Pert nyert Budaházy a stop.hu ellen – a rendőrség utasítására hazudtak?

Édua, k, 2010/03/09 – 20:52 szentkoronaradio.com A tárgyaláson azt is megtudhattuk, hogy a rendőrség sajtóosztálya sugallja az újságíróknak, hogy hogyan írjanak egy adott eseményről. A szeptember 20-i demonstrációnál a sugallat az volt, hogy „Budaházy uszít”. A hallgatóság meglepődésére az újságíró közölte, hogy ez a fajta rendőrségi tájékoztatás bevett gyakorlat, amiről mindenki tud aki a médiában dolgozik. A Budaházy György által a stop.hu ellen indított per második tárgyalásán első fokon megszületett az ítélet. Dr. Pataki Árpád bíró 750 ezer forint (+kamatai) kártérítést ítélt meg Budaházy Györgynek a jó hírnévhez fűződő személyiségi jogai megsértése miatt, valamint kötelezi a hírportált, hogy 15 napon belül helyesbítést jelentessenek meg ugyanolyan terjedelemben, helyen és időtartamban, mint az eredeti cikk volt. A stop.hu hírportál 2008. szeptember 21-én megjelent cikkében valótlanságokat állított, amikor úgy állította be, mintha Budaházy György a 2008. szeptember 20-i tüntetésen nyereségvágyból vezérelve saját boltjának forgalmát kívánta volna fellendíteni. (A stop.hu cikke szerint Budaházy arra buzdította beszédében a jelenlévőket, hogy vásároljanak a boltjában maszkot.) Dr. Gaudi-Nagy Tamás, Budaházy György ügyvédje több érvet is felhozott a kártérítési igény alátámasztására. Kezdve azon, hogy a stop.hu állításával ellentétben Budaházy Györgynek nincs boltja, tanúk kihallgatásán keresztül (akik igazolták, hogy Budaházy megítélésén a cikk hazug állításai sokat rontottak) végezetül pedig videofelvételen megnézte a bíróság és a jelenlévő hallgatóság a tüntetésen elhangzó beszédet, amiben még csak halvány utalás sem történt semmiféle boltra, vételre, vagy egyéb üzleti fogásra. Budaházyt most is több tucat kommandós, és készenléti rendőr “vigyázta”. A tárgyalás előtt sor került pár perc szünetre, mikor a hallgatóságból valaki feltette a kérdést hazafinak: “Mi a véleményed erről a Benkőről?” Budaházy kijelentette, hogy nem ismeri és rágalmazásnak tartja az általa előadottakat, többre nem is volt lehetősége a felperesnek, mert a bíró közbeszólt, hogy nem nyilatkozhat, mire Gyuri bosszúsan jegyezte meg, hogy “ő beszélhet rólam, de én nem róla”. A tárgyalás az ominózus cikk írójának tanúkénti meghallgatásával kezdődött. Az újságíró elmondta, hogy szeptember 20-án nem hallgatta meg végig Budaházy György beszédét, korábban elhagyta a helyszínt. Az általa beküldött cikk 12 óra elteltével jelent meg a hírportálon. Mivel az adott hírportálnál bevett gyakorlat, hogy a szerkesztő tetszése szerint beleír egy cikkbe és ennek ellenére az “Politikai elítélt kerestetik”újságíró nevét írják a cikk alá, a cikk írója azt sem tudta megmondani, hogy a cikk címe az ő eredeti írása alapján került ki vagy azt esetleg más adta. Tartotta magát ahhoz, hogy az ő eredeti írásában nem szerepeltek a kifogásolt részek, legalábbis nem ennyire negatív felhanggal. Mivel az újságíró egyértelműen állította, hogy Budaházy a beszédében uszított, Gaudi-Nagy Tamás megkérte a tanút, hogy pontosítsa, miből következtetett az uszításra? Erre az újságíró a jelenlévők legnagyobb meglepetésére magától értetődő természetességgel mondta el, hogy amikor ő betelefonált 20-án a rendőrségre, hogy megkérdezze, hol zajlik valami esemény a városban, merre induljon, a rendőrség sajtóosztályától azt a tájékoztatást kapta, hogy éppen Budaházy uszít a Hősök terén. Arra A Szent Korona Rádió elnöke mint tanúnem emlékezett, hogy pontosan ki adta neki ezt a tájékoztatást, csak annyira emlékezett, hogy hölgy volt az illető, és ez a fajta „objektivitás” bevett gyakorlat a rendőrség „tájékoztatásában”. Gaudi-Nagy Tamás kérdéseire, hogy ez a tájékoztatás mégis konkrétan hogyan hangzott el, az újságíró elmondta, hogy természetesen ebben nem volt semmiféle utasítás arra, hogy milyen hangvételű cikket írjon az adott eseményről, – különben is, ő erre nem is lett volna hajlandó-, de beismerte, hogy az esemény rendőrség általi minősítése igenis sugallta, hogy hogyan álljon hozzá ehhez a demonstrációhoz. Az újságíró vallomásából az is kiderült, hogy ő már rég nem áll a stop.hu alkalmazásában, egész pontosan a per tárgyaként szereplő cikk megjelenése után 3 nappal váltak meg egymástól, ő és a stop.hu. A tárgyalás szünetében a stop.hu képviselője tájékoztatást kért megbízójától az esetleges soron kívüli megegyezésre. Felvetődött egy 500 ezer forint értékű kártérítési összeg, de végül a bíróság döntésére hagyatkozott mindkét fél. A szünet végén egy kis incidens támadt, mivel Gaudi-Nagy Tamás kifogásolta a jelenlévő büntetésvégrehajtási parancsnoknál, hogy a Budaházyt kísérő kommandósok demonstratívan és félelemkeltően állnak sorfalat a hallgatóság előtt, és azt kérte, hogy helyezkedjenek el kevésbé fenyegetően. A BV-parancsnok erről hallani sem akart, mire az ügyvéd úr emlékeztette őt a közelgő elszámoltatásra. A BV-parancsnok kérte a bírót, hogy vegye jegyzőkönyvbe Gaudi-Nagy Tamás mondatát (legalább meglesz az utókornak). Mivel a tárgyalás közben néha unalmas várakozásokra került sor, Budaházy megnézegetett egy könyvet, valamint Gyuri édesanyja az egyik napilap címlapját mutatta a vezércikkel. Ezen unalmas üresjáratok közben a bíró száját elhagyta néhány vicces mondat, mint például: „Nem mutogatunk újságot a hallgatóság részéről.” Vagy „Könyvcímeket sem mutogatunk a fényképezőgépnek.” Illetve kialakult egy kis politikai vita is, amit a bíró így zárt le: „Most ide nem tartozik, hogy ki hányadik” (politikai párt- szerk.). A tárgyalás második részében a jelenlévők megtekintették a szeptember 20-i beszéd videóját, amiből egyértelműen kiderült, hogy Budaházy azt mondta a kámzsákról és a szemtörlő kendőkről: „A teherautón lesz belőle egy zacskóra való, vonulás közben lehet jönni.” Tehát szóba sem kerül sem a bolt, sem hogy termékről lenne szó, tulajdonképpen semmi, amire a stop.hu cikke épült. Budaházy György jó hírnévhez való jogát sértette a cikk, valamint hátrányos megítélés érte. Budaházy György a bírói döntés előtt elmondta, hogy a nemzeti radikálisokkal szemben bevett gyakorlat a hamis kép festése, a hazug állítások a média részéről. Ezzel szemben nagyon nehéz védekezni, mert azok az emberek akik utánajárnak a történteknek, rájönnek a hazugságokra,de sokaknak az a hamis információ marad az emlékezetében amit olvasott és ezt terjeszti mindenfele. Nem beszélve arról a csoportról akik nemcsak a tájékozatlanságuk, hanem eleve a rosszindulatuk miatt terjesztik az ilyen hamis állításokat tartalmazó cikkeket. A kereset összegét felemelte 3 millió forintra, mivel szeretné ha ez elrettentő lenne minden újságírónak, hogy ne írjon valótlanságokat. A stop.hu hamis állításai eltörpülnek azok mellett, amelyek mostanság érik Őt, és ezért szeretne mindenképp elrettentő bírói elmarasztalást kérni. A tárgyalás során nyilvánvalóvá váltak a cikk keletkezésének körülményei, annak botrányos módja. A bíró a 3 milliós követelést túlzónak találta, de a gyakorlattól eltérően a felperesek első követeléséhez közeli összeget, 750 ezer forint és kamatait ítélte meg. Az anyagi kártérítés mellett kötelezte a hírportált, hogy 15 napon belül helyesbítő cikket jelentessenek meg ugyanott ahol az eredeti cikk megjelent, és ahhoz hasonló terjedelemben. Hiába a kártérítés, hiába a helyesbítés, ha a média valakiről csupa hazugságokat állít, az ellen nagyon nehéz bármit is tenni. Főleg nehéz ez abban az esetben, ha a “Hallgattassék meg a másik fél is” elvet maga az ügyészség korlátozza.