteti felperest a sérülésére és azzal járó nehézségekre. A fájdalom időszaka alatt orvosi tanácsra nem végezhetett megerőltetéssel, emeléssel járó munkát, emiatt életvitele ebben az időszakban elnehezült. Felperes ellene indult szabálysértési vagy büntetőeljárásról nem tud. A gumilövedékes találat előtti időszakban környezetében rendzavaró magatartást nem észlelt, ő maga sem tanúsított ilyet, különösen pedig nem volt környezetében rendőri intézkedéssel szemben ellenszegülő, felfegyverkezett tömeg, amellyel szemben a gumilövedék egyáltalán alkalmazható lett volna.

Az áldozat testén a heg, azóta is látszik, figyelmeztető jelként: 2006 őszének rendőri terrorja nem maradhat elszámoltatás nélkül. A Budapesti Nyomozó Ügyészség is megállapította, hogy a gumilövedékek, és az azokat kilövő vadászfegyverek nem rendszeresített eszközök voltak, illetve igazságügyi fegyverszakértői vélemény állapította meg, hogy a gumigolyós lőszer, amit használtak, erősebb volt, mint amelynek a hatásfokát a rendőri állomány ismerte.

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány emiatt a rendőri vezetők ellen feljelentést tett az ügyészségen, amelyet azonban elutasítottak. Ismert, hogy több száz ember sérült meg 2006. október 23-án gumilövedéktől, köztük tíznél többen súlyos szemsérülést szenvedtek, egyesek látásukat veszítették el. A rendőri erőszak áldozatainak fele szenvedett fej és nyaksérülést, közel 20 %-uk pedig törzsén sérült.

Részlet egy lövöldöző rendőr nemrég tett leleplező nyilatkozatából:

„Volt olyan szöveg míg a Fidesz nagygyűlés végére vártunk, hogy vadászpuskával, meg íjjal van felszerelve a tömeg, azzal akarnak minket lőni, meg hogy túszt akarnak a rendőrök közül ejteni, ezért a terrorelhárító szolgálat is készenlétbe van helyezve. Ez szóbeszéd volt, vagy hivatalosan mondták? Rendesen, rádión. Volt valamiféle parancsuk, hogy hova lőhetnek? Ez egyéni vérmérséklettől függött. A rendőrségi törvény és a szolgálati szabályzat szerint a végtagokra kell lőni, de ötven méterre nem lehetett ilyen pontosan célozni. Az az igazság hogy én sem lábra lőttem, hanem érzékenyebb pontra, mert egy csomóan be voltak rúgva, be voltak állva, mit ér akkor egy kéz-, vagy láblövés? Harcképtelenné kellett tenni őket. Csak erőszakos rendbontókra lőttek október 23-án? Sajnos lőttünk meg olyan embereket is, akiknek semmi köze nem volt a zavargáshoz. Voltak olyanok is, akik célzás nélkül belelőttek a tömegbe. Néhányan nem fogták fel, hogy mit csináltak, akkor már a felgyülemlett feszültség dolgozott. Volt olyan kollégám, aki éles helyzetben mattot kapott, utána pedig ártatlanoknak ment neki.”

István most a jog eszközeivel elégtételt vehet az őt ért rendőri erőszakért, testi épségének és emberi méltóságának megsértéséért.