Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Hatalmi jogsértések ellenállókkal szemben (A Szittya Világkongresszuson 2008. május 25-én elhangzott előadás szerkesztett szövege)

július. 21. 2008. 15:15 Publikációk

„Hogyha pedig mi, vagy utódaink valamelyike bármikor ezen rendeletünk ellen véteni akarnánk, álljon szabadságukban ezen levél erejénél fogva, minden hűtlenségi vétek nélkül, mind a püspököknek, mind más uraknak s az ország nemeseinek, öszvesen és egyenként, jelenleg és a jövőben nekünk és utódainknak ellenállani és ellenmondani örökre. (XXXI. p.)”.
(Aranybulla 31. cikkely)

„Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” (Jelenleg hatályos Alkotmány 2. § (3) bekezdése)

Mit is jelent a nemzeti jogvédelem ? Az emberi jogok és a nemzeti eszme, nemzeti érdekvédelem összekapcsolását. Mindezt szívós, következetes, szakmailag igényes és kizárólag a Nemzetnek elkötelezett módon. Ezt jeleníti meg elveiben és gyakorlatában a Nemzeti Jogvédő Alapítvány (világhálós elérhetőség: www.nja.hu), amikor képviseli a Magyarországon, vagy a világ bármely táján élő, magyar nemzeti közösség azon tagjait és szervezeteit, akiket és amelyeket nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozásuk, világnézetük, vagy a magyarság érdekében kifejtett tevékenységük miatt emberi, állampolgári vagy alkotmányos jogokat érintő bármilyen jogsérelem, illetve hátrányos megkülönböztetés ér, vagy akikkel, illetve amelyekkel szemben a nemzeti érdekekért való kiállásuk, az ellenállásuk miatt eljárásokat indítottak. Megtisztelő szolgálat számomra, hogy a nemzeti jogvédelem eszmei megalapozója, Zétényi Zsolt elnök úr mellett ügyvezetőként irányíthatom ezt a szervezetet és ügyvédként eljárhatok a jogsértettek ügyeiben.

Az emberi jogok kérdése és a magyarság jogvédelmének ügye mára megkerülhetetlenné vált. Mára egyértelművé vált: az emberi jogok ügye nem csak a liberálisok privilégiuma, a nemzeti önvédelem egyik legfontosabb eszköze. Ma a csonka hazában és a Kárpát-medencében elszakított sorban élő honfitársaink számára az alapvető emberi jogok és szabadságok (ideértve a kollektív jogokat, elsődlegesen az önrendelkezési jogot is) kivívása a közösségi megmaradás egyik legfőbb eszköze. Tudatosan, elszántan és bátran élni kell vele.

De az emberi jogok nem csak a jogvédők „belügye”: a jogkiteljesítésért minden felelős és nemzet iránt elkötelezett szervezetnek, mozgalomnak tennie kell, nemcsak a szólamok szintjén és a hatalmi, napi érdekek mércéjén. Mindenkinek a maga helyén és lehetőségére álló eszközökkel, kívánok ehhez elszántságot és kitartást.

A 2006 őszi tüntetések és megemlékezések véres, tömeges jogsértésekkel történt szétverése elementáris erővel mutatott rá arra, hogy az emberi jogok terén is válsághelyzet van Magyarországon és, hogy a magyar emberek hazájukban jogfosztott helyzetben élnek. A balatonőszödi hazugságbeszéd nyilvánosságra kerülése erőteljes lökést adott a nemzeti ellenállási mozgalmaknak, amelyek közös célja a nemzetellenes posztkommunista-liberális hatalom felváltása egy nemzeti érdekeket következetesen szolgáló rendszerrel.

A 2006 őszi tüntetések első percétől kezdve ott voltunk a jogsértettek mellett és mai napig ott vagyunk. Hetven ember ügyében jártunk el, járunk el, mára már csaknem felük esetében megszűntek a büntető vagy szabálysértési eljárások, de még sajnos nem kis számban vannak folyamatban koncepciósnak nevezhető eljárások, mint például Budaházy Györgyé, aki 2007. március 15-i elfogásáig fél évet töltött „illegalitásban.” Ezen időszak alatt írt, vélemény-nyilvánítási szabadság határait át nem lépő, de hatalmat bíráló és ellenállásra buzdító 13 írása miatt őt súlyos, állam elleni bűncselekménnyel miatt vádolták meg (alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete): első fokon idén bűncselekmény hiánya miatt januárban felmentették. Egyidejűleg a tíz hónapig tartó lakhelyelhagyási tilalmat is megszüntették.
 
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész bűnösség megállapításáért fellebbezést jelentett be, így a büntetőeljárás a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd másodfokon. Budaházy ellen azonban még a Szabadság téri szovjet emlékmű címerének leverése miatt rongálás miatt is büntetőeljárást indítottak, itt még tart a nyomozás.

Toroczkai László ellen a 2006 szeptember 18-i, Szabadság téri MTV székház elleni ostrom során keletkezett milliós károk megtérítése iránt indított pert a rendőrség, de első fokon a bíróság elutasította a keresetet. Gyülekezési joggal visszaélés miatti szabálysértési eljárást a bíróság szüntette meg vele szemben. Az ostrom miatt több tucat ember ellen indult büntetőeljárás: közérdekű üzem működésének megzavarása bűntett és más bűncselekmények miatt. Az alapesetben 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő közérdekű üzem működésének megzavarása bűntettel minden vádlottat megvádoltak. A vádban említett további bűncselekmények a vád szerint főként hivatalos személy elleni erőszak bűntette, rongálás, valamint nagyobb értékre dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette – ezek a bűncselekmények viszont már nem minden vádlott esetében képezik a vád tárgyát. Több szintén ezen ügy kapcsán megvádolt személy esetében korábban már születtek jogerős ítéletek: a közérdekű munka, felfüggesztett és végrehajtandó szabadságvesztés büntetéseket szabtak ki korábban a bíróságok. A 39 vádlottas büntetőper idén májusban indul és még messze az eljárás vége.

Sok feladatunk van még: a több száz brutálisan megvert, kilőtt szemű, eltört csontú, megrokkant sérült, önkényesen fogva tartott áldozat egyike sem jutott még a nemzetközi emberi jogi egyezmények és hazai jogszabályok szerint nekik járó kártérítéshez, kártalanításhoz. Eddig már négy, rendőrséggel szembeni elsőfokú marasztaló ítélet született. A jogállami elvek érvényesülése érdekében a mielőbbi jóvátétel már végképp elengedhetetlen: elfogadhatatlan, hogy az érintett rendőri szervek mai napig nem adtak még kártérítést egyetlen meghurcolt, megalázott, megvert, megsebesített embernek sem, dacára annak, hogy a jogalap – sok esetben megállapított rendőri bűncselekmény – legtöbb esetben egyértelmű és az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának ezirányú ajánlása, a vonatkozó jogszabályok, illetve bírói gyakorlat egyértelmű útmutatást adnak a kártérítések kérdésében. A benyújtott kárigények peren kívül egyezséggel történő rendezése elől a felelős szervek eddig elzárkóztak a jogállami elvek követelményei ellenére, bár három gumilövedéktől súlyosan sérült áldozat ügyében még folyik peren kívüli egyeztetés. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány továbbra is mindent megtesz az áldozatok jóvátételhez juttatása érdekében, ennek keretében folytatja tovább munkáját.

Dacára annak, hogy számos feljelentést tettek –köztük mi is – egyetlen, jogsértésekért felelős rendőri vezetőt sem vádoltak meg, csupán a kisrendőrök egy csekély részét, közül eddig csupán néhányat ítéltek el, enyhe büntetéseket kaptak és még mindig nincsenek biztos garanciák arra, hogy mindez nem történhet meg újra. Jóvátétel, felelősségre vonás, koncepciós eljárások megszüntetése és megelőzés.

Persze mindaz, ami tavaly ősszel történt azonban nekünk, nemzeti jogvédőknek nem volt váratlan, mivel már évek óta folytattuk 2002 óta jogi küzdelmeinket olyan ügyekben, ahol a gyülekezési jogát, vélemény-nyilvánítási szabadságát gyakorló, a magyarságért szavukat felemelő és bátor tetteket vállaló személyekkel, csoportokkal szemben járt el a hatalom demokratikus jogállamoktól teljesen idegen, önkényuralmi rendszerekre jellemző módon. A szocialista–szabad demokrata kormányok idején a rendőrség soha nem látott gyakorisággal és mértékben sértette meg a gyülekezés, a szólás szabadságát és az emberi méltóságot. Ezt immár bírósági ítéletek és más hatósági állásfoglalások egész sora tanúsítja. Az ítélkező fórumok nemcsak az alkotmányos jogok sérelmét állapították meg, hanem kártérítést is megítéltek.

Ezen időszakban nem kevés esetben jogellenes és szakmaiatlan eljárás volt tapasztalható a Rendőrség részéről az egyik legfontosabb alapjog, a gyülekezési jog terén. Minderre a legdöbbenetesebb és véresebb bizonyítékot a 2006 őszi tüntetések rendőri „kezelése” szolgáltatta, amelynek során több ezer ember alapvető jogai sérültek meg, illetve több százan szenvedtek súlyos sérüléseket.

 

A rendőrség még mindig nem tud megfelelni minden tekintetben a gyülekezési jog érvényesülésének biztosítását garanciákkal előíró jogszabályi előírásoknak és a jogállami elvárásoknak, bár az új országos és budapesti rendőri vezetés ideje óta (2007 nyara) a jogállami elvek érvényesülése irányába történt elmozdulás. A rendőrségre nehezedő hatalmi nyomás ereje azonban folyamatosan érezhető. A gyülekezési jog terén kifejtett tevékenysége miatt megalapozott kritika érte a rendőrséget a jelentősebb jogvédő szervezetek és az országgyűlési biztos részéről.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság egybehangzóan több alkalommal megállapította, hogy az állam kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartásában nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell megsértésüktől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről. Elvárható, hogy a rendvédelmi szervek mindenkor a törvényesség talaján álljanak, tiszteletben tartva a szabadságjogokat, a polgárok és a nemzeti ünnepek méltóságát.

Az utóbbi években több alkalommal került sor bíróságok és hatóságok által megállapítottan:
– tüntetések jogellenes feloszlatására (1997. november 3. METÉSZ tüntetés, 2003. december 1. Lelkiismeret 88 Csoport gesztenyéskerti tüntetése: 2006. október 23: a per még folyamatban van),
– tüntetések jogellenes megtiltására (2003. februárjában az iraki háború ellen szervezett béketüntetés, 2004. szeptember a Magyar Jövő Csoport öt tüntetése, 2005. november a Lelkiismeret 88 Csoport gesztenyéskerti tüntetése)
– tüntetők vagy annak tekintett személyek személyes szabadságának önkényes és jogellenes korlátozására, fogva tartására (1997. november 3., METÉSZ tüntetés: dr. Zacsek Gyula esete, 2002. július 4. Erzsébet-híd és Kossuth tér: több személy esete, 2003. április 7. Hősök tere: Kocsis Imre esete, 2003. október 2. Kvassay híd: Fekete László és 9 társának esete, 2003. december 1. Lelkiismeret 88 Csoport gesztenyéskerti tüntetése: Kocsis Imre és 50 társának esete, 2004. május 23. Erzsébet tér: Kocsis Imre és három társának esete, 2004. december 10. Margit híd: Kocsis Imre és hat társának esete, 2006 szeptember, október, 2007. október 26: több, azóta már felmentett vagy eljárás alól mentesített személy, 2008. április 11., Clark Ádám tér: több tucat személy előállítása egy meg nem kezdett tüntetés helyszíne környékén, rendőri felszólítás teljesítésére nem adtak lehetőséget, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is visszásságot állapított meg)
A „passzív engedetlenség” szabálysértést jogi gumibotként történő használja a rendőrség. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány 2007. május 11-én kelt indítvánnyal indítványozta az Alkotmánybíróságnál az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet módosításáról szóló 32/2007. (III. 6.) kormányrendelet 3 §-ának 2007. március 6-i hatállyal történő megsemmisítését. A megsemmisíteni kért jogszabályhely „Jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség” címszóval új szabálysértési tényállást iktatott be 2007. március 11-i hatállyal. Ezen – ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal büntethető – új szabálysértés viszont kifejezetten alkalmas arra, hogy önkényes korlátozás és megszorítás alá kerüljön a gyülekezési jog. A jogszabály mind megszületési módját tekintve (rövid hatályba lépés, rendeleti szabályozás), mind tartalmára nézve alkotmányellenes.
A jogszabály hatályba lépése óta több alkalommal békés tüntetések kapcsán (2007. március 15., május 9., október 26., november 19.) előfordult, hogy a tüntetést jogellenesnek minősítő, és azt feloszlatni kívánó rendőrök pusztán a jelenlét és a helyszín azonnali elhagyásának – adott esetben éppen a Rendőrség által lezárt eltávozási útvonalak miatti – elmaradása miatt bírságoltak. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a sérelmezett és alkotmányellenes jogszabályhely alkalmazása és indokolatlanul kiterjesztő értelmezése a gyülekezési jog csorbulásához vezetett. Tipikusan a kormányellenes mozgalmak jellegzetes alakjaival szemben használják (pl. Gonda László, a Kossuth tériek egyik vezetője) vagy olyanok ellen, akik a legöntudatosabban viselkednek a tüntetések során. Volt olyan (Fáber Károly), akinél ezen szabálysértés elkövetését azért állapította meg a bíróság, mert az Árpád-házi sávos zászló ugyan önmagában nem önkényuralmi jelkép, azonban provokatív. Ha az Alkotmánybíróság az indítványnak helyt ad, akkor szükséges továbbá az összes eddigi, spontán és békés, de mégis feloszlatott tüntetéseken eljárás alá vontakkal szembeni eljárások megszüntetése is, illetve a megbírságoltak perújítással élhetnek.
Kiemelten fontos szerepe van azoknak, akik saját maguk, családjuk sorsát kockáztatva a jogfosztottságtól szenvedő milliók helyett és érdekében vették, veszik a bátorságot ahhoz, hogy Dávidként álljanak ki és szembe a hatalom Góliátjával szemben, ma már egyre többen vannak.

Ők azok, akik a szabadság zónáiban a hatalom által egyre beljebb helyezett tilalomfák elé mernek lépni és példájukkal, kiállásukkal figyelmeztetnek mindenkit arra, hogy jogainkért, szabadságunkért és sorsunk jobbra fordításáért ki kell állni, további hátrálásnak nincs helye.

Például a hat gyermekes Kocsis Imrét, a Lelkiismeret 88 Csoport elnökét például 2003-2004 között négy különböző kormányellenes tüntetés, rendezvény helyszínéről hurcolta el a rendőrség, utóbb minden esetben kiderült jogsértő módon. 2007. novemberben a 2003. december 1-jei – Legfelsőbb Bíróság által is megállapított módon – jogellenesen szétvert, általa szervezett kormányellenes tüntetés 32 meghurcolt résztvevőjének – közte neki is – egyezség útján harcoltunk ki jelentős összegű kártérítést (600 ezer forint) és elégtételt. Peres úton két tüntetést követő jogellenes fogva tartás miatt kapott kártérítést jogerősen: az Erzsébet téri ügyben 700 ezer forintot, a Margit hídi ügyben 600 ezer forintot és kamatait. A 2004. évben tartott Szittya Világkongresszuson a gesztenyéskerti és Erzsébet téri ügyről már részletesen beszámoltam. Ezek az ítéletek máig meghatározó jelentőségűek a hasonló ügyekre szólóan.
A Margit hídi perben a Fővárosi Bíróság 2007. novemberi jogerős ítéletével megállapította a BRFK megsértette Kocsis Imre emberi méltóságát és személyes szabadságát azzal, hogy 2004. december 10-én a budapesti Margit hídon rendzavarás szabálysértés „gyanújával” elfogta, előállította majd szabálysértési őrizetbe vette, akit azonban ezt követően a szabálysértési bíróság jogerősen felmentett. Emellett a rendőrséget kötelezte 600 ezer forint és kamatai összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Gyülekezési joggal való visszaélés szabálysértése miatt is eljárás indult Kocsis Imrével szemben, amelyet azonban a rendőrség utóbb megszüntetett. Ezen a napon a Lelkiismeret ’88 Csoport öt tiltakozó tüntetést jelentett be a magyar állampolgárság kiterjesztéséért kezdeményezett népszavazási kampányban a Gyurcsány-kormány által tanúsított hazug, manipulációs és nemzetellenes tevékenység miatt. Ennek keretében a szervezet a Miniszterelnöki Hivatal előtt, az Országház előtt illetve a Képviselőház előtti helyszínekre jelentett be tiltakozó gyűléseket, illetve Gyurcsány Ferenc háza elé kívántak elvonulni, illetve ott tüntetést tartani. A rendőrség a Margit hídon át történő vonulást, illetve a Gyurcsány-ház előtti tüntetést megtiltotta, a tiltó határozatokat a helyszínen közölte. Kocsis Imre a tüntetések szervezője az utolsó tüntetési helyszínen bejelentette a tiltás tényét, befejezettnek nyilvánította a tüntetést és kérte a jelenlevőket, hogy két-három fős csoportokban hagyják el a helyszínt, nehogy a rendőrség fellépjen velük szemben. Ő maga azonban a bejelentett és megtiltott tüntetés helyszínére indult, hogy az ott esetlegesen megjelenteket a tiltás tényéről értesítse, eleget téve ezáltal a gyülekezési törvény által előírt szervezői kötelezettségének. A Margit hídon történő gyalogosan történő áthaladása során azonban a rendőrök feltartóztatták és szabálysértés abbahagyására való felszólítás nélkül elfogták, megbilincselték és rabszállító autóban rendőrségi fogdába szállították. 72 órás szabálysértési őrizetet követően tartott gyorsított eljárásban első fokon Kocsis Imrét figyelmeztetésben részesítette a bíróság szabálysértés rendzavarása miatt, fellebbezése nyomán azonban a Fővárosi Bíróság jogerősen felmentette. Ekkor többek között kimondta: Kocsis Imre előállítására és őrizetére valótlan adatot tartalmazó, koholt bizonyítékok alapján került sor. Kocsis semmilyen szabálysértést nem valósított meg, senki nem szólította föl szabálysértés abbahagyására, ezért a vele szemben alkalmazott kényszerintézkedés törvénysértő és indokolatlan volt
A Fővárosi Bíróság 2008. február 18-án hozott elsőfokú ítéletével 650 ezer forint nem vagyoni kártérítés és kamatai, továbbá 180 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte a Budapesti Rendőr-főkapitányságot (BRFK) a Kvassay-hídnál történt jogellenes intézkedések miatt indított újabb kártérítési perben közel másfél napos fogva tartásért a 9 társával együtt meghurcolt Kőszegi M. László javára. A bíróság nem jogerősen megállapította, hogy az újságíró személyes szabadságát és emberi méltóságát megsértette a rendőrség. Egyidejűleg a per két további felperesével és egy harmadik meghurcolt tüntetővel a BRFK egyezséget kötött: ennek megfelelően részükre a rendőrség fejenként 550 ezer forint nem vagyoni kártérítést fizetett. A csepeli Kvassay-hídnál 2003. október 2-án reggel néhány békés magyar állampolgár találkozott, hogy együtt sétáljanak a Medgyessy-kormány által halálra ítélt csepeli kórházhoz. Ez a polgárok milliói által tanúsítottakéhoz hasonló jellegű, jogszabályt nem sértő cselekmény első perctől kezdve a rendőrség felfokozott érdeklődését váltotta ki, hídfoglalási kísérletet vélelmeztek. Folyamatos rendőri zaklatást követően a csepeli gyorsforgalmi úton a járdán egymástól leszakadva haladó 10 személyt – egyiküknél vállra vetve, rúdon középen lyukas magyar zászló volt és miután a zászló elrakására ő nem volt hajlandó- előállították, őrizetbe vettek és gyorsított eljárással a Csepeli Bíróság elé állították 2003. október 3-án, köztük Kőszegi M. Lászlót, a Hungária TV helyszínen újságírói tevékenységet végző és magát újságíróként igazolni képes tudósítóját is. A munkáját végző újságíró azzal sem tudta meggyőzni az őt előállító rendőrparancsnokot eljárásának jogellenességéről, hogy miközben kamerájával a saját igazoltatását és vele szembeni rendőri intézkedést is rögzítette: felmutatta sajtóigazolványát.
A bíróság végül mindannyiukat – köztük Kőszegi M. Lászlót – 11 órás maratoni tárgyalást követően – felmentette a terhükre rótt rendzavarás szabálysértése alól. Jogellenes fogva tartásuk közel másfél napig tartott. Ezt követően 2005-ben Fekete László, az egyik meghurcolt tüntető az ügy kapcsán emberi méltósága és személyes szabadsága megsértése miatt államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt pert indított a BRFK ellen, amelyet jogerősen megnyert: a Fővárosi Ítélőtábla ezért 500 ezer forint nem vagyoni kártérítés és kamatai összeget ítélt meg jogerős ítéletével a jogsértett részére. Ezt a döntést a Legfelsőbb Bíróság is fenntartotta hatályában 2007. szeptemberi felülvizsgálati ítéletével. Ez volt a második olyan felülvizsgálati ítélet, amely egyértelmű elvi iránymutatást adott a joggyakorlat és a jogsérelmet szenvedettek részére: a rendőrség köteles helytállni a működési körében emberi méltóságot és személyes szabadságot korlátozó jogellenes rendőri intézkedésekért szabálysértési eljárás esetén is. Ennek lényege: akkor jogszerű egy rendőri intézkedés, ha indokolt, szükséges és arányos, ha nem ilyen, akkor a személyes szabadságot korlátozó intézkedés jogellenes és a rendőrség személyes szabadság megsértése miatt kártérítésre köteles.
2007-ben jogerősen felmentette a Fővárosi Bíróság Budaházy Györgyöt és hét társát tiltott önkényuralmi jelkép használata vétségének vádja alól az EU csatlakozást ellenző plakátok miatt indult büntetőeljárásban. A plakát 2003. áprilisában történt használata miatt a rendőrség indított büntetőeljárást Budaházy György, Novák Előd, Takács András és négy további társuk ellen. Amint emlékezetes, a rendőrség a plakát terjesztőivel szemben történt fellépésére a csatlakozásról szóló népszavazás kampány időszakának véghajrájában került sor, ennek keretében a Szabad Magyarországért Mozgalom irodájában közel 5000 plakátot foglalt le a rendőrség, megfosztva ezzel a szervezetet és aktivistáit attól, hogy a csatlakozás elleni álláspontjukat ezen plakát terjesztésével fejezzék ki, és így befolyásolják a választópolgárok döntését az üggyel kapcsolatban.

Budaházy György és három társa ellen amiatt is indult közlekedési szabályok megsértése és gyülekezési joggal visszaélés miatt szabálysértési eljárás, mert szintén a 2003-as EU csatlakozási kampányban az egyik nemleges véleményt hirdető, záró kampányrendezvényéről a másikra hagyományos magyar öltözetben lóháton vonultak Budapesten a KRESZ szabályait betartva. A bíróság abban az eljárásban is felmentéssel egyenértékű döntést hozott. Kimondta, hogy két bejelentett tüntetés egyik helyszínéről a másikra történő vonulás soha nem minősíthető önmagában tüntetésnek, továbbá a lóháton történő közlekedés közúton – ha egyébként betartják a KRESZ szabályait – nem sérti a közlekedési szabályokat ilyen kifejezett tiltó rendelkezés hiányában. Nyilvánvaló tehát, hogy a rendőrség 2003. áprilisi fellépése az EU csatlakozásban, nemleges álláspontot kifejtő szervezettel és aktivistáival szemben megalapozatlan volt, és azt a célt szolgálta, hogy megakadályozzák a szervezetet abban, hogy a demokratikus véleménynyilvánítás lehetőségeivel éljenek, és így hatást gyakoroljanak a választó polgárok döntésére és ezzel a népszavazás kimenetelét befolyásolják. Sajnos a csatlakozás óta eltelt 4 év az ellenzőket igazolta: a szuverenitás korlátozottsága, a globalista szándékok szerinti gazdasági kiszolgáltatottság nőtt, az ígért előnyök elmaradtak.

 

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2008. június 16-án elsőfokú ítéletet hozott Budaházy György és öt másik olyan személy ügyében, akik a 2002. évi országgyűlési választásokat követően az Erzsébet hídon autójukkal megálltak, így adva nyomatékot annak a széleskörű követelésnek, hogy a szavazatokat számlálják újra. Mind a hat vádlott bűnösségét a Btk. 260§ (1) bekezdésébe ütköző közérdekű üzem működése megzavarásának bűntettének kísérletében – mint társtettesek – állapította meg a bíróság. Büntetésként minden vádlott esetében 30-30 napi közérdekű munkát szabott ki a bíróság, amelyet mindegyik vádlottnak fizikai munkakörben kell elvégeznie (ideértve a diplomás vádlottakat, így Budaházy Györgyöt is). A védelem jogi álláspontjának lényege, hogy a vádbeli cselekmény az ún. „spontán gyülekezés” jogának illetve a vélemény-nyilvánítás szabadságának megnyilvánulása volt, s e jogokat mind az alkotmány, mind a jelentős nemzetközi emberi jogi egyezmények védik és biztosítják. A kifejtett jogi érvekre tekintettel a Nemzeti Jogvédő Alapítvány védőként eljáró ügyvédei és a többi védő fellebbezést nyújtottak be az ítélet ellen, a vádlottak felmentése érdekében. Az ügyészség súlyosításért, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. Az ítélet nem jogerős, másodfokon a Fővárosi Bíróság jár majd el.

A Magyar Gárda elleni feloszlatási per pedig abból a görcsös félelemből fakad, hogy lehetőleg csírájában kell elfojtani minden olyan kezdeményezést, amely a magyarság öntudatra ébredését és önvédelmét szolgálhatja. A még első fokú szakaszában tartó per alakulása üzenetértékű lesz abból a szempontból, hogy képes-e a néptől rettegő a hatalom az egyesülési jog korlátozásával kiiktatni a számára nem kívánatos szervezeteket. Számos, a társadalom védelmét valóban szolgáló ügyben az ügyészségek részéről látványosan hiányzik az ebben a perben tapasztalható, a kereset alátámasztása érdekében mutatott túlfeszített (többek között 39 oldalas előkészítő iratot eredményező) hevület és igyekvés. Ha feloszlatási okul szolgálhatna egy egyesülési jog alapján létrehozott szervezet működése által pusztán az egyes társadalmi csoportokban keltett berzenkedés, komfortérzet csökkenés vagy éppen akár aggodalom, félelem, akkor végeláthatatlan sorban lehetne olyan szervezetek megszüntetését kezdeményezni, amelyek ilyen hatásokkal járnak. Gondoljunk arra, hogy ma már a társadalom többsége egyértelműen megszállásként és nem felszabadításként értékeli hazánk a Vörös Hadsereg általi megszállását és feldúlását, ehhez képest mindazon szervezetek, amelyek április 4-én koszorúznak, nyilvános megemlékezést tartanak és dicsőítik történelmünk ezen gyászos időszakának eseményét sértik a meggyalázott és megölt magyarok százezreinek emlékét ápoló emberek érzéseit, mégsem követeli senki feloszlatásukat. Pedig a kommunizmusnak – a nemzetiszocializmusét messze meghaladó – 110 millió áldozata volt világszerte, így nagyon is érthető a rettegés minden magát ilyenként azonosító vagy ezen önkényuralmat dicsőítő, vállaló szervezettől. Egyébként sincs alkotmányosan védhető alapja annak, hogy a történelmi vagy egyéb okból bizonyos egyesületektől, egyéb társadalmi szervezetektől (pl pártoktól) félelmet, viszolygást érző embercsoportok között a jogalkotó vagy a jogalkalmazó különbséget tegyen és fokozottan védje egyik csoport érzékenységét a másikét pedig ne.

Jogerősen megszüntette szabálysértés hiányában a Pesti Központi Kerületi Bíróság Novák Előd és két társa ellen garázdaság miatt folyt szabálysértési eljárásokat 2007. július 3-án tartott tárgyalásokon. A bíróság megállapította, hogy a rendőrségi feljelentésben foglaltakkal ellentétben Novák Előd és társai semmilyen kihívóan közösségellenes magatartást nem tanúsítottak akkor, amikor egy tálca "Húsvéti ajándék" feliratú tojással megjelentek 2007. április 4-én a Magyar Kommunista Pártnak a Szabadság téren, a szovjet önkényuralmi emlékműnél a "felszabadulás" alkalmával tartott rendezvénye közelében. A magányosan álldogáló Novákba nemsokára belekötött néhány "elvtárs", segítséget kért a rendőröktől, de megrökönyödésére azok nem az őt lökdöső személyekkel szemben léptek fel, hanem őt fogták el, megszorongatva nyakát. Emiatti felháborodásának adott hangott a másik két később szintén elfogott személy.
 

Polgár Tamás, alias Tomcat néven ismert blogger 2007. március 15-én részt vett azon a Petőfi téri rendezvényen, amelyen Demszky Gábor főpolgármestert tojással dobálták meg. Tomcat-et a rendőrség még aznap előállította, este a lakásán házkutatást is tartottak (Vele szemben egyébként egy meglehetősen koncepciósnak tűnő, közveszélyokozás előkészülete miatti eljárás folyik, ennek keretében előzetes letartóztatásban töltött több hónapot. A 2006. szeptember 18-i Szabadság téri ostrom kapcsán csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak elkövetésével és a szovjet obeliszk megrongálásával gyanúsították meg: az előző eljárást megszüntették már. Ezen kívül számos szabálysértési eljárást indítottak részben eredménytelenül vele szemben tüntetésekkel kapcsolatban.) Az ügyészség a védelemmel egyező jogi álláspont alapján, mivel a cselekmény nem bűncselekmény, megszűntette az eljárást, kimondva – anélkül, hogy vizsgálta volna Tomcat tojásdobálásban játszott szerepét -, hogy egy közszereplővel szembeni tojásdobálás a történetileg kialakult véleménynyilvánítási formák kereteit nem haladja meg, így kihívóan közösségellenes motívuma sincs, tehát nem lehet szó ilyen esetben szó garázdaságról. A határozat indokolása szerint „az adott esetben nem a közrend, hanem – adott esetben – az érintett közszereplő személyiségi jogai sérülhetnek, ezzel kapcsolatosan azonban elmondható, hogy a köz-illetve politikai szerepet vállalók részéről elvárható tűréshatár is magasabb. Jelen esetben az a körülmény, hogy az érintett közszereplőt a dobálással szemben a – zavartalan esőmentes idő ellenére – kéznél lévő egyforma ernyőkkel védték, okszerűen tesz levonhatóvá azon következtetést, hogy a közszereplő környezete mintegy előre számolt az elmondandó beszéd valamely tárgy dobálásában megnyilvánuló ellenhatásával.”- szögezi le az eljárást megszűntető ügyészségi határozat indokolása. Továbbá: „ /köz/rend védelme nem jelentheti az alkotmányos alapjogok gyakorolhatóságának korlátozását. A büntető jogalkalmazás éppen ennek figyelembe vételével kerüli el annak csapdáját, hogy a politikai küzdelmeknek mintegy ugyancsak politikai állásfoglalásba bocsátkozó részese legyen.”

Sajnálatos módon az utóbbi mondatot láthatóan nem szívlelték meg a címezettek és ezért az ellenállókkal szembeni hatalmi megtorlások sorát hosszan lehetne még folytatni: számos ilyen ügy részletes leírása megtalálható honlapunkon (www.nja.hu).

Elismerés illet minden ellenállót, mert nélkülük nem irányulhatott volna és irányulhatna rá a hazai és külföldi közvélemény figyelme a honi emberi jogi válsághelyzetre és nem születhettek volna meg azok meghatározó jelentőségű bírósági döntések, amelyek jogvédő munkánk gyümölcseként iránymutatást adnak a meghurcoltak jóvátétele és a gyülekezési jog gyakorlása terén. Ezek az ítéletek ugyanakkor további bátorítás is adnak mindenkinek: ne féljenek élni vélemény-nyilvánítási és gyülekezési jogukkal, mert ha bárkivel szemben törvénysértően lép fel a rendőrség, akkor elégtétel és kártérítés jár a jogsértettnek.

Az esetek többségében az ellenállók számára kedvező eredménnyel járó jogvédő munkánkat nem adjuk fel, azt az utolsó paragrafusig folytatni fogjuk, remélve, hogy eljön egy olyan időszak, amikor azt sokkal békésebb és nyugalmasabb területeken végezhetjük.

Végül egy ma is megszívlelendő idézettel köszönöm meg megtisztelő figyelmüket a legnagyobb magyartól a felelős hazafiságról:

„Nem az a jellemteljes hazafi, ki kormány-tekintet vagy pártérdek alá sorozza a haza javát, de az ki a két elsőt állhatatosan és gyáva félelem nélkül mindig emennek rendeli alá.”
(gróf Széchenyi István: Politikai programmtöredékek, 1847.)