A Fővárosi Bíróság nem jogerősen elutasította Pintér Marianna felperesnek a Kristóf ügyben hozott ítélete miatt a Legfelsőbb Bíróság ellen előterjesztett személyiségi jogi keresetét
Ádám György ügyvéd és a MEASZ jogtanácsosaként eljáró Kende Péter által képviselt Pintér Marianna felperes keresetében azt kérte, hogy a Fővárosi Bíróság állapítsa meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Képíró Sándort háborús bűntett alóli felmentő ítélete megsértette a személyiségi jogait. A felperes a jogsértés miatt kérte annak megállapítását és a jogsértő helyzet megszüntetését. A Fővárosi Bíróság dr. Pataki Árpád bíró által vezetett tanácsa a 2007. július 9-én tartott tárgyaláson több kérdést intézett a felpereshez, felhívva felperest a kereseti kérelmei pontosítására, többek között arra, hogy jelölje meg, hogy a sérelmes helyzet megszüntetését milyen formában, azaz fizikailag milyen eredménnyel járva, és hogyan tegye meg a bíróság, lévén a felperes által hivatkozott "jogsértés" tárgya egy, a Legfelsőbb Bíróság öttagú felülvizsgálati tanácsa által hozott büntetőbírósági ítélet volt, amellyel szemben további jogorvoslatnak nincs helye.
A felperesi képviselők azzal érveltek, hogy a polgári jogban csak annyi kötöttség van a büntetőítéletekkel kapcsolatban, hogy a polgári bíróság nem hozhat felmentő tartalmú ítéletet, továbbá azzal, hogy az alperes a felperesi beadványokra érdemben nem reagált, így elismerésben van. Ennek bejelentése egyébként a bíróságot is láthatóan meglepte, illetve a hallgatóság soraiban is derültséget okozott, majd a bíró egy igen szellemes szófordulattal élve nagymértékben valószínűtlenné tette, hogy az alperesi írásbeli védekezést lehetne bármilyen olyan módon kiterjesztően értelmezni, hogy az elismerésnek legyen tekinthető, lévén az alperesi védekezés úgy kezdődik, hogy "a felperesi kereset teljes elutasítását kérem…"
Felperesi képviselők láthatóan igyekezett hibára kényszeríteni a bíróságot, azonban ez nem sikerült nekik.
A bíróság végül az első tárgyalásán végén meghozta a keresetet elutasító ítéletét, amelynek szóbeli indokolásában kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság mérlegelési jogköre volt atekintetben, hogy a korábban megállapított tényállást ma, de az akkori jogszabályok alapján miként értékelte és minősítette. Ebben a körben pedig személyiségi jogsértésről szó nem lehet.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány szükségesnek tartja megjegyezni, hogy felperes érvelésének az a jellegzetessége, hogy hatályon kívül helyezett ítéletben értékelt tényekre hivatkozik, elhallgatva, hogy ilymódon az önkényuralmi, megtorló jogalkalmazással kerül egy nevezőre, s amikor a Legfelsőbb Bíróság álláspontjáról beszél, keveredik az 1959-es és 2006-os ítélet és ügy és a két időszak Legfelsőbb Bírósága. Valójában az 1959-es törvénysértő és jelentős mértékben koholt tényállású ítéletben sincsen olyan megállapítás, hogy Kristóf László embereket halálra kínzott volna, vagy ezt előmozdította volna.Kristóf László annak idején határozottan tagadta, hogy kihallgatásokban részt vett volna, s fontos a 2006-os Legfelsőb Bíróság azon megállapítása, hogy az 1959-es perben a tanúk által előadott kemény vallatás adatai a kínzást nem, hanem csak a hivatali hatalommal való visszaélést alapozták meg.
A felperesi oldal a helyszínen újságíróknak fellebbezést emlegetett, így az ítélet várhatóan nem emelkedik jogerőre, a végső döntés majd a Fővárosi Ítélőtáblára vár. Mellékletben közöljük Kristóf korabeli fellebbezését, amely a jelen ügyben is irányadó a tisztességes megítélés számára, szemben az 1959-es jogi gyilkossághoz vezető eljárással.
Nemzeti Jogvédő Alapítvány