Szakács Gábor: A Képes Krónika titka c. közlemény teljes szövege

február. 1. 2005. 2:02 Publikációk

. A Képes Krónika titka 2005. február 1.

Már megszokhattuk, hogy amennyiben valaki a hivatalosan elfogadott, bár korántsem bizonyított magyar őstörténet pontosabb feltárására törekszik, az előtt bezárulnak az ajtók, rosszabb esetben még a bokáját is megütheti. Nincs ez másként a Kálti Márk Képes Krónikájának hasonmás kiadását gondozó Nemzeti Kincseinkért Egyesülettel sem. Ha nem sikerül bizonyítani igazát, akár 40 millió forint kártérítéssel is sújthatják.

A rövid történet a következő. A nemzet még megmaradt kincseinek felkutatását, ápolását, terjesztését célul tűző Nemzeti Kincseinkért Egyesület (NKE) vezetője, Dékány Lászlóné több alkalommal is hallgatta Pap Gábor és Szántai Lajos Képes Krónikáról szóló előadásait.

Ezek annyira magukkal megragadták, hogy szerette volna megérinteni, kézbe venni, tanulmányozni, megcsodálni utolérhetetlen miniatura festészetét. Mivel kerek egy határon egyetlen példányt sem sikerült fellelnie, elhatározta, hogy egyesületével körüljárja egy újrakiadás lehetőségét.

Amikor megtudta, hogy az eredetit az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) őrzik, engedélyt kért annak lefényképezéséhez. A 2003. március 19-én kelt válaszlevél többek között az alábbiakat tartalmazta: „Mivel a kódex újrafényképezése állományvédelmi okokból nem javasolt, figyelmébe ajánljuk a Helikon kiadónál 1991-ben megjelent, igen jó minőségű hasonmás kiadást, mely alapja lehet egy esetleges újabb megjelentetésnek.” A Helikon kiadó munkatársai örömmel fogadták a megkeresést, még segítséget is adtak az újrakiadás előkészítéséhez, a kiadáshoz a kiadó akkori vezetője pedig hozzájárult. Dékány Lászlóné ezután már csak annyit szeretett volna elérni, ha az OSZK legalább a hasonmás színösszehasonlítását engedélyezze a nyomtatás előtt, ám annak ellenére nem kapott engedélyt, hogy az intézmény igazgatójától a következők sorokat kapta:

” A könyvtárak nemzetközi szervezete az elmúlt évben Glasgow-ban kiadott deklarációja szerint a könyvtárak sem politikai, sem erkölcsi, sem vallási, sem tudományos értékrend szerint nem válogathatják az anyagokat, nem korlátozhatják használatukat. Természetesen a gyűjteményeikben őrzött értékeket mindenki részére hozzáférhetővé kell, hogy tegyék.”

Noha az indoklás egyáltalán nem magyarázat a láthatási engedély megtagadására, az újabb kudarc után a NKE az OSZK javaslatának megfelelően a Helikon kiadványa alapján jelentette meg sajátját, ezt az amit a nyomdajelzésben fel is tüntettek Ezek után hidegzuhanyként érte a kiadót, hogy néhány héttel a 2003. december 9-ei könyvbemutatót követően az OSZK feljelentést tett a 13. kerületi rendőrkapitányságon. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a hasonmás mellett kiadott, újra fordított és Pap Gábor, valamint Szántai Lajos tanulmányait tartalmazó második kötetet is el akarta koboztatni, holott az a hasonmástól független, önálló ISBN számot viselő kiadvány.

A Demokrata megkereste kérdéseivel az OSZK-t, ahonnan Rády Ferenc általános főigazgató helyettes tőmondatos, rövid, írásos válaszából megtudtuk, hogy a Képes Krónikát Kézirattáruk páncélszekrényében őrzik. Megtekintésére 5-10 évenként kerül sor, utoljára 2002-ben a könyvtár alapításának 200. évfordulóján állították ki. Arra is kitért, hogy Dékány Lászlóné ugyan kért engedélyt a hasonmás kiadás megjelentetéséhez, ám azt nem kapta meg. A magyar kulturális örökség ismeretlen szerzőtől származó, egyedülálló ereklyéje állami, kincstári vagyon, amelynek vagyonkezelõi (tulajdonosi) jogait az OSZK gyakorolja. E jogokról az Államháztartási törvény és a Ptk. Rendelkezik – olvashatjuk a válaszban. Rideg, tényszerű megfogalmazás, amelyben szó sem esik arról, hogy az OSZK előzőleg a Helikonhoz irányítva a kiadót, tiltakozás nélkül lényegében megadta hozzájárulását. És ezen a ponton kapcsolódik történetünkhöz dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd Európa jogi szakjogász, a kiadó jogi képviselője:

A kiadó elleni szabálysértési eljárást megszüntették és vélhetően erre a sorsra jutott a szerzői és szomszédos jogok megsértése miatt megindított büntetőeljárás, bár utóbbiról értesítést nem kapunk, mivel gyanúsításra sem került sor, csupán tanúmeghallgatásra. Sem a szabálysértési hatóság, sem a rendőrség nem találta megalapozottnak az OSZK vádjait. Emellett a Széchényi Könyvtár – amely megítélésem szerint nem is tekinthető a Képes Krónika vagyonkezelőjének, minthogy nincs olyan jogszabályi és szerződéses felhatalmazása, amelyek alapján tulajdonosi jogvédelem ügyében a bíróság előtt eljárhatna- tulajdonvédelmi pert indított a Fővárosi Bíróságon nemcsak az egyesület, hanem a nyomda – amelyet dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke képvisel – és a könvvkötő ellen is. – nyilatkozta az ügyvéd, aki egyben a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának tagja.

Az OSZK ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, hogy úgy a hasonmás, mint a kísérő tanulmánykötet a forgalmazásától, előállításától, nyomtatásától teljes körben tiltsák el a kiadót, a bíróság csípőből elutasította, hiszen ebben az esetben minden további vizsgálat nélkül lefoglalhatták volna a raktárkészleteket. Ezt a döntést a Fővárosi Ítélőtábla nemrég hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságtól alaposabb indokolást kérve, tehát a jogi csata még folyik, amely egy klasszikus nemzeti jogvédő ügy.

A per lényege, hogy a Képes Krónika valódi tulajdonosa, az állam, üzleti megfontolásokból megtilthatja-e, hogy a kódexről hozzájárulása nélkül bárki a Helikon Kiadó által 1964-ben és 1987-ben megjelentetett hasonmás kiadások alapján, saját átdolgozásban kiadványt készítsen. Az OSZK – és nem az állam – a forgalmazástól való eltiltás mellett jogalap nélküli gazdagodás címén 32 millió forintot, jó hírnevének megsértése miatti nem vagyoni kártérítés címén pedig 6 millió forintot követel – tájékoztat dr. Gaudi-Nagy Tamás.

Az eset a maga nemében példátlan, mert az intézmény még soha nem indított tulajdonjogi pert, mert egy saját állományában levő, védett művet hasonmás kiadásban más megjelentetett. Hasonlattal élve, olyan ez, mintha egy festmény tulajdonosa mindenkit eltilthatna a festményről történő hasonmás készítéstől, holott erre a Polgári Törvénykönyv lehetőséget nem biztosít. A könyvtár tévesen olyan igényeket akar érvényesíteni, amely csak a szerzőt illeti meg. Mivel a szerző már igen régen elhunyt, ezért a Képes Krónika szabad felhasználás tárgyát képezi. A magyar állam tulajdonjogát senki sem sértette, ráadásul a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, mint rendelkezésre jogosult hozzájárulását adta a kiadvány megjelenéshez, amikor annak kiadásához írásbeli megállapodásban támogatási kötelezettséget vállalt, védjegye szerepel is a hasonmás kötetben.

Tényfeltárásunk közben nem szabad figyelmen kívül hagynunk a könyvtár ellátásról szóló jogszabályt sem, ami egyértelműen meghatározza, hogy a nemzeti könyvtárnak biztosítania kell kulturális javaink széleskörű hozzáférését. Mint láttuk, ezt ismerte el Dékány Lászlónénak írt válaszlevelében az OSZK igazgatója is.

A könyvtárat senki sem akadályozza a Képes Krónika újbóli kiadásában, és az sem állja meg a helyét, hogy a hasonmást üzleti haszonszerzés céljából jelentette meg a Nemzeti Kincseinkért Egyesület. Csupán tagjai, támogatói számára biztosított hozzáférést, emellett a szervezet közhasznú, tehát profitra nem is törekedhet.

Amennyiben a felsoroltak ellenére mégis a Széchenyi Könyvtár javára születik kedvező döntés, akkor a többi hasonmás kiadó is ilyen jellegű perekkel számolhat.

A fentiek ismeretében az ember elgondolkodik, hogy vajon mi válthatta ki az OSZK bőszült haragját, hiszen hasonló esetért és indokkal már számtalan esetben felemelhette volna a szavát?

Próbáljuk kideríteni!

A lelőhelyéről sokáig Bécsi Képes Krónikának nevezett kódexet valószínűsíthető összeállítójáról Kálti Márk Képes Krónikájának nevezték el, aki a Budai Krónika ősének kézirata alapján látott munkához, amelynek szerzője már összeolvasztotta Kézai Simon Gesta Ungarorum-ját Anjou Károly Róbert király történetével.

Kálti feladatát 1358. május 15-én kezdte el, és a művészettörténeti kutatásokalapján 1370 júliusa és novembere között fejezhette be. Ezt arra alapozzák, hogy nem jelenik meg a címlapon az uralkodó Anjou Lajos magyar, ekkortól már lengyel királyi címere, márpedig ezt aligha hagyhatta volna el fővesztés nélkül Kálti Márk. A július utáni befejezést viszont az igazolhatja, hogy szerepel viszont a címlapon e , ónapban született lányának Katalinnak a védőszentje. A magyar király a Krónikát valószínűleg ajándékként küldte Franciaországba, amikor tárgyalások kezdődtek Katalin a francia király fiával kötendő eljegyzéséről. Ehhez jól jöhetett a mennyasszony őseinek, ’szent’ királyaink dicső tetteit méltató, díszes kiadvány. A kódexet a francia király később Brankovics György szerb fejedelemnek ajándékozta, tőle török kézbe jutott, ahonnan visszaajándékozták valamelyik királyi követnek.

Az eddig ismert ’ereklye’ csonkítatlan utánnyomása – ez ellen nem is tiltakoztak – nem lehetett kiváltó oka az OSZK pereskedésének. Vihart minden bizonnyal az kavart, amikor tudomására jutott, hogy a Nemzeti Kincseinkért Egyesület új fordítást készíttetett, ahhoz két, hivatalos berkekben nem igazán kedvelt szakember, Pap Gábor és Szántai Lajos tanulmányát, magyarázatát csatolta. Sejtésünket igazolja, hogy ezek betiltását is követelte, jóllehet ezekhez már semmi köze, annak esetleges pontatlansága miatt csak néha Kálti Márk, a szerző emelhetne szót. Vizsgáljuk meg, hogy ő vajon kifogásolná-e az újabb fordítást!

Annyit tudunk, hogy a XIX.-XX. század folyamán ezekből több is készült, Barsi Jánosé ebbe a sorba illik. Elődeiétől abban különbözik, hogy egy-két, a magyar történelmet alapvetően meghatározó helyen pontosítja a fogalmakat. Hogy ez mit jelent, arról Szántai Lajos művészettörténész illetékes nyilatkozni.

– Krónikát lefordítani egyáltalán nem egyszerű, hiszen ahhoz a latin tudás önmagában nem elég, kiváltképp nem a Képes Krónika esetében, amelynek szöveganyaga rendkívül összetett. Nem csupán történelmi időrendiségű műről van szó, a magyarság történelmét az egész világegyetem működéstörténetébe ágyazva meséli el. Tele van olyan latin szavakkal, amelyek nem csak irodalmi, hanem a csillagászati szakszavak. Következésképp úgy is le lehetne fordítani, hogy a történelmi eseményeket a hátterükben húzódó csillagászati eseményekkel meséli el. A fordítás másik nehézségét az okozza, hogy a többi magyar krónikához hasonlóan ennek eredeti nyelvezete is magyar volt. El lehet képzelni, hogy mekkora fejtörést okozott már az eredeti latinra történő átfordítás, hiszen ezen a nyelven sok olyan fogalom nincs meg a jelenségek leírására, ami a magyarban létezett – ecseteli a fordítás nehézségeit Szántai Lajos.

Nos, erről, az eredetihez képest is átalakított latinról kellett a későbbi korokban visszafordítani a szöveget. Ki tudja miért, a több jelentésű szavak esetében, őseinkre mindig az előnytelenebbet használták fel.

Szántai egyik példaként Attilát említi, akit az eddigi krónikafordítások kéjsóvár természetűnek írták le, holott a latinban nyoma sincs az ilyen meghatározásnak. Az ott szereplő szó venereus ugyanis venerikusból származik, ami azt jelenti, hogy Attila módfelett vénuszi természetű volt. Ez tehát egy Vénusz bolygói tulajdonság, amit a magyarság Esthajnalcsillagnak, Szerelemcsillagnak nevez. A fordításban tehát annak kellett volna megjelennie, hogy Attila Esthajnalcsillag természetű volt. Ezt a megközelítést támasztja alá, hogy a hun király tulajdonságait hét tételben sorolja fel a Krónika, ami kozmikus jellegére is utal.

A másik hasonló példára Pap Gábor művészettörténész hívta fel a figyelmet, ez pedig Álmos halálának kérdésköre. A legrégebbi krónikafordítások is úgy szólnak, hogy Álmost a Kárpát-medencében megölik. Mivel a magyar történetírás ezzel a kérdéssel nem igazán tudott mit kezdeni, ezért ószövetségi előzményeket keresett és azokkal próbálta megmagyarázni az occido jelentését. Csakhogy ennek elsődleges jelentései: a Nap leszentülése, Napszentület, ember elhunyta, élet megszakadása és csak legvégül a meggyilkolni – fejti ki véleményét Szántai, majd hozzáteszi, hogy ennek alapján elképzelhetjük mekkora gondot jelentett a Képes Krónika összeállítójának az elevenen lüktető, sokoldalú, szerves magyar nyelvet egy ilyen gépies szerkezetű latin nyelvbe fordítása, főleg ha tudjuk, hogy nevezett hősünk nevében benne van az álmos jelentés is? Mivel ez elsősorban álomba révülést takar, nem halált, hanem szentté válást, nevezetesen Álmos szentülését írja le, azt a pillanatot, amikor lemegy a Nap, és feljő az álom ideje. Ez a gyönyörű költői kép méltó párja Attila király Esthajnalcsillag természetűnek nevezésével.

– Úgy tűnik, valakik azt szeretnék elérni, hogy a magyarság saját történelmi múltját, annak értékeit ne ismerhesse meg, azokat szabályszerűen dugdossák előle, középkori magyar nyelvű irodalmunk – mert ilyen bizonyítottan volt – emlékeit az elmúlt századokban elpusztították. 1276-ban Kun László király idején Szent Margit szentté avatási eljárásán a vele élő nemes asszonyok, az apácák elmondták, hogy Margit anyanyelvén, tehát magyarul olvasta az Evangéliumot. Hová lettek a magyar nyelvű krónikáink, legendáink? – osztotta meg velünk tépelődő gondolatait Szántai Lajos.

A Nemzeti Kincseinkért Egyesület megmaradt értékeink közül szeretett volna egyet közkinccsé tenni. Lehet, hogy megfizet érte ?

Szakács Gábor