dr. Gaudi Nagy Tamás Gesztenyéskerti csaták c. tanulmánya

.. Amint emlékezetes a LELKIISMERET ’88 CSOPORT tüntetést kívánt tartani 2003. december 1-én a budai Gesztenyéskertben, onnan vonulva Medgyessy Péter akkori miniszterelnök házához. A rendezvény célja az volt, hogy tiltakozást fejezzenek ki a Medgyessy Péter és a román kormányfő egy évvel korábbi, nemzeti érzületet sértő koccintása miatt. Az első, 2004. november 24-i bejelentés szerinti tüntetést a rendőrség – a bíróság által is megerősített módon – megtiltotta a közlekedési rend aránytalan sérelmére hivatkozással, ezt követően azonban a szervezet 2003. november 28-án újabb három tüntetésre vonatkozó bejelentést tett, amelyeket a BRFK határozatokkal nem tiltott be, ezért az ezek a rendezvények megtarthatóak lettek volna.
Ennek ellenére a hatalmas erőkkel felvonuló rendőrség erőszakosan feloszlatta a tüntetést, 51 embert előállított, velük szemben rendzavarás szabálysértése miatt szabálysértési eljárásokat kezdeményezett. Kocsis Imrét, a LELKIISMERET ’88 CSOPORT elnökét három napos őrizet után figyelmeztetésben részesítették és egyben gyülekezési joggal való visszaélés miatt is szabálysértési eljárás alá vonták, a rendőrségi szakban nem jogerősen 80 ezer forint pénzbírsággal sújtották.
Az ezt követő jogi csata viszont a jogvédők számára hozott sikereket: a 2004-ben megalakult Nemzeti Jogvédő Alapítvány odaállt az ügy mellé és azóta is segíti a védelemre szorulókat.
A gyülekezési törvény adta jogánál fogva Kocsis Imre, mint a feloszlatott tüntetés egyik résztvevője pert indított a BRFK ellen a tüntetés jogellenes feloszlatásának megállapítására.

Erre a perre tekintettel az összes megindult szabálysértési eljárást a bíróságok felfüggesztették. A rendőrség feloszlatási akciója keretében előállított további 50 személlyel szemben a Budai Központi Kerületi Bíróság a rendzavarás miatt indult szabálysértési eljárásokat azonban kivétel nélkül megszüntette 2005. őszén szabálysértés hiányában.

2005. december 1-ejei hatállyal Kocsis Imre szabálysértési felelősségre vonhatósága a két éves elévülési idő lejárta miatt megszűnt a feloszlatott tüntetés kapcsán az ellene gyülekezési joggal való visszaélés szabálysértése miatt indult szabálysértési eljárásban. A lefoglalt zászlók és transzparensek visszajárnak, az eljárás megszüntetésének van helye.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2004. június 9-én meghozott elsőfokú ítéletében jogellenesnek nyilvánította a LELKIISMERET ’88 CSOPORT által 2003. december 1-én, a budapesti Gesztenyéskertben tartott tüntetés rendőri feloszlatását. A BRFK fellebbezése eredményeképpen a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatásköri hiba miatt hatályon kívül helyezte és új eljárás rendelt el a Fővárosi Bíróság előtt.
Ebben a perben 2005. december 9-én megszületett ítélet immár jogerősen megállapította, hogy a 2003. november 28-án bejelentett, 2003 december 1. napján Budapesten, a XII. kerület BAH csomópont-Gesztenyéskert-Jagelló út- Stromfeld Aurél út- Medgyessy ház útvonalra tervezett rendezvényt a BRFK jogellenesen oszlatta fel. A bíróság kötelezte a rendőrséget 125 ezer forint perköltség megfizetésére.
A LELKIISMERET ’88 CSOPORT vezetője keresetének teljes egészében helyt adó ítélet indokolásában a bíróság kimondta, hogy a BRFK a többszörösen a gyülekezési törvénybe ütköző módon járt el.
Amellett, hogy nem hozott a rendőrség alakszerű tiltó határozatokat, késve reagált a november 28-i új bejelentésekre, a BRFK tiltó határozatnak nem tekinthető értesítésének dátuma november 30., a közlésre pedig csak a törvényi határidőn túl, a tüntetés helyszínén került sor.
A feloszlatott rendezvény nem volt megegyezőnek tekinthető a korábban bejelentett és megtiltott rendezvénnyel, mivel más volt a hely, az idő és a létszám. Téves tehát a rendőrség azon álláspontja, hogy már önmagában ezért feloszlatható volt a tüntetés.
A rendőrség mint egy lényeges alapjog érvényesüléséért felelős államigazgatási szerv nem tekinthetett volna el az új bejelentések érdemi elbírálásától, ezért jogellenesen járt el akkor, amikor nem hozott alakszerű határozatokat a bejelentésekkel kapcsolatban és ebből következően az alakszerű határozatokkal meg nem tiltott tüntetések feloszlatása is jogellenes volt.
A bíróság különös hangsúllyal utalt arra, hogy a határozatok elmaradása megfosztotta a kérelmezőt a jogorvoslati jogának gyakorlásától. Így csupán ezen perrel volt lehetséges a gyülekezési jogukban meggátolt személyek számára elvi elégtételt szolgáltatni.
A rendőrség azon védekezését is alaptalannak találta a bíróság, hogy a feloszlatásra okot adott volna az is, hogy a bejelentett 12 fős létszám helyett 70-80-an jelentek meg a helyszínen. Ez a gyülekezési törvény szerint és a bíróság szerint sem feloszlatási ok.
A bíróság megállapította, hogy nem veszélyeztette a rendezvény békés jellegét az, hogy a tüntetés résztvevői "markáns és határozott" véleményt fogalmaztak meg a rendőrökkel és az akkori kormánnyal kapcsolatban, a hangos politikai vélemény-nyilvánítás a tüntetések természetéhez hozzátartozik. Az indokolás szerint ugyan az intézkedő rendőrökkel kapcsolatos vélemény-nyilvánítás nem szerencsés, de még ez sem feloszlatási ok. A résztvevők erőszakosságára utaló jeleket a rendőrség nem tudott bizonyítani, de ilyen nem is volt.
A jogellenesen feloszlatott tüntetés rendőri intézkedés alá vont résztvevőit jogellenes fosztották meg személyes szabadságuktól, illetve gátolták meg abban, hogy az Alkotmány és az Európai Emberi Jogi Egyezmény által garantált gyülekezési jogukat gyakorolhassák. Emiatt személyhez fűződő jogaikat megsértette a rendőrség, ezért nem vagyoni kártérítés illeti őket.
A polgári demokrácia egyik legfontosabb alapjoga, a gyülekezési jog témakörében iránymutató jellegű döntés született, amely nagyon komoly kihatással lehet a rendőrségi gyakorlatra.

A két évvel ezelőtti események apropóján a LELKIISMERET ’88 CSOPORT idén ugyanolyan tüntetéseket jelentett be, mint két évvel korábban: megtesztelve a rendőrség fejlődési képességét a gyülekezési jog területén.

Ennek különös súlyt adott az a jogszabályváltozás, amely szerint 2004. május 1-től betiltási okok körében az "illetőleg a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna" szövegrész helyébe a "vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható" szöveg lépett.

A jogszabályváltozás oka az volt, hogy a közlekedés rendjének aránytalan sérelme megfogalmazás a rendőri szervek számára túl tág és önkényesen értelmezhető, alkalmazható lehetőséget adott a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvények megtiltására. Ezzel szemben a jelenleg hatályos korlátozási ok eleve kizárja a közlekedési szempontok spekulatív, visszaélésszerű és megtiltási okként történő értelmezésének lehetőségét. A hatályos szabályozás csupán akkor teszi lehetővé a közlekedési szempontokra hivatkozó megtiltását egy rendezvények, ha valóban nincs objektív lehetőség a közlekedés más útvonalra történő eltereléssel történő biztosításának

Sajnos megállapítható, hogy a BRFK a 2004. május 1. után továbbra is a megtiltási oknak már nem minősülő, „közlekedési rend aránytalan sérelme” fogalomkörében kimunkált rendőrségi gyakorlat érveit vonultatja fel alaptalanul a tiltó határozatainak indokolásában.

Így történt idén is, így a BRFK megint megtiltotta a 300 fő járdán vonulására vonatkozó részt is feltételező tüntetés megtartását, a tiltó határozatot ismét jóváhagyta a – végzését a tervezett tüntetési időpontot követő napon meghozó – Fővárosi Bíróság arra hivatkozással, hogy a kérelmező nem tudott érdemi ellenbizonyítással élni a rendőrségi fikcióival szemben. Például azzal szemben, hogy – mivel elképzelhető az, hogy néhány tüntető lelép az úttestre ezért – félpályás lezárás kell, így közlekedés más útvonalon nem biztosítható. Ezzel a bíróság gyakorlatilag szakértői kérdéssé minősítette azt, hogy 300 ember KRESZ szabályok szerinti járdán való vonulása este 9 órakor Buda ezen időszakban már nem forgalmas részén teremt-e olyan helyzetet, hogy a közlekedés – akár még részben akadályozott formában is – ne lenne más útvonalon biztosítható. Az alkotmányos alapjogok gyakorlásának közlekedéssel szembeni arányos keretek közötti elsődlegességéről szóló részletesen kifejtett jogi érveket a bíróság lesöpörte.

Gergényi Péter rendőrfőkapitány az utóbb megtett három – – a korábban megtiltott, több helyszínt érintő rendezvény helyszínére szóló, de egyebekben (létszám, idő) más tényállási elemeket tartalmazó – újabb bejelentés közül két bejelentés tárgyában tiltó határozatokat hozott, a gesztenyéskerti 100 főre bejelentett gyűlés megtartását tudomásul vette, ezt rendezett körülmények között- bár hatalmas rendőri készültség árnyékában – megtartották.

A BRFK-nak ebben a körben megváltozott gyakorlata is igazolja azt, hogy két évvel korábban téves és jogellenes volt a három utóbb tett bejelentést önálló bejelentésekként nem elbírálni és emiatt feloszlatni a tüntetést.

Figyelemmel a bíróság rendőrségi tiltást jóváhagyó döntésére a második hullámban megtett három bejelentésből kettőt megtiltó határozatok egyikével szembeni bírósági felülvizsgálati kérelemben már a részletes jogi érvek mellett a rendőrségi fikciók cáfolására igazságügyi szakértő kirendelését és szemle tartását indítványoztuk.

A rendőrhatóságnak a gyülekezési jog korlátozására irányuló alkotmányellenesen önkényes törekvését bizonyítja az ismételt tiltó határozatok indokolásából áradó hozzáállás, amely olyan nyilvánvalóan valótlan megállapításokra indította, amely szerint a demonstráció miatt a környék összes közútvonala szükségképpen lezárásra kerülne, ebben az esetben pedig az azon haladó tömegközlekedési és gépjármű forgalom ellehetetlenülne.

Ez a mondat amellett, hogy valótlan, rendkívül veszélyes is, mert erre hivatkozással a jogalkotó gyülekezési jog gyakorlásának körét tágító akaratával szembehelyezkedve gyakorlatilag egy bármikorra és bárhová szervezett rendezvény mindig megtiltható lenne Budapest belső kerületeiben, vagy bárhol másutt.

A gyülekezési jog a véleménynyilvánítási szabadság egyik legmarkánsabb megvalósítási formája. A gyülekezési jog gyakorlása során a demonstrálók véleménynyilvánítási szabadságukat gyakorolják annak érdekében, hogy mások tudomására hozzák álláspontjukat a közélet valamely kérdéséről. Ezzel a joggal Budapesten ésszerűen elvárható módon leginkább a belső kerületekben lehet élni, hiszen itt van lehetőség arra, hogy mások is megismerhessék az alkotmányosan kifejezett véleményt.

Álláspontunk szerint a térkép alapos tanulmányozása után az is egyértelmű, hogy ha a bejelentés pl. többezer főre és az úttestre szólt volna, akkor is megvolna a lehetőség a közúti és gyalogos közlekedés más útvonalon történő biztosítására a bejelentett rendezvénnyel érintett időszakban megfelelő közlekedésrendészeti szervezéssel (pl. Hegyalja út-Németvölgyi út stb.).

Ilyen szervezést a rendőrség hatalmas erőkkel és szervezéssel érdekes módon el tudja végezni abban az esetben, ha a Lánchidat egész napra a közúti közlekedés elől elzáró kormányrendezvényt szerveznek, vagy ha a melegfelvonulás zajlik a belváros egy fő gerincútvonalát képező Andrássy úton napközben, illetve csúcsforgalom idején vagy a Kendermag Egyesület szintén fő közlekedési útvonalakat igénylő felvonulásain.

A rendőrségi tiltó határozatok emellett rendszeresen elkövetik azt a hibát is, hogy a tüntetéseket a bejelentésben megjelölt helyszínen és időben való megtartását tiltja meg.

A gyülekezési törvény 8. § (1) bekezdése félreérthetetlenül rögzíti, hogy mindössze a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időben való megtartását lehet megtiltani. Mindezért a törvény betűjét, és szellemét is sérti tehát, ha egy rendezvény egészének megtartását azért tiltják meg, mert az útvonal egy részén a rendezvény esetlegesen közlekedési zavarokkal járna. A rendőrhatóság csak a legszükségesebb mértékig alkalmazhat korlátozást. Még ha valós is lenne – mint ahogy nem az – a rendőrségi hivatkozás arra, hogy a közlekedés más útvonalon nem biztosítható, akkor is csak azt tehetné meg, hogy a bejelentett időpontban való megtartást tiltja meg, mivel ezek a felhozott körülmények már például este 21-22 óra után már egyáltalán nem állnak fenn. Ez a jogkorlátozó hatósági módszer nem ad lehetőséget arra, hogy például egy az Országgyűlés működésének veszélyeztetésére hivatkozva a Kossuth téren megtiltott megmozdulást a belváros más részein vagy Hűvösvölgyben tartsanak meg, méghozzá az eredetileg megadott időpontban.
A most született határozatok további elementáris hibákban szenvednek.
A bíróság is rámutatott végzésben arra, hogy a rendőrhatóság nem adott megfelelő jogorvoslati tájékoztatást, mivel nem hívta fel a jogi képviselő nélkül eljáró kérelmező figyelmét arra, hogy a jogorvoslati kérelmet a rendőrhatósághoz kell benyújtani, ezzel kérelmező Alkotmány 57. §-a szerinti hatékony jogorvoslati jogát korlátozta.

Ha a figyelmeztetés hiánya miatt a bíróságra nyújtja be felülvizsgálati kérelmét a bejelentő, akkor azt időveszteséget okozva a bíróság továbbítja a rendőrségnek, így a kérelem elbírálása akár két napot is csúszhat, akár úgy is – ahogy ez az idei esetben történt -, hogy a bírósági döntés a tervezett tüntetést követő napon születik meg.
Az új közigazgatási eljárási törvény szellemiségével ellentétesen nem tartalmaz tájékoztatást a rendőrségi határozat jogorvoslati záradéka arra vonatkozó megállapítást, hogy bár a bírósági felülvizsgálati eljárásban előzetesen illetéket nem kell leróni, de kedvezőtlen bírósági döntés esetén milyen összegű illetékkel (ez jelenleg 16.500,- Ft) és rendőrségi jogtanácsosi munkadíjjal (ez jelenleg átlagosan 5000,- Ft) kell számolnia a kérelmezőnek. Ebben a körben jelezzük, hogy megfontolandónak tűnik a gyülekezési jog gyakorlását tiltó határozat elleni bírósági eljárás tárgyi költségmentessé alakítása, ez lenne elvárható egy demokratikus alapjogokat kiemelten fontosnak tartó államban.
A tiltó határozatok rendszeresen utalnak arra, hogy a rendezők alacsony száma is okot adott a tiltásra, pedig a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet 4. § (6) bekezdése szerint, ha a szervezők által tervezett rendezői létszámot a közrendvédelmi szerv kevésnek tartja, – tájékoztató jelleggel – erre köteles felhívni a szervező figyelmét. Ilyen jellegű – jogszabály által tehát kötelezően előírt – figyelemfelhívást a szervező nem kapott, ez is hangsúlyosan utal a rendőrhatóság eljárásának jogellenességére és jogkorlátozó motivációira.

A mostani eljárások kapcsán bukkantunk egy súlyos – de a jogalkalmazó szervként jelen ügyben eljáró rendőrhatóság felelősségét egyáltalán nem mentő – jogalkotási mulasztásra hiányosságra. A rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet 4. § (5) bekezdése a gyülekezési törvény hivatkozott 2004. május 1-től hatályos módosítása ellenére az eltelt másfél évben nem változott. E szerint a közrendvédelmi szerv – figyelemmel a törvény 8. §-ára – tájékozódik, hogy a bejelentett rendezvény tervezett ideje és helye nem veszélyezteti-e súlyosan népképviseleti szerv, vagy bíróság zavartalan működését, illetőleg nem jár-e a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével.

Egy demokratikus jogállamban elképzelhetetlen, hogy egy ilyen súlyú alkotmányos alapjog gyakorlását szélesebb körben lehetővé tevő törvénymódosítást ne kísérje azonnal a végrehajtási rendelet megfelelő tartalmú módosítása. A hivatkozott BM rendelet módosítására megalkotása óta nem került sor, annak ellenére, hogy azóta a gyülekezési törvényt négyszer módosították.

A jogalkotási törvény szerint ez az alkotmányellenes jogalkotói mulasztás a belügyminiszter és igazságügy-miniszter hibájának egyaránt betudható.

További anomáliát okoz a rendőrségi gyakorlatban az, hogy nem világos a rendőrségi gyakorlat abban, hogy ki ellen kell a tiltó határozat elleni bírósági felülvizsgálati kérelmet benyújtani.

A vonatkozó 15/1990 (V.14.) BM rendelet ellentmondásban van a gyülekezési törvény 8. § (1) bekezdésével, mivel az utóbbi jogszabályhely a rendőrség, mint szerv hatáskörében utalja a tiltási jogkör gyakorlását, a BM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint a közterületen tartandó rendezvény megtartására vonatkozó bejelentés elbírálására a rendezvény helye szerint illetékes rendőrkapitányság, a fővárosban a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője jogosult.

A BM rendelet 8. §- a ugyanakkor arról szól, hogy a rendezvény megtiltásáról szóló határozat bírósági felülvizsgálata során, valamint a feloszlatás jogellenességének megállapítása iránt indított perben, ha a bíróság szükségesnek tartja a felek meghallgatását, a rendőrséget a vezető által kijelölt személy képviseli.

A fenti ellentmondásosság súlyosan alkotmányellenes, mivel a gyülekezési jogot gyakorló polgár számára követhetetlenné teszi azt, hogy kivel áll igazából jogviszonyban.

Ez pedig azzal járhat hogy ha a betiltott tüntetés szervezője bírósági felhívás ellenére nem módosítja a BRFK ellen benyújtott kérelmét a rendőrfőkapitány elleni kérelemre, akkor a kérelmet a bíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.

A fentiekből az következik, hogy Budapest területén a BRFK vezetője jogosult határozatot hozni, de paradox módon a nemperes eljárásban a rendőrség, mint szerv jár.

Az ügy ott válik igazán érdekessé, hogy a Lelkiismeret 88 Csoport két évvel korábbi bejelentése szerinti tüntetést a BRFK, mint szerv tiltotta meg és az eljárás is ez alapján folyt, az idei határozatokat pedig a rendőrfőkapitány hozta. Ez a megtévesztő rendőrségi gyakorlat is súlyosan sérti a jogállami normákat.

Végül a bíróság 2005. december 5-én hozott döntésével megsemmisítette Gergényi rendőrfőkapitány második tiltó határozatát, amely a 21 órától kezdődő háromnegyedórás járdán vonulást tiltotta meg 100 ember részvételével. Ezzel a főkapitány működési ideje alatt most másodszor került sor politikai rendezvényt megtiltó rendőrségi határozat hatályon kívül helyezésére, mint ismeretes korábban csak az iraki háború elleni béketüntetés ügyében született ilyen kedvező határozat, de ekkor még a gyülekezési törvény szerinti korábbi tiltási ok volt alkalmazható (közlekedési rend aránytalan sérelme).

A bíróság végzése egyértelműen megállapítja, hogy a rendőrség tévesen indult ki abból, hogy a járdára bejelentett tüntetés résztvevői szükségképpen lelépnének az úttestre és ezért egy forgalmi sávot le kellene zárni. A rendőrség jogosult ugyan járdára bejelentett tüntetést biztonsági okból lezárni egy kétszer egysávos úttest egyik forgalmi sávját, de ez nem zárja ki azt, hogy – figyelemmel a tüntetés relatíve rövid idejére – a rendőrség a szükséges forgalomszervezési intézkedésekkel a közlekedést ne tudná egy forgalmi sávon biztosítani.

Ezek a forgalmi intézkedések nem haladják meg a Budapest közútjain szokásos baleset, útépítés vagy más forgalmi akadály esetén felmerülő rendőri intézkedéseket, illetve azok hatásait. Ilyen körülmények alapján tévesen állította a tiltó határozat azt, hogy a tömegközlekedés ellehetetlenülne.

A bírósági kontroll ezúttal is működött. A bejelentett tüntetés megtarthatóvá vált. Mivel a megsemmisítő határozat a tervezett tüntetési időpontot követően született meg, ezért a gyülekezési törvény 9. § (3) bekezdés alapján a jogellenesen megtiltott tüntetés bármikor megtarthatóvá vált, csupán a tervezett időpont előtt 24 órával kell bejelentést tenni, amelyet a rendőrség köteles tudomásul venni.

3. Összegzés

A gesztenyéskerti csaták tehát tovább folynak a jog eszközeivel: most már a tét a gyülekezési jog demokratikus jogállami normák szerinti gyakorolhatóságának kivívása. Ezen az úton úgy tűnik sikerült megint egy jelentős lépést tenni. Bízunk benne, hogy a megfelelő következtetéseket minden érintett levonja.