Az ügyészség fellebbezése nyomán holnap tárgyalja a Fővárosi Ítélőtábla az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészületével vádolt és elsőfokon felmentett Budaházy György ügyét

NJSZ hír, 2008. november 05., Nemzeti Jogvédő Szolgálat www.nja.hu

A Fővárosi Bíróság 2008. január 30-án meghozott és kihirdetett elsőfokú ítéletével bűncselekmény hiánya miatt felmentette Budaházy Györgyöt az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete vádja alól, egyidejűleg a vele szemben korábban elrendelt tíz hónapig tartó lakhelyelhagyási tilalmat is megszüntették.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész bűnösség megállapításáért fellebbezést jelentett be, így a büntetőeljárás 2008. november 6-án 9.00-kor Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd másodfokon.

Az I. fokú bíróság az ítélet szóbeli indokolásában hangsúlyozta, hogy miután az írások szerzőségét a vádlott sem vitatta, elsősorban egy jogkérdésről, a véleményszabadság határainak, illetve az államrend védelmének dilemmájáról kellett dönteni.

A bíróság rámutatott: a szólásszabadság a demokratikus államokban világszerte elismert, védett jog, amelyet a hazánkra is kötelező nemzetközi egyezmények mellett a magyar alkotmány is rögzít, és a magyar Alkotmánybíróság is több határozatában sérthetetlen, elidegeníthetetlen alapjogként nevez meg.

Az alkotmányos alapjogok pedig demokratikus társadalmakban csak arányosan, a szükséges mértékig korlátozhatók. Az indokolás szerint Budaházy György közvetlenül és konkrétan az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására nem hívott fel, ezért a vádbeli bűncselekmény nem állapítható meg.

Az Alkotmánybíróság korábban kimondta, hogy a népszerűtlen, „sajátos” nézetek megnyilvánulása a fejlődőképes, eleven társadalmak része. A közvélemény szabad alakulása nélkülözhetetlen a demokráciában. Nem a közlés tartalma, hanem közvetlen és belátható következményei alapozhatják meg a felelősségre vonást– érvelt dr. Kenéz Andrea bíró, az eljáró tanács elnöke és hozzátette: a strasbourgi emberi jogi bíróság szerint a véleményszabadság határa ott húzódik, ahol a közlés már erőszakra hív fel. A vádbeli írások azonban minden „harcosságuk” ellenére sem buzdítottak erőszakra, csupán az erőszak lehetősége vetődött fel – emelte ki.

A vádbeli írások keletkezése időszakáról szólva a bíró kifejtette: feszült közhangulat, nagymértékű társadalmi, politikai megosztottság és egzisztenciális bizonytalanság uralkodott, továbbá „a demokratikus intézmények bizalmi deficitje a bíróság részéről is objektív tényként mondható ki”. Addig elképzelhetetlen jelenetek zajlottak le a fővárosban, megjelent a nyílt, utcai erőszak is– mint például a tévészékház ostromakor. A rendőrség részéről megnyilvánult, ezt követő tömeges brutalitást, mint körülményt azonban nem említette, pedig ez jelentős hatást gyakorolt az írásokra.

A bíróság egyetértett az ügyészség álláspontjával annyiban, hogy a vádlott írásaiban többször is a szólásszabadság alkotmányos jogán túllépve megsértette a demokratikus értékeket, ám a bíró szerint önmagában a véleményszabadság határainak túllépése nem büntetendő, csak akkor, ha ennek közvetlen és belátható következményei is vannak, azaz a vádbeli cselekmény esetében közvetlenül arra irányult volna, hogy az ország alkotmányos rendjét – alkotmányát, államformáját, a hatalom gyakorlásának módját, kereteit, szervezetét – megváltoztassák. Ezzel szemben megállapítást nyert, nem volt a bűncselekmény megvalósításához szükséges mértékben és kellő konkrétsággal meghatározva térben, időben és módban az, hogy miként történne ez a megváltoztatás.

Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta: Budaházy György büntetőpere az alkotmányos demokrácia kereteiről, az alapjogok érvényesíthetőségéről, a toleranciáról, a radikalizmusról és a demokratikus társadalmakban nélkülözhetetlen nyitott gondolkodásról szól. Végül a bíró Bibó Istvánt, a XX. századi nagy magyar gondolkodó „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni” kezdetű gondolatát idézte fel.

Az ítélet iránymutató, elvi jelentősége mellett a fenti, illetve az indokolás végén kifejtett értékeléssel a bíróság azonban maga is értékítéletet mondott Budaházy György írásairól, mivel véleményünk szerint fogalmilag a vélemény-nyilvánítási szabadság védett körébe tartozik minden olyan közlés, amely tételes jogi normába nem ütközik, ezért mivel a büntetőbíróság azt állapította meg helyesen, hogy az írások nem valósítottak meg bűncselekményt, akkor ezzel egyidejűleg alappal nem jelenthető ki az, hogy Budaházy György átlépte a vélemény-nyilvánítási szabadság határait. Az Alkotmánybíróság – bíróság és a védelem által hivatkozott – 36/1994. (VI. 24.) sz. határozatában éppen azt mondta ki, hogy a vélemény-nyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül.

Éppen ezen megállapítás alapján az a lényegi üzenete az ügynek, hogy a tiltó normák formájában létező jogi korlátokat át nem lépő polgárok – köztük Budaházy György- bizonytalanság, megalkuvás, félelem nélkül vehetnek részt a politikai és társadalmi folyamatokban, a közéletben, mert ez egy demokratikus jogállam legfontosabb alappillére és ezt védte meg a mostani ítélet.

Mindezek fényében a jogállami értékek védelme érdekében reméljük, hogy a Fővárosi Ítélőtábla osztja az I. fokú Bíróság álláspontját, és a fentiekben részletesen elemzett ítéletet helyben hagyja.

A tárgyalás helye: Fővárosi Ítélőtábla, 1055 Budapest, Markó u. 16.

A tárgyalás ideje: 2008. november 6. 09:00 óra. fsz. 8.

A vádlott védelmét a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnökségi tagja, Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd látja el.