Somlai László Artúr Szima Judit és Budaházy György elleni koncepciós eljárásokról

április. 15. 2010. 16:16 Budaházy György Ügyei
Az elmúlt napokban többször láthattam bizonyítékát az elszabadult és a fizikai tehetetlenség állapotában levő pártállami lenyomatok tevékenységének.

Ennek egyik példája, amikor a katonai bírósági tárgyalást vezető bíró úr/elvtárs pökhendi határozottsággal próbálta helyretenni a büntetőügyekben gyakorlatot szerzett védőügyvédet – Gaudi-Nagy Tamást – aki a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének (tmrsz) főtitkárát, Szima Juditot képviseli az ellene indított per szerinti felbujtás vádjában.

Láthatóan (videofelvétel is megörökítette) a szerepéből újra, és újra kieső katonai bíró nem képes úrrá/elvtárssá lenni a helyzeten, amikor is az ügyvéd a manapság megszokott, mit megszokott, elvárható módon védőként ellátja vállalt feladatát.

A tárgyalási nap kezdetén egyértelművé lett, hogy a bíró nem hajlandó jegyzőkönyvbe diktálni, így a szó szerint elhangzottak rögzítése kimondottan a gépíróhölgy pillanatnyi figyelmére van bízva!

Gaudi több indítványt is beadott, közöttük a bíró elfogultságára, majd a kizárására vonatkozót, amelyek mindegyike hidegen hagyta a tárgyalásvezetőt, tehetsége egyedül a kétszer százezer forintos rendbírság kiszabására futotta.

Érdemes megemlíteni a vád igen fontos elemét.

A tmrsz honlapján megjelent közleményeket tartja a tárgyalás során egyébként túlzott fogalmazásgátló fogyasztástól szenvedő ügyész elfogadhatatlannak, mi több izgatónak.

Annak ellenére, hogy a főtitkár asszony bizonyítékait tárta elő az érdekvédői munkája során bejárt, tőle is megkövetelt szolgálati utaknak, a vád – a honlapjukon olvasható inkriminált közlemények szerepeltetőjének kilétét, azaz – a felelőst őbenne állapítja meg. Hiába az informatikusok tanúvallomása, amelyek egybehangzóan állítják, hogy „naplózás” hiányában nem kereshető vissza az említett közlemények „felrakója”, a számítástechnikában abszolút járatlan bíró ezt a momentumot teljesen figyelmen kívül hagyta. Innen a többi már nem érdekes.

Illetve igen, a négyórás egyhelyben ülést megszakítón elrendelt szünet a vádlotton a tárgyalás légköre miatt időközben kialakult rosszullétet tovább fokozta, amelyet a kiérkezett mentők megállapítása szerint további kórházi vizsgálatoknak kell követnie.

Itt tartunk.

   ………………………………………………………………………….

Ha kedd, akkor Budaházy! A humorosnak tetsző mondat annál keményebb, sőt kimondottan veszélyes hátterét adja a koncepciós eljárások egyik gyöngyszemének.

A belvárosi utcák aznapi megközelíthetetlenségét egy újabb rendőri zavarkeltésnek tudhatta be az egyáltalán a bíróság közelébe engedett polgári személy, aki halált megvető bátorsággal próbált az említett tárgyalásra bejutni.

A 2008-ban emelt vád „Alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete” pestiesen szólva bizony nem piskóta.

1958-ban, azaz pontosan ötven éve ezért kivégzés járt!

A vezetőszíjon, kézi bilincsben bekísért vádlott miatt a környező utcák lekordonozásán túlmenően, megmagyarázhatatlanul nagy erőkkel kivonuló készenléti rendőrség adta hitelét a hatalom erőszakszervezeteként a hatalom bitorlásának.

Elég vicces volt, hogy a Budaházy György védelmét ellátó ügyvédet nem akarták a portáról felengedni, s egyébként emiatt kezdődött később a tárgyalás.

A biztonsági erők összetartása nem végződött az utcán, a folyosókon, és a tárgyalóteremben is képviseltették magukat.

A vádlott feleségének beadványa, amely a bíró elfogultságára vonatkozott, megteremtette a tárgyalás alaphangját, amelyet a vád képviselője, az ügyész  pökhendi határozottságával (mintha már használtam volna e kifejezést) tovább fokozott.

Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd ismét különórát adott a védelem igazi feladatait tekintve, sőt az első percektől kezdődően elfogultságát (önmaga) bizonyító háromtagú bírói tanács eltökélt szándékát adta a még aznapi ítélethozatalnak.

Ne felejtsük, a sorsdöntő országgyűlési választások hetét írtuk. (Óh, mily véletlen!)

Gaudi nemes egyszerűséggel, lényegre törően adta tudtul a szocializmusból hátramaradt bíróságnak, hogy a nagyarányú utcai-folyosói-tárgyalótermi rendőrségi jelenlét miatt nem látja biztosítékát a pártatlan bírósági ítélkezésnek, amely így a független bírói feladatvégzést, de a saját védőügyvédi munkáját is megakadályozza.

Egyúttal a tárgyalás elhalasztását, illetőleg saját eltávoztának engedélyezését kérte a bíróságtól. A bíró nem adott engedélyt a védőügyvéd eltávozásának!

A bírói tanács, a védelem koncepciós eljárás minősítése melletti határozott kiállását, s az egyre fokozódó hangulatot nemvárt körülménynek minősítőn – a tárgyalás elhalasztása mellett döntött, amelyet az ügyész különféle színekben játszódó arccal vett tudomásul.

Itt tartunk.

Somlai László Arthur