A “Tégy a magyargyűlölet ellen!” nemzeti jogvédő akciónk első fogása: a Kolozsvári Szalonna portál nemzetgyalázó cikke még Tóta W.-n is sokszorosan túltesz

Aláereszkedünk a balliberális latrinába: újabb magyargyalázó írás jelent meg az egyik ellenzéki zugportálon. A szerző Trianonon, a magyarság történelmén gúnyolódik, és arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a magyar egy hitvány, másokat ok nélkül gyilkolászó, kollektíven bűnös nép, amelynek szégyellnie kéne magát – de legalábbis nincs mire büszkének lennie. A cikk olyan súlyos sértéseket tartalmaz, amelyek fölvethetik egy kollektív személyiségi jogi kereset lehetőségét – nyilatkozta portálunknak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője, a Tégy a magyargyűlölet ellen! elnevezésű nemzeti akció életre hívója.

Megszokhattuk – bár nem lehet megszokni –, hogy így karácsony közeledtével megszaporodnak a kereszténységet, a magyarságot sértegető irományok, fölszólamlások a balliberális végvidékeken. Valamiféle hagyománya van arrafelé, hogy belerúgjanak ünnepelni készülő honfitársaikba. Hogy miért? Rejtély. Tán az odabent feszülő gyűlölet és a külvilág áhitata, elcsendesülése közti kontraszt, a lelki magányosság, a hitetlenség, vagy mindezek elegye miatt – ki tudja? Mindenesetre ennek a lelki kórságnak egyik tünete volt például az is, hogy néhány napja Terézváros momentumos polgármestere, Soproni Tamás átlátszó ürüggyel betiltotta a keresztállítást a Nyugati téren.

S valószínűleg ugyanennek a végterméke az az iromány is, amelyet a balliberális média egyik legfertelmesebb pöcegödre, a Kolozsvári Szalonna követett el néhány napja. A csaknem 50 ezer (!) facebookos kedvelővel rendelkező zugportál cikkére Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője hívta föl portálunk figyelmét. Mint azt néhány napja megírtuk, Gaudi elindította a „Ne bántsd a magyart! Tégy a magyargyűlölet ellen!” névre keresztelt nemzeti akciót, amely az egyre szaporodó magyarellenes megnyilvánulásokkal szemben kíván föllépni a jog és a nyilvánosság eszközével. Az első bejelentések egyikeként hívták föl a jogvédők figyelmét az ominózus cikkre, amely „Ugyanazt a szart lapátoljuk, amit évszázadok alatt összehordtunk maguknak” címmel jelent meg.

A portál színvonaltalansága és a szóban forgó cikkből áradó döbbenetes műveletlenség fölveti a kérdést: érdemes-e egyáltalán foglalkozni az egésszel. (A klasszikussal szólva: bizonyos szint felett az ember nem süllyed bizonyos szint alá.) Ám az írásra adott riasztóan sok kedvelés arra int: még olyankor is hiba lenne szőnyeg alá seperni a magyargyűlöletet, ha az a csatornák felől áramlik. Helyre kell tenni a dolgokat! Idézzünk hát az irományból!

Bocsánat ha nem tudok ezen a témán túllendülni. Kapom a megjegyzéseket, hogy gyűlölködő, rosszindulatú, irigy, magyarellenes vagyok, mert kimondom, hogy ez a nemzet soha nem volt összetartó és egységes. Nem vagyok történész, nincsenek kutatásaim, az van amit, tanultam és amit a saját fejemmel össze tudtam rakni. Megint én leszek a negatív meg a demagóg, de feltenném a kérdést: mi a faszra legyen büszke ez a nép?

– adja meg az alaphangot a szerző, bizonyos Vogronics András. Nem történész, nem kutat, de összerakta „fejben”, hogy nincs mire büszkének lennünk, a magyarság szart sem ér. Pompás! Ha tippelnem kéne, Momentum-rajongó az illető – arrafelé csillognak mostanában az ilyen történész-talentumok.

Nem akarok visszamenni a keletkezésünkig, amikor is halomra nyilaztuk az ellenséges népeket, és fostak tőlünk, mint az állat, de mondjuk Szent Istvánon azért elgondolkodnék: hogy mégis mitől lett szent? Legyilkoltatta a saját népéből azokat, akik nem vették fel a kereszténységet. Fasza, nagy taps! Most nem wikipédiázok, de gondolom több ezer halottja volt a kereszténykedésünknek.

„Keletkezésünkig” – atyaég! Ilyenkor jövünk rá, hogy tényleg komoly gondok vannak a magyar oktatásban, ha ilyen figurákat köp ki magából.

Hol a királyt szopatták a nagybirtokosok, hol fordítva, de mindig a nép szívta meg, mert ugye mi mentünk Jeruzsálembe keresztes háborúzni, ha nyalizni akartunk az anyaszentegyháznak.

Kezdjük el magyarázni az efféle alakoknak a Szentföld történelmét, mikor még Magyarországét sem ismeri? Na ugye! Az ilyennek tényleg csak bólogatni szabad: hát persze, nagyon csúnya dolog volt, hogy a kereszténység megpróbálta visszafoglalni a hódítóktól azt, ami az övé…

Aztán IV. Béla megint lepacsizott a nagybirtokosokkal, szartak azok a magyarokra, csak birtokaik legyenek, és azokon olcsó munkaerő dolgozzon, de akkor megint erősebbek lettek ezek, és a király került szarba azok miatt. Zsarolták, kihasználták, kijátszották. Jó ősi magyar szokás szerint. Ki is halt az Árpád-ház, szép volt.

Mert a zsarolás, kihasználás, kijátszás „ősi magyar szokás”, mi? Ez az ember nemcsak a magyar, de mások történelmét sem ismeri, sőt ponyvairodalmat sem olvas. Szerencsétlen…

Aztán volt később egy Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés, úgy leverték, mint vak a poharat (történetesen ez Erdélyben volt, testvéreim), és ez is vér a vér elleni gyilkolászás volt. Itt már fuzionáltunk a Habsburgokkal, mert ugye nem volt örökös, és jött Hunyadi – az is gyilkolászott egy kicsit a török ellenében. (…) Utána jött Mátyás, akinek már volt az akkori kornak megfelelő TEK-je, alias fekete serege, és már azon agyalt, hogy beszivárog a Német-Római Birodalomba vezérnek, ami sajnos utód híján elmaradt.

Hunyadi gyilkolászott a török ellenében, Mátyásnak nem volt utóda… Aha. Mostanra eljutottunk odáig, hogy a tételes cáfolat mindenfajta kísérlete nélkül pusztán megfigyelni óhajtjuk a ketrecben őrjöngő tesztalanyt, s közben kibiztosítjuk a sokkolót, nehogy a delikvens kárt tegyen magában. 

Rákóczi sem a nép, hanem inkább önös, tyúkszaros érdekek miatt szabadságharcol. Persze itt is hullik a magyar, mint a légy, de sebaj.

Közben gyors keresés, ki a túró lehet ez a Vogronics András. Aztán jön a felismerés: nem édesmindegy? Láthatóan egy szerencsétlen, tudatlan, vegetatív ösztönlény, akinek az lehet a legnagyobb büntetése az életben, hogy egy testbe zárták önmagával. 

Sajna kitört az I. világháború és mi megint hol voltunk? Bingo! A rossz oldalon. Szipi-szopi, Trianon.

Azért itt egy pillanatra elgondolkodunk, elküldjük-e a szerzőt melegebb éghajlatra, amiért nemzetünk legnagyobb tragédiáján gúnyolódik.

Nem elkövetni századjára ugyanazt a szart, amit régen. Ebben lehetne a nagysága egyszer ennek a népnek, de ha 1000 év is kevés volt, akkor ne csodálkozzunk, hogy ugyanazt a szart lapátoljuk, amit évszázadok alatt összehordtunk maguknak.

És végre itt a vége… Mikor idáig nagy nehezen eljutunk, rájövünk: tényleg katasztrofális állapotban van a magyar oktatásügy. Ilyen Vogronics-szerű alakokat termelnek benne, akikkel halvány esély sincs párbeszédre, értelmes beszélgetésre. Ilyeneknek felesleges érvelni, magyarázni, átküldeni nekik néhány könyvet. Az ilyeneket be kéne tenni a terráriumba, lábjegyzetet biggyeszteni melléjük, és mutogatni őket: íme, az ilyen tudatlan, ócska prolik miatt jött Károlyi Mihály, a Tanácsköztársaság, Trianon, a kommunizmus. Ezek az agyhalott nyomorultak őrzik, táplálják a magyargyűlölet lángját évszázadok óta. Miattuk pokoli nehéz egyről a kettőre jutnunk.

JOGI KÖVETKEZMÉNYE LEHET
Gaudi-Nagy Tamás a PestiSrácok.hu-nak úgy nyilatkozott: a szóban forgó cikk kapcsán vizsgálják, hogy megvalósíthat-e kollektív személyiségi jogi jogsértést. Amennyiben igen, akkor eljárást fognak kezdeményezni a bíróságon az elkövető ellen – tette hozzá.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője a portálunknak adott korábbi videóinterjúban azt is elmondta: ha úgy ítélik meg, hogy az Alaptörvény és a Polgári törvénykönyv alapján úgynevezett kollektív személyiségi jogi per eséllyel indítható, akkor a jogsértéstől számított 30 napon belül nagyszámú felperes bevonásával benyújtják a keresetet annak megállapítása, a jogsértő kitétel eltávolítása, a további jogsértésektől való eltiltás, elégtételi közlemény kiadása és jelentős összegű sérelemdíj iránt. „Ne bántsd a magyart! Megvédjük a magyar nemzet méltóságát!” – fogalmazott az interjúban Gaudi-Nagy Tamás. A bejelentéseket a Nemzeti Jogvédő Szolgálat email-címére (njsz@nemzetijogvedo.hu) várják az írás forrásának megjelölésével.