A Képes Krónika titka c. közlemény teljes szövege
Már megszokhattuk, hogy amennyiben valaki a hivatalosan elfogadott, bár korántsem bizonyított magyar õstörténet pontosabb feltárására törekszik, az elõtt bezárulnak az ajtók, rosszabb esetben még a bokáját is megütheti. Nincs ez másként a Kálti Márk Képes Krónikájának hasonmás kiadását gondozó Nemzeti Kincseinkért Egyesülettel sem. Ha nem sikerül bizonyítani igazát, akár 40 millió forint kártérítéssel is sújthatják. A rövid történet a következõ. A nemzet még megmaradt kincseinek felkutatását, ápolását, terjesztését célul tûzõ Nemzeti Kincseinkért Egyesület (NKE) vezetõje, Dékány Lászlóné több alkalommal is hallgatta Pap Gábor és Szántai Lajos Képes Krónikáról szóló elõadásait.
Ezek annyira magukkal megragadták, hogy szerette volna megérinteni, kézbe venni, tanulmányozni, megcsodálni utolérhetetlen miniatura festészetét. Mivel kerek egy határon egyetlen példányt sem sikerült fellelnie, elhatározta, hogy egyesületével körüljárja egy újrakiadás lehetõségét.
Amikor megtudta, hogy az eredetit az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) õrzik, engedélyt kért annak lefényképezéséhez. A 2003. március 19-én kelt válaszlevél többek között az alábbiakat tartalmazta: „Mivel a kódex újrafényképezése állományvédelmi okokból nem javasolt, figyelmébe ajánljuk a Helikon kiadónál 1991-ben megjelent, igen jó minõségû hasonmás kiadást, mely alapja lehet egy esetleges újabb megjelentetésnek.” A Helikon kiadó munkatársai örömmel fogadták a megkeresést, még segítséget is adtak az újrakiadás elõkészítéséhez, a kiadáshoz a kiadó akkori vezetõje pedig hozzájárult. Dékány Lászlóné ezután már csak annyit szeretett volna elérni, ha az OSZK legalább a hasonmás színösszehasonlítását engedélyezze a nyomtatás elõtt, ám annak ellenére nem kapott engedélyt, hogy az intézmény igazgatójától a következõk sorokat kapta:
” A könyvtárak nemzetközi szervezete az elmúlt évben Glasgow-ban kiadott deklarációja szerint a könyvtárak sem politikai, sem erkölcsi, sem vallási, sem tudományos értékrend szerint nem válogathatják az anyagokat, nem korlátozhatják használatukat. Természetesen a gyûjteményeikben õrzött értékeket mindenki részére hozzáférhetõvé kell, hogy tegyék.”
Noha az indoklás egyáltalán nem magyarázat a láthatási engedély megtagadására, az újabb kudarc után a NKE az OSZK javaslatának megfelelõen a Helikon kiadványa alapján jelentette meg sajátját, ezt az amit a nyomdajelzésben fel is tüntettek Ezek után hidegzuhanyként érte a kiadót, hogy néhány héttel a 2003. december 9-ei könyvbemutatót követõen az OSZK feljelentést tett a 13. kerületi rendõrkapitányságon. A legmegdöbbentõbb az volt, hogy a hasonmás mellett kiadott, újra fordított és Pap Gábor, valamint Szántai Lajos tanulmányait tartalmazó második kötetet is el akarta koboztatni, holott az a hasonmástól független, önálló ISBN számot viselõ kiadvány.
A Demokrata megkereste kérdéseivel az OSZK-t, ahonnan Rády Ferenc általános fõigazgató helyettes tõmondatos, rövid, írásos válaszából megtudtuk, hogy a Képes Krónikát Kézirattáruk páncélszekrényében õrzik. Megtekintésére 5-10 évenként kerül sor, utoljára 2002-ben a könyvtár alapításának 200. évfordulóján állították ki. Arra is kitért, hogy Dékány Lászlóné ugyan kért engedélyt a hasonmás kiadás megjelentetéséhez, ám azt nem kapta meg. A magyar kulturális örökség ismeretlen szerzõtõl származó, egyedülálló ereklyéje állami, kincstári vagyon, amelynek vagyonkezelõi (tulajdonosi) jogait az OSZK gyakorolja. E jogokról az Államháztartási törvény és a Ptk. Rendelkezik – olvashatjuk a válaszban. Rideg, tényszerû megfogalmazás, amelyben szó sem esik arról, hogy az OSZK elõzõleg a Helikonhoz irányítva a kiadót, tiltakozás nélkül lényegében megadta hozzájárulását. És ezen a ponton kapcsolódik történetünkhöz dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd Európa jogi szakjogász, a kiadó jogi képviselõje:
A kiadó elleni szabálysértési eljárást megszüntették és vélhetõen erre a sorsra jutott a szerzõi és szomszédos jogok megsértése miatt megindított büntetõeljárás, bár utóbbiról értesítést nem kapunk, mivel gyanúsításra sem került sor, csupán tanúmeghallgatásra. Sem a szabálysértési hatóság, sem a rendõrség nem találta megalapozottnak az OSZK vádjait. Emellett a Széchényi Könyvtár – amely megítélésem szerint nem is tekinthetõ a Képes Krónika vagyonkezelõjének, minthogy nincs olyan jogszabályi és szerzõdéses felhatalmazása, amelyek alapján tulajdonosi jogvédelem ügyében a bíróság elõtt eljárhatna- tulajdonvédelmi pert indított a Fõvárosi Bíróságon nemcsak az egyesület, hanem a nyomda – amelyet dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány elnöke képvisel – és a könvvkötõ ellen is. – nyilatkozta az ügyvéd, aki egyben a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány kuratóriumának tagja.
Az OSZK ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, hogy úgy a hasonmás, mint a kísérõ tanulmánykötet a forgalmazásától, elõállításától, nyomtatásától teljes körben tiltsák el a kiadót, a bíróság csípõbõl elutasította, hiszen ebben az esetben minden további vizsgálat nélkül lefoglalhatták volna a raktárkészleteket. Ezt a döntést a Fõvárosi Ítélõtábla nemrég hatályon kívül helyezte, az elsõfokú bíróságtól alaposabb indokolást kérve, tehát a jogi csata még folyik, amely egy klasszikus nemzeti jogvédõ ügy.
A per lényege, hogy a Képes Krónika valódi tulajdonosa, az állam, üzleti megfontolásokból megtilthatja-e, hogy a kódexrõl hozzájárulása nélkül bárki a Helikon Kiadó által 1964-ben és 1987-ben megjelentetett hasonmás kiadások alapján, saját átdolgozásban kiadványt készítsen. Az OSZK – és nem az állam – a forgalmazástól való eltiltás mellett jogalap nélküli gazdagodás címén 32 millió forintot, jó hírnevének megsértése miatti nem vagyoni kártérítés címén pedig 6 millió forintot követel – tájékoztat dr. Gaudi-Nagy Tamás.
Az eset a maga nemében példátlan, mert az intézmény még soha nem indított tulajdonjogi pert, mert egy saját állományában levõ, védett mûvet hasonmás kiadásban más megjelentetett. Hasonlattal élve, olyan ez, mintha egy festmény tulajdonosa mindenkit eltilthatna a festményrõl történõ hasonmás készítéstõl, holott erre a Polgári Törvénykönyv lehetõséget nem biztosít. A könyvtár tévesen olyan igényeket akar érvényesíteni, amely csak a szerzõt illeti meg. Mivel a szerzõ már igen régen elhunyt, ezért a Képes Krónika szabad felhasználás tárgyát képezi. A magyar állam tulajdonjogát senki sem sértette, ráadásul a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, mint rendelkezésre jogosult hozzájárulását adta a kiadvány megjelenéshez, amikor annak kiadásához írásbeli megállapodásban támogatási kötelezettséget vállalt, védjegye szerepel is a hasonmás kötetben.
Tényfeltárásunk közben nem szabad figyelmen kívül hagynunk a könyvtár ellátásról szóló jogszabályt sem, ami egyértelmûen meghatározza, hogy a nemzeti könyvtárnak biztosítania kell kulturális javaink széleskörû hozzáférését. Mint láttuk, ezt ismerte el Dékány Lászlónénak írt válaszlevelében az OSZK igazgatója is.
A könyvtárat senki sem akadályozza a Képes Krónika újbóli kiadásában, és az sem állja meg a helyét, hogy a hasonmást üzleti haszonszerzés céljából jelentette meg a Nemzeti Kincseinkért Egyesület. Csupán tagjai, támogatói számára biztosított hozzáférést, emellett a szervezet közhasznú, tehát profitra nem is törekedhet.
Amennyiben a felsoroltak ellenére mégis a Széchenyi Könyvtár javára születik kedvezõ döntés, akkor a többi hasonmás kiadó is ilyen jellegû perekkel számolhat.
A fentiek ismeretében az ember elgondolkodik, hogy vajon mi válthatta ki az OSZK bõszült haragját, hiszen hasonló esetért és indokkal már számtalan esetben felemelhette volna a szavát?
Próbáljuk kideríteni!
A lelõhelyérõl sokáig Bécsi Képes Krónikának nevezett kódexet valószínûsíthetõ összeállítójáról Kálti Márk Képes Krónikájának nevezték el, aki a Budai Krónika õsének kézirata alapján látott munkához, amelynek szerzõje már összeolvasztotta Kézai Simon Gesta Ungarorum-ját Anjou Károly Róbert király történetével.
Kálti feladatát 1358. május 15-én kezdte el, és a mûvészettörténeti kutatásokalapján 1370 júliusa és novembere között fejezhette be. Ezt arra alapozzák, hogy nem jelenik meg a címlapon az uralkodó Anjou Lajos magyar, ekkortól már lengyel királyi címere, márpedig ezt aligha hagyhatta volna el fõvesztés nélkül Kálti Márk. A július utáni befejezést viszont az igazolhatja, hogy szerepel viszont a címlapon e , ónapban született lányának Katalinnak a védõszentje. A magyar király a Krónikát valószínûleg ajándékként küldte Franciaországba, amikor tárgyalások kezdõdtek Katalin a francia király fiával kötendõ eljegyzésérõl. Ehhez jól jöhetett a mennyasszony õseinek, ’szent’ királyaink dicsõ tetteit méltató, díszes kiadvány. A kódexet a francia király késõbb Brankovics György szerb fejedelemnek ajándékozta, tõle török kézbe jutott, ahonnan visszaajándékozták valamelyik királyi követnek.
Az eddig ismert ’ereklye’ csonkítatlan utánnyomása – ez ellen nem is tiltakoztak – nem lehetett kiváltó oka az OSZK pereskedésének. Vihart minden bizonnyal az kavart, amikor tudomására jutott, hogy a Nemzeti Kincseinkért Egyesület új fordítást készíttetett, ahhoz két, hivatalos berkekben nem igazán kedvelt szakember, Pap Gábor és Szántai Lajos tanulmányát, magyarázatát csatolta. Sejtésünket igazolja, hogy ezek betiltását is követelte, jóllehet ezekhez már semmi köze, annak esetleges pontatlansága miatt csak néha Kálti Márk, a szerzõ emelhetne szót. Vizsgáljuk meg, hogy õ vajon kifogásolná-e az újabb fordítást!
Annyit tudunk, hogy a XIX.-XX. század folyamán ezekbõl több is készült, Barsi Jánosé ebbe a sorba illik. Elõdeiétõl abban különbözik, hogy egy-két, a magyar történelmet alapvetõen meghatározó helyen pontosítja a fogalmakat. Hogy ez mit jelent, arról Szántai Lajos mûvészettörténész illetékes nyilatkozni.
– Krónikát lefordítani egyáltalán nem egyszerû, hiszen ahhoz a latin tudás önmagában nem elég, kiváltképp nem a Képes Krónika esetében, amelynek szöveganyaga rendkívül összetett. Nem csupán történelmi idõrendiségû mûrõl van szó, a magyarság történelmét az egész világegyetem mûködéstörténetébe ágyazva meséli el. Tele van olyan latin szavakkal, amelyek nem csak irodalmi, hanem a csillagászati szakszavak. Következésképp úgy is le lehetne fordítani, hogy a történelmi eseményeket a hátterükben húzódó csillagászati eseményekkel meséli el. A fordítás másik nehézségét az okozza, hogy a többi magyar krónikához hasonlóan ennek eredeti nyelvezete is magyar volt. El lehet képzelni, hogy mekkora fejtörést okozott már az eredeti latinra történõ átfordítás, hiszen ezen a nyelven sok olyan fogalom nincs meg a jelenségek leírására, ami a magyarban létezett – ecseteli a fordítás nehézségeit Szántai Lajos.
Nos, errõl, az eredetihez képest is átalakított latinról kellett a késõbbi korokban visszafordítani a szöveget. Ki tudja miért, a több jelentésû szavak esetében, õseinkre mindig az elõnytelenebbet használták fel.
Szántai egyik példaként Attilát említi, akit az eddigi krónikafordítások kéjsóvár természetûnek írták le, holott a latinban nyoma sincs az ilyen meghatározásnak. Az ott szereplõ szó venereus ugyanis venerikusból származik, ami azt jelenti, hogy Attila módfelett vénuszi természetû volt. Ez tehát egy Vénusz bolygói tulajdonság, amit a magyarság Esthajnalcsillagnak, Szerelemcsillagnak nevez. A fordításban tehát annak kellett volna megjelennie, hogy Attila Esthajnalcsillag természetû volt. Ezt a megközelítést támasztja alá, hogy a hun király tulajdonságait hét tételben sorolja fel a Krónika, ami kozmikus jellegére is utal.
A másik hasonló példára Pap Gábor mûvészettörténész hívta fel a figyelmet, ez pedig Álmos halálának kérdésköre. A legrégebbi krónikafordítások is úgy szólnak, hogy Álmost a Kárpát-medencében megölik. Mivel a magyar történetírás ezzel a kérdéssel nem igazán tudott mit kezdeni, ezért ószövetségi elõzményeket keresett és azokkal próbálta megmagyarázni az occido jelentését. Csakhogy ennek elsõdleges jelentései: a Nap leszentülése, Napszentület, ember elhunyta, élet megszakadása és csak legvégül a meggyilkolni – fejti ki véleményét Szántai, majd hozzáteszi, hogy ennek alapján elképzelhetjük mekkora gondot jelentett a Képes Krónika összeállítójának az elevenen lüktetõ, sokoldalú, szerves magyar nyelvet egy ilyen gépies szerkezetû latin nyelvbe fordítása, fõleg ha tudjuk, hogy nevezett hõsünk nevében benne van az álmos jelentés is? Mivel ez elsõsorban álomba révülést takar, nem halált, hanem szentté válást, nevezetesen Álmos szentülését írja le, azt a pillanatot, amikor lemegy a Nap, és feljõ az álom ideje. Ez a gyönyörû költõi kép méltó párja Attila király Esthajnalcsillag természetûnek nevezésével.
– Úgy tûnik, valakik azt szeretnék elérni, hogy a magyarság saját történelmi múltját, annak értékeit ne ismerhesse meg, azokat szabályszerûen dugdossák elõle, középkori magyar nyelvû irodalmunk – mert ilyen bizonyítottan volt – emlékeit az elmúlt századokban elpusztították. 1276-ban Kun László király idején Szent Margit szentté avatási eljárásán a vele élõ nemes asszonyok, az apácák elmondták, hogy Margit anyanyelvén, tehát magyarul olvasta az Evangéliumot. Hová lettek a magyar nyelvû krónikáink, legendáink? – osztotta meg velünk tépelõdõ gondolatait Szántai Lajos.
A Nemzeti Kincseinkért Egyesület megmaradt értékeink közül szeretett volna egyet közkinccsé tenni. Lehet, hogy megfizet érte ?
Szakács Gábor